Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-07 / 258. szám, szombat

ír ZENE/ÉVFORDULÓ PRESSZÓ ■ 2015. NOVEMBER 7, www.ujszo.com A könnyű slágereknél többre vágyott Presser Gábor, az egyebek mellett Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, ze­neszerző, zongorista, énekes, a Locomotiv GT együttes tagja, a Vígszínház zenei vezetője, a magyar könnyűzene kiemelkedő személyisége, egyszemélyes intézménye novemberben több­állomásos koncertet ad a Felvidéken. P resser négyévesen kez­dett el zongorázni, Antal Imre zongora- művész is elismerte a gyermek tehetségét, és megjósolta, hogy nagy művész lesz belőle. 1967-től az Omega első saját dala­inak zenéjét írta, addig ugyanis az együttes külföldi slágerek feldolgo­zásait játszotta. Több kislemez után ő lett az első három Ómega-album első számú zeneszerzője. Legismer­tebb dalai ebből az időszakból: Trombitás Frédi, Ha én szél le­hetnék, Petróleumlámpa, Tízezer lépés, Az 1958-as boogie-woogie klubban, Régi csibészek, Ballada a fegyverkovács fiáról, Az éjszakai országúton és talán a leghíresebb: a Gyöngyhajú lány (ezt a Scorpions is feldolgozta White Dove cím­mel). Ezek közül néhányat ő maga is énekelt (Trombitás Frédi, Tízezer lépés, 1958-as boogie-woogie klub­ban, Oh, Barbarella). Közben a színházi életbe is bekap­csolódott. A Vígszínház 1973-ban mutatta be első musicaljét, Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényének zenés adaptációját. Ezután Presser a A mindig lebilincselő » PRESSER GÁBOR koncertjeinek felvidéki állomásai, időpontjai novemberben: ■ 9., hétfő - érsekújvári VMK ■ 10., kedd - galántai VMK ■ 11., szerda ­dunaszerdahelyi VMK ■ 12., csütörtök - révkomáromi VMK ■ 13., péntek - Pozsony, Babylon. A koncertek kezdési ideje mindenütt 19 óra. Bővebb info: www.elokoncert.sk, www.ticketportal.sk. Vígszínház több zenés darabjának is zeneszerzője volt. 1978ótaaVíg- színház zenei vezetője, ahol önálló dalesteket is ad. Presser a könnyű slágereknél többre vágyott, ezért 1971-ben Frenreisz Károly basszusgitáros és Barta Ta­más gitáros hívására Laux József dobossal kilépett az Omegából és megalakította a Locomotiv GT-t. Az LGT volt az első magyar super­group. Az évek során Presseren kí­vül mind a három tag kivált; a mai felállás 1977-re alakult ki: Presser mellett Somló Tamás, Karácsony János és Solti János az együttes tagjai. Ez az időszak Presser ze­neileg legsikeresebb korszaka. A magyar zenei élet kulcsszereplője lett, az LGT dalainak nagy részét ő írta, egyedül és társszerzőként egyaránt. Legismertebb szerzemé­nyei: Ringasd el magad (1973), Kék asszony (1973), Szólj rám, ha hangosan énekelek (1975), Neked írom a dalt (1975), Egy elfelej­tett szó (1975), A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián (1976), A rádió (1977), Jóbarátok vagyunk (1977), Nem adom fel (1978), Boksz (1980), Éjszakai vonatozás (1984). 1982-ben jelent meg első szóló­lemeze, az Electromantic, amely eredetileg egy balett elektronikus hangszerekkel készített zenéje. Legismertebb darabja később az angol BBC televízió híradójának szignáljaként is szolgált. A La Balettá No. 2. című szerzeménye » Szólóalbumai: ■ Electromantic (1982) ■ Electromantic - Extra változat 1982, 1987-1989 (1993) ■ Csak dalok (1994) ■ Kis történetek (1996) ■ Angyalok és emberek (2000) ■ Dalok régről és nemrégről - Koncert 2001(2003) ■ T12enkettő (2006) ■ 1 óra az 1 koncertből (2009) i Rutinglitang (Egy zenemasiniszta); Parti Nagy Lajos verseire (2012) a Budapesti Regionális Híradó főcímdala volt. Az 1970-es évek­től kezdve több magyar előadónak írt dalokat, zenét (többek között Zalatnay Saroltának, Demjén Fe­rencnek, Kern Andrásnak, Vikidál Gyulának). 1977 óta Zorán albu­mainak állandó közreműködője. Révész Sándor első szólóalbumá­nak készítésében is részt vett. Miután az LGT 1984 után nem jelentkezett albummal, újabb szín­házi produkcióba kezdett. Ennek sikeres eredménye az 1988-ban be­mutatott A padlás. 1994-ben jelent meg az első „igazi” Presser-album, a Gsak dalok, amelyet 1996-ban a Kis történetek követett. 2003 végén Presser Gábor tenger­nyi munkája mellett az UNICEF jószolgálati nagykövete lett. Felada­ta a gyermekek ügyének képvisele­te, az UNICEF és a világ gyerme­keinek magyarországi képviselete volt. Megbízatása 3 évre szólt, szol­gálataiért jelképes 100 forint java­dalmazásban részesült, (pr) CSAPOD* VLKA HALÁLÁNAK 96. LVIOKOUI OJARA Erdő, mező szerelmese A legutóbbi három emberöltő alatt alig­ha akadt a természet iránt érdeklődő fi­atal a Kárpát-me­dencében, aki nem csodálta meg Csapody Vera élethű növényil­lusztrációit: magyarul, lengyelül és szlovákul gyors egymásutánban je­lentek meg az erdők, mezők virága­it, legváltozatosabb növényeit ábrá­zoló, a magyar botanika legjelesebb 20. századi képviselőjével, Jávorka Sándorral közösen kiadott munkái. Bár családi környezete predesztinál­ta a