Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-19 / 267. szám, csütörtök
8 I KULTÚRA 2015. november 19. I www.ujszo.com PENGE Szenvtelen ezeretet Szvoren Edina az ütős mondat rabja. Ha egy-egy mondata nem erős, akkor az csak azért van, hogy előkészítsen vagy utólag magyarázzon. Ehhez van egy háromrészes szerkezete is: állítás + következtetés + magyarázat (vagy akár az állítás + körülmény + tanulság konstrukció). Általában működik a dolog. Tízből hétszer. Három esetben tehát nem. Ilyenkor vagy ennek a hármas szerkezetnek a használata erőltetett, vagy pedig az általa érintett téma tűnik keresettnek. Előbbi esetében mintha szétfolyna minden, s csak az erősnek lenni vágyó mondatok kattogása hallatszik (ld. Ida néni hegedűszín haja). Utóbbi esetben pedig a szélsőség, a különlegesség eltúlzása teszi hiteltelenné a beszédmódot. Például az A. úr és A. kisasszony novellában a kirakati bábu iránt érzett szerelem annak ellenére lesz kínos, hogy a szerző megpróbálja tompítani a helyzet különlegességét, fékezni a megmozgatott irodalmi asszociációk mozgását. Hét esetben viszont minden működik. Ilyenkor van értelme az erős mondatnak, a hármas szerkezetek pedig a helyükre kerülnek - egy újabb szerkezet egységévé válnak. Ekkor kissé klasszikusabb a novella. Ami persze önmagában nem érték, de Szvorennél, úgy látszik, igen. Például a címadó novellában az állami hivatalnok lesz a szörnyű viszonyítási pont: egy hóhér, aki rendes családapa, s akinek az ideológia súgja meg, mi a helyes. Hannah Arendt Eich- mann-képe néz vissza ránk. És hogy miről is beszélnek ezek a novellák? Szinte minden mögött ott van például a szerelem, ami uniszex, és néha csak szex. És a szeretet. De ugyanott van a szenvtelenség is, ahogy az ütemes mozgás során valaki a felhúzódó felsőajakra lesz figyelmes, a kivillanó fogakra. Valahogy így, a kettő együttes hatásával szervezi a szövegeket az üresség, az idegen- ség. A jó csak hiányként van jelen, félresiklanak a szándékok, mert már eleve - vagy legalábbis nagyon régen - elveszett a kapcsolat lehetősége a szülők és gyerekek, a párok viszonylatában (gyűlölni az anyát süketnémasága miatt, kizárni a férjet a közös életből az újszülött hazavitele után stb.). És persze nem lehet tudni, ki az oka ennek az életidegenségnek, és kinek jelent nagyobb terhet. Nem is az okok fontosak, hanem az ilyen életre való berendezkedés. A mindennapi gyötrődés természetrajza. Nem a megmagyarázható, hanem a szavakon túli nyomor. És vajon ez életidegenség? Amivel többször találkozunk magunk is a mindennapokban, az nem idegen. Ahogy a hátlapra kiemelt mondat szól: „ Ezek emberi gesztusok, ez nem a pokol. ” Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhérja. Magvető, Budapest, 2015. 192 oldal. Értékelés: 7/10 Szárnyas fejvadász 2.: Gosling lesz a főszereplő Los Angeles. Ryan Gosling lesz a Szárnyas fejvadász folytatásának főszereplője - ezt maga a kanadai filmsztár erősítette meg egy interjúban. „Izgalmas, mert van bennem egy chip, ami felrobban, ha bármi mást is elmondok a filmről” - tréfálkozott Gosling, akit egyebek mellett olyan filmekben láthattuk, mint a Szerelmünk lapjai című romantikus történet, a Fél Ryan Gosling (Képarchívum) Nelson című dráma (a drogfüggő tanár megformálásáért Oscarra is jelölték) vagy A hatalom árnyékában című politikai thriller. A Ridley Scott rendezte eredeti filmben Riek Deckard rendőr rep- likánsokat, vagyis emberi külsejű robotokat üldöz 2019 elképzelt Los Angelesében. A folytatást, mely állítólag Scott ötletén alapul, Hampton