Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-06 / 257. szám, péntek

www.ujszo.com I 2015. november 6. NAGYÍTÁS 9 Csak jó fal tarthat jó tetőt Hová süllyedt a hazai építőipar szakmai megbízhatósága, szakipari tudása és becsülete? MIKLÓSI PÉTER Az újságíró előítéletekkel, a szakács paradicsomszósszal, az építész fölt úté vadszőlővel leplezi tévedéseit. Állítólag. Most ellenben ennél komo­lyabb a honi építőipar helyze­te. Új épületek alapjai süpped­nek, tartópillérek repednek- rogynak, tetők szakadnak be. Aggályaival a riporter Mozgay Béla építészmérnököt szembesítette. Nyugdíjba vonulása előtt ön a Szlovákiai Építészmérnökök Ka­marájának igazgatója is volt, máig az ENSZ Nairobi Településfejlesz­tési és Környezetvédelmi Szakosí­tott Szervezetének bejegyzett szakértője. Tavaly társalapítója, majd alelnöke lett az SZK Építé­szeti Kamarájának, amely 2014 óta szakmai társulásként foglalkozik az építkezésvezetők, a munkálato­kat a terepen irányító művezetők, valamint az építkezéseken zajló munkát megfelelő szintű tanúsít­vánnyal ellenőrizni hivatott szak­értők érdekeivel. Sokat tapasztalt építészként miben látja az okát an­nak, hogy a közelmúltban még új csodapalotáknak mondott modern építmények körül mostanában egyre több a balhé? Indulatok nélkül, de őszintén vá­laszolok: csak jó fal tart, tarthat jó te­tőt. A hétköznapok bonyolult dolgai ellenére a tények lényege ennyire egyszerű. A bajok nyilván a ripsz-ropsz tempóban, a kapkodó tervezés­ben, a hanyag munkavégzésben, a profithajhász beruházók garasos­kodásában keresendő. Vagy ez is a rosszmájú sajtó „szokásos” pisz- kálódása? Nem. A felsoroltaknak kisebb- nagyobb mértékben szerepük van a mai helyzet kialakulásában. Például rögtön a tervezés is elhibázott lehet, különösen az új építmények egyen­súlyi viszonyát megszabó statikai számításokba csúszhat hiba. Vagy a kivitelező mulasztásából adódóan megtörténhet, hogy a betonozáshoz nem a tervrajzokban előírt minőségű vasakat használják. Az igazán ko­moly és gyakori gondok egyike pe­dig, hogy a szlovákiai építkezéseken a beosztott munkásoknak csupán öt­tíz százaléka építőipari szakember, a többieket jobbára más szakmákból verbuválták, vagy a munkanélküliek hadából kerültek ki. Hasonlóképpen elgondolkodtató, hogy nagyvállal­kozókként az építőipari cégek tulaj­donosai sem okvetlenül szakmaértő építészek. Sőt, könnyen lehetséges, hogy egyikük-másikuk még nem is olyan régen, mondjuk, nagyüzemi zöldségtermelő volt, most viszont új és számára szakmailag idegen vállal­kozás élén élelmes, esetleg jól is he­lyezkedő vezetőként az építőiparban „bizonyít”. Mindezt hogyan nézheti zokszó nélkül az állam? Pusztán a kérdés szakmai oldalá­nál maradva: sajnos oly módon, hogy az országban nincs egyetlen olyan ál­talános érvényű törvény sem, amely előírná a leendő épületek terveinek felülvizsgálatát, azok kötelező szak­mai kifogástalanságának megállapí­tását. A különböző szintű önkor­mányzatok építésügyi hivatalai ugyanis elsődlegesen nem azzal a feladatkörrel megbízott szakmai szervek, hogy a benyújtott tervrajzok tüzetesebb átnézése után - indokolt esetben - hatóságilag azt közöljék az építkezés kérvényezőjével: konkré­tan milyen tervezőmémöki hibákra bukkantak. Ok sokkal inkább azt el­lenőrzik, hogy tételenként elkészült-e a teljes tervdokumentáció vala­mennyi eleme. Azt viszont hivatalos szervként érdemben már nem vizs­gálja senki, hogy a szóban forgó épü­letterv szakmai paraméterei és mér­nöki számításai minden tekintetben hibátlanok-e! Ez utóbbi nem a Szlovák Állami Építésügyi Felügyelőség dolga? Irónia nélkül mondom, hogy en­nek a felügyeleti szervnek legfőbb dolga az