Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-16 / 265. szám, hétfő
6 I KÖZÉLET 2015. november 16. | www.ujszo.com November 17. - a kormány hallgat Egy nagygyűlés nem sokkal 1989. november 17-e után,Trencsénben. Előtérben Iveta Radlčová későbbi miniszterelnök, háttérben Mikuláš Dzurinda kétszeres miniszterelnök. (MiroslavÁbel felvétele) ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A legnagyobb ellenzéki pártok idén együtt ünnepük a bársonyos forradalom 26. évfordulóját. Robert Fico kormányfő azonban ezúttal is az utolsó pillanatig titkolja, milyen programot tervez az általa nem sokra tartott ünnepre. A három legnagyobb ellenzéki párt, a Híd, a KDH és a Sieť november 17-én együtt ünnepli a bársonyos forradalom 26. évfordulóját. A pozsonyi Szlovák nemzeti felkelés terére holnap délután ötre meghirdetett megemlékezésen a pártok elnökei, Bugár Béla, Ján Figeľ és Ra- doslav Procházka is részt vesznek. „1989 novembere továbbra is az egyik legjelentősebb mérföldköve Szlovákia történelmének. Az azóta eltelt időben több hibát is elkövettek, amelyekért azonban konkrét emberek a felelősek, így jóvátenni is csak az emberek tudják őket” - áll a rendezvény meghívójában. Bugár Béla, a Híd elnöke szerint a ’89-es eseményekről nem lenne szabad megfeledkeznünk, mivel az olyan értékekért, mint a szabadság és a demokrácia, naponta meg kell harcolnunk. „Ezeket az értékeket nem adják ajándékba” - tette hozzá Bugár, aki szerint külön öröm számára, hogy a KDH és a Sieť vezetőjével együtt vehet részt a megemlékezésen. Peter Pellegrini, a parlament elnöke tanult elődje, Pavol Paška hibájából. Paška tavaly koncerttel szeretett volna megemlékezni november 17-ről, ami azonban a korrupciós botránya miatt kudarcba fulladt, a fellépők többsége ugyanis az utolsó pillanatban visszalépett. Pellegrini koncert helyett most egy kiállítást szervez az ünnepre: a parlament épületében a bársonyos forradalom eredeti plakátjait tekinthetik meg az érdeklődők. „Ezzel is azt szeretnénk kifejezni, hogy a parlament mindenkié” - nyilatkozta Martin Dorčák, Pellegrini szóvivője. Robert Fico kormányfő már évekkel ezelőtt elismerte, hogy november 17-e nem sokatjelent számára,és ennek megfelelően állt hozzá az ezzel kapcsolatos megemlékezésekhez is. A kormányhivatal idén is az utolsó pillanatig titkolja, hogyan ünnepli Fico november 17-ét. „Időben közzétesszük a kormányfő programját” - üzente a kormányhivatal. „Épp a kormánynak kellene élen járnia az ünnepségek megrendezésében” - állítja Ján Budaj, a bársonyos forradalom egyik szónoka. Ők civil szervezetekkel a pozsonyi Kis Színpad (Malá scéna) színházban az ünnep alkalmából megemlékezést szerveznek, amelyen a volt kormányfő, Iveta Radičová is jelen lesz. A kormányfővel ellentétben a köztársasági elnök több megemlékezésen is részt vesz. Andrej Kiska szóvivője, Roman Krpelan szerint az elnök a kommunizmus áldozatainak az emlékére szervezett dévényi megemlékezésen is ott lesz. Kiska vállalt védnökséget a Nemzeti Emlékezet Hivatala (ÚPN) által a bársonyos forradalom 26. évfordulója alkalmából múlt héten megrendezett Szabadság fesztiválja felett is. (TASR, SITA, vív) RÖVIDEN Baleset áldozata lett Cséfalvay Pál Dunaszerdahely. Csütörtök este elhunyt Cséfalvay Pál vállalkozó. Szávay Istvánnak, a Jobbik képviselőjének Cséfalvay adta bérbe a képviselői irodát. A Paraméter hírportál értesülései szerint Cséfalvay baleset áldozata lett, lezuhant egy csarnok tetejéről a Dunaszerdahelyhez közeli Sárosfán. A