Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-21 / 269. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2015. NOVEMBER 21. 21 „Egyszerűen csak énekesnőnek nevezem magam” Harcsa Veronika finom, törékeny dzsesszhercegnő és vagány, energikus előadó, aki akár a Müpa közönségét is képes táncra perdíteni. T íz éve áll színpadon, és ennek apropóján most kicsit visszatekintett: eredeti kvartettjével két „időutazós” koncerttel lepte meg közönségét, melyeken az ösz- szes eddig megjelent lemezéről felcsendült egy-egy dal, köztük valódi kuriózumok, szinte sosem játszott ritkaságok is. Ugyanakkor egy pillanatra sem áll meg: rövidesen új albummal jelentkezik, és már a jövő nyári Művészetek Völgye koncertprogramját tervezi. A jubileumi koncertek helyszínén, a Budapest Jazz Clubban beszélgettünk a művésznővel a kezdetekről, a japán sikerekről, a dalszerzésről, de szóba került Selmecbánya, Kassák, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Janis Joplin, sőt a Nirvana is. Több interjúban elmondtad, hogy te mindig is „matekos” voltál, és ennek megfelelően a Műszaki Egyetem informatika szakára jelentkeztél Hogyan jött képbe a zene, és miért éppen a dzsessz? Hétéves koromban írattak be a szüleim zeneiskolába, pusztán azért, mert azt gondolták, hogy ez az általános műveltség része. Nincs a családomban zenész, sem más művész. Szerettem a zenét, de a matek mindig jobban érdekelt. Egyébként sem voltam kiemelkedően tehetséges a zeneiskolában, csak egy ügyes diák. Nagyjából az érettségi környékén kezdtem el dzsesszt énekelni, ami sokkal intenzívebb élményt adott, mint korábban a zongora- vagy a szaxofonórák. A dzsessz egyébként ez utóbbi hangszer révén jött képbe, és ami a leginkább megfogott benne, az a szabadsága, a spontaneitása volt. Megmaradt ugyanakkor a klasszikus zene iránti vonzódásom is, és szerencsére ez néha a színpadon is visszaköszönhet, tavasszal például a Liszt Ferenc Kamarazenekarral léptem fel. És a Nirvana-kazetta még megvan, amit tizenkét évesen kaptál anyukádtól? Valahol biztosan! A keményebb, rockosabb vonal mennyire volt hatással a zenei pályafutásodra? Szerintem nagyon. Nem voltam azért túl nagy rocker, de mondjuk a pszichedelikus rock kifejezetten a kedvenceim közé tartozott a gimnáziumi évek alatt, az osztálytársaimmal sokat hallgattunk Doorst, Pink Floydot vagy Janis Joplint. Ö volt egyébként az az énekes, akinek a hallgatása közben először éreztem, hogy fú, ezt nekem is ki kell próbálnom. Olyan erő sugárzott belőle, amely teljesen magával ragadott. Sok kortársadnak a tehetségkutatók hozták meg a hímevet. Eszedbe jutott valaha, hogy ilyenekkel próbálkozz? Nem igazán. Viszonylag szerencsém volt, mert rögtön a pályám elején felkapta a rádió az egyik dalomat, a Too Earlyt, korábban ránk talált egy japán kiadó, a japán sikereknek pedig hamar híre ment Magyarországon is. De ha nem sikerült volna önerőből egyről a kettőre jutnom, valószínűleg akkor sem próbálkozom a tehetségkutatókkal, mert veszélyesnek tartom, hogy egy műsorszerkesztő kezébe add magad. Természetesen vannak nagyon színvonalas tehetségkutatók is, nem akarok ítélkezni, de ha valaki tud e nélkül boldogulni, szerintem jobban jár. Említetted Japánt Az első albumod, a Speak Low először ott jelent meg tíz évvel ezelőtt és mindjárt nagy sikert aratott Hogyan sikerült betömi erre a piacra? Nagyon döbbenetes, mert igazából ehhez nekem nem is volt közöm. Korábban nem volt semmilyen kapcsolatom Japánnal, és nem is tettem semmilyen