Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-21 / 269. szám, szombat
www.ujszo.com | 2015. november 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Európa együtt erős A globális versenyben önmagukban esélytelenek a tagállamok RAVASZ ÁBEL párizsi terrortámadással kapcsolatban az egyik legfájóbb dolog számomra talán az, hogy - ha lehet hinni a híreknek - a későbbi elkövetők lekapcsolásának egyik fő akadálya az volt, hogy az egyes tagállamok titkosszolgálatai nem koordinálták megfelelő mértékben a működésüket. De ez csak egy példa arra, milyen rendkívül instabil állapotban van az EU: az uniót alkotó nemzetállamok már nem rendelkeznek teljes önállósággal, de még(?) nem is zajlott le teljes integrációjuk egy föderális rendszerbe. Ennek eredményeképpen egyes alrendszerek nem működnek megfelelően, és itt nemcsak olyan dolgokra kell gondolni, mint a fent említett titkosszolgálatok, hanem például a gazdaságpolitikára is. Az eurózónához csatlakozott országok, mint például Görögország, feladták saját cselekvési terük egy részét (nem tudnak inflációt gerjeszteni pénznyomással), ami csökkentette reakcióképességüket a 2008-ban kezdődő gazdasági válságra. Eközben azonban az EU gazdaságpolitikája nem annyira integrált, hogy teljes és valós védelmet adott volna a görögnek a válság hatásaival szemben. De említhetném magát az EU politikai döntéshozatali szerveit is, amelyeknek ugyan egyre nagyobb hatása van az európai polgárok életére, az Európai Parlamenten kívül mégsem közvetlenül választottak, működésük gyakran bizánci bonyolultságú, és állandó kötélhúzás zajlik a tagállami kormányok, a bizottság és az európai bíróságok között a hatáskörök birtoklásáért. Mint minden köztes állapotból, ebből is két irányba lehet kitömi: előre és hátra. Ebben az esetben a hátra a dezintegrációt, a telj es szuverenitású országok visszaállítását jelentené. De pontosan a menekültválság mutatta meg, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket Európa csak koordináltan, összefogva tud kezelni. Vagy gondoljunk csak arra, mennyi esélye lenne az európai országoknak - mondjuk a németek kivételével - a globális gazdasági versenyben az USA-val vagy Kínával szemben. Nem sok. így a dezintegráció nem igazán járható út, marad a szorosabb integráció. A szorosabb integráció segítene a nagy európai válságok- gazdasági problémák, terrorizmus, menekültek, hogy csak a három legaktuálisabbat említsük - kezelésében. Ha komolyan gondoljuk, hogy Európa a globális porondon is fontos szereplő akar maradni, akkor valóban nincs más választásunk, mint javítani az összefogás minőségét, továbbfejleszteni az intézményrendszert és a döntési mechanizmusokat, és nem utolsósorban közelebb hozni a közös politikai intézményeket a lakossághoz, hogy azok legalább olyan érdekessé váljanak számára, mint a tagállamiak. Tagállami szinten nem tudunk megbirkózni a globális kihívásokkal, akármennyire hívogató is a nemzeti szuverenitás sziréndala. Európa csak együtt lehet erős. Dzurindától Frešóig. Alapításának 15. évfordulóját ünnepli a zsugorodó SDKÚ. (Ľubomír Kotrha karikatúrja) Társadalmi érdek mint kampányszöveg MÓZES SZABOLCS E gyik párt sem akarja igazából, de mindkettő győzködi a nagyérdeműt, hogy a másik miatt nem jöhet létre. Mi ez? A nem létező hazai magyar politikai együttműködés, amely a 2016-os választáson is, egymás után immár harmadszor, két külön pártlistában fog testet ölteni. A szlovákiai magyar össze nem fogásról lassan jegyzetantológiát lehetne