Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-14 / 264. szám, szombat

www.ujszo.com SZALON ■ 2015. NOVEMBER 14. 211 Habsburg György: Nem érzek nosztalgiát1 Habsburg György főherceg a Pozsonyi Városi Galériában látható Habsburg- portrékiállítás apro­póján járt a napokban a szlovák fővárosban. Bár tiszteli a családi hagyományt, a sza­badságot és a kritikai gondolkodást min­dennél többre tartja. Az egykori dinasztia utódja Budapestet tekinti otthonának. • • On tulajdon­képpen egy családi kép­album meg­tekintésére érkezett Pozsonyba. Látva az elő­dök csillogását, nem érez némi nosztalgiát? Nosztalgiát nem érzek, mert én ezt a csillogást közvetlenül soha nem éltem meg. Persze nem telje­sen ismeretlen számomra, hiszen a történelem során úgy alakult, hogy a mi családunk egy elég nagy család, rengeteg rokonom van Európa-szerte, köztük több máig (Fotó: Mészáros Márton) hatalmon lévő uralkodó is. Például kimondottan közeli a kapcsolatom a spanyol, a luxemburgi vagy a bel­ga uralkodócsaláddal. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen találkoznak családi összejövete­leken? Igen. így közelről van alkalmam látni, milyen egy uralkodó dinasz­tia tagjainak az élete, s azt is ponto­san tudom, hogy képtelen lennék egy olyan szerkezetben élni, ahol az egész életemről kívülről döntenek. Az uralkodócsaládoknak mindig is hihetedenül szigorú volt az életük, rengeteg feladatuk volt, gyakorlati­lag nem volt szabad idejük, s persze mérheteden felelősség hárult rájuk. Ez többé-kevésbé a mai napig így van. Vegyük mondjuk a spanyol királyt. Neki egész nap szerepel­nie kell, hónapokra előre megvan a programja, s ennek sosincs vége. Ehhez képest én szabad ember va­gyok. Azt teszem, amit akarok. Mégis rendszeresen képviseli a családját, ahogy a mai rendezvé­nyen is. Igen, de ez az én szabad döntésem, s azért csinálom, mert szeretem csinálni. Bármikor megtehetem, hogy azt mondom, befejeztem, s egyszerű magánemberként élek to­vább. Egy uralkodócsalád tagja ezt nem teheti meg. Habsburg-utódként van valami­féle eszmei üzenet, amit kifelé képvisel? Aki ismeri a családunk történetét, tudja, hogy mi mindig politikával foglalkoztunk. Egy ilyen nyolcszáz éves múlttal a hátam mögött nehe­zen mondhatnám, hogy a politika engem nem érdekel. Mindig is ér­dekelt, és foglalkozom is vele. Csak éppen szomorúan tapasztalom, hogy mára a politika kizárólagosan pártpolitikává zsugorodott. Én tel­jesen más módon gondolkodom. Hogyan? Azt gondolom, lehet a politikával pártoktól függetlenül is foglal­kozni. Önálló véleményt alkotni, ügyeket támogatni, s nem csupán átvenni a pártok által felszolgált kész álláspontokat. Ezt az önálló véleményalkotást nagyon fontos­nak tartom. Ez is családi hagyomány? Mindenképpen. Az édesapámmal rengeteget beszéltünk politikáról, történelemről, földrajzról, és sokat foglalkoztam a családunk történe­tével is. Számomra mindebből ez szűrődik le. Befejezésül egy aktuálpolitikai kérdés. Egyre többen nevezik a menekültválságot Európa legna­gyobb krízisének a második vi­lágháború óta. Ön szerint milyen álláspontot kellene Európának képviselnie az ügyben? Nem mondok semmi újat azzal, hogy elsősorban közös álláspontot kellene kialakítania a témában, s egységesen is kellene cselekednie. Az nem megy, hogy mondjuk Né­metország vagy Svédország nagyon sokat tesz az ügyben, míg más or­szágok nem annyira, mert akkor a menekültek túlnyomó többsége egy-két országban fog maradni. Ez pedig nem jó. A másik dolog, hogy az úgynevezett gyűjtőállomásokat, ahol a menekültek regisztrálhat­nak, információkat kaphatnak s beadhatják a menekültkérelmüket » Habsburg-portrék a Mirbach-palotában November 17-éig tekinthető meg a pozsonyi Mirbach- palotában A Habsburg- és a Habsburg-Lotaringiai-ház tagjainak portréi a GMB gyűjte­ményében című tárlat. A kiállí­tás elsősorban olyan grafikákat, festményeket és szobrokat vonultat fel, amelyek eredeti­leg az egykori koronázó város reprezentatív tereibe készültek, és egyházi rendek, polgárok, nemesi családok tulajdonából kerültek a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményébe. Időben a kiállítás a 17. századtól a 20. század elejéig terjedő időszakot öleli fel, s a válogatás alapján jól követhető, hogyan változott az uralkodói portré műfaja az évszázadok folyamán, miként érzékeltették az uralkodói hatal­mat és nagyságot a művészek az egyes időszakokban, (k) az EU-ba, több, Európán kívül országban - Törökországban, Li­banonban, Jordániában, illetve észak-afrikai országokban kellene kialakítani. S csak miután megkap­nák a menekültstátust, jönnének a migránsok Európába. így talán ele­jét vehetnénk a teljesen ellenőrizet­len bevándorlásnak, ami nem jó az EU-nak, s nem jó a menekülteknek sem. A jelenlegi állapot, amikor na­ponta akár tízezer ember érkezik teljesen ellenőrizedenül, csak a szél­sőséges erők izmosodását segíti, ami nem jó hír Európa számára. Czajlik Katalin Szerelem, Mozart, életút-utazás A tegnap befejeződött pozsonyi Melos­Étos kortárs zenei fesztivál számos korábbi attrakció­ja közül is kimagaslott a Melos Ethos Ensemble keddi koncertje, melyen három zenemű hangzott el. Jörg Widmann (1973) nyolc hangszerre komponált Szerelmi dala (Liebeslied, 2010) minden, csak nem klasszikus értelemben vett szerelmi dal. Még ha csak a „héjanász” Ady-féle radikalizmusa jellemezné! Ez a kompozíció túllép minden romantikus és szecessziós szélsőségen és stilizáláson, és a sze­relmet a dramatizált erőszak egyik formájaként jeleníti meg, melyen csak időnként szűrődik át a vágy vagy a gyöngédség reménytelen óhajtása. A szerelmes reminiszcen­ciák azonban elvesznek a konflik­tusokkal leterhelt zenei térben. A koncert fénypontja Eötvös Pé­ter (1944) Da capo című alkotása (2013-2014) volt: Ginzery Enikő érzékeny cimbalomjátéka megha­tározta az előadás karakterét. Eöt­vös ismét a Mozart-tematikához nyúlt vissza, hiszen korábban a Korrespondenz-Scenes (1992-93) című vonósnégyes Leopold Mozart és fia levelezésén alapult. Ahogy a cím is utal rá (a zenei kifejezés az ismédésre utal), a darab a több­szörös újrakezdésről szól: konkré­tan kilenc ilyen pont érzékelhető. Eötvös a salzburgi Mozarteumban kutatta át Mozart feljegyzéseit, tö­redékeit - azokat a motívumokat, dallamokat, amelyeket a zseniális zeneszerző később mégsem hasz­nált fel. Eötvös e mozarti motívu­mok helyzetbe hozásával alkotja meg saját kompozícióját; szó sincs azonban posztmodern idézetrevü- ről vagy stílusbravúrokban bővelke­dő mesterségdemonstrálásról. Eöt­vöst a matéria mélységes igazsága érdekli, és hagyja, hogy a mozarti w Eötvös müvében szó sincs posztmodem idézetrevüröl vagy stílusbravúrokban bővelkedő mesterség- demonstrálásról alapstruktúrát kortárs hangszerek „vitassák meg”, fejlesszék tovább a maguk igényei szerint - és itt kerül exponált pozícióba a cimbalom. A harmadik alkotás egy „mo­nodráma” volt: Johannes Maria A koncert fénypontja Eötvös Péter Da capo című alkotása volt, Ginzery Enikő érzékeny cimbalomjátéka meg­határozta az előadás karakterét (Képarchívum) Staud (1974) osztrák zeneszerző Le Voyage (Az utazás) című kompozí­ciója (2011-2012), melyet Baude­laire azonos című költeménye ihletett. A kompozíció sértetlenül őrizte meg magát a verset, melyet a zenei kommentár kíséretében Cédric Thiollet amplifikált szava­latában hallhattunk. A hattagú kó­rus hangszínházi produkciójában ugyancsak felismerhetők voltak bizonyos Baudelaire-foszlányok. A hatalmas poéma egy térkép fölött merengő .kisdiák képével indul, majd a horgonyát felvonó Halál Kapitány képével zárul, aki hajó­ját az ismeredenbe kormányozza. Igazságtalanok lennénk, ha Staud művét pusztán kísérőzeneként ér­telmeznénk: ahogy a vers az érzéki tapasztalatok által nyújtott örömök létszorongatottsággá váló traumáját érzékelteti, a zenemű is drámává alakul, és ismét meggyőz bennün­ket, hogy az életút-utazás metafora egyszerűen elnyűheteden. Eötvös Péter és Johannes Maria Staud személyes jelenlétével is megtisztelte az előadókat és a kö­zönséget. Csehy Zoltán Horthy Miklósné naplóját megírta Megjelent Horthy Miklós felesé­gének naplója, amelyet a család németországi fogsága alatt vetett papírra. Bern Andrea történész, a kötet szerkesztője elmondta: a három vékony füzetből álló naplót a Horthy család hagya­tékában találta Dél-Angliában. A történész még 2014 tavaszán érkezett Angliába a hagyaték feldolgozására, és a munka során találta meg a pincében azt a dobozt, amelyből a napló is előkerült. A volt kormányzó felesége Szálasi Ferenc hata­lomátvétele és a Horthy család Németországba hurcolása után, 1944. november 6-án vetett papírra a napló első mondatát, és 1945 decemberében fejezte be a harmadik kötet. Elsősor­ban a személyes történéseket rögzítette, politika vagy érzékeny információ szülte egyáltalán nincs a gondolatok között - a történész megjegyezte, a szöveg visszafogottságából arra lehet következtetni, Horthy Miklósné tartott attól, hogy a napló rossz kezekbe kerülhet. A Horthy család a Libri Könyvkiadóval kötött megállapodást a családi dokumentumok folyamatos magyarországi megjelentetéséről. Ennek első lépéseként jelenik most meg Horthy Miklós felesé­gének naplója. (MTI) A mellékletet szerkeszti: l akatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szelőn, Lazaretská 12,814 64 Bratislave 1.

Next

/
Thumbnails
Contents