Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-14 / 264. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2015. NOVEMBER 14. PORTRÉ 17 i 11 H ■■ ^1- -'.„*** (Képarchívum) Sokkoló leltár Depardieu mindent kiteregetett Rengeteg támadás érte már eddig is. Évek óta ő a franciák céltáblája. Megvetik. Elítélik. Haragszanak rá. A nemzetközi bulvársajtó elmaradhatatlan alakja. Botrányhős. Részegeskedéseiről már kisregényt lehetne írni. Tivornyái közepette rendszeresen megsérül. Nemrég az ujját törte. Közúti balesetet is okozott már. Többször ösz- szetűzött a párizsi rendőrökkel. Egy repülőgépen, nem éppen józan állapotban, „megengedte a csapot”. Ebből sem csinált ügyet. Pluszkilóival is csak száz alatt küzdött. Ami azóta rárakódott, egyedül a világnak téma. Neki nem. G érard Depardieu, a francia mozi óriása ma már testi valójában is „nagy ember”. Finoman fogalmazva. Megállítani senki semmiben nem tudja. Sérült lélek, állítják közeli ismerősei. Ne ítélkezzenek fölötte, kérik elhagyott családtagjai. Előbb persze őt hagyták el. Elsőként, harminchárom évvel ezelőtt Patrick Dewaere, testi-lelki jó barátja, korosztályának egyik színészzsenije, akivel a Herék, avagy a tojástánc című filmet forgatta. Aztán a fia, Guillaume is elment. Mindketten tragikus körülmények között távoztak a földi létből. Dewaere 1982 júliusában leült a tükör elé, szájába vette pisztolyát és elsütötte. Tettének okait még ma is homály fedi. Guillaume 2008 októberében egy vírus okozta tüdő- gyulladás következtében halt meg. Dewaere a világgal volt haragban, Guillaume apjával és önmagával. A talaj - igaz, csak a francia - Gérard Depardieu talpa alól is kicsúszott. 2012-ben, amikor Francois Hollandé megnyeri az elnökválasztást és a luxusadó bevezetését tervezi, Depardieu szakít Franciaországgal. így tiltakozik az ellen, hogy egymillió euró fölötti bevétel esetén az adó 75 százalékra emelkedik. Ez már neki is sok. Otthagyja párizsi lakását, és Belgiumba költözik. Na, nem olyan messze a határtól, mindössze egy kilométerre! „Szerencsétlen!” - reagál a tényre a miniszterelnök „Világpolgár vagyok, nekem egyáltalán nem fontos, hogy Franciaországban éljek!” - üzeni a vérig sértett sztár. És azt nyilatkozza: francia útlevelétől is szívesen megszabadulna. Ahhoz viszont állampolgárságot kell nyernie valahol másutt a világban. Vlagyimir Putyin, a nem kevésbé excentrikus orosz elnök régi barátja Depardieu-nek. „Imádom Dosztojevszkijt, az orosz kultúrát. Született muzsik vagyok!” - öleli keblére az orosz vezért, és az ő fülébe is belesúgja: 45 év alatt 145 millió eurót csörgetett az államkasszába. „Mit akarnak még tőlem?” Az ötlet Putyintól jött. „Mindent megadok, ha Oroszországba költözöl!” - ajánlotta fel segítségét az „önkéntes száműzetésbe” vonult sztárnak, aki azóta fekete kenyeret eszik egy eldugott kis orosz faluban. Onnan utazgat a világba, s oda jár haza. Ukrajnába azonban nem teheti be á lábát. Attól a naptól fogva, hogy felvette az orosz állampolgárságot, és többször méltatta az orosz vezetést, az orosz társadalmat, sőt demokratikusnak merte nevezni az országot, az ukránok úgy megharagudtak rá, hogy tiltólistára tették. Filmjeit nem vetíthetik sem a mozik, sem a tévécsatornák. A hivatalos jelentés szerint: „nemzet- biztonsági kockázatot” jelent. Öt évre kitiltották Ukrajnából. A populista gallt ez sem zavarja. Nevetve legyint az ügyre. Egyvalamiben azonban kikezdheteden: színészetében haláli pontos, ízlése, már ami a játékstílusát illeti, továbbra is hibádan. Cannes idei fesztiválján mutatták be legújabb filmjét, A Szerelem Völgyét. Isabelle Huppert játssza benne a feleségét, együtt próbálják kideríteni, mi okozta fiuk halálát Kaliforniában, a Halál Völgyében. Depardieu itt sem adja alább, mint az ezt megelőző szerepeiben. Színészi nagysága