kiadni, annyian írtak róla, ám az elmúlt napok eseményei miatt egy kommentár erejéig visszakanyarodnánk a témához. Zajlanak ugyanis a listaállítások, ennek apropóján pedig - szólamok szintjén - ismét felbukkant a téma. Az MKP jelöltjeinek múlt szombati bemutatásakor új narratívát is felvázolt, miszerint ők az összefogás listáját kínálják, amelyre mindenki felfért - konkrétan három kis csoportosulás -, akiben volt hajlandóság a megegyezésre. Ez az olvasat meglehetősen izzadtságszagúnak’tűnik, mivel a 15 0 hely alig tizedét kapták „importjelöltek”, az egyik „mozgalom” pedig egy mindenevő politikai showman csoportosulása. Erre a Hídnak is reagálnia kellett, így gyorsan előhúzott a szekrényből egy regionális politikai hullát, az MKP egykori komáromi erős emberét, aki nem került fel Berényiék listájára - állításuk szerint azért, mert a tavalyi önkormányzati választásokon együttműködött a Híddal. Gyorsan felajánlottak neki egy helyet a saját listájukon, amit ő szépen megköszönt és nyomban elutasított. A történet két szépséghibája, hogy a pártembert az MKP totális komáromi veresége miatt tolták háttérbe, illetve már féléves sztori, hogy nem kerül fel a jelöltlistára. A Híd teátrális gesztusának igazi célja az MKP-s narratíva megtörése volt: nem igaz, hogy az MKP akarta az összefogást, kiebrudalt egy korábban velünk közösködő embert, akivel mi szolidaritást vállaltunk. A fenti események két dologra mutatnak rá. Egyrészt arra, hogy a parciális, épp aktuális pártérdek mindig többet ér a választói elvárásnál és a társadalmi érdeknél. Az MKP vezetősége például két éve még ott tett be a „gombaszögi fiataloknak”, ahol csak lehetett, mivel egy független rendezvényt szerveztek, ám az 5%-ot alulról nyaldosó támogatottság miatt gyorsan kibékültek velük és listára hívták őket, Fiatal Függetlenek néven. A Híd pedig, mivel az erősebb pozíciójában van, már jó előre, még tavaly decemberben kijelentette: meg sem próbál a magyar-magyar kiegyezésre törekedni, külön indul és kész. A másik fontos dolog, amire a két párt minapi lépései és kijelentései rámutatnak, hogy maguk is tisztában vannak vele: a választók tömegei valóban nem megosztottságot, hanem együttműködést akarnak. Nem véletlen az MKP-s „összefogás listája” kampányszöveg. Ezt már a Hídban is látják, ahol az egy évvel ezelőtti döntés után a komáromi választási eredményt ürügyként felhasználva azt hangoztatták: nincs is valódi igény az összefogásra. Pedig a pártok által kibocsátott jelek szerint van. Ha nem lenne, akkor nem ügyelnének ennyire a „nem miattunk nincs egyezség” látszatára, egyenesen megmondanák, hogy nem kémek belőle. A gond csak az, hogy 2016-ra is csak az egymásra mutogatás marad. Nesze neked választói akarat! Létkérdések órája LAKNER ZOLTÁN A ligha van, akit nem ráztak meg az újabb párizsi merényletek. Az áldozatok szerettei sosem fogják kiheverni ezt a csapást, de a tragédia érinti az egész kontinenst. Gyors cselekvésre van szükség, ám az már sajnos nem annyira egyértelmű, pontosan mit kell gyorsan cselekedni. A terroristákat ideológiailag felfutó, tetteikre felkészítő Iszlám Állam rettenetes ellenség. Kiiktatása észszerűnek és nagyon is időszerűnek tűnik. Ugyanakkor illúzió, hogy ettől végleg megszűnik a terrorizmus, mert maradnak más terrorhálózatok, s lesznek olyan emberek, akik szociális vagy pszichés sebezhetőségük miatt rátalálnak a terror szörnyű útjára - nem is feltétlenül a szélsőséges iszlám terroréra. Ebből nem az következik, hogy nem kell tenni