Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-28 / 275. szám, szombat
www.ujszo.com I 2015. november 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szíria, a közös nevező A globális Nyugat átgondolhatja saját hozzáállását a háborúkhoz indenki úgy érzi, mintha sűrűsödnének az események a nemzetközi porondon. Előbb a menekültválság, aztán a párizsi támadás, most az orosz-török csörte. A tisztánlátás kedvéért azonban fontos kimondani: nem újabb és újabb konfliktusokról van szó, hanem az egyre bonyolultabbá váló Szíriái polgárháború más-más frontjairól. A menekültáradat elsődleges oka, hogy Szíriából nagyobb embertömeg indult meg Törökországon keresztül Európába. Az ő létszámuk miatt alakult ki az a hálózat, amely immár nemcsak szíreket,hanem a legkülönbözőbb helyekről érkező embereket is eljuttat Kis-Ázsiából és Észak- Afrikából Európa határaihoz. A Szíriái válság nélkül nem lenne menekültválság. A párizsi támadás elsődleges oka a Kalifátus (ismertebb nevén Iszlám Állam) térnyerése, illetve az ellene folytatott nyugati koalíciós légi csapások (és egyéb intézkedések). Globális terrorizmus persze eddig is létezett, de jelenlegi arcát nagyban befolyásolja az, hogy az egy generációval korábbi al-Kaidát a Kalifátus váltotta fel és vált a nemzetközi dzsi- hád „motoijává”. A párizsi (és a többi hasonló) támadás pedig közvetlenül kapcsolódik ehhez a szervezethez, amelynek központja Szíriában van, és amely a polgárháborúban - sőt a menekültválságban is - kulcsszerepet tölt be. A törökök által lelőtt orosz repülő Szíria területét bombázta, az ottani török etnikai kisebbségek („turko- mánok”) területét. Bár Ankara formálisan azért csapott le az oroszokra, mert ismételten megsértették a török légteret, a sokkoló esemény hátterében az áll, hogy a Szíriában a kormányzat oldalán beavatkozó oroszok sértették a törökök érdekeit azzal, hogy Észak-Szíriában törökbarát milíciák ellen is csapásokat végeztek. Végül ott a kurdkérdés, amely az etnikai politizálás iránt érdeklődő szakemberek helyett most a globális közvélemény tálcáján van, Irakban, Szíriában és Törökországban is. Ez is kifejezetten a szíriai történések miatt. Mi olyan különleges ebben a háborúban, hogy mindent ennyire megmozgat? Azt gondolom, valójában semmi, a szíriai háborút a mai nemzetközi áramlások befolyásolják. A globális média nemcsak a híreket terjeszti, hanem már a harcászati stratégia része - lásd Párizs. A felgyorsuló világ, a fizikai távolságok zsugorodása összeköti a konfliktusövezeteket a békés zónákkal - lásd menekültek. A médiapolitizálás korában pedig nemcsak a nemzetközi vezetők, hanem a terrorszervezetek is szimbolikus cselekedetekre szánják magukat, népszerűségük növelését keresve. Jobb lesz tehát hozzászoknunk, hogy véget ért az az idő, amikor a háború azt jelentette, hogy nyomasztó dolgokat látunk a tévében. A helyi konfliktusok könnyen globálissá válhatnak, és csápjaik elérnek a fejlett világig. Ez új kihívást jelent és sok szenvedést okozhat, de legalább esélyt ad arra, hogy a globális Nyugat átgondolja saját hozzáállását a háborúkhoz és ezek hasznosságához. (Illusztráció a Pál utcai fiúk legújabb kiadásából) Lesz magyar stílus másolásból? SZOMBATHY PÁL A hogy kijutott a magyar labdarúgó-válogatott az Európabajnokságra, máris reagált azNBI is a példátlan sikerre: a diadalmas pótselejtezők utáni bajnoki forduló húszéves mélypontot hozott a nézőszámban. E különös fordított arány segíthet megérteni, mennyire nem szerves része a norvégok elleni párharc a magyar futball (vissza)fejlődéstörténetének. Egyelőre? Egy feledhető, vagy még rosszabb: egyenesen lehangoló jövő nyári Ebszereplés zárvánnyá, egyszeri kiugrássá tenné a két pótselejtezőt, amelyben