Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-04 / 255. szám, szerda

www.ujszo.com | 2015. november 4. KÖZÉLET I 3 Nőni fog a terrorveszély A muzulmánoknak, a keresztényeknek, a zsidóknak együtt kell élniük, és nem fenyegetniük egymást MÓZES SZABOLCS A terroristákkal szembeni védekezésre kidolgozott mód­szerét világszerte alkalmaz­zák. A Magyarországról szár­mazó Avi Bleier a Tel Aviv-i Egyetem tanszékvezetője, biztonsági szakértő, egyben a magyar-izraeli kereskedelmi kamara elnöke Szlovákiában tartott bemutató előadásokat a múlt héten. A harcművésszel a terrorizmus mellett a menekültkérdésről is beszélgettünk. Kilencévesen emigráltak Ma­gyarországról. Hogyan menekül­tek ell956-ban? Illegálisan. Győrből gyalogoltunk egészen a Rába folyóig, ott csónakba ültünk, amely felborult. Valahogy kiértem a partra anyukámmal és két­éves öcsémmel, mindez november végén történt, amikor már nagy hó volt. Onnan gyalogoltunk az osztrák határig. Előbb menekülttáborban voltunk, majd Bécsbe mentünk, ahol csatlakozott hozzánk apám is - őt az oroszok korábban elfogták, tehát kü­lön érkezett. Az emigráció után több lehetőség is mutatkozott, egyebek mellett Amerikába vagy Izraelbe mehettünk, végül utóbbi mellett döntöttünk. Ott voltak az édesanyám szülei, ők 1953-ban hagyták el a kommunista Romániát. Honnan jött a vonzalom a harcművészetek iránt? Jeruzsálemi bentlakásos iskolában tanultam, majd bevonultam a sereg­be. Ott később egy tankegység pa­rancsnoka lettem, kitüntetést is kap­tam. Már akkor érdekelt a harcmű­vészet, ám akkor még nem foglalkoz­hattam velük, legfeljebb hobbiszin­ten, mivel katona voltam. Leszerelé­sem után kezdtem el komolyan fog­lalkozni a dzsúdóval és a karatéval. Speciális önvédelmi módszert fejlesztett ki. Mi volt az oka? Láttam, hogy szinte mindennapo­sakká váltak az ártatlanok elleni ter­rortámadások. Az a terrorhullám, amit most látunk Izraelben, már év­. - * T' ^ >­Avi Bleier tizedekkel ezelőtt jelen volt. Emiatt határoztam el, hogy kifejlesztek egy olyan védekező stílust, amely ön­gyilkos terroristák ellen is alkalmaz­ható. Szerkesztettem egy robbanó- övet időzítővel, hogy modellezni tudjam a helyzetet. Kísérleteztem, vizsgáltam, hogyan viselkednek, mit lehet ellenük tenni. így fejlesztettem ki az intenzív krag maga stílust, ame­lyet azóta is számos országban okta­tok. Egyébként pont két hónappal az­után, hogy civileknek is kiképzést tartottam, egy biztonsági őr ezzel a módszerrel hatástalanított egy ön­gyilkos merénylőt. Miben más ez a technika, mint a többi önvédelmi stílus? Testre szabható, többféle élethely­zetben alkalmazható. Először is fel kell mérni, hogy milyen helyzetben vagyunk. Ez alapján lehet meghatá­rozni, mit használunk. Létezik sport krav maga, de más tréningeket tar­tunk katonáknak, másra tanítjuk a rendőröket vagy a biztonsági őröket. Megvannak azok az elemek, ame­lyek megkülönböztetik az egyes stí­lusokat. Ugyanis mindenkinek má­sok a képességei, más a feladatuk is - például egy katonának és egy civil­nek. Én főleg civileknek tartok kép­zéseket. Legfontosabb, hogy legyünk humánusak, még a támadóval szem­ben is. Ezért is küldött például az ENSZ Koszovóba, hogy kiképezzem az ottani rendőrséget, illetve a koszo­vói elnöki testőrséget. Hány országban alkalmazzák a módszert? (Somogyi Tibor felvétele) Izrael mellett Oroszországban, Németországban, Magyarországon például a Terrorelhárítási Központ (TEK), a sort viszont sajnos nem folytathatom, sok megbízó ugyanis nem szereti, ha hirdetjük, hogy hol tartunk kiképzéseket. Mégiscsak biztonsági kérdésről van szó, érthe­tő módon sokan óvatosak emiatt. Engem leginkább a civilek képzése érdekel, ők ugyanis sok esetben tel­jesen védtelenek. A probléma nem az, amikor katonák találkoznak a terroristákkal, hanem az, amikor magányos merénylők civilekre tá­madnak. Ez ellen a legnehezebb vé­dekezni. Izraelben az 50-es évektől jelen van a terrorizmus, a nyugati vi­lágban főképp 2001 után vált ag­gasztó jelenséggé. Hogyan válto­zott meg a terrorizmus az utóbbi évtizedekben? Nagyon, de vannak dolgok, ame­lyek nem változnak. A veszély csak nőtt, miközben azt látom, hogy a nyugati országokban lebecsülik a terrorveszélyt. Ismerni kell a másik oldal hagyományait, szokásait, gon­dolkodását és vallását is. Az arab mohamedánoknál például a muszlim vallás az első helyen van. Most itt vannak, épphogy megjöttek - nem tudják, mire számíthatnak, kik ve­szik őket körül. Kaptak segélyt, szimpatizálnak velük, segítenek ne­kik, így csendben vannak. De mi lesz egy év múlva, ha már nem kapnak segélyt? Elég lesz a fizetésük? Miből fognak megélni, hogyan egészítik ki a bevételeiket? Évek múlva ez fe­szültséget okozhat, nőhet a bűnözés. Nem most, hanem 4-5 