Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-18 / 266. szám, szerda
6 I RÖVIDEN Denzel Washington életműdíja Los Angeles. Denzel Washington amerikai filmsztár kapja a Cecil B. DeMille-dijat a 73. Golden Globe- gálán januárban. Az életműdíjat kiemelkedő filmes pályafutásáért ítélte a sztárnak a Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szövetsége - értesült az Entertainment Weekly. Washington az Oscar-díjat és a Golden Globe- díjat is elnyerte 1990-ben Az öt- vennegyedik hadtest című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel később újabb Golden Globe-ot kapott a Hurrikán című filmért és 2002-ben Oscart a Kiképzésért. A Kiképzést rendező Antoine Fu- quával dolgozott A hét mesterlövész című klasszikus western új feldolgozásán is, amelyjövőre kerül a mozikba. A DeMille-díjat a „világ szórakoztatóiparára rendkívüli hatást gyakorló” művészeknek ítélik oda. A 2016Az amerikai filmsztár kapja a Cecil B. DeMille-díjat a 73. Golden Globe-gálán (TASR/AP-felvétél) FULVIDEK Újra ugatok Csodálkozom azon, hogy megfér ennyi dudás egy csárdában. Bizonyára azért fér meg, mert másutt is muzsikálhatnak. A Quimbyt hat erős zenész alkotja. Kiss Tibor mellett Balanyi Szilárd és Varga Livius is énekel, mindhárman más projektekkel is jelen vannak a zenei életben. Kiss elsősorban a Budapest Bárral hódít, Balanyi szólóban alkot, Varga pedig A Kutya Vacsorája nevű együttesében bontakozik még ki, amelyben Gerdesits Ferenc dobos is szerepel a Quimbyből. Varga Livius szerint a kreatív energiák tekintetében a két zenekara inspirálja egymást, a hangzás- és szövegviláguk azonban különbözik. A kijelentés második felével nem teljesen értek egyet, A Kutya Vacsorája jó néhány dala is megférne a Quimby repertoáiján, akár Kiss Tibor énekével is. A legszembetűnőbb eltérés, hogy A Kutya Vacsorája még társadalomkritikusabb, nagyon odamondogatós. Varga Liviusék első nagylemeze, a 2011 -es Gumicsont után a második az Újra ugatok címet kapta. A tíz szerzeményből álló album központi témára épül: az ember és a hatalom viszonyát analizálja, a pénz, a bűn, a bűnhődés, a szerelem és az apokalipszis témákat járja körül. Ha hatalmat vagy hatalommal való visszaélést említünk, legtöbbször a politikai vetü- let ugrik be, holott ugyanúgy jelen os Golden Globe-díj átadó ceremóniát a Beverly Hilton Hotelből élőben közvetíti az amerikai NBC televízió január 10-én. (MTI) Két díjat kapott a kolumbiai film Pozsony. Hétfőn este a Lumiere moziban kiosztották a 17. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál díjait. A játékfilmek versenyében a legjobb filmnekjáró díjatako- lumbiai César Augusto Acevedo rendező Föld és árnyék című alkotásának ítélte a nemzetközi zsűri. A film, amely egy idős gazdáról szól, aki hosszú évek után visszatér elhagyott birtokára, s megpróbál megbékélni a múltban elkövetett hibáival, elnyerte a FIPRESCI-díjat is. A legjobb rendező díját az iráni Ida Pana- handeh érdemelte ki Nahid című alkotásával. Ugyanennek a filmnek a férfi főszereplője, Navid Mohammad Zadeh lett a legjobb színész. A legjobb színésznő díját pedig megosztva kapta Niki Karimi és Sahar Ahmadpour a Szerda, május 9. című iráni filmben nyújtott alakításukért. A diákzsűri ugyanennek a filmnek, vagyis Vahid Jalilvand rendezésének ítélte a díját. A legjobb dokumentumfilm Jean-Gabriel Périot alkotása, a francia, svájci és német koprodukcióban készült Egy német nemzedék, a legjobb rövidfilm pedig a görög Konštantína Kotzamani munkája, a Washing- tonialett. A17. Pozsonyi Nemzetközi F ilmfesztiválon elismerésben részesült Vladimir Tomic rendezése, a boszniai menekültekről szóló Flotel Európa, (tébé) vannak a hétköznapi: lakóhelyi, munkahelyi és intim kapcsolatainkban is. Az együttes mindkettőt középpontba állítja; ezek párhuzamait boncolgatja a maga frivol, provokatív, szarkasztikus módján. A nagylemez hangzásvilága a hatvanas-hetvenes évek progresszív zenekarait idézi, a múlt zenéje főleg hiphopalapokkal vegyül. A zene a tagok közös munkája, a szöveg a frontemberé, két dal szövegét Vastag Gábor gitárossal közösen írta. Az albumról a klipesített Ez a mese című szerzemény a legpopulá- risabb (ha lehet ezt a jelzőt használni A Kutya Vacsorája esetében), a többi szövegileg és olykor zeneileg is annyira eklektikus, sokszori meghallgatást igénylő, hogy biztosra vehető, erről a nagylemezről sem születik sláger. De nyilván az nem is cél. Puha József (Tom-Tom Records, 2015) Értékelés: 10/9 KULTÚRA Roy Dupuis és Antoine L'Écuyer Áfák hangjában (Képarchívum) 2015. november 18.1 www.ujszo.com Az erdők vonzása A fák hangja a világ legrangosabb fesztiváljain hódítja meg a nézőket SZABÓ G. LÁSZLÓ Apa és fia törékeny kapcsolata, egy tizennyolc éves srác útkeresése, magány az erdőszéien, valahol a québeci hegyekben - ennél többet nem markol Francois Péloquin kanadai francia rendező első játékfilmje, A fák hangja. Hétköznapi hősei valahogy mégis belopják magukat a szívünkbe. Belopják, mert akármilyen messze élnek is tőlünk, ismerősek. Közünk van hozzájuk, ugyanazok a kérdések foglalkoztatják őket, mint egykor vagy éppen most bennünket. Ráadásul szeretni való, egyszerű emberek. Az apa, miután feleségét autóbalesetben elveszítette, egyedül neveli két fiát. Az idősebbik el is költözik már, a távoli nagyváros vonzásának képtelen ellenállni. Új életet, új lehetőségeket keresve búcsúzik a szülői háztól. Jérémie, a fiatalabb, marad. Egyelőre. Egy autószervizben dolgozik egészen addig, míg bátyja helyére nem lép apja fűrésztelepén. De munka után várják a barátai, akikkel a legveszélyesebb kamaszkori kalandokat sem hagyja ki. Apja vigyázó szeme nem mindig megnyugtató számára, olykor el is tűnik egyetlen szó nélkül. Szívesen me- rítkezik meg mindenben, amit szűkös élete kínál. Jöhet egy kis pia, egy kis drog, egy kis szex, aztán ká- bultan haza, viták a reggeli asztalnál, majd jöhet a fűrész zaja, késő délutánig. Igazából: semmi különös. Péloquin azonban olyan közel hozza apát és fiát, hogy a néző szinte részese lesz kettőjük olykor pattanásig feszült, máskor szeretetteli kapcsolatának. Értjük a fiút, együtt érzünk az apával, s azon izgulunk, hogy ők ketten megmaradjanak egymásnak. Fent, a hegyekben, zárt közösségben, ahol csak a fák látnak bele megszokott életükbe. Péloquin Franciaországból költözött előbb az Egyesült Államokba, onnan pedig Kanadába. Amerikai feleségét követve hagyta ott hazáját, s most alkotópárosként együtt dolgoznak. A fák hangja forgató- könyvét ugyanis a felesége, Sarah Lévesque írta, aki regényekkel és dokumentumfilmek forgatókönyveivel szerzett nevet magának. „Sokan rácsodálkoznak, hogy nő létemre apa és fia kapcsolatával foglalkozom - mondta Karlovy Vary idei fesztiválján. - Én ebijen semmi különöset nem látok. íróként egyébként is sorsokba kell beleélnem magam, a nemek másodlagosak. Ráadásul a rendező a férjem, tehát szülőként is jól át tudtuk gondolni a történetet.” Apja és fia két külön világ. Sokáig nem is értik egymást, nincs közös nyelvük. A sokat megélt férfi nehezen talál utat kiforratlan, kamaszkora összes nyűgétől szabadulni akaró fiához. „A fák hangjában arra is utalni, akartam, hogy milyen a lelki kötődésünk ahhoz a helyhez, ahol felnőttünk, ahol a mindennapjainkat éljük - fűzte hozzá Péloquin. - Qu- ébecben ma egyre többen fordulnak a gyökereikhez, próbálják újra felfedezni környezetük szépségét, vonzerejét, az ottani kultúrát. Jérémie fiatal kora miatt nem tartozik közéjük. Őt most más dolgok érdeklik, az erdei farm számára kényszerhelyzet, álmait nem itt akarja megvalósítani. Apja és ő két külön világ. Sokáig nem is értik egymást, nincs közös nyelvük. A tapasztalt, sokat megélt férfi nehezen talál utat kiforratlan, kamaszkora összes kínjától, nyűgétől szabadulni akaró fiához. Jérémie nem akar apja nyomdokaiba lépni, nem értékel semmit abból, ami körülveszi. Majd évek múlva, talán. Előbb el kell, hogy sodorja az élet. Most még a folyót is tengernek képzeli.” Roy Dupuis, a jeles, több filmből ismert kanadai színész alakítja az apát. Nincs sok szövege, mégis végig hiteles. „Vidéken nőttem fel, egy kis túlzással erdei embernek is nevezhetném magam - vallja a Montrealban már több díjjal kitüntetett művész. - Ismerem a fákat, sokat formált rajtam a természet, ma is minden alkalmat kihasználok, hogy visszamenjek ifjúkorom lenyűgöző helyszíneire. Antoine-nal, aki A fák hangjában a fiamat játssza, öt évvel ezelőtt már dolgoztunk együtt, egy tévésorozatban. Rendőrként ott jóval szigorúbb apja voltam. Aztán el is tűnt a szemem elől. Most, amikor újra találkoztunk, ugyancsak rácsodálkoztam, mennyire megférfi- asodott. Az pedig kimondottan jólesett, hogy ebben a történetben, még ha vannak is kisebb összezörrené- seink, úgy kezelhettem őt, mint a barátomat. Ez az apa ugyanis meglehetősen érzékeny lélek, és ki is mutatja nemegyszer.” „Mivel nem egy stúdióban, hanem eredeti helyszíneken akartunk forgatni, ott élő emberekkel, Mont- realtól nyolcórányi távolságra találtuk meg azt a helyet, ahol dolgozni tudtunk - meséli Antoine L’Écuyer, a filmbeli Jérémie meg- formálója. - Én városi fiú vagyok, a kétkezi munkába bele kellett tanulnom, főleg a fűrészgép mellett. Nem volt könnyű, de megment. Hetekkel a forgatás elkezdése előtt már ott tettem-vettem, hogy közöm legyen mindenhez, ami a filmben körbevesz. Éreznem kellett a tájat, sajátomnak akartam tudni a környezetet, a gépeket, mindent, amihez a történet szerint közöm van.” Csendes, megindító film A fák hangja. Lassan, jelenetről jelenetre szippantja be a nézőt, de aztán fogja, erősen szorítja. És nem ereszti, sokáig nem.