lépést afelé, hogy ott sikereink legyenek A japánokról ugyanakkor tudni kell, hogy egyrészt borzasztó nagy zenefogyasztók, másrészt nagyon nagy presztízse van náluk a dzsessz- nek, az európainak is, nem csak az amerikainak. Szóval a lényeg, hogy már akkor is volt egy honlapom, ahol bele lehetett hallgatni a számokba. Ezt valahogy felfedezte egy japán terjesztő, akinek küldtem az eredetileg csak demónak szánt CD-ből nagyjából kétszáz darabot. így talált meg az a kiatló, amelyik később megjelentette a lemezt, ez pedig rögtön a legnagyobb japán lemezbolthálózat, a Tower Records vokális jazz éladási listájának élére ugrott. Mennyire aktív jelenleg a kvartetted, várható új album? Gyémánt Bálinttal szeptemberben vettük fel az új duólemezt, ez jövőre fog megjelenni, tavaly a Bin- Jippel adtunk ki egy új anyagot, illetve most jelent meg egy Kassák Lajos verseiből összeállított album, amelyen én is közreműködők. Szóval nem unatkozom, de az igaz, hogy a Harcsa Veronika Quartet jelenleg nem tartozik a legaktívabb projektjeim közé. A Lámpafény- műsorral viszont fellépünk itt-ott, és szeretjük is nagyon. Albumot mostanában velük nem tervezek kiadni. A Kassák-lemezre te válogattad a versek zömét. Igen. Amikor a Lámpafény című lemezt készítettem elő a kvartettel, nagyon sok 20. századi költő kötetét forgattam. Kassák volt a legnagyobb meglepetés. Addig nem is ismertem igazán, de most teljesen letaglóztak a versei. Az egyik, az Üzenj című fel is került a Lámpafényre, és már akkor eldöntöttem, hogy egyszer egy egész albumot szentelek neki. Ehhez meg kellett találni azokat a partnereket, akik otthonosan mozognak a szabad dzsessz és más kortárs stílusok területén, mert zeneileg szerintem ezek passzolnak leginkább Kassák költészetéhez. Az albumon közreműködik Keszég László színművész, Márkos Alben csellista-zeneszerző, valamint Pándi Balázs és Benkő Róbert, a magyar free jazz meghatározó alakjai. Eléggé ritka, hogy Kassák-verse- ket zenésítsenek meg... Igen, hiszen Kassáknak nincs meg az a szabályos ritmikája meg zeneisége, ami például Weöres Sándorra annyira jellemző. De igazából nem a forma, hanem a tartalom és a személyes érintettség volt a döntő szempont. A forma adott volt, azzal kezdeni kellett valamit. De azért Kassáknál is találni néhány verset, amely mutat bizonyos szimmetriát, vagy olyan szabályosságokat, amiket le lehet fordítani zenei formákra. A kvartett mellett még két formációban énekelsz, a Bin-Jipben és a Gyémánt Bálinttal alkotott duóban, ezek stílusa is meglehetősen különböző. Fontos számodra, hogy ne skatulyázzanak be, ne könyveljenek el egyszerűen csak dzsesszénekesnőként? Számomra nagyon fontos a sokszínűség, de nem az érdekel igazán, hogy hogyan skatulyáznak vagy nem skatulyáznak be, hanem az, hogy belőlem mi jön, mi izgat és mivel szeremék foglalkozni. Nem vagyok klasszikus dzsesszénekes- nő, én egyszerűen csak énekesnőnek nevezem magam. Tanultam dzsesszt, nagyon szeretem is, és sokat improvizálok, ugyanakkor nagyon sok más műfaj is érdekel egészen addig, amíg megvan benne a spontaneitás lehetősége. Az egyes formációkról pedig elmondható, hogy az évek során szépen megtalálták maguknak a saját közönségüket. Mindhárom formációban te írod a dalszövegeket, és a legtöbbnél zeneszerzőként is közreműködsz. Mi az, amiből ihletet merítesz, ami inspirál? Leginkább az emberi kapcsolatok, személyes történetek, érzelmek, érzések, hullámok, hangulatok tudnak inspirálni, sokkal inkább, mint mondjuk