Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-04 / 255. szám, szerda

181 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2015. november 4. | www.ujszo.com Back To Music A királyhelmeci formáció alig egy éve, 2014 őszén alakult, máris önálló album kiadását tervezik LECZO ZOLTÁN Zenéjük a jazz standardok, a blues és a funky szabad ötvözete, váltakozó komponált és improvizált részekkel. KIRALYHELMEC A Back To Music formáció alig egy éve, 2014 őszén alakult. Tag­jainak többsége korábban külön­böző zenekarokban játszott, vala­milyen zenei képzettsége, előélete mindannyiuknak van. Oláh Ernő, az együttes billen­tyűse elmondta, Bányácski Gyula gitárossal és Balogh László basz- szusgitárossal tavaly egy Cserháti Zsuzsa Emlékkoncert apropóján álltak először közösen színpadra, ezután csatlakozott hozzájuk Terű Erik. A fiatal, még középiskolás dobosnak a szakemberek nagy jö­vőt jósolnak, a magyarországi Snétberger Zenei Tehetség Köz­ponttól már eddig is több meghívást kapott. A zenekar tagjai küldeté­süknek tekintik a minőségi élőzene ápolását és terjesztését, a korábbi, leginkább a saját szórakoztatásukat szolgáló közös zenéléseket rend­szeres próbák és fellépések váltot­ták fel. Az együttest legutóbb a Ki­Az együttest legutóbb a királyhelmeci Bodrogközi Kulturális Fesztiválon hallhatta a közönség . (Képarchívum) rályhelmecen megrendezett őszi Bodrogközi Kulturális Fesztiválon hallhatta a közönség. Zenéjük ajazz standardok, a blues és a fűnky sza­bad ötvözete, váltakozó komponált és improvizált részekkel. Jellemző rá a hangsúlyos kíséret és a játékos hangszerszólók. Mindez - figye­lembe véve a fellépési lehetőségek sajátosságait - könnyen befogad­ható, akár tánczeneként is felfog­ható formában. Oláh Ernő elmondása szerint a régióban manapság nagyon kevés olyan együttes működik, amely élő­zenét játszik, kivételt talán csak a fi­atal rockegyüttesek jelentenek. Más műfajú és minőségű zenét azonban csupán elvétve hallhat a közönség, az egyébként kiváló régióbeli zené­szeknek sincs alkalmuk a tudásuk­hoz méltó produkciókkal megmu­tatkozni. A zenekar tagjai ezért is bíznak abban, hogy a most meghir­detett castingra - melynek célja, hogy megtalálják a csapat új front­emberét - minél több olyan énekes, szólista jelentkezik, aki szívesen vállalna részt a kitűzött céljaik el­érésében. Az együttessel eddig Back To Music •Az alakulás éve: 2014 Tagok: Oláh Ernő (billentyűs hangszerek), Bányácski Gyula (gitár), Balogh László (basszusgitár) Terű Erik (dob) w Schmidt Erika énekes is együtt ze­nélt, ám azt szeretnék, ha a formá­cióval rendszeresen más-más ven­dégzenészek is színpadra állnának. A Back To Music, amely eddig fel­dolgozásokat játszott, hamarosan saját számokat is szeretne felvenni a repertoárjába, első demójukat hete­ken belül egy nagymegyeri stúdió segítségével rögzítik. Bár megfelelő hangszereik és hangtechnikai be­rendezéseik vannak, önálló album kiadására csak támogatók közre­működésével gondolhatnak. Legközelebb az ungvári Csipkés együttest mutatjuk be. Szent László faluja a Sajó partján SZÁSZI ZOLTÁN Vidéki kastélyokhoz képest hatalmas méreteivel szinte azonnal feltűnik az utazónak a szlovák-magyar határhoz közeli Szentkirály ékessége, a községháznak helyet adó Pletrich-Szilárdy féle kastély. Tököli Gábor művészettörténész gömöri