Fancher írta, aki az első film forgatókönyvének társszerzője volt. Scott producerként vesz részt a munkában. Az új film cselekménye évtizedekkel később kezdődik, miután az első, Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényén alapuló Szárnyas fejvadász története véget ért. Ryan Gosling mellett Harrison Ford, az 1982-es Szárnyas fejvadász főhőse is szerepel a folytatásban. A film forgatását a tervek szerint 2016 nyarán kezdik, a bemutató idejét még nem erősítették meg. A rendező Denis Villeneuve, tőle idén A bérgyilkost mutatták be a mozik. (MTI) Akinek hisznek Okszana Zabusko inkább regényt írna, mint Putyinról vitázna Okszana Zabusko egy könyve olvasható magyarul, a Terepvizsgálatok az ukránok szexuális életéről (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Okszana Zabusko a legismertebb kortárs ukrán író. Versekkel kezdte pályafutását, majd 1996-ban írt egy szókimondó regényt az ukránok szexuális életéről, amellyel egy csapásra világhírű lett. Azóta további regényeket, filozófiai munkákat publikált, ukrán irodalmat tanított amerikai egyetemeken, és persze a média is felkapta. A napokban részt vett a pozsonyi Középeurópai Fórumon. Ön szinte mindenütt Oroszország ellen és Ukrajna mellett emel szót. Pozsonyban két orosz kollégájával, Viktor Jerofejevvel és Artemij Trojickijjel vitatták meg Vlagyimir Putyin orosz elnök jellemét és szellemét. Hogyan került ebbe a társaságba? Hát, magam is csodálkozom ezen. A panelbeszélgetés címe A jó Putyin volt, amit kissé bulvárosnak érzek. Talán arra számítottak a fórum szervezői, hogy egymásnak esünk a színpadon Jerofejevvel, aki írt egy meglehetősen provokatív könyvet Á jó Sztálin címmel. Most pedig azt bizonygatta, hogy az orosz elnök jót akar, csak szokatlanok az eszközei. Trojickij is nagyon kiakadt ezen, ráadásul ő eredetileg egy másik panelben szerepelt volna, amely viszont a moderátor hirtelen halála miatt elmarad. (Juraj Kušnierik publicista péntek este hunyt el szívelégtelenségben Izlandon - a szerk. megj.) Szóval igyekeztem tompítani az indulatokat, megakadályozni, hogy ezek ketten ténylegesen egymásnak essenek. Szerintem az orosz kormány nagyon ügyesen használja a médiát az emberek befolyásolására. Putyin a saját érdekeinek megfelelő virtuális valóságot teremt, ami hosszú távon csak összeomláshoz vezethet. Ukrajna is megszenvedi ezt. Hogy mást ne mondjak, hosszú évek óta folyik a kulturális gyarmatosítás. Orosz nagyvállalkozók vásárolták fel az ukrán könyvkiadókat, könyvesbolthálózatokat. És a legtöbb könyvet orosz nyelvű kiadásban árulják, abból kiindulva, hogy úgyis minden ukrán olvas oroszul. Nemrég anélkül került bele a hírekbe, hogy valami jelentősei írt vagy mondott volna. Orosz rohamrendőrök megszállták a moszkvai ukrán könyvtárat szélsőséges irodalom után kutatva. A könyvtár igazgatójának lakásán is házkutatást tartottak, és egyebek mellett az ön egyik könyvét kobozták el tőle. Igen, az 1932-1933-as nagy ukrajnai éhínségről szóló könyvemet találták veszélyesnek. Épp külföldön voltam, telefonon kaptam a hírt az egyik munkatársamtól. Másnap felhívott az a fordító, aki ukránról oroszra ülteti át a könyveimet. Ijedt hangon azt kérdezte, hogy ő most börtönbe kerülhet-e? Agyrém ez az egész! A legsötétebb kommunista időkre emlékeztet, hogy a hatalom ennyire fél az írott szótól. Persze szerzőként most akár büszkén ki is húzhatnám magam, hogy lám, mekkora jelentőséget tulajdonítanak ennek a könyvnek! Biztosan sokan újra elővették vagy megrendelték, szóval reklámnak sem