társadalmi folyamatok vagy politikai nézetek. A dalszövegírás egyébként nekem egy kicsit a naplóírást helyettesíti, szóval a fő ihletforrásnak a személyes életemet mondanám. Gondoltál már arra, hogy magyarul írj dalszöveget, vagy a dzsesszhez eleve angol szöveg dukál? Gondoltam, igen, sőt egy magyar nyelvű album kiadása is tervben volt. Azért is kezdtem el annak idején mélyebben foglalkozni versekkel, meg köteteket bújni, hogy jobban képbe kerüljek, hogyan is lehet játszani a magyar nyelvvel. Csak aztán annyira beszippantott a versolvasás, hogy végül is ezzel az erős élménnyel akartam kezdeni valamit - így született meg a Lámpafény című lemez. Igazából azzal, hogy elénekeltem jó pár 20. századi költőóriás versét, elég magasra tettem magamnak a lécet. Ezek után már nehéz saját szövegekkel kiállni, de azért nem zárom ki ezt a lehetőségét sem. Mi volt a legemlékezetesebb koncertélményed az elmúlt tíz évből? Azt hiszem, egyet leheteden volna kiemelni, úgyhogy mondok többet. Egyszer például Selmecbányán léptünk fel a kvartettel egy használaton kívüli templomban. Leginkább arra emlékszem, menynyire döbbenetes volt az épület akusztikája, a szinte percekig tartó visszhangok. De maga a város is egészen fantasztikus, a letűnt pompa és gazdagság valami egészen különleges, szinte hátborzongató atmoszférát kölcsönöz neki. Egyébként viszonylag gyakran lépünk fel szakrális helyeken, templomokban, zsinagógákban, ezek a koncertek mindig nagyon különlegesek számomra. Varázslatosak tudnak lenni a kisebb helyszínek is. Emlékszem, egyszer egy Bakonyság nevű, 2-300 lakosú kis zsákfaluban léptünk fel egy minifesztiválon, amit egy helyi baráti társaság szervezett magának. A lakóházak mellett még két entitás van ebben a falucskában: egy templom és egy buszmegálló. Ezek a fesztivál ideje alatt koncerthelyszínekké avanzsá- lódtak, mi a buszmegállóban játszottunk a lelkes közönségnek. Mit csinálsz, amikor éppen nem énekelsz? Megmaradt például az informatika iránti érdeklődésed? Nem, nem! De egyébként a logikus gondolkodás iránti affinitásom abszolút megmaradt. Kedvelem az elgondolkodtató cikkeket, könyveket, sőt a fejtörőket is, szeretem járatni az agyam. Egyébként meg pont úgy kapcsolok ki, mint bármelyik másik nagyvárosi lány, rendszeresen jógázom, de szoktam futni, biciklizni is, ezenkívül szeretek filmet nézni, könyvet olvasni, találkozni a barátaimmal... Meg főzni! Mit tervezel még az idei évre? Most országos turnéra indulunk Gyémánt Bálinttal, amelynek apropója a pályám első tíz évének megünneplése, így a duókoncerteken is hallhatók lesznek dalok az összes korábbi lemezemről. Ezenkívül megyek még egy berlini fesztiválra december elején, és lesz két előszilveszteri koncert, a Bin-Jippel december 29-én az A38 hajón, a duóval pedig 30-án a Fonóban. Amúgy meg már leginkább a jövő évet tervezgetem, most állítottam össze például a koncerttervet a jövő nyári Művészetek Völgyére. Harmadik alkalommal bíztak meg a dzsesszudvar vezetésével, ez azt jelenti, hogy én állítom össze a programokat, mind az esti koncerteket, mind a nappali foglalkozásokat - ebben van jóga, interaktív workshop, beszélgetések, gyerekprogramok, kézműves-foglalkozások -, illetve természetesen ott vagyok tíz napon keresztül, sokat énekelek, mindhárom formációval fellépünk. Ez egy fantasztikus új szín az életemben, ami egyben nagyon különleges találkozást is lehetővé tesz a közönségemmel. Kacsinecz Krisztián A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
