Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-25 / 272. szám, szerda
wvwv.ujszo.com I 2015. november 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Provokatív gondolat A kisebbségi alap ellen nem léteznek értelmes érvek N em hagyta jóvá a parlament a kisebbségi alap létrehozását. Nem meglepő, hiszen a döntés a kormánypárt kezében volt, arról meg tudjuk, miként viszonyul a kisebbségekhez. Akkor meg minek is foglalkozunk vele? Mondjuk azért, mert a kisebbségi alap létrehozása olyan minimum, ami ellen értelmes érveket igazán fel sem lehet hozni - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a témában még a Híd és az MKP is egyetért. A lényege a kisebbségi kultúrák támogatásának átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tétele. A jelenlegi állapot, amikor a pénzeket különféle bizottságok és albizottságok osztják, amelyeknek tagjait isten tudja, ki delegálja, csakis annak kedvez, aki a saját szája íze szerint akar válogatni a pályázók között. Erre a meglévő rendszer módfelett alkalmas. Ezzel - az érdektelenségen kívül - talán meg is válaszoltuk a Smer lehetséges motivációit. Mondjuk azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy 26 évvel a rendszerváltás után miért tartunk még mindig ott, hogy egy ilyen volumenű projektet ellenzékből, a siker minimális esélyével indítunk útjára, két és fél magyar részvételű kormányzati ciklussal a hátunk mögött. S ebben még csak nem is mutogathat egymásra a két párt, hiszen a két ciklust még együtt csinálták végig. Ami azonban még meglepőbb, hogy ilyenkor miért nem ordít fel egyként a szlovákiai magyar kultúr- front, ezeregy kis szervezetével egyetemben. De nem az Új Szónak és a Szabad Újságnak elküldött nyilatkozatokban kell tiltakozni, hanem úgy, hogy azt a döntéshozók is meg- hallják. Akik különbenjoggal hiszik majd, hogy ezeknek a magyaroknak továbbra is mindent le lehet nyomni a torkán. Hacsak nem arról van szó, hogy a jelenlegi, sógorkomaságnak is teret adó rendszer számos kisebbségi szervezetnek is megfelel. Netalán az a gond, hogy a tervezetet a Hid nyújtotta be, és nehogy már így, a választások előtt az ő szekerét toljuk. Ilyesmit azonban ne is feltételezzünk, különben felmerülne a provokatív gondolat, hogy talán meg se értünk még arra a kisebbségi alapra. A belga rendőrség megkérte a lakosságot, hogy senki ne tegyen fel képeket az Internetre a razziák, útlezárások helyszínéről, mert ezzel a terroristákat juttatják információhoz. Mindenki szót fogadott, és a terrorellenes akció képei helyett vicces, macskás képek árasztották el az internetet, igaz, néhány terrorista kandúr is volt köztük. (Facebook) Bye-bye Regio Jet? A Fico-kormány közlekedési politikájának szinte minden lépése a magán- társaságok, mindenekelőtt a RegioJet által teremtett konkurencia ellehetetlenítésére irányul. Radim Jančura, a RegioJet magánvasúttársaság tulajdonosa egyre határozottabban fenyegetőzik azzal, hogy cége leállítja a Pozsony és Kassa közötti járatát. A fő ok, vagy inkább az utolsó csepp a pohárban az állami személyszállító vasúttársaság (ZSSK) InterCity vonatjai által eltorzított versenykörnyezet. Mielőtt belemennénk a részletekbe, gyorsan szögezzük le, hogy állami vasúttársaságra sem a személy-, sem a teherszállításban nincs semmi szükség. Pontosan úgy, ahogy nincs szükség állami pékségre, autógyárra, vagy mobiltelefon-szolgáltatóra, vagy állami buszvállalatra, közúti fuvarozóra és légitársaságra - hogy a közlekedésnél maradjunk. A vasúti személyszállítást versengő magán- társaságoknak kellene végezniük. A regionális vonalakat az állam - amely ez esetben közérdekből dotációt ad az