kastélyokat feldolgozó hi­ánypótló munkájában közli, hogy a faluban nagy valószínűséggel már 1318-ban létezett egy templom, és hogy a területet királyi vadászok lakták, első birtokosának nevét is is­merjük, a Bon család bírta a vidéket. A díszkapu és a tornyocskák egyedülállóak Robusztus saroktornyok védték A király emlóke Szentkirályon még néhány évti­zeddel ezelőtt is élt az a hagyomány, mely szerint magának Szent László királynak, a faluvédőszentjének volt itt kastélya, s hogy annak maradvá­nyaira épült a ma is látható, barokk kori remekmű. Ezt ma már sajnos nem lehet bizonyítani, bár néhány évtizeddel ezelőtt, amikor 1980 tá­ján elkezdték a Pletrich-Szilárdy- féle kastély felújítását, lett volna le­hetőség régészeti és építészettörté­neti kutatást végezni. Az ma is jól látszik, hogy egy enyhe emelkedő tetején, a patakárok fölött, a kör­nyék stratégiailag legjobban véd­hető helyén épült a kastély őse. Má­ra elpusztult, a kastély parkját be­építették, de még most is kirajzo­lódnak az egykori nyomai. A jelen­leg U alakú épületnek téglalap ala­kú magja van, ennek megkoronázá­sa a harangtorony, és ehhez épültek hozzá később a szárnyépületek, amelyek közül az egyik számyhoz- záépítést templomként használták és használják ma is. A robusztus, két saroktomyos mag falai rejthetik a legrégebbi részeket, melyek akár Szent László korából valók is lehet­nek. Még van esély arra, hogy fel­tárj a egyszer titkát a kastély. A kastély belső udvarán áll Szent László szobra Sokat szenvedett falu Fekvéséből eredően - folyópart, észak-déli és kelet-nyugati kereske­delmi utak találkozása - sajnos rendkívül sokat szenvedett ez a te­lepülés. A tatárjárás előtt például a Tájoló Szentkirály a Rozsnyót Put- nokkal összekötő 67-es főút mellett terül el, a lengyel- magyartranzitforgalom fő­vonalán. Bár határában fut a Kassa-Zólyom vasútvonal, a személyi forgalom leállítása miatt 2012 óta vonattal nem közelíthető meg. Helyben van étkezési és szálláslehetőség, benzinkút, üzlet, pénzváltó. ma is létező Lóczi puszta önálló falu volt még 1230-ban is, a királyi ud­vari népek falujaként ismerik a le­írások. A török hódoltság alatt Szentkirály az erre vonuló, a Sze- pességet fenyegető, Eszak-Gömör bányavidékét és városait sarcoló ha­dak miatt teljesen elpusztult. 1581- ben, amikor Rákóczy Zsigmond ka­pott itt adományt, már csupán né­hány jobbágycsalád élt itt. 1680-ban teljesen elnéptelenedett, csak 1740 után, Mária Terézia alatt kezdődött meg újratelepítése, részben szlovák származású jobbágyokkal. Ekkori­ban kapta meg jelenlegi formáját a falu kastélya, építtetője az akkori birtokos, Pletrich László. Későbbi birtokosa a Szilárdy család lett. Bár megpróbálták rekonstruálni a kas­tély építéstörténetét, biztos adatot csak Pletrich György és Szentmik- lóssy Anna idejéig, azaz a tizenhe­tedik századig lehet visszavezetni. A szentkirályi kastély — amelyet felté­telezhetően 1743 és 1767 között épí­tettek - a vidéki barokk-klasszicista építészet egyik remeke. Ablakdí­szei, tetőformái, az észak felől ki­épített díszkapu és annak két kis jel­legzetesen barokk tornya egyedülál­ló látványossággá teszik. Az épület védett műemlék, szinte teljes a ki­használtsága, az állapota is jó, állag- megóvása pedig folyamatos a helyi önkormányzatnak köszönhetően.

Next

/
Thumbnails
Contents