Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-03 / 228. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2015. OKTOBER 3. 21 Többnyire első generációs diplomások választják a pedagóguspályát E rős szakmai motivációval választják a pedagógusi pályát a' határon túli magyar nyelvű felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók, és nagy többségük e pályán szeretne később elhelyezkedni, annak ellenére, hogy a szakma társadalmi elismertsége eltérő - derült ki a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és az MTA kutatásból, amelynek eredményeit a napokban ismertették. A Kárpát-medencei - Szlovákiára, Romániára, Szerbiára és Ukrajnára kiterjedő - kutatás során mintegy SZALONKÉPES 2000 hallgatói kérdőívet gyűjtöttek be, lefedve a négy ország összes olyan intézményét, ahol részben vagy egészében létezik magyar tannyelvű óvó- és tanítóképzés. 15 város 23 felsőoktatási intézményében vették fel az adatokat. A kutatásból látható, hogy a külhoni magyar pedagógushallgatók alacsonyabb társadalmi státusból érkeznek; többnyire első generációs diplomások. Az érdeklődési körnek megfelelő és az anyanyelven történő továbbtanulás minden régióban az első helyen szerepelt, de az oktatók képzettsége és az intézmény jó hírneve is befolyásolta a választást. A felmérés szerint a legjobban a szlovákiai, a legrosszabbul a kárpátaljai magyarok beszélik a lakhelyük szerinti állam nyelvét. A megkérdezett hallgatók elégedettek képzőintézményük oktatási színvonalával. A pedagógushallgatók ádagosan 72%-a szeretne pedagógusként elhelyezkedni, a pozitív kötődés a Vajdaságban a legmagasabb (81%), Erdélyben a legalacsonyabb (70%). A pedagógusszakma anyagi megbecsültségének megítélése a Vajdaságban és Erdélyben volt a legkedvezőbb, a Felvidéken és Kárpátalján kedve- ződenebb. (MTI) Igazgató úr, tényleg az a célunk, hogy egyre butábbak legyünk? A Nagy Ferót például egyenes gyereknek tartom. Értéket meg színvonalat nyomokban sem képvisel, de nem árul zsákbamacskát. Iksz évvel ezelőtt éppen egy folyóparti fesztiválon voltam. Felment a színpadra, és így kezdte a műsort: .Akartok butulni meg hülyülni? Hát ezért jöttünk ide.” Az úgynevezett kultúra olyan, amilyen a közönség. Adott helyen belefér a Nagy Feró, mert például az európai identitás is jól elvan a liberális kultúraszemlélettel. Lehet időnként otromba és provinciális; nem gond, amíg jobb helyeken nagyobb a kereslet a nívóra és több pénz is jut rá. Az oktatásügy sokkal kényesebb terület, az nem lehet végletesen liberális és megengedő. Civilizált államban az internet korában olyanra nincs példa, hogy egy otromba és provinciális tanár minden következmény nélkül rasz- szista meg antiszemita szólamokkal hőzöngheti tele a tantermet meg a virtuális közösségi teret. És nem csak azért nem teheti, mert az ilyesmi jogi konzekvenciákat is maga után vonhat. Várható volt a komáromi gimi- botrány kipattanása. Azon csodálkozom, hogy ez csak most, a hetekben történt meg, mert nem tegnap lett túltolva a bringa. Ha valakiről tudvalevő, hogy szélsőjobbos szeánszok árpádsávos díszlete előtt szokta produkálni a szociopátiás elmekór szaniszlói típusát, megszállottan hőbörgi a zagyvaságot valami zsidó háttérhatalom nemzetellenes összeesküvéséről, azt nem szokás fölengedni a katedrára. Ha pedig a történet egészen odáig fájul, hogy golyót meg kötelet kíván azoknak, akik adott politikai kérdésről másképp vélekednek vagy az övétől eltérő ideológiai platformon vannak, és ezeket „cionista férgeknek” nevezi, akkor szinte mindenki számára nyilvánvaló az egyenlet: ez egy náci. 7f Civilizált korban és helyen, ha egy tanár lemegy náciba, olyan röppályán tessékelik kifele, hogy landolásnál a nyekkenése lehetőleg valamit tompítson az általa okozott botrányon. (Tényleg csak a többiek kedvéért: azért náci, mert amikor Európa egyes részein a két világháború között egyre nagyobb számban jelent meg az a fajta lény, amelyik így vélekedett konkrét csoportokról, illetve ez volt a szándéka velük, azt már akkor is úgy hívták, hogy náci, meg azóta is úgy hívják, hogy náci.) A dolog taxonómiai részével akkor nagyjából megvagyunk. Lehetne még tovább rendszertanászkodni, hogy a tanár úr csíkosnáci vagy csak pöttyösnáci, de momentán ez engem nem foglalkoztat. Meg máskor se. Civilizált korban és helyen, ha egy tanár lemegy náciba, egy magára kicsit is adó oktatási intézmény illetékes szerve olyan röppályán tessékeli kifele, hogy landolásnál a nyekkenése lehetőleg valamit tompítson az általa okozott botrányon. Ez nem képezheti mérlegelés tárgyát. Ha valahol ezt mégsem teszik meg, azzal az oktatási intézménynek és az oda járó diákoknak okoznak jóvátehetetlen kárt. Meg nem csak nekik. Arról van szó, hogy naiv és tudatlan gyerekek elméjét rasszizmussal meg nácizmussal telerakni ritka ocsmány perverzió. Olyan perverzió, ami a büntetőjog illetékességébe tartozik. A legsötétebb rezsi- mekben szokás ilyen