építkezések megszabott ütemterveinek ellenőrzése. Egyebek mellett az, hogy a tényleges építési munkálatokat megelőző terep­előkészítés, tehát a leendő építkezé­si terület takarítása nem kezdődött-e pár nappal korábban a megjelölt dá­tumnál; mert akkor - a felügyelőség szemszögéből - maga az építkezés is a kiírt határidő előtt kezdődött! De hát józan ésszel gondolkodva, a ta­karítás mióta számít tényleges épít­kezési munkának? Másként szólva: ez az állami hatóság a logikus ésszel elvárható szakmai kérdések helyett a „mikor és mit végeztünk”-et firtatja. Ha megszüntetnék, legalábbis mai szerepköre láttán, gondolom, nem hiányozna senkinek. A beavatottabbak meglátása szerint az ország gazdaságának legmostohább ágazata az építő­ipar. Nekik lenne igazuk? Ne várjon tőlem általánosító vé­leményt. Szlovákiában is rengeteg a jó szakember, bár ők többnyire ré­gen külföldön dolgoznak. Legyen szó szakvizsgás kőművesről, csem- pézőről, bárki másról, mert idehaza a nagyobb cégek a legolcsóbb, nem­egyszer a havi 500-600 euróért is dolgozni kénytelen munkaerőt kere­sik. így aki a minap valahol még a családi házak alapjait ásta, ma ő rak­ja a fali- és talajcsempét, vagy ő va- sazza a vasbeton szerkezeteket. Egyet azonban hangsúlyozni kell: sem gyalogmunkás, sem építész­mérnök nincs olyan, aki szándéko­Mozgay Béla san akarna rosszul dolgozni. Ugyan­akkor hibát elkövetni emberi dolog, ezért nem lehet megnyugtatóan jó munka az, amelynek nem hitelesített szakmai ellenőrzés a minőségi ga­ranciája. Franciaországban, Német­országban ezért természetes köve­telmény például a tervezői számítá­sok helyességét igazoló előzetes szakmányi tanúsítvány. A hazai építőiparban manapság mennyire van jelen a korrupció? Kevés kivétellel jobbára csak az van jelen. Sajnos. Ahogy az sem ti­tok, hogy Szlovákiában egyelőre az élelmes strómanok és az ugrásra kész alvállalkozók virágkorát éljük. Tu­lajdonképpen ez jellemzi nálunk az építőipart. Nyilván sokan emlékez­nek még a közelmúltban a szepessé- gi Kurimanyban, azaz Kiskerényben a betonozási munkálatok közben le­szakadt autópályahíd súlyos követ­kezményekkel járó beomlására. Ott szintén az történt, hogy a közvetlen megbízatást egy, a kormányzathoz közel álló nagy építőipari vállalat kapta, amely a munkálatok dandárját kiadta az első szerződéses alvállal­kozójának; s akinél végül az amatő­rökre jellemző munka közben a bal­eset történt, sorrendben a hatodik al­vállalkozó volt! Ilyesmi aligha tör­ténhet meg ott, ahol az urambátyám viszonyok helyett szakmai fegyelem uralkodik. Országosan az is divat, hogy a különböző építkezéseket vagy már kész építményeket utólag legali­zálják. Egy-egy építményt igen, de egy balesetet sohasem lehet legalizálni, azért felelős valaki. De hát Szlová­kiában például az sem egyértelmű, mi tekintendő úgynevezett fekete­építkezésnek. Sajnos, ezzel még az építőipar felső szintű vezetői sínese­(Somogyi Tibor felvétele) nek mindig tisztában. Egyikük ál­láspontja szerint az a feketeépitke- zés, ami nem a területrendezési terv­vel összhangban létesül(t), egy to­vábbi vélemény azt az építményt tartja annak, amely nincs kollaudál- va, azaz hiányzik a használatba vé­teli jóváhagyása; egy harmadik „szakszerű” nézet szerint viszont az a bizonyos létesítmény nem a meg­felelő helyen áll. Pedig a válasz pofonegyszerű: az a feketeépít- raény, amely a talajhoz betonala­pokkal kötve, engedély nélkül épült. E sokirányú és nemritkán köz­ponti ködösítésben milyenek a már régen létező Szlovákiai Épí­tészmérnöki Kamara jogkörei? Nagyon korlátozottak. De leg­alább azt sikerült már elérni, hogy mind a szakma, mind a közvéle­mény szemében a kamara van a