üzemeltetőnek - mondjuk tíz évre megpályáztatná, és a legjobb ajánlatot tevő cég szállítaná az utasokat (hasonlóan a RegioJet által üzemeltetett Pozsony-Komárom vonalhoz). A fővonalakon egyszerre több társaság versenyezhetne, persze IC vonatjaikhoz nem kapnának állami dotációt. Lassan ebbe az irányba haladunk, de az utóbbi években az állam foggal-körömmel őrzi saját társaságának pozícióit. A fő ok az, hogy - mint minden állami cég - a ZSSK kitűnően alkalmas a haverok pozícióba és üzlethez juttatásához. Megfejhető és szétlopható. Ki lesz az igazgató, vezetőségi tag, kitől vesznek vonatokat, kik javítják, újítják fel, tartják karban a vagonokat? És ki takarítja, őrzi őket satöbbi satöbbi. A klientelizmus és korrupció szokásos melegágya. Pontosan ezt veszélyeztetik a magántársaságok, mert megmutatják, hogy lehet jobban, olcsóbban, gyorsabban és gyakrabban szállítani. Pont ezért kell ellehetetleníteni őket. Itt jön a verseny torzítása. Az állam az uniós alapokból (lényegében adófizetői pénzből) vesz egy csomó új szerelvényt a saját társaságának, a RegioJet meg nem kap. Az állam bevezeti az ingyenvonatot a nyugdíjasoknak és a diákoknak. A fő cél itt a szavazatvásárlás, de mellékesen betarthatunk a RegioJetnek is: az IC vonalakon ugyanis az állam nem fizeti ki a társaságoknak a nyugdíjasok és diákok utazási költségét. Közben a ZSSK a Pozsony-Kassa vonalon IC vonatjainak jelentős részét átminősíti gyorsvonattá, hogy még jobban megkönnyítse a diákok és nyugdíjasok döntését, kivel is utazzanak. A RegioJettel, pénzért, vagy az állami gyorssal, ingyen (pontosabban az adófizetők pénzén). És végül a bonusz: a maradék állami IC-k is alighanem veszteséggel, tehát megint csak adófizetői pénzzel megtámogatva harcolnak a RegioJet járataival - ha ez így van, akkor nem mellesleg uniós versenyszabályokat is sért az állam. Jančura jogosan dühös, érvei helytállóak, és nyilván egészen a választásokig fogja feszíteni a húrt. A legjobb megoldás neki és az országnak is az lenne, ha a Smer megbukna és normálisabb közlekedéspolitika jönne, tisztább versenyfeltételekkel. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Fico és az „álszentek" MARIÁN LEŠKO A szlovák kormányfő a hétvégén végre elárulta az embereknek, mi is az oka annak, amiért állítólag „alábecsülik ezt az egész illegális migrációt”. Mindez „az emberi jogok és az emberiesség nevében történik”. Aztán még egy, a témának szentelt speciális videoüzenetben hozzátette, hogy őt bizony semmi sem tartja vissza, hogy hallgasson az illegális migráció veszélyeiről, „se az emberi jogok, se az emberiesség, se az olcsó munkaerővel számító kapzsiság”. Robert Fico nem először magyarázza a nyilvánosságnak, hogy az emberi jogok nem sérthetetlenek, de most a legvehemensebb. A kilencvenes évek elején fiatal jogászként egyik kollégájával lefordította angolból az ENSZ emberi jogi alapokmányait. Alkotmányos garantálásukról még a joghallgatóknak is előadott az egyetemen. 1994-ben nem tudott ellenállni Vladimír Mečiar ajánlatának, és a Gaulieder- ügyben Szlovákiát képviselte az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ekkor mutatta meg „tehetségét”, hogyan tud egyszerre kardoskodni két, egymást kizáró álláspont mellett. Az akkori ellenzéki SDĽ politikusaként idehaza azt harsogta, hogy a Mečiar-kormány megsértette František Gaulieder képviselő alkotmányos jogait, Strasbourgban pedig Szlovákia képviselőjeként a kormánykoalíció eljárását védelmezte. Miután befejezte strasbourgi kalandját az emberi jogokkal, azokat kezdte szapulni, akik következetesen küzdenek az emberi jogok megsértése ellen, és a dehonesztáló „emberi jogi szenteskedők” gúnynevet aggatta rájuk. Ellenfeleit mindig is a lehető legsértőbb módon emlegette. Mivel ellenezte a NATO-tagságot, a csatlakozáspártiakat NATO- csúszómászóknak nevezte el, saját bírálóit ütődötteknek hívja. 