Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-26 / 273. szám, csütörtök

141 ISKOLA UTCA 2015. november 26. I www.ujszo.com Szondys diáklány rajza nyert Balassagyarmaton 60 éves az ekeli Hetényi János Alapiskola és Óvoda Ünnepi műsorral léptek fel a helyi alapiskolások és óvodások (Fotó: hjai) BESZÁMOLÓ November 9-én a Kertész István Alapítvány és a Határ Menti Pro­jektek Háza szervezésében ren­dezték meg a Keresztény/keresz- tyén - Zsidó Párbeszéd Napját Ba­lassagyarmaton. E jelentős ese­ményre iskolánk, az ipolysági Szondy György Gimnázium is meghívót kapott. Tóth Tibor tanár úr vezetésével 15 szondys diákunk vett részt a ba­lassagyarmati akción. Délelőtt 11 órától Majdan Béla balassagyar­mati művelődéstörténész tartotte­gyórás rendhagyó „tárlatvezetést” az ottani műemlék zsidó temető­ben, amelyben 3500 sír található. Az ipolynyéki és a balassagyarmati diákokkal együtt érdeklődve hall­gattuk a történész szavait az egykor virágzó zsidó közösségről, amely szinte teljesen elpusztult a holoka­uszt idején. Délután a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolában nyitot­ták meg a Keresztény/keresztyén - zsidó temetők című kiállítást, me­lyen a diákok és felnőttek számára kiírt képzőművészeti pályázat al­kotásait mutatták be, egyúttal kiér­tékelték és jutalmazták a legjobb munkákat. Három diákunk munká­ját is beneveztük a pályázatra, ezért izgatottan vártuk a dijátadást. 36 munka közül a Csach Gábor művé­szettörténész vezette szakmai zsűri harmadikos diákunknak, Farkas Viktóriának az ipolysági zsidó te­metőről rajzolt képét találta a leg­jobbnak. A negyedikes Böjtös Vik­tória és Híves Natália rajzai az ipolysági keresztény temetőről is jól sikerültek. Gratulálunk! (TT) VAJ KAI KATALIN Egy iskola életében az évfor­dulók olyan mérföldkövek, amelyeknél lehetőségünk van megállni egy pillanatra, visszapillantani az eltelt évtizedekre. A november 6-ai ünnepség is ilyen alkalom volt, amikor iskolánk 60 éves történetét ünnepeltük a művelődési otthonban. Az egybegyűlteket iskolánk igaz­gatónője, Odor Anikó üdvözölte, a házigazda őszinte örömével köszönte meg, hogy elfogadták a meghívást a falu elöljárói, az egyházak képvise­lői, a Komjáthy család tagjai, a test­vérközségek képviselői, a nyugal­mazott igazgatók, pedagógusok, al­kalmazottak, a környékbeli iskolák igazgatói, a volt és a jelenlegi szülői szövetség elnökei és tagjai. Közsé­günk polgármestere, Fekete Iveta kö­szöntője végén a falu nevében pol­gármesteri díjjal jutalmazta id. Kul­csár Nándort, aki 40 évig pedagógus­ként, 27 évig pedig igazgatóként vé­gezte munkáját. Kulcsár tanító bácsi — ahogy nekem örökre megmarad - meghatódva mondott köszönetét, és beszédében felidézte az elmúlt 60 évet. Az emlékezés pillanatai után egy újabb meglepetés következett szá­mára. Sokoldalú, az iskoláért és a di­ákokért végzett tevékenységéért az iskola vezetősége, valamint nevelő­testülete hálás köszönetét fejezte ki egy köszönőlevél és emlékplakett kí­séretében. Ezután az igazgatónő megnyitotta volt diákunk, Potháczky Angéla képzőművészeti kiállítását, amit az ünnepség után mindenki megtekint­hetett. Angi megható, rövid beszédé­ből megtudtuk, hogy számára az eke­li iskola volt „Az Iskola” eddigi ta­nulmányai során, melyre szívesen emlékezik vissza, a megszerzett tu­dásért, tanácsokért nagyon hálás egy­kori tanárainak. Ezután Ferenczy Viktória 9. osz­tályos tanuló és Tarics Hortenzia, egykori diák elmondta, miért jó ekeli diáknak lenni. Viktóriától megtud­tuk, hogy mennyi mindent adott neki az iskola kilenc év alatt, hálás tani- tóinak a megszerzett ismeretekért, világszemléletért. Egyebek mellett ezek miatt búcsúzik majd fájó szív­vel az alma matertől a tanév végén. Hortenzia azon egykori diákok egyi­ke, aki jelenleg pedagógusként van jelen az iskola életében. Elmondta, nagyon jó tanárai voltak, akik nem­csak tanították, hanem nevelték is az akkori ifjúságot. Visszaemlékezett a már eltávozott pedagógusokra is, akik szavai szerint „most velünk ün­nepelnek”. A visszaemlékezések után követ­kezett a helyi óvodások és iskolások ünnepi műsora. Az ovisok őszi ver­sikékkel és dalocskákkal készültek. Az iskola alsó tagozatos diákjai A Napkirály lakodalma című monda feldolgozását adták elő. A felső ta­gozatos diákoknak köszönhetően visszacsöppentünk a pioníravatás éveibe és belekóstoltunk a discokor- szakba is egy tánc erejéig. A színját­szó csoport jelenetben mutatta be, mi történik, ha az egyik osztályt elönti a vízözön, és