év múlva. Hibás a „Wilkommenkultur”? Nem azt mondom. A szándék rendben van, ám előre kell látni. Minden kormány felfogása az, hogy ne engedjünk be terroristákat, ám ez kevés: résen kell lenni. Egyik táma­dó sem mondja előre, hogy ma reg­geljövök és adok neked egy pofont. Fel kell készülni. Mit szól a magyar határkerítés­hez? Semmi probléma nincs vele. De az nem elég, az csak egy része a véde­kezésnek, sőt, lehet, hogy felesleges is. A menekültek között biztosan vannak terroristák, vagy olyanok, akik azok lesznek. Nem tudom, há­nyán, de biztosan lesznek. Hiába próbálják őket megállítani, nincs százszázalékos határzár, hermeti­kusan nem lehet lezárni egy orszá­got, akik be tudnak szivárogni, azok fenyegetik a lakosságot. Nőhet a terrorveszély? Biztosan nőni fog. Viszont sosem szabad megadni magunkat. Nem a vallás számít. A muzulmánoknak, a keresztényeknek, a zsidóknak és a többieknek együtt kell élniük, és nem fenyegetniük egymást. Nekem is vannak arab tanítványaim, ugyan­úgy képezem ki őket, mint a zsidó­kat vagy a keresztényeket. Nem tökéletes a kampány ellenőrzés IBOS EMESE Negatív és pozitív elemei is vannak az új választási törvénynek, melyet tavaly hagyottjává a parlament. Azt, hogy mennyire hatékony a jogszabály, már három hónap múlva, a parlamenti válasz­tások során leteszteljük. Pozsony. Ctibor Košťál, a Jól Irá­nyított Társadalomért Intézet (SGI) munkatársa szerint az új választási törvény több pontban előrelépést ho­zott, számos területen azonban kis­kaput is hagyott a pártok számára. Újdonság, hogy a jogszabály alapján augusztusban megalakult az Állami Választási Bizottság, amely egyebek mellett ellenőrzi a pártok finanszí­rozását és felügyeli majd a választá­sok menetét. Koštiaľ pozitívan érté­keli a bizottság létrehozását, mely­nek kialakítását általában a korrup­ció ellen küzdő országokban szor­galmazzák. Kérdés viszont, hogy politikailag mennyire független, hi­szen a 14 tagú bizottság 10 tagját a pártok jelölik, egy-egy tagot ad a Legfelsőbb Bíróság, a Főügyészség, az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék. „Ha a pártok egyez­séget körnek, gyakorlatilag blokkol­hatják a bizottság munkáját” - mu­tatott rá Ctibor Koštiaľ. További po­zitívum, hogy a törvény módosítá­sakor figyelembe vették és egysége­sítették a különböző választások és a választási jog gyakorlásának feltéte­leit, illetve módosultak a választási kampány szabályai is. Ugyanakkor a törvény megalko­tásakor számos, az átláthatóságot szem előtt tartó javaslatot mellőztek a törvényalkotók. „Nagyon fontos, hogy valóban effektiven nyomon követhető legyen a pártok finanszí­rozása” - állítja az SGI munkatársa. Sajnos az új jogszabály alapján sem lehet pontos adatokhoz jutni azzal kapcsolatban, hogy a pártok hány óriásplakátot rendelnek egy-egy kampány során. Könyvelésükben ugyan feltüntetnek ezzel kapcsolat­ban valamilyen adatot, de gyakor­latilag lehetetlen pontosan ellen­őrizni azok hitelességét. Hasonló a helyzet a világhálón folytatott kam­pánnyal is, mely rendkívül elterjedt és hatékony, viszont gyakorlatilag ellenőrizetlen. Bevezették a válasz­tási kampányra fordítható összeg felső határát, melyet 3 millió euró­bán határoztak meg. A hivatalos kampány a választások kihirdetésé­nek napjától a voksolás előtti 48 óráig tart, de a 3 millió eurós költ­ségbe bele kell számítani a kam­pány előtti 180 napban pártreklám­ra fordított összeget is. Most szeretett volna igazan élni... Lakatos Serédi Gertrúd, a mi Ger­tink halálával elveszett kiadónk egy fontos kis darabja. Egy szorgos kéz, egy segítőkész, figyelmes . ember, aki meghallgatott, javasolt, kiigazított, aki folyamatosan olva­sott, figyelt és kutatott, hogy még jobban, pontosabban végezhesse teendőit. Tapasztalatait szívesen osztotta meg kollégaként és igazi jóbarátként is. Most szeretett volna igazán élni. Azt tervezte, nyugdíjba megy - idő előtt, hogy már ne Ér­sekújvár és Pozsony között ingáz­zon naponta, hanem Csehországba költözzön, ne magának olvasson a vonaton munkába jövet és haza­menet, hanem kisunokájának me­séljen, vele játsszon, élje a nagy­mamák boldog életét. Nem adatott meg neki. Amíg tudott, dolgozott. Amikor már nem bírta, akkor is a kollégáinak kellett meggyőzniük, hogy most már menjen orvoshoz, vizsgáltassa ki magát, mert valami nincs rendben. Hangyamunkáját hangyaszorgalommal végezte, fordította, ellenőrizte, javította a hirdetéseket, a legtöbbször szűkre szabott határidőre el kellett ké­szülni az anyaggal, mert a nyomda nem vár. Gerti, éreztük, hogy va­lami gond van, de nem is sejtettük, hogy ilyen komoly a baj, hogy so­ha többé... Nyugodj békében! Temetése november 9-én 14 órakor lesz az érsekújvári krematóriumban.

Next

/
Thumbnails
Contents