2002 óta minden választás előtt megkereste azt a témát, amivel ezt üzenhette a választóknak: Mi tudjuk, mi a megoldás, és egy-kettőre rendet is tennénk, de az Európai Únió és az emberi jogok áiszent védelmezői nem engedik. A tavalyi államfőválasztás előtt például azt mondta, „a romák helyzete valóban rendkívüli, és ezt csak rendkívüli intézkedésekkel lehetne megoldani, de az emberi jogok miatt nem lehet”. Fico tehát úgy tekint az emberi és szabadságjogokra, mint akadályozó tényezőkre, amelyek gátolják elképzelései és „rendkívüli intézkedései” végrehajtásában, és már önmagában ez alkalmatlanná teszi a miniszter- elnöki poszt betöltésére. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata Szlovákiában is érvényes, 1990. november 17-e óta. A szlovák alkotmány teljes második cikkelye ezek garantálásával foglalkozik, 2009 óta pedig érvényes az EU alapjogi chartája is. És a kormányfő hivatalba lépésekor ezek megtartására esküszik fel. Egy kormányfőnek gondolnia sem szabad arra, hogy bármilyen problémát vagy válsághelyzetet, amely országát vagy az uniót érinti, az emberi jogok megkerülésével oldjon meg. Az alkotmány, az ENSZ egyetemes nyilatkozata vagy a charta betartása nem valamiféle álszenteskedés, hanem pontosan az, ami megkülönböztet egy demokráciát az autoriter vagy totalitárius rezsimektől. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Átvilágítják a magyar képviselőket Petro Porosenko ukrán elnök a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviselőinek kettős állampolgársággal kapcsolatos átvilágítására utasította az Ukrán Biztonsági Szolgálatot (SZBU), a külügyminisztériumot és a határőrséget. Ha az ukrán hatóságok megbizonyosodnak arról, hogy kettős állampolgárok, akkor megfoszthatják őket mandátumuktól. Az elnöki utasítást feltehetően úgy fogják végrehajtani, hogy a határátlépésük során fokozottan ellenőrzik a KMKSZ-es képviselőket, nincs-e náluk magyar útlevél vagy személyigazolvány - írta a Novini Zakarpattya. A cikk szerint az SZBU valószínűleg nem szokványos módon fogja vizsgálni a magyar képviselőket. A Karpatalja.ma beregszászi hírportál felteszi a kérdést, miért most és miért éppen a kárpátaljai magyarság képviselőit vette górcső alá az ukrán államfő, amikor az ukrán honatyák jelentős része rendelkezik kettős állampolgársággal. A lehetséges ok, hogy a Kárpátalja megyei közgyűlés múlt heti alakuló ülésén az Egységes Centrum párt mellett a KMKSZ is támogatta a Haza párt közgyűlési elnöki posztra pályázó jelöltjét. Az ukrán államfő pártja, a Szolidaritás és az egykori Régiók Pártjából alakult Újjászületés párt megyei képviselői annyira ellenezték a Haza párt jelöltjét, hogy botrányos módon ellehetetlenítették a tanácskozást, meghiúsítva ezzel a választását. (MTI) Ausztria: menekültek a felső határon Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter szerint meg kell fontolni a menekültek befogadásának felső határát. Mint mondta, valójában már megvalósul a létszámkorlát, hiszen sem a társadalom, sem az ellátórendszer nem terhelhető túl. Ha minden évben körülbelül százezer menedékkérő érkezik, akkor a helyzet tarthatatlanná válik.Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter pedig a Tiroler Tageszeitungnak adott interjújában attól óvott, hogy összeurópai megoldás helyett a nemzetállamok maguk kezeljék a helyzetet. O is aláhúzta: számára nem tabutéma a befogadott menekültek létszámának a korlátozása. (MTI)