évtizedes magyar vágyak sűrűsödtek össze és váltak valóra egy beugró német edző és világhírű segítője jóvoltából. Bemd Storck és Andreas Möller annyit mindenképpen megmutatott, hogyan lehet szellemileg felülmúlni egy, a miénknél számottevően nem erősebb, vagyis szintén alsó közepes válogatottat: mégpedig munkával. A munka pedig nem élesben, a mérkőzésen kezdődik, az már csak a jéghegy/piramis csúcsa. A feladatot ugyanis a taktikai felkészülésben oldották meg eredményesen, miután aprólékosan kiismerték a norvégokat. Az északiak ellenben a magyar csapatot gyenge társulatnak tartva azt hitték, elég lesz e halovány ellenféllel mérkőzve a saját alapjátékukat morzsolgatni, úgyis bejön. Nem jött be, ettől begörcsöltek, frusztráltakká váltak, így az a hadvezér nyert, aki a csaták előtt sokkal mélyebben megtervezte, mi vár rá a terepen. Itt tartunk, 1972 után Eb-re megyünk, és 1986 után ott leszünk egy világversenyen. Nem mindegy, milyen minőségben. A kijutás eufóriája után a Ferencvárost trenírozó Thomas Doll figyelmeztetett, hogy nem lesz közvetlen hatása a válogatott szereplésének az NBI színvonalára. Miért is lenne? Nem hosszú, szerves, egyenletes fejlődés csúcspontja a pótselejtezős siker. Ezt érdemes észben tartani. Igaza van az amúgy ellentmondásos szerepű magyar „edzőfejedelemnek”, Mezey Györgynek, hogy e két mérkőzés most teljesen magában áll labdarúgásunk új fejezetében, egyelőre nehéz volna értelmezni az egész szempontjából. Ä franciaországi Ebszereplés minősége nyilvánvalóan azon is múlik, sikerül-e friss, értő szemeknek további, korábban valamiért kallódó fiatal tehetségeket kibányászni a magyar focivalóságból. Olyanok kerestetnek, akiknek mozgása, játéka, helyezkedése, gondolkodása emlékeztet az európai topbajnokságokban játszó modem futballisták derékhadára. S hogy közben a magyar bajnokságban két évtized után először süllyedt 10 ezer alá egy forduló össznézőszáma? A válogatott a nemzeti érzések, a siker óhajtása miatt összeköt, emocionálisan fut, ezért hajlandó a drukker vaknak is lenni. Na de a mindennapok meccsre járásában több a rendszeres szenvedés, miközben az MLSZ elnöke - mára magára vállalva a hibát - szurkolóellenes akadályokat állított a regisztrációs kötelezettséggel. Sorompót tettek oda, ahová csalit kellett volna. A huliganizmus persze nem- kívánatos, de a túlzott szigor abszurd büntetési játékai elvették a kedvét a fanatikus mazochisták egy részének is. A miniszterelnök szenvedélye jóvoltából stadionokat épít az állam, ám ahelyett, hogy becsalogatnák az embereket, hogy utána majd szelektáljanak, itt megfordították a logikát, így olvad a maradék is, hiába ad a tévé kevesebb meccset - ami megint egy furcsa ötlet drukkertoborzásra. Van tehát egy Eb-válogatott, annak a keretét kéne megerősíteni további tehetségekkel. Eközben nem ártana, ha a nemzeti csapat kialakítana egy magyar tradíción is alapuló modem stílust, hogy aztán a társulat játéka mintaként leszivárogjon az NBI-be; ott a nagy klubok szintén keresnék saját hagyományaikat, ahogy áh az FTC már egy ideje láthatóan próbálkozik, az MTK pedig igyekezett megtartani. A rutin és másolás lustasága helyett ideje tanulásba fogni, de nemcsak kényszeresen a külföldit, hanem felkutatni saját megszakított múltunkat. Ahogyan teszi azt egy-két vívóműhely vagy a vízilabda mint sportági egész. Kultúra nélkül ugyanis a fellángolások megtévesztők. A szerző magyarországi publicista Nyílt levél a kultúráéit A rendszerváltoztatás óta eltelt negyed évszázad nem rendezte Szlovákiában a nemzetiségek, köztük a magyar nemzeti közösség kultúrájának korrekt támogatását. Azt gondoljuk, hogy a szlovákiai magyar nemzetrész megmaradásának három alapja az anyanyelvi kultúra ápolása, az