Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-12 / 262. szám, csütörtök
IX 2015. november • www.ujszo.com Új szó HOBBI I Vadászat A vadász novemberbe A szarvasok hangos násza és a dámok idei barcogása is már a múlté. A novemberi erdőt járó vadásznak nemcsak kitartásra, hanem óriási szerencsére is szüksége van ahhoz, hogy szarvasfelékkel találkozzon. Mintha a föld nyelte volna el őket. Visszavonultan élnek, tartózkodva minden magamutogatástól és hivalkodástól. gímszarvas vagy a dám novemberben már rejtett életet él, és fő gondja az, hogy a párzás közben elvesztett kilóit mihamarabb visszaszerezze, sőt minél vastagabb zsírréteggel még megtetézze. A közelgő télben a zsírréteg a túlélés záloga lehet. Novemberben, míg nem jön meg az első hó, a természet képes táplálékkal ellátni a csülkös vadat. TAKARMÁNYOZÁS, ETETÉS A vadászok is rendszeresen helyeznek ki vadtakarmányt, főleg olyat, ami a természetben nem vagy csak részben található meg. Az etetők és sózok novemberben már teljes készültségben várják a vadat. A vadász áz etetéssel, a folyamatos takarmánykihelyezéssel nem mentesíti a természetet azon feladata alól, hogy a benne élő vadat eltartja. A vadász csak segít a vad élőhelyének azzal, hogy olyan vadtakarmányt helyez ki rendszeresen a területre, ami a természetes körülmények között hiányzik, mint például a lédús takarmány, só, ásványi anyagok stb. A vadász ezen tevékenységével igyekszik megakadályozni azt is, hogy a vad felzabálja az életterét alkotó erdőt, mezőt, amivel óriási károkat okoz. Továbbá a rendszeres etetéssel manipulálhatjuk a vadat oly módon, hogy elcsaljuk az olyan területekről, ahol állandó zavarásnak lenne kitéve, és nem lelné meg a téli nyugalmát. Novemberi barangolásaink alatt előfordulhat, hogy a domb vagy hegy gerince felől sorozatos, éles csattogások hangja üti meg a fülünket. Máskor meg a bennünket körülvevő erdőben vagy a völgyek mélyén sejtelmes ordítások, sikolyok, visítások haljatszanak. Nem az elkárhozott lelkek vagy az ördögök kísértenek - habár a hangok gazdáinak szarvuk is van, meg éles patáik is. AGYRÁZKÓDÁS, MUFLONSZERELEM Ha kellő óvatossággal és szerencsével közelítünk a hangos csattogások irányába, akkor megpillanthatjuk a hangok forrását. Két vagy több, hajlott szarvú, nagy testű, birkaszerű állat egymást taszigálja. Az összecsapásuk olyan nagy erejű, hogy az egyikük vagy mindegyikük visszapattan az ütközéskor. Az ütés okozta kisebb agyrázkódás miatt kissé megkótya- gosodva, orientációjukat vesztve botladoznak egy ideig, majd a kijózanodás után ott folytatják a dusu- lást, ahol abbahagyták. Ez megy egészen addig, míg az egyikük a kimerültségtől képtelen a küzdelmet folytatni, így a párzás jogát átengedi a keményebb fejű fajtársainak - végül a győztesnek. Mufíonéknál nem az az erősebb kos, amelyik meggondoltan, nyugodt megfontolással dönt a párválasztásról. A muflon nem őshonos vadunk. 1863-ban telepítette gróf Forgách Károly a tribecsi fennsíkra, pontosabban Gímesre. Természetesen azóta számtalan vérfrissítés történt, de a szlovák és magyar muflonnak ez a 150 éves telepítés az alapja. A muflon kicsinyét báránynak, a fiatalját tok- lyónak, az anyát jerkének, a hímet pedig kosnak nevezzük. A muflon szarvát, ami egyben a trófeája is a vadnak, csigának nevezzük. A muflon társas lény. Kivéve az öreg kosokat, amelyek inkább a nyugodt és biztos magányt választják. A fiatal kosok, jerkék, toklyók és bárányok csapatban élnek. Hangoskodó egy társaság. A folyamatos bégetésük már messziről hallatszik. A tarvadcsoportot pedig kerülgetik a párzás jogáért harcoló öreg kosok. A kosok közben berregéshez hasonlítható hangot hallatnak. Ezt a hangot a kos orrlyukán keresztül beszívott nagy mennyiségű levegő produkálja. Ide vezethető vissza, hogy a muflon nászát „berregésnek" hívják. Kis gyakorlattal ez a berregő hang utánozható, de a vadászat szempontjából nincs semmi értelme. A kos ugyanis figyelem nélkül hagyja. A muflon vadászata teljesen eltér a többi hazai csülkös vad vadászatától. Először is nem hajnalban és alkonyaikor vadásszuk, hanem napközben. A muflon egész nap aktív. Nagy szerencsével eredményes lehet a lesvadászata is, de mivel a muflon nem tartja a váltóját, az esély több mint kétséges. Legbeváltabb muflonvadászati mód a cserkelés. A muflon megközelítése nem könnyű. Kiváltképp párzási időben, novemberben és decemberben nehéz, mikor lábunk alatt zörög a száraz vagy ropogósra fagyott, frissen lehullott lomb. A csapat szűnni nem akaró bégetése közt a szolgálatos őrszem, amely általában egy tapasztalt vén jerke, sokat ugyan nem hall, de lépéseink zaját mégis kiszűri. Az erősen birkaszagú társaság a szagokkal nem tud mit kezdeni, de a muflon látása legendásan jó. Tarka vagy sötét háttérben, napsütésben, vibráló fényfoltok közt vagy ritkás erdőben a vadász csak nagy gyakorlattal fedezheti fel a figyelő muflont. Az esetek nagy többségében a muflon veszi észre előbb a vadászt, és a csapat őrszeme jellegzetes füty- tyével riasztja a csapattársait. Ha szerencsés napunk van, és lövéshez is jutunk, vigyázzunk, Mire vadászhatunk novemberben? A Szlovák Nemzeti Tanács 115/2013 törvénye alapján • Szőrmés vadak közül: mezei nyúlra, üregi nyúlra, pézsmapocokra, nyestre, nyusztra, görényre, borzra, rókára, farkasra, mosómedvére, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra, felnőtt vaddisznóra, dámtehénre, dámborjúra, dámbikára, szarvasbikára, szarvastehénre és szarvasborjúra, muflonkosra, muflonjerkére, muflongidára, szikaszarvasra, őzsutára, őzgidára, aranysakálra és különleges engedély birtokában zergére. • Szárnyas vadak közül: szarkára, szajkóra, hamvas varjúra, vetési varjúra, tőkés récére, kontyos récére, barát récére, szárcsára, vadlibára - vetési lúdra, nagy lilikre és nyári lúdra, vadpulykára nemre való tekintet nélkül, és fácánkakasra.
