Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-03 / 254. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. NOVEMBER 3. BUNDESLIGA H Szeptember 2-án elhunyt minden idők egyik leghíresebb ghánai futballedzője, Charles Kumi Gyamfi. A szakembert hazája legendájaként tartják számon, aki magyar edzőtől is tanult. Ő volt az legelső ghánai profi futballista, aki afrikai játékosként német csapatban is szerepelhetett. Jones Attuquayefio, aki játékosa és edzőkollégája is lehetett. 1951-ben beválogatták a Gold Coast XI nevű válogatottba, amely angol és ír túrára indult. A brit szigeteken óriási feltűnést keltett a ghánai csapat, a játékosok ugyanis mezítláb, cipő helyett bandázs- zsal léptek a pályára, de így is 25 gólt szereztek a turné során, ebből Gyamfi egymaga tizenegyet lőtt. ,A mérkőzések után kissrácok jöttek oda hozzánk, hogy megsimogassák az arcunkat, azt hitték, a kosztól vagyunk feketék” - emlékezett vissza. Ott vásárolt magának először futballcipőt, és hazatérve hosszú harc során elérte, hogy ezt az ottani bajnokságban is elfogadják és bevezessék. Csak ne lett volna olyan hideg 1958-ban egy meccs erejéig játékosedzőként irányíthatta a válogatottat, az angol George Ainsley ugyanis pénzügyi arles Kumi G y a m f i 1929. december 4-én született. Zsenialitására már hétévesen felfigyeltek, iskolájában a nagyok között futballozhatott, mert kiismerheteden cseleivel mindenkiből bolondot csinált. Mindezt mezítláb, hiszen futballcipője nagyon kevés embernek volt a környezetében. ,A rasszizmus már abban az időben is érződött, az országunkban a feketék csak egymással futballoztak. Kivételt csak a Cape Coast kikötőjébe érkező matrózok jelentették, de ők is egymással futballoztak. Ott láttunk először stoplis cipőt. Később megszoktam, hogy ne mezídáb futballozzam” - emlékezett vissza öt éve a Tagesspiegelnek adott nyilatkozatában. 15 éves volt, amikor családja elköltözött, és szerették volna, ha fiuk az Accra Royal nevű iskolában folytatja tanulmányait. De a felvételi kérelmét elutasították, mire Charles felkereste az iskola futballcsapatának edzőjét, és azt mondta neki, ő sokkal jobb bármelyik futballistájánál. A kíváncsi edző elhívta egy mérkőzésre, és miután Gyamfi túlszárnyalta az elvárásait, saját maga kérte az iskola igazgatójánál a fiú azonnali felvételét. Mezídáb kápráztatta el a briteket Charles Kumi Gyamfi gátakat döntött le a Bundesligában, imádták az emberek (Fotók: képarchívum) Akiért megőrültek Düsseldorfban a szurkolók Miután befejezte a tanulmányait, játékosként szerepelt az Accra Great Argonauts, a Koforidua Sailors Football Club, az Accra Standfast, illetve a Cape Coast Mysterious Dwarfs csapataiban, de megfordult a két legjobb ghánai klub, az Asante Kotoko és a Hearts of Oak együttesében is. „Fiatal srác voltam, amikor Gyamfi igazi sztár volt. Mindenki arról beszélt, hogy micsoda nagy futballista volt, Ghána első számú futball- csillaga” - nyilatkozta róla néhány éve az akkori sportminiszter, Cecil 85 évesen halt meg a ghánai edzőzseni, Charles Kumi Gyamfi, az első afrikai, aki német csapatban futballozhatott n Kissrácok jöttek oda hozzánk, hogy megsimogassák az arcunkat, azt hitték, a kosztól vagyunkfeketék. vitába keveredett a szövetséggel. Egy fontos, Nigéria elleni mérkőzés előtt ugrott be, mert a ghánai miniszter- elnök, Kwame Nkrumah meg volt győződve arról, hogy amire egy fehér ember képes, azt meg tudja tenni egy fekete is. Ez volt az első lépés az edzőség felé vezető úton. 31 évesen váradan lehetőséghez jutott, 1960-ban ugyanis csadako- zott a német Fortuna Düsseldorfhoz, ezzel ő lett az első afrikai játékos, aki profi szerződéshez jutott és aki német csapatban szerepelhetett. „1959-ben a Fortuna Düsseldorf néhány barátságos mérkőzés erejéig Ghánába látogatott, innen volt a kapcsolat. Igazából a szövetség javasolta, hogy menjek Németországba, mert ott a fütballozás mellett edzőként is fejlődhetek. Tudtam, hogyha visszatérek a hazámba, akkor szeretnék edzősködni, így belevágtam” - mesélte. Teljesen meglepte az új futballkö- zeg és az a szeretet, ami Düsseldorfban körülvette. „Minden mérkőzésen telt ház volt, az emberek azért jöttek el a mérkőzésre, mert látni akarták az afrikai játékost. Az első mérkőzésemen egy kapufával nyitottam, és hallottam, ahogy felnyögött a stadion. Nem sokkal később kétszer is betaláltam, végül 3-1-re nyertünk. A végső sípszó után a nézők sírtak, és »Kalle, Kalle« kiáltásokkal üdvözöltek. Ilyenkor mindig elfelejtettem a honvágyat.” De sajnos csak akkor. A düsseldorfi honlap szeptemberi visszaemlékezése szerint Gyamfi nem érezte jól magát Németországban. „Az egyeden problémám a hideg volt. Néha annyira fáztam, hogy az edzés helyett is inkább az ágyban maradtam” - monda később, nem véleden, hogy hamarosan hazament napfényes otthonába. Három Afrika-kupát nyert Fél évvel később visszatért Németországba, de már csak tanulni: a kölni egyetemen edzői papírt szerzett, és azzal hazatérve egyből a válogatott mellett kapott munkát. 1963-ban a ghánai szövetségi kapitány egy magyar szakember, Ember József volt, őt váltotta a poszton Gyamfi, de elődjét megtartotta szövetségi edzőnek. Gyamfi az 1963-as Afrikai-kupán egyedüli fekete edzőként végső sikerre vezette a válogatottat, amire addig nem akadt példa. Két évvel később megismételte a sikert, a két diadal között pedig a világ is megismerhette a nevét, hiszen a válogatottal az 1964-es olimpián egy Argentína elleni döntedennel és Japán legyőzésével a negyeddöntőbe jutott, de ott kikapott 5-1-re az Egyesült Arab Köztársaság néven szereplő Egyiptomtól. 1966 februárjában katonai hatalomátvétel történt Ghánában, Nkrumah elnök bukásával Gyamfi élete is megváltozott. „Miután Nkrumah megbukott, az emberek már nem akarták, hogy folytassam a munkám, de én nem tagadtam meg az emlékét, mert a barátom, szinte az apám volt. Ekkor gyerekekkel kezdtem el foglalkozni, és » Umoh volt az első fecske Magyarországon egy nigériai játékos, bizonyos Patrick Umoh volt az első fekete játékos, aki bemutatkozhatott az NB I-ben. A nigériai utánpótlás-válogatott játékos 1981-ben érkezett Magyarországra, hogy építészmérnöki diplomát szerezzen a Budapesti Műszaki Egyetemen. A BLASZ-ban szereplő 43 sz. Építők SK csapatába jelentkezett játékra, állítólag olyan gyors volt, hogy csak edzésen lehetett megjátszani, meccsen állandóan lesre futott. Temesvári Miklós kérésére az Újpesti Dózsa szerződtette, de lila-fehérben csupán három meccsen szerepelt a legjobbak között (de így is kupagyőztes lett), majd továbbküldték inkább Csepelre. Ott hét bajnokin még egy gólt is szerzett. csak 1982-ben kaptam ismét felkérést, hogy a líbiai Afrika-kupán irányítanám-e a válogatottat. Sok időt töltöttem Brazíliában, voltak új ödeteim, ezért igent mondtam. Es nyertünk” - nyilatkozta. Ő lett minden idők legeredményesebb afrikai edzője, rajta kívül csupán az egyiptomi Hasszán Sehata nyert három Afrika-kupát. Még dolgozott a Szomáliái Municipal Clubnál (1983-1984) és a Szomáliái U21-es válogatottnál (1984), irányította a kenyai AFC Leopards (1988-1991) és a ghánai Ashanti Gold SC (1992-1993) csapatát. Futballszeretet helyett pénz 64 éves korában visszavonult, 1999- ben pedig hazatért szülőfalujába, ahol a helyi szokásoknak megfelelően I. Nana Gyamfi Kumi néven tötzsi vezérnek választották. Néhány éve kisebb agyvérzést kapott, így végleg visszavonultan élt. Szeptember 2-án, 85 évesen halt meg. A BBC 2008-ban készített vele egy interjút, amelyben arra panaszkodott, hogy amikor napjainkban a futballról beszélünk, akkor nem a játék, hanem a pénz az elsődleges. .Akikkel annak idején én dolgoztam, imádták a futballt és elkötelezettek voltak a hazájukért. Amíg a mai játékosok nem ismerik a nemzeti mez értékét, az én tanítványaim készek voltak meghalni Ghánáért. Nyilvánvalóan nem minden futballistát a pénz motivál, de a legtöbben csak arra tudnak gondolni.” Printz László