anyanyelvi oktatás megtartása és az általunk lakott régiók gazdasági fellendítése. November 24-én a törvényhozás elutasította a Híd párt javaslatát. A Kisebbségi Kulturális Alapról szóló javaslat értelmében egy önálló, a mindenkori kormánytól független intézmény segítségével oldották volna meg a kisebbségi kultúrák finanszírozását. A javaslat szerint a kulturális alap a jelenlegi éves támogatás több mint kétszeresét, 8 millió eurót oszthatna el a kisebbségek kulturális projektjeire, a magyar közösség az összeg 59,6 százalékát kapná a számaránya alapján, figyelembe véve a kisebb létszámú kisebbségek igényeit is. Az alap létrehozásával önmagunk rendelkeztünk volna a nemzetiségi kultúrára szánt források felett, ezért közösségünk életében mérföldkő lett volna a szlovák ellenzéki pártok és a vezető kormánypárt egyes képviselői által is támogatott javaslat. Örömmel konstatáljuk, hogy a kezdeményezés mellé állt a teljes szlovákiai magyar politikai paletta. Alulírottak mint a szlovákiai magyar kulturális élet résztvevői, fontosnak és támogatandónak tartjuk e gondolat továbbvitelét. Az alap létrehozását a kulturális önrendelkezésünk felé vezető első határozott lépésnek tartjuk. Célunk, hogy a kulturális támogatások elosztása átlátható és korrekt keretek között folytatódjon. Felszólítjuk ezért a szlovákiai politikai pártokat, különös tekintettel a kisebbségek érdekeit képviselő pártokra, hogy a következő választási időszakban rendezzék a kulturális támogatások szabályozásának ügyét úgy, hogy egy átlátható, a kulturális élet hosszú távú megmaradását és fej lődését támogató rendszer jöjjön létre. Beke Zsolt szerkesztő, irodalomtörténész, Bindics Gábor kultúraszervező, Csanda Gábor szerkesztő, Czajlik József rendező, a Thália Színház igazgatója, Gál Tamás színművész, Görözdi Judit irodalomtörténész, Grendel Lajos író, Hégli Dusán koreográfus, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője, Kiss Szilvia színművész, Korpás Éva népdalénekes, Laboda Róbert slammer, Lakatos Róbert brácsaművész, Mészáros András filozófus, Prof. Németh Ilona ArtD egyetemi tanár, képzőművész, Pe- theő Attila a Csemadok Komáromi Területi Választmánya elnöke, Prik- ler Mátyás filmrendező, Rák Viki színművész, Szalay Zoltán író, szerkesztő, Varga Emese, a Jókai Színház dramaturgja FIGYELŐ Kim Dzsong Un, a hajdivatdiktátor Észak-Korea hadat üzent a hosszú hajnak, írta a Telegraph. A vezér, Kim Dzsong Un hajviselete eddig is erősen ajánlott volt a férfiak számára a diktatúrában, most viszont állítólag kötelezővé tették számukra a maximum két centiméter hosszú, felnyírt- hátrafésült hajat, azaz a diktátor jellegzetes hajviseletét. A nőknek pedig úgy kell kinézniük, mint Kim Dzsong Un nejének. Kivételt csupán az előadóművészek képeznek. Aki nem tartja be a szabályokat, és nem megy el önként a fodrászhoz, azt az utcán ollóval felszerelt egyetemista brigádok nyírhatják meg. Az előírás feltehetően a hetedik nagy pártkongresszusra való felkészülés jegyében született. (444) „Mini Schengennel" fenyegetnek Kívül rekedhetnek egy jövőbeli „mini schengeni övezeten” azok az uniós országok, amelyek nem megfelelően őrzik az unió külső határait, és nem vesznek részt a menekültek igazságos elosztásában - mondta Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az eu- rózóna pénzügyminiszteri tanácsának elnöke.,Néhány ország viseli a terhek oroszlánrészét, ők fogadják be a legtöbb menekültet” - mondta a De Tijd belga lapnak, megnevezve Svédországot, Németországot, Ausztriát, Belgiumot és Hollandiát. Kijelentette, ő szeretné ajelenlegi Schengen fenntartását, de ha a tagországok nem akarnak részt venni a menekültek elosztásában, akkor a többieknek kell valamit tenniük. (MTI)
