Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-24 / 271. szám, kedd
www.ujszo.com I 2015. november 24. KULTÚRA 117 Megtréfálta a zsűrit N. Tóth Anikó Arany Opus díjat nyert kisprózája egy Kosztolányi-nove Ha parafrázisa (Béres Gábor felvétele) JUHÁSZ KATALIN Az év irodalmi alkotása című pályázatban az a legjobb, hogy jeligés, azaz a zsűritagok sem tudják, kinek a művét olvassák és értékelik. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának (SZMÍT) elismerését, az Arany Opus díjat ezért teljesen ismeretlen szerző is kiérdemelte már, megelőzve a „nagy neveket". Olyan azonban még nem fordult elő, hogy a szerző, kettős csavarral, írói álnevet használt. Nagy volt a döbbenet, amikor a SZMIT titkárnője a megadott számon felhívta a jó hírrel a neve alapján női győztest, és egy barátságos férfihang hallózott a vonal végén. N.Tóth Anikó ugyanis - harmadik csavarként - férje telefonszámát adta meg, ráadásul nem beszélték meg, hogyan is reagáljon egy esetleges pozitív értesítésre. Mivel írói álnevet felfedni nem ildomos, én sem teszem meg, hiszen ezzel ki is végezném az „illetőt”. Miért döntött úgy, hogy megtréfálja a zsűrit, azaz Tőzsér Árpádot, Grendel Lajost, valamint Keserű József irodalomkritikust? Ez egyrészt egy játék volt az identitással, másrészt Németh Zoltán kollégám tavaly engem is bevont egy egyetemi kutatási projektbe, amely az írói álnevekkel foglalkozott. Akkor néztem utána néhány álnévnek, és rendkívül érdekesnek találtam a témát. Az én írói álnevem viszont ennél régebbi. Publicisztikai jellegű írásaimat, például a Katedra című folyóiratban megjelent cikkeket így írom alá, vagy az álnév szignóját használom. Be is ütöttem az internetes keresőbe ezt a nevet, és egy csomó találatot kidobott, főleg oktatással, iskolaüggyel kapcsolatos írásokat. Ez alapján az ember joggal hiheti, hogy létező személyről van szó... Valójában igen, hiszen létezem, N.Tóth Anikó csak nem azon a néven. Egyébként az Arany Opus díj idei zsűrijének egyik tagja is így tett, vagyis beütötte a keresőbe a győztes novella szerzőjének a nevét, amelyet egy zárt borítékban kellett mellékelni. Képzelheti, mennyire meglepődött, amikor később megtudta, hogy az álnév mögött én rejtőzködtem. A hazai magyar irodalmi élet szereplői mind ismerik egymást, egymás munkáit, eredményeit, úgyhogy senkit semmi meglepetés nem érhet. Én viszont szerettem volna meglepetést okozni, és kíváncsi voltam a reakciókra. Aki figyeli az ön pályafutását, észrevehette, hogy N. Tóth Anikónak több énje is van, vagyis többféle dologgal foglalkozik. írt már meséket, színpadi műveket, irodalmi tanulmányokat, esszéket, monográfiát Mészöly Miklósról, regényeket, interjúkötetet. Emellett tanít a nyitrai egyetemen. Szoktam viccelődni azzal, hogy az ikrek jegyében születtem, ezért eleve legalább ketten vagyunk. De ilyesmire sok példa van, akár a magyar irodalomban is. Vegyük például Csáth Gézát, aki orvosként civil nevén, Brenner Józsefként publikálta tudományos írásait, a szépirodalomban viszont írói nevén szerepel. Csáth Gézától egy ugrással az unokatestvéréhez, Kosztolányi Dezsőhöz érhetünk. Az Esti Kornél-novellák egyikének parafrázisával nyerte el idén az Arany Opus díjat. Az utolsó fölolvasás a főhős halálával végződik, önnél viszont a befejezés valaminek a kezdete... Ez az egyik kedvenc novellám az Esti Komél-ciklusból. Ars poeticaként is olvasható, Kosztolányi az hói foglalkozás, illetve az irodalom mibenlétére kérdez rá benne. Korábban is próbálkoztam már újraírással, pár éve például Mikszáth Kálmán Gavallérok című művét paraffazáltam. Ez a novella a Palócföld című lap jubileumi Mikszáth-kötetében, az Ezek a kedves kis portékák című antológiában jelent meg, amelyben többek között Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina társaságába kerülhettem. Azóta foglalkoztat a gondolat, hogy a magyar irodalom nagy, emblematikus novelláit mai köntösbe bugyoláljam, illetve megvizsgáljam, hogyan működnek ezek a témák itt és most. Az első fölolvasás című díjnyertes novella cselekménye szerintem akár Kosztolányi korában is játszódhatna. Az egyetlen mai korra utaló dolog benne a „GPS-hangú nő” a telefonban. Egy nagy adag iróniát is érzek benne, a műkedvelő írók túláradó lelkesedésének ecsetelésétől az elképzelt felolvasás érzékletes leírásán át a szürke valóságra való utalásokig. Az eredeti műben is leginkább az irónia és a tragikum egymásba játszása, játszatása fogott meg. A Kosztolányi-novella a főhős halálával végződik. Ez metaforikusán is értelmezhető: Kosztolányit egész életében foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon az író tovább élhet-e müveiben, ad-e lehetőséget az irodalom arra, hogy az ember meghosszabbítsa e világi létét. Noha az eredeti mű végkicsengése tragikus, végig ott van benne az irónia. Nos, ilyesmivel kísérleteztem Az első fölolvasás című műben. Mikor várhatunk öntől új no- velláskötetet? Ezt akkor sem tudnám megmondani, ha már lenne egy kész kéziratom. Eléggé elidőző típusú szerző vagyok. Az év irodalmi alkotása pályázatra is olyan jeligét választottam, ami tükrözi ezt. Az „expolitio” ugyanis csiszolást, javítást jelent. Szeretem egy időre magukra hagyni a szövegeimet, majd visszatérni hozzájuk. (N. Tóth Anikó győztes pályaműve elolvasható a www.szmit.sk webol- dalon.) RÖVIDEN A nyelvi-kulturális kölcsönhatásokról Pozsony. Nyelvi-kulturális kölcsönhatások a többség és a kisebbség dialógusában címmel rendez szimpóziumot holnap a Szenei Molnár Albert Társulás és a Comenius Egyetem BTK magyartanszéke. Az előadások 13 órakor kezdődnek, a helyszín a Pozsonyi Magyar Intézet. A témákból: Lanstyák István a rejtett és rejtetten kontaktushatásokról beszél; Jozef Tancer a pozsonyi német nyelvváltozat jellegzetességeit vázolja fel; Urbán Péter a 20. század húszas éveiben megjelent többnyelvű folyóiratokat ismerteti; Lucia Satinská a többgenerációs pozsonyi/prešporák/pressburger családok nyelvi „biográfiáját” elemzi. A délután második felében Mészáros András a magyar filozófia közép-európai kontextusáról, Csehy Zoltán Girolamo Balbi, a közép-európai olasz humanista munkásságáról, Dusík Anikó pedig a Don Quij ote első szlovák adaptációjáról értekezik. A rendezvény végén, 17 órakor levetítik Vladislava Plančíková Felvidék - Homá zem című filmjét, a rendezővel Száz Pál beszélget. 00 A naccságos fejedelem Kassán Kassa. November 26-án (csütörtökön) 19 órától a Thália Színházban vendégszerepei a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium MEG+érteni múltat s jööövehendőőt csoportja. A diákszínjátszók idén elnyerték a Jókai Napok födíját A naccságos fejedelem, avagy számozatlan fejezetek a Rákóczi-szabadság- harc történetéből című „kuruc esztráddal”, amelyet naplók, visszaemlékezések, pletykák és sejtések alapján, vendégszövegekből rakott össze Tóth Gábor rendező. Az élőzenés, táncbetétekkel, csatajelenetekkel megspékelt előadást a napokban a gútai, a pozsonyi és a rozsnyói közönség is láthatta. (juk) A SZMÍT feladatai és a különvélemény LAKATOS KRISZTINA A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMIT) szombati tisztújító közgyűlésén kilépstt a szervezetből Boke Zsolt irodalomkritikus, szerkesztő, miután a jelen levő tagok leszavazták az egyik határozati javaslatát. Beke egy nyilatkozatot szeretett volna elfogadtatni a következő szöveggel: „A Szlovákiai Magyar írók Társasága mint a szlovákiai magyar írók, irodalomtudósok, művészet- történészek, műkritikusok, műfordítók, a