láthattunk egy igazán ke­cses, zenés gimnasztikabemutatót. A műsor után az ünneplő közönség ki­vonult az iskola udvarára, ahol Ruža Nikolett 9. osztályos tanulónk szava­lata után megkoszorúztuk iskolánk névadójának emlékoszlopát. Ezután a vendégek az iskola folyosóján meg­tekintették az elmúlt 60 évről készí­tett fotó- és tablókiállítást, valamint az 50-es évekből előkerült padokat, tan­könyveket és füzeteket. Farkas Viktória és díjnyertes rajza (Naszvady Dominik felvételei) A Tanösvény tisztításáról a Kincskeresők diákkonferencián BATHÓ SYLVIA Az ógyallai speciális iskola először - és sikerrel - kapcso­lódott be a Kincskeresők diákkonferenciába. November 11-12-én 11. alka­lommal rendezték meg Dunaszer- dahelyen a Kincskeresők regionális értékeket kutató diákok országos konferenciáját. A két nap során a legváltozatosabb bemutatók soka­sága örvendeztette meg a szakértők­ből álló zsűrit. Iskolánk, az ógyallai speciális is­kola első alkalommal kapcsolódott be a versenybe. A hosszan tartó, fárad­ságos felkészülés már szeptember­ben elkezdődött a téma, a fotók kivá­lasztásával, valamint a bemutató el­készítésével. Lakatos Sandra 5. osz­tályos tanuló az ógyallai Tanösvény tisztításáról tartott előadást. Sandra kicsit szorongva állt ki a zsűri elé, de szépen, érthetően, képekkel kísérve bemutatta munkáját. Elmondta, hogy a tanösvény 15 km hosszú védett te­rület, amelyet rendszeresen tisztíta­nak az iskola tanulói. Beszélt a kör­nyezetvédelem fontosságáról, vala­mint a munkájuk hasznáról. A zsűri tagjai megnézhették az iskola kró­nikáját is, melyben sok fotót láthat­tak nemcsak a tisztítás folyamatáról, hanem más iskolai rendezvényekről is. Az értékelésen Sandra számos di­cséretet kapott. Szanyi Mária nép­rajzkutató, a zsűri elnöke hangsú­lyozta, hogy az iskola példamutató munkát végez, élmény volt hallgatni az előadást, ugyanis az eddigi évfo­lyamok során még sosem szerepelt speciális iskola a konferencián, és ez ideig tanösvény tisztításáról sem tar­tott senki előadást. Reményüket fe­jezték ki, hogy a megkezdett munka tovább folytatódik, s jövőre ismét meghallgathatják Sandrát. A szünet­ben az a megtiszteltetés érte az isko­la versenyzőjét és felkészítő peda­gógusát, hogy a Pátria rádió munka­társa riportot készített velük. A kiértékelésen az előadók elis­merő oklevelet és könyvjutalmat kaptak. Elmondhatjuk, hogy min­den résztvevő méltó módon képvi­selte közösségét és iskoláját. A megkezdett munka pedig bizonyo­san folytatódik, s reményeink sze­rint Sandra „megfertőzi” társait, és többen csatlakoznak a Kincskeresők mozgalmához. Lakatos Sandra az értékelésen számos dicséretet kapott (Fotó: OSAI) '56 diákszemmel A közelmúltban Nagymegyerre, a Magán Szakközépiskolába láto­gatott Murányi Levente, az ’56-os forradalom egyik túlélője. A Pesti Srácok Intézet vezetője elmesélte, miként élte meg ezt a sötét idősza­kot. 1956. október 23-án diákként cselgáncsedzésre igyekezett, ami­kor a Gellért téren lázongó fiatalok állták útját. Akarva-akaratlanul sodródott a tömeggel, mit sem sejt­ve arról, hogy a későbbiekben az egész életét befolyásolja ez az ese­mény. Magyarország népe a sztá­linista terror ellen kezdett forrada­lomba. Ekkor még az egyetemista diákok békés tüntetőkként keltek útra. A tömeggel a tévészékházhoz mentek, majd teherautók jelentek meg fegyverekkel és töltényekkel. Nem sokkal később lövések dör­dültek el. Először csak a levegőbe lőttek, majdatömegbe. Később már oda-vissza záporoztak a golyók. Közben a kamasz szülei mit sem sejtettek fiuk hollétéről. Murányi Levente, miközben a forradalomról beszélt nekünk, a magánéletéről is elmondott néhány információt. Egyebek mellett azt is, hogy bár au­tószerelőnek tanulva törekedett ar­ra, hogy érettségit szerezzen, akko­riban semmi sem ment egyszerűen. Később azonban ez is sikerült, majd egyetemre is járt, és elsőként ő hoz­ta be Magyarországra a Jaguar tí­Murányi Levente kamaszfejjel élte át'56-Ot (Fotó: NMSZ) pusú gépkocsikat. Mivel saját ta­pasztalatait mesélte el nekünk, va­lamilyen szinten mi is részesei le­hettünk az eseménynek, és olyan dolgokat tudhattunk meg a forra­dalomról, amelyekről még a törté­nelemkönyvek sem írnak. A Ka­maszfejjel 56-ban című könyv írója az ’56-os forradalomról tartott megemlékezések kapcsán járja a magyarlakta vidékeket és osztja meg első kézből élményeit a hall­gatósággal. Bízunk benne, hogy a közeljövőben újra találkozhatunk. AIV. F osztály hotelakadémia tanulói

Next

/
Thumbnails
Contents