utolsó ez a hír. Hihetetlen, hogy önökhöz is eljutott! Miért tartja hihetetlennek? Főleg azért, mert a fegyveres konfliktusok és a nagypolitika hátországáról beszélünk. Ä felszín alatti történésekről. Olyan dolgokról, amelyek ma már szinte el sem érik az ukrán emberek ingerküszöbét. Én már csak tudom, hol ez az ingerküszöb, hiszen szinte folyamatosan úton vagyok. Azt hiszi, az író-olvasó találkozókon irodalomról akarnak beszélgetni velem az emberek? Hát nem! Politikáról, közéletről, néha- nap filozófiai kérdésekről. Egyre többen tanácstalanok, nem tudják, kinek higgyenek, mi a hazugság és mi a realitás. „Előkelő helyet kínált fel nekem pártja választási listáján, és olyanokat mondott, hogy kár lenne, ha továbbra is csak írogatnék, és nem a parlamentben ülnék." És inkább hisznek egy írónak, mint egy politikusnak? Pontosan. Erre egyébként a politikusok is rájöttek. Az elmúlt években több pártból megkömyékeztek, hogy, úgymond, zászlójukra tűzhessenek. Mert az a helyzet, hogy bekerültem a „nemzeti panteonba”, a kulturális hősök közé. Olyanok közé, akiknek a műveit ugyan kevesen olvasták, de a nevüket mindenki ismeri, mert médiaszereplőkké váltak. Nos, ezek a beszélgetések általában rövidek voltak, hamar kidobtam a pártpolitikusokat. Egyikük azonban órákig győzködött. Élőkelő helyet kínált fel nekem pártja választási listáján, és olyanokat mondott, hogy kár lenne, ha továbbra is csak írogatnék, és nem a parlamentben ülnék. És használjam ki az ismertségemet arra, hogy hatalmat kapjak a kezembe. Aztán amikor tizedszerre is nemet mondtam, elfogyott a türelme, és régi szovjet szokás szerint megfenyegetett. „Maga azt hiszi, hagyni fogjuk, hogy átprogramozza az embereket?” Szó szerint ezt mondta! És az ő szájából különösen szürreálisán hangzott az „átprogramozni” szó. Szomorú, hogy egy költőként indult irodalmárnak, ráadásul egy nőnek ilyesmivel kell foglalkoznia és ilyen helyzetekbe kerülhet. Ugye? Na, látja! Szerintem is szomorú! Én a szavak embere vagyok, élvezem a nyelv, a szavak, a mondatok szépségét. Azért kezdtem el írni, hogy esztétikai jellegű örömöt szerezzek az embereknek. A szavak viszont sok minden másra is használhatók. Például manipulációra, agymosásra. is. Amikor hirtelen felkapott a hírnév, szűk körben ismert és elismert költő voltam, ami nekem tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy jól érezzem magam. Az elmúlt húsz évben viszont a legkülönbözőbb közéleti kérdésekben kérték ki a véleményemet, mindenféle tévéműsorokba hívtak szakértőnek, én lettem az ország megmondóembere. Egy idő után ez már kezdett az agyamra menni. Besokalltam, nem nyilatkoztam, nem szerepeltem, illetve előre kikötöttem, hogy csakis irodalomról vagyok hajlandó beszélni. Aztán rájöttem, hogy mégiscsak fontos számomra a véleménynyilvánítás lehetősége. Az, hogy sok emberhez eljusson, amit fontosnak tartok. Szóval, ha van mondanivalóm, megtalálom a számomra hiteles csatornákat. Ebben már nagy praxisom van. De a másik énem, a szépíró most sem itt Pozsonyban vitázna a putyini Oroszországról, hanem otthon ülne a számítógép előtt. Hat évvel ezelőtt kezdtem el írni egy regényt, de egyszerűen nincs időm dolgozni rajta, úgyhogy fogalmam sincs, mikor jelenhet meg. Azért, mert kötelességemnek érzem, hogy ezekben az Ukrajna számára oly nehéz időkben közélettel is foglalkozzam. Szeretem a hazámat, ezt a fiatal, tapasztalatlan országot, ahol a függetlenség eufóriája után annyian kiábrándultak, annyi embernek kellett rádöbbennie: nem változik meg minden varázsütésre.