tag­jaiért, és nem fordítva. Ahogy az is természetes már, hogy a kamaratag tervezőmérnököknek - a munkájuk során elkövetett esetleges tévedé­seik esetére - biztosítást kell köt­niük. Valószínűleg az is inkább szlo­vákiai sajátosság, hogy a máig ha­tályos építészeti törvény még 1976- os keltezésű. Igaz, az éppen ügye­letes parlamentek időközben több mint harmincszor módosították. Most új szakágazati törvény van készülőben, azt viszont a tárcave­zető a kiegészítő vagy módosító ja­vaslatok sokaságának láttán a má­sodik olvasatban visszavonta. Ha mégis megszületik egyszer ez az új jogszabály, annak mi lesz a leg­főbb erénye? Egyik lényeges hasznának ígérke­zik, hogy a szakma szándékai szerint lefaragja az immár négy évtizede ha­tályos törvény kioktató jellegű para­grafusait. Elvégre egy törvény ne ar­ról szóljon, hogyan kell például be­tonozni ! Az legyen a helyi viszonyok és szükségletek, meg a szakma be­csületének dolga. Egy korszerű épí­tési törvénynek elsősorban az ága­zatban zajló munka kereteit és fele­lősségét kell maximálnia, ugyanak­kor jelentősen szűkítenie is a külön­böző kibúvókat és kiskapukat kínáló jogokat. A kivitelezések gyakorlatias kérdéseinek zöme ugyanis, a jóval fokozottabb rugalmasságért és a szakma többségének véleménye szerint, a végrehajtási rendeletek so­rába tartozik. Hiszen a józan paraszti ész is azt sugallja, hogy az országo­san hatályos törvényi kötelezettsé­geken kívül másak az építkezések műszaki előfeltételei Poprádon vagy Komáromban, Szakolcán vagy Ho- monnán. Remélhetőleg az új törvény értelmében jelentősen csökken az építőipart számos tekintetben bénító bürokrácia is. Egyben esély mutat­kozik arra, hogy felügyeleti intézmé­nyek létesítése révén végre nálunk is határozottabb legyen a szakmai el­lenőrzés hatékonysága. A további pozitívumok egyike lehet, hogy a születőben levő jogszabály betűje szerint építőipari kff.-t csak olyan egyén alapíthat, akinek másodfokú egyetemi szakvégzettsége és leg­alább háromesztendei szakmai gya­korlata van. Mindezzel a napjaink­ban néha öt különböző építkezésen egyszerre Jelenlevő” építkezésve­zetők, illetve a munkálatok menetét szakmailag egyelőre még csak „társ- felelősséggel” ellenőrző szakértők szerepe és tekintélye is komolyabbá válik. A korszerűbb, szigorúbb épít­kezési törvény sok mindent egzak­tabban kezel mindazokból a szakmá­nyi kötelezettségekből, amelyek mostanában esetleg még félvállról vehetők, vagy annál is szabadosab­ban kezelhetők. Mérnök úr, mind a szlovákiai parlamenti viszonyok, mind az építőipari összefonódások és lob­bik kiemelt érdekeinek tudatában tamáskodom: a kincstári optimiz­mus beszél önből? A hazai építőipar szinte korlátlan hatású lobbistáinak befolyása, sze­rintem, a már-már elfogadásra kész törvénytervezet visszavonásával megtört. Meggyőződésem, hogy a jövőben az építőiparban is jóval megbízhatóbban és lelkiismerete­sebben kell dolgozni. Ahogy az épít­kezési területekről szintén kevesebb építőanyag fog eltünedezni. És az is sokkal ritkábban fordulhat majd elő, hogy az alvállalkozók, illetve az egyéni közép- és kisvállalkozók „csak” azért mennek tönkre ebben a szakmában, mert Szlovákiában a nagyvállalkozók jelenleg még bün­tetlenül megtehetik, hogy egyszerűen nem fizetnek az elvégzett munkáért. Az építkezések pedig félbemarad­nak, vagy esztendőkön át az enyé­szetnek vannak kitéve. 1 A Szlovák Nemzeti Bank ^ A Trinity lakótömb ■ felhőkarcolója (Pozsony) <ba (Pozsony) 3 A Centroom épület- ■ együttes (Pöstyén) 4 A kiskerényi sztrá- ■ dahíd (Kurimany) 5 Az Aupark üzletközpont ■ (Kassa) 6 Az Apolló I és II kereske- ■ delmi központ (Pozsony)

Next

/
Thumbnails
Contents