ideológiákkal gyerekagyakat mosni. Attól még inkább fölháborító a történet, hogy ezt közpénzből fedezett fizetésért csinálhatja a „tanár úr”. Az ilyen konfliktusszító klinikai esetre általában jellemző, hogy a logikai összeférhetetlenség abszolút nem zavarja. Az iszlám nevében elkövetett terrorizmus például teljesen rendben levő, ha Izrael zsidó lakossága ellen irányul. A nyolc-tíz éves gyerekeket mgdosó garázdát pedig az egekig magasztalja, mert azok itt muszlint terroristák, akik most konkrétan pár óráig vagy napig Magyarországon vannak, amíg sikerül továbbállniuk, és hát addig is a hazát néhány rúgással mindenképp meg kell tőlük védeni. Ez az alkat olyan sötét és mérgező, mint a gázgyári iszap. Ügy oldja a saját frusztrációit, hogy könnyen manipulálható gyerekeket tanít gyűlölni. Azért, mert ha mások is fortyognak a frusztrációtól, akkor ő már nem annyira kirívó eset. A sok gyerek pedig, akibe a tébolyt mant- rázza bele, kiforratlan személyiség, nagyon érzékeny korban van, és elrémisztőén könnyű pszichés deformációkat okozni bennük. Szélsőségesen gádástalan az a személy, aki gyerekeket deviáns eszmékkel fertőzve próbál követőkre találni, hogy önmaga számára elviselhetővé tegye a saját szorongásait. Nos, eddig lehetett azt mondani, hogy nem tudjuk, mi folyik az órákon, bár egy ilyen kijelentés életszerűségével kapcsolatban indokoltan merülnek fel kérdések. Ami ott folyik, az eddig is bőségesen képezte beszámolók tárgyát nemcsak az iskola épületén belül, hanem azon kívül is, és ha van rá indok, egy igazgató vagy egy osztályfőnök ezt célzottan is felmérheti. Itt nem arról van szó, hogy a kolléga csak „rosszul csomagolja a mondanivalóját”. Nemcsak a forma, de a tartalom is minősítheteden, beteg és romboló, ezért vállalhatadan kellene, hogy legyen. Az ilyen szennyesre nem megoldás, hogy kifordítom és elsuvickolom a szekrény aljába, majdcsak leül előbb-utóbb a téma. Téves az a vélekedés, hogy ez is csak egy három napig tartó csoda. A csodához ennek aztán az égvilágon semmi köze. Ez szégyen. A tanári hivatás meggyalázása. Másrészt nem három napig, hanem hosszú évek óta tart. Ha viszont a tanár továbbra is élvezni fogja az igazgató és/vagy az ~ iskolatanács bizalmát, akkor az oda járó és a felvételizni szándékozó gyerekeket, az ő szüleiket és a széles nyilvánosságot minimum a gimnázium honlapján szükséges lenne tájékoztatni, hogy intézményünknek van egy nem standard sajátossága: a mi tantestületünk tagja gondoskodni szokott a nálunk tanuló gyerekek rasszista, antiszemita és náci ideológiával való elbutításáról. Malinák Zsolt Wallenbergemléknap •Pozsonyban Október 5-én a Raoul Wal- lenberg-emléknap alkalmából tudományos szimpóziumot szervez Pozsonyban Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet. Az Egyházak és embermentés a II. világháborúban című tanácskozás 10.45-kor kezdődik a Pozsonyi Magyar Intézet székházában (Védcölöp út 54.). Az előadásokból: Szita Szabolcs: Kutatási célok és eredmények a II. világháború alatti embermentés témakörében; Pavol Makyna: A szlovákiai katolikus egyház embermentő tevékenységéről 1939-1945 között; Buda Annamária: Az evangélikus egyház embermentő szerepéről; Peter Borza: A szlovákiai görögkatolikus egyház embermentő tevékenységéről 1939—1945 között; Katarína Hradská: Fleischmann Gizi embermentő tevékenysége Szlovákiában; Koncsol László: A szlovákiai magyar református egyház embermentő tevékenysége; Németh Emma: Boldog Salkaházi Sára és a Szociális Testvérek Társasága tevékenysége a II. világháború idején; Lebovits Imre: Zsidó törvények - zsidó mentők, egy megmentett munkaszolgálatos visszaemlékezései. Vámbérykonferencia Dunaszerdahelyen Október 8-10-én rendezi meg a 13. Nemzetközi Vámbéry Konferenciát Dunaszerdahelyen a Vámbéry Polgári Társulás. Néhány előadás a programból: Felföldi Szabolcs: „Egy tudós portréja” - a Vámbéryt ábrázoló fotók, festmények, rajzok és ami mögöttük van; Sárközy Miklós: Felvidék és Erdély között: Vámbéry Ármin és az erdélyi Rhédey-kripta felújítása egy új dokumentumcsoport fényében; Keller László:Törvénykezés az erdoganista Törökországban; Somodi Katalin: Jemeniek Nagy-Britanniában a második világháború után; Kovács Attila: Iszlámképek a kortárs palesztin és izraeli filmben; Čiernik Beáta: Az örmény népirtás 100. évfordulója; Szálkai Kinga: Az etnográfia mint módszer alkalmazása a nemzetközi politikaelméletben - A közép-ázsiai öntözéses társadalmak példája; Kiss László: „Ami Törökországban hasznos és érdekes” - Herceghy Mór (1815-1884) orvosutazó szemével; Vér Márton: Közép- Ázsia újkori felfedezőinek údeírásai a középkori források értelmezésének szolgálatában; Madaras László: Hol lehetett az avarok „Ringje”?; Zimo- nyi István: A kora középkori sztyeppetörténet kutatásának újabb perspektívái; Kovács Szilvia: A nyugati keresztény térítés és kultúra-emlékei Kínában és Mongóliában. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