sárosfai telep is a vállalkozó tevékenységeihez köthető. Cséfalvay Pál a Harmónia AT polgári társulással vált ismertté. A 2009-ben alapított társulás autonómiát követelt a szlovákiai magyaroknak. Lapunk kiderítette, hogy a társulás alapdokumentumait egy volt szlovák titkos ügynök, Igor Cibula számítógépén írták. Cibula és Cséfalvay is tagadta, hogy közük lenne a titkosszolgálathoz. (béva) Meghalt Juraj Kušnierik Reykjavík. Néhány nappal ezelőtt Izlandon elhunyt Juraj Kušnierik neves szlovák kulturális újságíró, kulturális műsorok műsorvezetője, a .týždeň napilap újságírója. Az 51 éves Kušnierik Izlandon súlyos szívműtéten esett át, úgy tűnt, hogy a műtét sikeres, de pénteken éjszaka váratlanul meghalt. Kušnierik az izlandi zene szerelmese és lelkes népszerűsítője volt, könyvet is út róla. (ú) 13 százalékkal keresünk többet, mint 1989-ben Pozsony. Szlovákiában az 1989-es rendszerváltás óta meg- nyolcszorozódtak a nominális bérek (euróra átszámítva az akkori 110 euróról a mai 875 euróra), azonban mivel az infláció is szinte ugyanilyen gyors ütemű volt, ezért a lakosság vásárlóereje az elmúlt 26 évben csak mérsékelten nőtt - derül ki a Postabank elemzéséből. A pénzintézet szerint a pénzromlás hatását figyelembe véve 1989- hez képest napjainkban reálisan 13 százalékkal vásárolhatunk többet. Első alkalommal 2007- ben sikerült meghaladni az 1989- es bérek reálértékét, akkor 3 százalékkal. Természetesen mindmáig vannak olyan alapvető fontosságú élelmiszerek, melyek a jóval magasabb bérek ellenére nagyobb kiadást jelentenek, mint a szocializmus idején - példa erre a kenyér vagy a félzsíros tej, igaz, ezeket akkoriban államilag dotálták. „A rendszerváltás előtti időszakhoz képest komoly változást jelent, hogy a háztartási műszaki cikkek jóval olcsóbbá váltak” - mondta Jana Glasová, a Postabank elemzője. Például 1989-ben egy színes tévéért átlagosan 83 napot kellett dolgozni, míg napjainkban alig 7 napot - a tévék közötti hallatlan műszaki szakadékról nem is szólva. Autóért 26 éve még 22 hónapot dolgoztak, ma már elég rá 12 hónap. (SITA) Hogyan változtatta meg 1989. november 17. a körülöttünk lévő világot? Körkérdésünkben olyan szlovákiai magyar fiatalokat kérdeztünk meg, akik egyetlen napot sem éltek le az előző rezsimben. Récsei Noémi, a pozsonyi Comenius Egyetem harmadéves bölcsész hallgatója, a Pátria rádió munkatársa J Én már az „új rend- I szerben” születtem, nincsenek saját élményeim, összeha- I sonlítási alapom, viszont szüleim, nagyszüleim és idősebb ismerőseim beszámolói alapján összeállt bennem egy - valószínűleg szubjektív - kép a régi rendszerről, a „mit szabad és mit nem”-ről, az akkori helyzetekről, játékszabályokról. Úgy gondolom, hogy bár a rendszerváltás lelkülete - az új, szebb jövőbe vetett erős hit és optimizmus, s az ehhez kapcsolódó akarat - valahogy eltűnőben van, az értékek, amelyekért az emberek akkor kiálltak, máig érvényesek, sőt a mai, egyre inkább felületesebbé, jellegtelenebbé váló világban talán még fontosabbak, mint akkor voltak. Csemez Patrícia, az alsóbodoki Magán Szakközép- iskola harmadik osztályos tanulója É l 989. november 17-ét azért nevezik bársonyos forradalomnak, mert a forradalmárok viszonylag békésen vissza tudták szerezni az országot a kommunistáktól. A történelemórákon azt tanultuk, hogy az emberek a jogaikért és a többpártrendszerért tüntettek aznap. Abban biztos vagyok, hogy ’89 előtt nem akarnék élni. Nem tudnék úgy élni, hogy ne nyilváníthassam ki a saját véleményemet. A