szlovákiai magyar írásbeliség képviselőinek érdekképviselete tiltakozik az elten, hogy a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala mellett működő, az írott kultúrát érintő pályázatokat elbíráló bizottságban nincs szlovákiai magyar író, irodalomtudós, művészettörténész, műkritikus, műfordító, s ezzel sérül a szakmaiság követelménye. A SZMIT Közgyűlése mint a Társaság legfelsőbb szerve kéri a Kormányhivatalt, hogy tegyen meg mindent a bizottság összetételének megváltoztatásáért, a szakmaiság helyreállításáért.” „Több kifogásomat is megfogalmaztam a közelmúltban, illetve felhoztam a közgyűlésen a SZMIT tevékenységével kapcsolatban. Az első az álszakmai munka, az érdekvédelem elmaradása. Aztán itt van a társaság etikai ellehetetlenülése, a furcsa összefonódások, például hogy a Hodossy Gyula által vezetett társaságok ugyanarra a székhelyre vannak bejegyezve, mint az a könyvelőcég, amelynek a tulajdonosa a kormány- hivatal írott kultúra bizottságának az elnöke. A közgyűlésen elhangzott az a javaslat is - nem tőlem származott -, hogy a szervezet a magyarországi helyzetre reagálva álljon ki a Nemzeti Kulturális Alap függetlensége mellett, de a közgyűlés ezt sem fogadta el. Nem szerettem volna tovább egy ilyen zavaros érdekekkel összefűzött társaság tagja tenni” - fejtette ki az álláspontját Beke Zsolt. A felmerült nézetkülönbségekkel kapcsolatban megkérdeztük Hodossy Gyulát, a SZMIT elnökét, aki 2003 óta tölti be ezt a tisztséget, s akit a hétvégén ellenjelölt nélkül választott újra a társaság. Hodossy úgy látja, az ellentétek alapvetően a SZMÍT feladatának a különböző értelmezéseiből fakadnak. ,,A közgyűlés elfogadta Zsoltnak azt a javaslatát, hogy az új választmány tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a jövőben tegyen képviselőnk a kormány- hivatal ajánlattevő bizottságában. Amivel nem értettünk egyet, az a nyilatkozat szövege. Ehhez hozzá kell tennem, hogy volt tagunk a bizottságban, ő viszont lemondott, tehát a mai helyzetről nem a kormányhivatal tehet - magyarázta a SZMIT elnöke. - A Szlovákiai Magyar írók Társasága szakmai társulás, amelynek az az elsődleges feladata, hogy mindent megtegyen a tagjaiért, és az itt született irodalmi értékeket eljuttassa az olvasókhoz. Elsősorban magunkkal kell foglalkoznunk. Mondok egy példát: amikor a kiadók nem kapták meg a tevékenységükhöz az állami támogatást, felmerült a tiltakozás kérdése. A SZMIT választmánya akkor azzal utasította el az indítványt, hogy: »A társaság megkapta a pénzt? Igen. Akkor ez a kiadók dolga és nem a miénk.« Nem ez a dolgunk.” A szombati közgyűlésig a SZMIT- nek 110 tagja volt, azóta ez a szám eggyel csökkent. A 2012-es tisztújítás óta nyolcán léptek ki a szervezetből, köztük például Csehy Zoltán költő, műfordító is. Megkeresésünkre elmondta, miért érezte lehetetlennek, hogy továbbra is a társaság tagja maradjon: „Konkrétan Zirig Árpád antiszemita verse és az egész társaság ideológiai átorientálódása miatt léptem ki. A vers egyébként a SZMIT éves antológiájában jelent meg, azóta nem is engedélyeztem, hogy szövegem jelenjen meg a Szlovákiai magyar szép irodalom című kötetben. Másrészt a despotikus önkényuralmi rendszer is zavart: önhatalmúlag leváltották az Opus főszerkesztőjét, a vezetőség nem volt hajlandó semmilyen kritikára érdemben válaszolni. Harmadrészt: a SZMIT csupa olyan szervezettel - az MMA-val, Fekete Györggyel, az írószövetséggel, vagyis Esterházy Péter kifejezésével élve a „pecsenyekacsa” irodalommal - paktált te, amellyel többen nem akarunk közösséget vállalni, azokkal pedig nem működött együtt, amelyekkel mi szerettünk volna (pl. Szépírók Társasága). De ez így van rendjén: nem egyezik az ízlésünk, se a világképünk, minek erőltetni.”