természetábrázolásra, hosszú út vezetett számára a botanikához, eredetileg ugyanis fizika-matemati­ka szakos tanár volt. 1890. március 29-én született Bu­dapesten. Édesapja országos hírű szemész, a legendás Balassa János munkatársa, gyermekkorában fel­kelti érdeklődését a természet szép­ségei iránt. Az ő hatására és festő nagybátyja biztatására kora gyer­mekkorában kezd növényeket raj­zolni. Viszont érdeklődése a mate­matika és a fizika irányába vonzza, ezért érettségi vizsgáját követően - külön engedéllyel, mivel akkor­tájt a természettudományi karokat nők még nem látogathatták - 1908-ban beiratkozik a budapesti Tudományegyetem matemati­ka-fizika szakára, ahol 1913-ban szerez diplomát. így az első női matematikust tisztelhetjük sze­mélyében. ígéretes tudományos pályáját édesapja halála töri ketté: hat kisebb testvéréről - legidősebb öccse, a később ismert szemsebész Csapody István ekkorra elvégez­te az egyetemet - és édesanyjáról kellett gondoskodnia, így 1914- ben a Váci utcai leánygimnázium­ban lesz matematika-fizika szakos tanár. Két évvel később a buda­pesti Sacre Coeur Sophianum katolikus leánygimnázium tanára, ahol 32 éven át tanított matema­tikát és fizikát, az utolsó tíz évben a gimnázium igazgatói tisztét is ellátta. Közben szorgalmasan ké­szíti akvarelljeit. Egy kiállítása ragadja meg Jávorka Sándort, aki felkéri az együttműködésre. Első közös munkájuk, A magyar flóra határozója 1926-ban jelenik meg. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy napjainkig több ki­adást ért meg. Ezt követi nagysza­bású vállalkozásuk, A magyar flóra képekben, majd további 20 kötet, egészen Jávorka Sándor 1961-ben bekövetkezett haláláig. Csapody Vera tevékenységének színvonalát bizonyítja, hogy 1932-ben a Mediterrán elemek a magyar flórában című munkájával a szegedi egyetemen doktori fokozatot szerez. Az iskolák 1948- I as államosítását követően az or­szág egyik legis­mertebb tudós­tanárát - mivel egyházi intézmény élén állt - kidob­ják állásából, hogy még nyugdíjat se kelljen folyósítani neki. Ekkor Jávor­ka Sándor a magyar tudományos akadémiai tagságáért kapott tudóspótlékát engedi át neki, hogy meg tudjon élni, és az első adandó alkalommal állást biztosít számára az igazgatása alatt működő Természettudományi Múzeumnál. így lesz csaknem 60 éves fejjel a múzeum fizetés nélküli munkatársa, majd 1951-ben tu­dományos főmunkatársa. Ekkorra már anyagi juttatásban is részesül. A botanikusok legendás „Vera né­nije” a hatvanas-hetvenes években fáradhatadanul járja a Kárpát­medence tájait, hogy megörökít­se minden fellelhető növényét. Tevékenységének eredményeként hamarosan Csehszlovákiában, Lengyelországban és Németor­szágban is kiadják műveit. Mivel a növények nevezéktana a mai napig latin nyelvű, egyik legizgal­masabb munkájukat, a Jávorka Sándorral közösen megjelentetett Iconographia florae partis Austro- Orientalis-t először „deákul” ad­ják ki, majd németül is. A Simon Tiborral közösen írt Kis növény- határozó kiadásainak száma már csak amiatt sem tudható, mivel nemcsak napjainkig jelenik meg folyamatosan, hanem minden bi­zonnyal a következő évtizedekben sem változik meg ez a helyzet. Természet iránti rajongása István öccsére is átragadt: két könyvéhez, az Erdei fák és cserjékhez, vala­mint az Erdő-mező növényeihez is megnyerte őt szerzőtársnak. A világon egyedülálló csírahatá­rozója, amelyben 15 éven át fo­lyamatosan csíráztatott magvakat ábrázol. Bár 76 éves korában nyugdíjba vo­nult, ez számára csak arra volt jó, hogy még több ideje maradjon a növényábrázolásra. Olyannyira, hogy 80 éves korában elvállalta Debreczy Zsolt felkérését a több­kötetesre tervezett Dendrológiai Atlasz illusztrálására, amelyhez négyezer tusrajzot sikerült is elké­szítenie. Gyakorlatilag élete utolsó percé­ig, 1985. november 6-án, 95 éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott. Bő hét évtizedet felölelő, jelentős munkásságát - az időszakos mel­lőzések dacára - díjakkal és kitün­tetésekkel is elismerték: kétszer is elnyerte a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, megkapta a Szo­cialista Kultúráért érdemérmet és az Entz Ferenc-érmet, 90. szüle­tésnapjára Állami Díjjal tüntették ki. 2000-ben - másfél évtizeddel a halála után - posztumusz Magyar Örökség díjban részesítették. De ami mindennél fontosabb: szinte valamennyi közép-európai - ma­gyar, szlovák, cseh, lengyel, német - természetjáró, növényvilággal ismerkedő diák az ő remekbe sza­bott, színes rajzaiból ismerkedett meg a Kárpát-medence gazdag flórájával. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több rádióriportot és tévéfelvételt készí­tettek vele. Csaknem húszezer lapból álló gazdag életművét, amely közül 12 ezernél is több a színes akvareli, a budapesti Természettudományi Múzeum Jávorka Sándor emlék­szobájában őrzik. Ozogány Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents