Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-16 / 265. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2015. november 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 9 Ami a legfélelmetesebb Minél több hétköznapi ember lemészárlása volt a cél FELEDY BOTONDK ivégzett túszok, vacsorázás közben agyonlőtt vendégek, kimenekített államfő, teljes zűrzavar. A péntek éjszakai párizsi merénylet több ponton fordulatot fog hozni az európai országok gondolkodásában, és akár az elkövetkező évtizedeinket is alaposan átformálhatja. A francia titkosszolgálat régóta készült hasonló merénylet megelőzésére - igazából már a csecsének számlájára írt oroszországi tömeges túszdrámák után, mint a moszkvai színház megtámadása. Akkor Párizsban is felkészültek arra, hogy hasonló helyzetben mi a teendő. Éppen ezért a hatósági válasz a helyzethez képest professzionális volt. A merényletet viszont nem sikerült megelőzni. Biztos, hogy több hasonló kísérletet hárítottak el, erre a különböző európai titkosszolgálatok a maguk szerény módján a Charlie Hebdo elleni támadás után sokat utaltak. Alighanem most is fognak. Azt viszont az európai polgároknak még el kell fogadniuk, hogy nincs százszázalékos biztonság. A merényletet borzasztó recept alapján követték el. A madridi vonatrobbantáshoz, illetve a londoni buszrobbantáshoz hasonlóan a cél a lehető legtöbb ember lemészárlása volt. Ez a Charlie Hebdónál, a zsidó iskola, illetve múzeum elleni támadásnál sokkal inkább egy szimbolikus szinten zajlott, kevesebb halottal. Most viszont a klasszikus terrorista módszer került elő, és ez a legfélelmetesebb: étteremben és kávézókban, koncertteremben ülő embereket agyonlőni. Hétköznapi embereket, hétköznapi tevékenység közben. Ez az, ami a félelemfaktort a legmagasabbra nyomj a - érthető és j ogos módon - az emberekben, és a reakcióikra érzékenyen fognak figyelni az európai pártok, különösen a szélsőségesek... A recept másik, még nem bizonyított, de valószínűsíthető része az, hogy az elkövetők megjárták Szíriát vagy Irakot, legalábbis kiképzést kaptak, de előfordulhat, hogy néhá- nyan közülük az Iszlám Állam seregében harcoltak. Az összehangolt fellépés ezt valószínűsíti, illetve korábbi titkosszolgálati jelentések is a Közel-Keletről visszatérő harcosokat tartják a legnagyobb veszélyforrásnak. Emellett nem elhanyagolható az otthon - francia földön - tartózkodó, könnyen radikalizálható elemek száma sem, és a kettő találkozik, ha a dzsihádista terrorszervezet ügyesen toboroz öngyilkos merénylőket. Nincs biztos orvosság, nincs biztos ellenszer. Mindig lesznek elszánt és vakmerő terroristák. A hálózatukat, a forrásaikat, a felderítőiket és vezetésüket kell újra megsemmisíteni. De mindhiába, ha folyamatos az utánpótlás a közel-keleti konfliktus- zónából ... Európa menekültválsága és belbiztonsági politikája együtt vehet fordulatot, és csak reménykedhetünk, hogy nem szélsőséges lesz, hanem „csak” hatékony. Hátha a szír helyzet megoldásához is ösztönzést ad a véres péntek a transzatlanti szövetségeseknek. Az írást a h24.hu portál közölte (Ľubomír Kotrha) Helló, Havel! N éhány napj a pénteken véletlenül beléptem egy öreg családi házba, amit garázsként használnak. Hosszanti irányban ki vannak bontva a közfalak, hogy a gépekkel be tudjanak tolatni. Állt is bent vagy három traktor. Az egyik falon pedig, a hengersablon kopott mintái közt Václav Havel volt csehszlovák, majd cseh elnök arcképe függött, bekeretezve, szépen, ahogyan egykor az óvodák, iskolák és egyéb intézmények falán. Helló, Havel! Hát te meg hogy kerülsz ide? A falon felejtettek egy másik, sokkal régebbi, ovális képet is, amelyen Jézus Krisztus látható az olajfák hegyén, vagy valami ilyesmi. Arra gondoltam, milyen jól megférnek ezek itt