semmit, hanem az, hogy a cselekvésnek minél inkább el kell torlaszolnia a terrorhoz vezető társadalmi utat a nyugati és a nem nyugati társadalmakban egyaránt. Ahhoz, hogy az Iszlám Állam befolyása alatt álló területeken rendezni lehessen a helyzetek előbb definiálni kell, mit értünk rendezés alatt. Biztosnak kellene lennünk abban, amennyire lehet, hogy az újabb katonai beavatkozás nem vezet újabb drámai fejlemé-' nyékhez egy évtizeddel később. Ami Európa saját dolgát illeti, a helyes következtetések levonása az első lépés. Ha figyelembe vesszük, hogy a terroristák nagy része sokadik generációs bevándorló, akkor nem tehetünk egyenlőségjelet a terror és az aktuális menekülthullám közé. Ahogyan azt sem lehet mondani, hogy kizárólag az uniós cselekvés- képtelenség vezetett a rémtettekhez, mert hiszen az integrációs politikák vagy a rendvédelem nemzeti hatáskörbe tartoznak, bár nyilván mindennek van európai vetülete. Aztán az is kérdés, hogy a francia és belga állampolgárságú terroristák létezésének letaglózó tényéből következik- e az egész európai integrációs politika csődje? Hiszen ezenközben milliók teszik meg naponta a beilleszkedés kisebb-nagyobb lépéseit, elutasítva a terrorizmust. Nem lehet szemet hunyni a felett, hogy a menekülthullámmal beszivárgott legalább néhány terrorista az EU-ba. Mégsem arról van szó, hogy a menekültek azért menekülnének, hogy feldúlják Európát, hanem arról, hogy közöttük megbújnak olyanok, akik ezzel a szándékkal érkeznek. Biztonságosabb lesz-e Európa attól, ha miattuk a valódi menekülőket kilátástalan helyzetbe hozzuk? Ha ezekre a kérdésekre nincs megalapozott válasz, akkor nem tudhatjuk, hogy amit ma teszünk, tűnjék bármennyire magától értetődőnek is, végső soron nem ront-e tovább a drámai helyzeten. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Zeman szélsőséges szektának szónokolt Elfogadhatatlannak nevezte a cseh miniszterelnök, hogy az ország államfője beszédet mondott egy idegengyűlölő szervezet rendezvényén. Bohuslav Sobotka a Hospodárské novinynak azt mondta: Miloš Zeman azzal, hogy beszédet mondott a szélsőséges Iszlámellenes Blokk nevű szervezet nagygyűlésén, felsorakozott azon populisták közé, akik visszaélnek az embereknek a félelmével az Iszlám Államtól és a migrációs válságtól. „Egy mélyen humanista és demokratikus hagyományokkal rendelkező ország első számú alkotmányos képviselőjének nem szabadna megjelennie egy idegengyűlölő szekta rendezvényén, amelyen gyűlöletet szítanak” - jelentette ki a kormányfő. Részvételével mintegy törvényesíti a szélsőséges idegengyűlölet és a gyűlölet terjesztését-tette hozzá. „Mindnyájan nagyon haragszunk az elnök úrra azért, amit tett” - jegyezte meg a kormányfő, szociáldemokrata pártelnök. Zeman visszautasította a kormányfő bírálatát. „Jó lenne elolvasni a beszédemet. Nincs benne egyetlen iszlámellenes, gyűlölködő megfogalmazás sem. Ugyanakkor megtalálható benne a felszólítás a párbeszédre, és az, hogy ne bélyegezzük meg a miénktől eltérő nézeteket vallókat. Ezt most Bohuslav Sobotka megtette, és úgy vélem, hogy ezt egy jó miniszterelnöknek nem lenne szabad megtennie” - reagált a kormányfő szavaira az államfő a lapban. Az Iszlámellenes Blokk nyíltan hirdetett célja megtisztítani Csehországot a muzulmánoktól, és megakadályozni a bevándorlók befogadását. Zeman szintén következetesen elutasítja a muzulmánok és a menekültek befogadását. Vitatható kijelentései miatt az ENSZ menekültügyi főbiztosa is élesen bírálta a közelmúltban. (MTI)