nagyszüleim sokszor emlegették, hogy jobb volt az élet, mert mindenkinek volt munkája. Szerintem ez nem ok arra, hogy továbbra is egy olyan országban éljenek az emberek, ahol megfigyelés alatt tarthatnak, ha egyszer hangosan azt mondtad, hogy szívesen behúztál volna egyet Sztálinnak. Persze lehet, hogy túlzók, de az embereket megfigyelték, és szerintem ez ijesztő. A vasfüggöny lehullásával beköszöntött hozzánk is a nyugati élet. Beindult az export és az import, nem kellett többé pult alatti árut keresni. Úgy tudom, az élelmiszeriparban voltak a legnagyobb változások, például a Coca-Cola megjelenése. Šesták Krisztina, a rimaszombati Ivan Krasko Gimnázium harmadikos tanulója A kommunista időszakról és a bársonyos forradalomról csupán szüleim, nagyszüleim elbeszélése és a történelemórákon hallottak alapján tudok képet és véleményt alkotni. 1989. november 17-én a prágai diákok tüntetésének brutális elfojtását követően a diákság Csehszlovákiaszerte tüntetéseket, felvonulásokat szervezett. Fő céljuk a demokrácia kivívása volt. Akkoriban a rendszer rengeteg dologban korlátozta az embereket. Nem volt lehetőség szabad véleménynyilvánításra, nem lehetett szabadon utazni, tiltották a vallást, a kreativitás és egyediség pedig szinte nem létező fogalmak voltak (gondoljunk csak a temérdek egyforma épületre). Az említett bársonyos forradalmat követően megalakult a szlovák kormány, és a totalitárius rendszert a demokrácia váltotta fel, amely többek között esélyegyenlőséget és szólásszabadságot jelentett. Végre nem egy adott rendszer eszméi határozták meg az életet, hanem teret kapott az egyéniség, a kreativitás, és lassacskán kialakult az a társadalom, amiben most élünk. Nagy Krisztián, az ELTE BTK anglisztika szakának elsőéves hallgatója November 17. a bársonyos forradalom napja. A nap konkrét eseményeiről nem tudok sokat, legalábbis semmi olyat, aminél teljesen biztos volnék benne, hogy nem keverem valamelyik másik forradalmi nap eseményeivel. Nem tudok úgy tekinteni egyetlen nap eseményeire, hogy nagy fordulatot hoztak volna - megindított egy folyamatot, ami ugyan viszonylag rövid idő leforgása alatt hatalmas változást hozott magával, de nem 24 órán belül. Egyértelműen a legnagyobb változás a hazai szocializmus halálának és a kapitalizmus születésének kezdete - azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert a mai napig vitatható, mennyire halott a szocialista ideológia, és mennyire virágzik a kapitalista világnézet hazánkban. Paluska Zsuzsanna, az Universität Wien pszicholó- gia-filozófia-francia szakos másodéves hallgatója Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pontosan tisztában vagyok az eseményekkel. Annyi általános ismeretem meg képem van november 17-éről, hogy akkor volt a rendszerváltás, ami viszonylag békésen folyt le. Az élet a szocializmusban különbözött a maitól, de én már nem tudom elképzelni, hogy valaki például az utazásban korlátozzon, megszabja, hogy hányszor léphetem át a határokat. ’89 után egy demokratikus kormány alakult, amely meghozta a „szabadságot”, amire az emberek vágytak. Bár ha az embert ilyen hosszú ideig korlátozzák, nehezen változtatja meg a gondolkodását, a szocializmus jegyei még nagyon sokáig megfigyelhetők lesznek a rendszerváltás előtt született generációkon. Ezekben az években egy óriási távolság alakult ki a mi országaink és a többi ország között, egészen nagy különbségeket fedezek fel sokszor a közép-európai és a nyugat-európai gondolkodásban. (szaizo)