megkérdőjelezheteden. Hogy komoly írói vénája is van, azt már a Titkos levelek című könyvével bizonyította, amelyben barátainak, szerelmeinek, pályatársainak címzett, ám el nem küldött levelekben vall érzelmeiről. Még többet árul el magáról a Pontosan így történt című interjúkötetben, amelynek oldalain Lionel Duroy kérdéseire válaszolva azt is elmondta: ifjúkorában férfiprostituáltként kereste meg a cigire, a piára és az öltözékre valót. Húszévesen nem egy kliensét megverte, majd kirabolta, később autólopásért ült, majd egy idősebb társával sírokat ástak ki, hogy a halottak ékszereit eladva jussanak nagyobb összegekhez. Szakácskönyvet is írt már saját receptjeit felkínálva, hiszen főzni is szeret, nemcsak játszani. „Aki úgy rajong a zamatos borokért, mint én, annak a konyhában is helyt kell állnia.” Most megjelent könyve, az Ez már csak így volt ugyancsak rendkívül személyes hangvételben íródott. Bátor, szókimondó, a végsőkig őszinte vallomás ez. Egy idősödő fejjel is megzabolázhatadan, öntörvényű, ám érzékedennek egyáltalán nem nevezhető ember, egy nagy formátumú művész, egy- írott és íradan szabályokat felrúgó ösztönlény döbbenetes, helyenként sötét mélységekbe húzó, máskor fényes magasságokba emelő önéletrajza ez. Elkezdeni könnyű, letenni nehéz. Provokatív. Felkavaró. Sokkoló. Elindul egy suhanc egy középfranciaországi kisváros szegénynegyedéből, és szülői segítség, érzelmi kötődések nélkül, szabadon' alakítja sorsát. Egyszer csak színész lesz Párizsban, nem sokkal később már országos hírű színész, akivel a legjobb filmrendezők dolgoznak, majd európai és világhírű művész, aki nem szégyellj kiteregetni családja és saját életének minden szennyesét. Nyilvános gyónás ez megbocsátásra, feloldozásra egyáltalán nem várva. Százötven oldal nagyszülőkről, szülőkről, testvérekről, fiatalkori - csínytevésekről, stiklikről, bűnözésekről, kalandokról, szerelemről, szakításokról, filmekről, pályatársakról, rendezőkről, a franciákról és az oroszokról, életről és halálról. Nagy leltár ez, hatalmas! A nagymamáról, aki vécés néni volt Párizs legnagyobb repülőterén, és dupla pengéjű Gillette-tel borotválkozott. Az anyáról, aki ütötte és kötőtűvel böködte a hasát, hogy harmadik gyereke, Gégé, * vagyis Gérard ne szülessen meg, majd világra hozott még újabb három gyereket. Az apáról, aki egész életében ivott. A francia- országi légi bázison szolgálatot teljesítő amerikai katonákról, akikkel olyan szoros „baráti” kapcsolatba került, hogy tőlük szerezte az árut, amit aztán jó pénzért továbbadott. Közben angolul tanul, és tanulja az életet is, a legtöbbször kocsmákban, az algériai háborút megjárt keményfiúk társaságában. Aztán irány Párizs, elkezdődik egy új élet, Gégé színésznek áll. Huszonegy éves, amikor első lépéseit teszi a pályán. Megnősül, gyerekei születnek. „Három nő ajándékozott meg gyerekkel, de én egyikükkel sem alkottam családot. Nem szeretem a család ideáját. A család egy fortéiéin, megöli a szenvedélyt, megöli a kedvet, megöli a vágyakat, a család hazudik neked. Követelőzik, a látszatra ad, de elűzi a létet, megsemmisíti.” Súlyos szavak, az ő szavai. „Nem részesültem semmiféle nevelésben, hagytak szabadon és vadon felnőni, és így univerzális a figyelmem, mindenre kíváncsi vagyok, minden felemel, minden szépnek tűnik, sőt csodásnak, mert soha senki nem terhelte a szellememet a legcsekélyebb előítélettel sem.” Ezek is az ő szavai. De már ezeket is felülírta. A Vanity Fair egyik nyári számában azt nyilatkozta: nem vágyik másra, csak arra, hogy álmában érje a halál. Hogy úgy aludjon el végre, hogy reggel már nem ébred fel. „Mindent megéltem már, semmi érdekeset nem tud kínálni a sors, unalmassá vált minden egyes napom.” Meglátjuk, mi következik. Depardieu mindenre felkészült. Történhet bármi, azt ő akarja. Szabó G. László
