Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-28 / 275. szám, szombat
14 INTERJÚ/ÉRDEKESSÉG PRESSZÓ ■ 2015. NOVEMBER 28. www.ujszo.com Teljesen lenyűgöztek a lovak Sasvári Sándor szabadideje nagy részét a lovaival tölti. Csömöri lovardájában kerestük fel a népszerű színművészt, akivel egyebek mellett a hobbijáról, a Nemzeti Lovas Színházról és az állatszeretetről beszélgettünk. K öztudott, hogy imádja a lovakat. Hol, hogyan szerette meg e nemes állatokat? Szüleim azt mesélték, alig lehettem négyéves, amikor beindult a fantáziám. Budapesten, a Mester utcában laktunk, és abban az időben még rengeteg lovas kocsi közlekedett fővárosunk útjain. Amikor meghallottam a lovak közeledését, ugráltam a kiságyamban és kiabáltam: „gyorsan a pacihoz!” És akkor azonnal ki kellett venni a kiságyból, és oda kellett vinni az ablakoz, hogy láthassam a pacikat. Az is befolyásolhatta az állatok iránti későbbi elkötelezettségemet, hogy szüleimmel minden nyáron a Mátrában nyaraltunk. Csodálatosan éreztem magam vidéken a megszámlálhatatlan állat között. Ottani barátaimmal még marhapásztornak is beálltam. Talán nyolcéves lehettem, amikor nővéreim már lovagolni jártak az akkori Nemzeti Lovardába, ahová én is elkísértem őket. Ha pedig már ott lehettem, sőt lovagolhattam is, a folytatás nem is lehetett kérdéses. Teljesen lenyűgöztek ezek a csodálatos állatok, és innentől kezdve az egész életem úgy zajlott és zajlik is, hogy a lovak társaságát keresem. Mikor vette első lovát? Dombóváron vásároltam 1987- ben. Ö volt az első, és Csibész névre hallgatott, egy évig Lajosmizsén tartottam egy tanyán. Eközben pedig kerestem a lehetőséget, hogy Pest közelébe hozhassam. Elég zűrös és költséges is volt naponta lejárni a tanyára. Bubik István barátomat kértem meg, hogy szerezzen a lovamnak valamilyen megfelelő helyet Budapest közelében. Szerencsémre ez hamar sikerült, így Csömörön telepedtünk le. Azóta létesítettem egy szép és nagy loCsak az nem esik le a lóról, aki nem is ül fel rá (A szerző felvételei) y> Ezt még soha nem mondtam el senkinek: van egy bevett szokásom... vas tanyát, ahol a testvérem és én is felépítettük az otthonunkat. A lovaglást annyira megszerettem, hogy díjugrató versenyeken is részt veszek, és már többször felkerültem a dobogóra is. Magyarországon az ön találmánya a lovas színház. Honnan jött az ödet? Öt évvel ezelőtt megvalósultak az álmaim. Létrejött a Nemzeti Lovas Színház. 2000-ben, amikor hazajöttem a kétéves németországi vendégszereplésemről, Kisbéren egy könyv- bemutatón megkeresett egy üzletember. Majd elvitt a kisbéri frissen felújított lovardába, amely több száz éves építmény, és közölte, hogy ebben szeremének kulturális programokat csinálni, van-e valami ötletem. Gondolkodási időt kértem, de este már vissza is hívtam, és közöltem vele, hogy csakis lovas színházat kell ott csinálni. Az úr teljesen megdöbbent, mert ilyesmiről még nem is hallott. De meggyőztem őt arról, hogy tudok lovagolni, tudok énekelni, és ezt ötvözve találunk valami történetet, írunk hozzá zenét, és lényegében kész is a lovas színház. Gőzerővel be is indult a szervezés. Kitaláltuk a barátaimmal, hogy Gárdonyi Géza Láthatatlan ember című művét megzenésítjük. Miklós Tibort megbíztam azzal, hogy írjon egy szövegkönyvet, és elkezdtünk próbálni, többek között Bubik István, Szakácsi Sanyi is benne volt a darabban. Ám hiába voltunk felkészülve az előadásra, az egészet le kellett fújnunk, mert