maguknak: az elnök, a megváltó meg az a pár traktor. Meg hogy miért nem verte még szét senki az elnöki portrét, hiszen ő is csak egy politikus volt, akit lehetett szeretni vagy utálni, és hát egy ilyen olajos szagú garázsban egyébként sem ritkaság, ha valami eltörik, megrongálódik. A szentképnek nem eshet baja, ez világos, de hogyhogy Havel képén még egy olajfolt sincs? Hogyhogy senki nem vágta még bele a villáskulcsot? Valószínűleg azért, mert az emberek tisztelik, még most is. De vajon miért tisztelhetik? Talán azért, mert nem csinált semmi olyat, ami miatt megharagudtak volna rá. Pedig államférfiként nehéz olyan döntéseket hozni, olyan kijelentéseket tenni, amelyek miatt nem haragszik meg senki. De úgy látszik, mégis lehetséges. Ma már ilyen nem nagyon van a politikában. Teljesen megszokottá vált, hogy ha megkérdezik a politikust, hogy lopott-e, azt feleli, változóan felhős. Valami fura, kódolt nyelven beszélnek a néphez, amelyet valaki ért, valaki pedig érteni vél. Ez lenne a politika nyelve. Pedig teljesen elég lenne egyszerűen, normálisan beszélni. Normálisan beszélni viszont leginkább a normális emberek szoktak. Olyanok viszont nem igazán vágynak a politikába, hiszen normális ember a normális dolgokat szereti, a nem normálisát pedig igyekszik elkerülni, és inkább csinálja a maga dolgát, amit szeret, és amihez ért. A 89-es változást azért kellene jól észben tartanunk, mert akkor a politikát egy rövidke időre normális emberek is alakíthatták. Aztán persze gyorsan megjött az úgynevezett hivatásos politikai elit, és azóta is itt van. Változóan felhős. A mostaniak arcképe vajon hány évig bírná épségben egy garázs falán? Holnap van a diáknap, az 1989-es rendszerváltás emléknapja. Ahogy mennek előre az évek, egyre kevésbé méltatjuk 89-et, térségünkben nem egy nagyon népszerű politikus pedig tudatosan ignorálja, és már nem köti magát szorosan azokhoz az értékekhez, amelyet 89 képviselt. A sikeres, halottak nélküli forradalmon, ahol még vér sem folyt, úgy tűnik, nincs mit ünnepelni. Pedig most, amikor a terrorizmus miatt az erőszak visszaszivárog mindennapjainkba, talán meglátjuk 89-nek azt a jelentőségét is, amely abban állt, hogy a nagy politikai változást erőszak és vérontás nélkül tudta megvalósítani. Ez pedig nagy eredmény. Helló, Havel, köszönjük! Párizs után az élet CZAJLIK KATALIN éntek után egy kicsit nyugtalanabbul ébredünk, s azzal sem nyugtathatjuk magunkat, hogy minden csoda három napig tart. Nem, nem gondolom, hogy ezentúl a csallóközi vagy a gömöri embernek munkából hazafele menet terrortámadástól kellene tartania. Ilyen szempontból Szlovákia nagy valószínűséggel még sokáig biztonságos hely lesz. De Párizs veszélyesen közel van. Akár ott is lehettünk volna. Ahogy több honfitársunk ott is volt, szerencsére nem az inkriminált helyeken. Valójában Európa már rég nem az az idilli hely, amilyennek látni szeretnénk. Evek óta gyűlnek a hírek, amelyek - ha vennénk a fáradságot, és odafigyelnénk - arra figyelmeztetnek, hogy valami nagy baj felé közeledünk. Az európai lakosság elöregedése, növekvő munkanélküliség a fiatalok körében, leszakadó régiók, a tartalékok felélése a pillanatnyi jólét kedvéért, korrupció, megoldatlan etnikai problémák, a szélsőségek erősödése, s legfőképpen a növekvő instabilitás az EU határain túl - ezek mind többéves problémák, amikkel Európa nem igazán tudott, de nem is akart érdemben foglalkozni. Pedig jó pár éve sejthető, hogy a kilencvenes évek illúziója, miszerint most aztán zavartalanul építhetjük a régi kontinensen a jólétet és a kapitalizmust, s figyelmen kívül hagyhatjuk a körülöttünk zajló eseményeket, réges-régen szertefoszlott. Á pénteki terrortámadás drasztikus pontossággal szegezte nekünk a valóságot: vége a régi szép időknek. Egy destabilizált s egyre kiszámíthatatlanabb világban élünk, s nem puszta elszenvedői, hanem részei vagyunk a problémának. Ha valakik ezután azzal etetnek minket, hogy a menekültáradat kívül tartásával megúsztuk volna a pénteki tragédiát, hihetetlenül félrevezetnek. S pofátlanul azokra hárítják a felelősséget, akik maguk is a párizsi terrorhoz hasonló akciók elől menekülnek. Azzal a különbséggel, hogy ott napirenden vannak az ilyen mészárlások. Szörnyű tragédia a pénteki. Kegyeletből s az áldozatok iránti tiszteletből a legkevesebb, amit tehetünk, hogy komolyan vesszük és érdemben elkezdünk foglalkozni azokkal a mély problémákkal, amelyek a péntek esti eseményekhez vezettek. Ez rengeteg áldozattal, önmegtartóztatással, nadrágszíj-meghúzással jár majd, de csak így érhető el, hogy Európát olyanná tegyük, amilyennek megálmodtuk magunknak. FIGYELŐ Nyomás az áradat megállítására A párizsi merénylet nagyon veszélyes pillanatban érte Európát - állapította meg elemzésében a brit Királyi Külügyi Intézet. Robin Niblett professzor szerint már a terrortámadás előtt is „forrponthoz közelített” a feszült idegesség, a zavarodottság és a nézeteltérések elegye a példátlan menekülthullám kezeléséről folyó vitában. Ráadásul Európa sok országában továbbra is vérszegény a gazdasági növekedés, és magas a munkanélküliség. Mindebből a populista pártok húztak hasznot, és a merénylet is e politikai erők kezére játszhat, amikor szerte Európában kulcsfontosságú választásokra készülnek. Niblett szerint jóllehet a Charlie Hebdo lapnál végrehajtott vérengzés után az európaiak még egy emberként álltak ki a szólás- szabadság védelme mellett, a mostani terrortámadás után azonban már azt fogják firtatni, hogy kormányaik képesek-e megvédeni őket és megőrizni életformájukat. Az EU kormányaira óriási nyomás fog nehezedni a közel-keleti és az afrikai menekültek beáramlásának megállítása végett. A további lehetséges terrortámadások árnyékában nehéz elképzelni, hogy a schengeni megállapodás aláírói miként tudják továbbra is nyitva tartani belső határaikat mindaddig, amíg nem bíznak jobban a felderítési és hírszerzési adatok megosztásának hatékonyságában, és amíg nem sikerül megerősíteni az EU külső határainak védelmét. Az EU-országok kormányai nem vettek tudomást azokról a már három éve elhangzott figyelmeztetésekről, hogy rengeteg veszéllyel járhat, ha hagyják a szíriai válságot kibontakozni. Ma már egyszerre kellene elérni Szíria, Líbia, Jemen és az afrikai Szahel-övezet országainak stabilizálását. Európának- tekintettel földrajzi helyzetére - nincs más választása, mint e válságövezetek stabilizálása. (MTI) A szír konfliktust nem lehet lokalizálni A párizsi merénylet megmutatta, hogy a szíriai és az iraki háborút nem lehet a két országra lokalizálni - erre jutottak az AFP francia hír-ügynökség által megkérdezett szakértők. Patrick Skinner volt CIA- tiszt, biztonsági tanácsadó rámutatott, Párizsban pont az történt, amitől a szakértők tartottak: Szíriában radikalizálódott szélsőségesek visszatérnek származási országukba, hogy merényleteket hajtsanak végre. Franciaország elsőosztályú terrorelhárító szervekkel rendelkezik, de ezek sem tudták felderíteni ezt a féltucatnyi emberből álló sejtet, amely ilyen bonyolult merényletsorozatot készített elő. Szalmán Sejk, a Brookings Doha Center agytröszt igazgatója szerint az orosz gép elleni egyiptomi merénylet, a Bejrútban és Ankarában elkövetett támadások jól mutatják, milyen messzire képes kiteijedni a szíriai és iraki konfliktus. Szalmán Sejk attól tart, hogy az Iszlám Államot addig nem lehet legyőzni, amíg a szunnita arab országok, Aszad szír elnök ellenségei nem fáradnak bele a dzsihádisták brutális tetteibe, és nem csatlakoznak az ellenük folyó háborúhoz. (MTI)