nem kaptuk meg a beígért állami támogatást. Öt évvel ezelőtt megvalósultak a korábbi álmaim, létrejött a Nemzeti Lovas Színház Magyarországon. Nehéz bevonni a lovakat a darabba? Olyan lovakat kell keresni, amelyek hajlandók együttműködni, amelyeket aránylag gyorsan hozzá lehet szoktatni a szerepléshez. Nagyon ritka az a ló, amely nem bírja a feladatokat: a szerepnek megfelelő mozgást a porondon vagy a reagálást a közönség tapsára. Meggyőződéssel mondom, hogy a telivérek erre a munkára teljesen alkalmatlanok. Nekem szerencsére olyan lovaim vannak, amelyek már ki lettek próbálva hasonló körülmények között. Persze a lovak nagyon értelmesek, együttműködők, nagyon kommunikatívak, tanulékonyak. Csodálatos dolog ezekkel az állatokkal dolgozni. Hányszor esett le lóról? Csak az nem esik le, aki nem is ül fel rá. Magamban titokban számolok, az elmúlt ötven évben kétszázig számoltam az esések számát. Legutóbb tegnap estem le, amikor a ló számára új, ismeretlen terepre mentünk, és a hatéves kancám olyan váratlan mozdulatot tett, hogy nem tudtam a nyeregben maradni, és még húzott is a földön. Szörnyű érzés volt. Szégyenszemre gyalog jöttem haza, mert nem tudtam rá visszaülni. Veszélyes sport. Mennyi lova van a farmon? Jelenleg hat lovam van. Amikor dolgozom velük, természetesen én vezetem ki őket a karámból vagy a bokszból, és valamennyi hozzájuk kapcsolódó munkát én végzem el. Amikor pedig a munkám nem engedi, hogy velük legyek, akkor a személyzet látja el őket. Ezt még soha nem mondtam el senkinek: van egy bevett szokásom. Amikor esténként a színházba készülök, anélkül nem megyek el otthonról, hogy a lovaimhoz ne néznék be az istállóba, ők pedig mintha éreznék, hogy elmegyek, hatalmas nyerítésbe kezdenek. Igazi barátok. Albert József Börtönbe kerül, ha nem bontja le a kastélyt L ebontatja művét, vagy börtönbe megy az a brit gazda, aki évek óta küzd engedély nélkül felépített és éveken át rejtegetett kastélya megóvásáért - döntött a brit legfelsőbb bíróság. Az ítélet szerint a 66 éves Robert Fidlerre három hónap börtön vár „szándékos ellenszegüléséért”, hacsak 2016. június 6-ig el nem bontja az engedély nélkül felépített ingatlant. Fidler 15 évvel ezelőtt építette meg a négy hálószobás, kéttornyos kastélyt a Londontól 32 kilométerre délre fekvő farmján, szalmabálákkal és vitorlavásznakkal elrejtve az ingadant a kíváncsi tekintetek elől. A férfi arra számított, hogy érvényesíttetheti azt a jogszabályt, amely szerint engedély nélkül épült ingadan is fennmaradhat, ha négy éven át senki sem emel kifogást ellene. A négy esztendő elteltével aztán elhordatta kastélya elől a szalmabálákat: vesztére. A helyi hatóság 2007-ben szólította fel a férfit a kastély lebontására, mondván, hogy a Tudor-kori stílusban épült ingadan sérti a vidéki területek megóvását célzó építkezési előírásokat, továbbá igaz ugyan, hogy panaszmentesen telt el a négy év, ám senki sem látta az épületet, így panaszt sem tehetett ellene. Az elmúlt évek során Fidler minden fellebbviteli jogi lehetőséget megragadott, ám hiába. A férfi, aki saját magát képviselte a bíróságon, azt mondta, hogy a helyi tanács tönkre akarja tenni az életét, illetve, hogy nem pusztíthatja el az épületet, mivel veszélyeztetett denevéreket és gőtéket fedezett fel benne. Fidler szó nélkül hagyta el a termet a múlt heti ítélethirdetést követően. (MTI) Robert Fidler nem hajlandó tönkretenni titokban épített otthonát (Fotó: SITA/AP)
