Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-03 / 228. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2015. OKTÓBER 3. www.ujszo.com INTERJÚ Három miniszterelnök fotósa Fotózta Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont, közülük az egyik ma is felhívja a születésnapján. Vietnamban az amerikai nagykövetség tetején megérintette a történelem, s máig sajnálja, hogy a koreai demilitarizált zónába nem jutott el. Déri Miklóssal beszélgettünk. ....rS ogyan lett miniszterelnöki fotós? M i. JL. Az Iparművészeti Főiskolára jártam fotó és alkalmazott grafika szakra, az iskola elvégzése után a Magyar Narancshoz kerültem. A Narancs akkor vált hetilappá, és egy új arculatot kellett neki kitalálni, ezt csináltam meg. Tizenhárom év után váltottam, amikor felhívott a főiskola fotó tanszékéről egy tanár: őt kérdezte meg a miniszterelnöki hivatal, kit ajánlana miniszterelnöki fotósnak. Ennek a tanárnak valamiért én ugrottam be, majd jött egy beszélgetés, pályázatot is kellett írnom, hogyan oldanám meg az egyes feladatokat. A pályázatot megnyertem, utána pedig nyilván elégedettek voltak a munkámmal, és csinálhattam tovább. Medgyessy Péter után Gyurcsány Ferencnek és Bajnai Gordonnak is én voltam a hivatalos fotósa. Mi volt a legnehezebb az átállásban, amikor egy hetilap kreatív fotós-szerkesztőjéből hivatalos fotós lett? A technikai rész azért volt nagyon nehéz, mert akkor már elkerülhe- teden volt az átállás a digitálisra. Meg kellett tanulnom használni a digitális fényképezőgépet, kezelni a különböző képfeldolgozó, képküldő programokat, és kialakítani egy olyan munkakörnyezetet, amelyben ezt a napi 12-14 órából álló munkát csinálni lehet. Eleinte egyedül volt miniszterelnöki fotós, később azonban lett két társa. Meddig dolgozott egymaga? Az első két évben egyedül csináltam, de akkor jóval kevesebb program volt. Medgyessy Péter nem tartotta olyan fontosnak a vizuális kommunikációt, jóval kevesebb eseményen vettem részt. Amikor azonban egyre több lett a munka, láttam, hogy ha mindent rendesen meg akarunk csinálni, egyedül nem bírom. Hiszen a képet nem elég lefotózni, utána le kell tölteni, ki kell válogatni, megvágni és elküldeni a szerkesztőségeknek. Rengeteg utómunka van vele. Déri Miklós a Magyar Narancstól került a miniszterelnöki hivatalhoz Egyszer Hollandiába mentünk, a királynő ^ jjf fogadott minket, én pedig trehány voltam, megfeledkeztem a nyakkendőről Iszonyú kínos helyzet volt, a sofőrtől kértem kölcsön. Voltak valamilyen irányelvek, amelyek szerint fotóznia kellett, vagy szabad kezet kapott, és bíztak benne, hogy nem fog kiadni a kezéből olyan képet, amelyen a miniszterelnök előnytelenül vagy nevetségesen fest? Nem volt semmilyen utasítás. A szakmai részét nekem kellett kialakítanom, komoly kutatómunkát végeztem ehhez. Megnéztem, más országokban hogyan dolgoznak, mennyi képet tesznek fel egy eseményről, milyen jellegűeket. Az alkalmazott fotózásban azért a fotósok tudják, hogy a megrendelő elvárásainak kell megfelelni. Ha valaki elvállal egy esküvői fotózást, nem a saját szubjektív szempontjai alapján dolgozik, hanem a megrendelő igényeit akarja kielégíteni. Nem volt olyan jellegű kérés, hogy jobbról vagy balról fényképezzem a miniszterelnököt. Itt protokollfotózás folyik, nem az orrpiszkáláson van a hangsúly. Vannak olyan fotósok, akiknek ez a fontos, de nem a protokoll- fotósnak. Neki az a célja, hogy az esemény hangulatát, sztoriját belesűrítse egy képbe. A fotósra mennyire vonatkoznak a protokolláris előírások? Öltönyben kellett járnia? Igen. Amikor megkaptuk a programot, ott az is fel volt tüntetve, mit kell viselni. Amikor nem formális programokon vettünk részt, nem kellett öltöny, de azokon az eseményeken, ahol a miniszterelnök öltönyben volt, ott a fotósnak is úgy kellett megjelennie. A nyakkendőt néha el lehetett sumákolni. Emlékszem, egyszer Hollandiába mentünk, a királynő fogadott minket, én pedig trehány voltam, megfeledkeztem a nyakkendőről. Iszonyú kínos helyzet volt, a sofőrtől kértem kölcsön. Aztán bementünk, és ott volt a királynő két fotósa szakadt farmerben meg pólóban. Ebből is látszik, milyen atmoszférában dolgozik egy-egy uralkodó, van, ahol a fotósok megengedik maguknak a lazaságot, mert nem az a fontos, mi van rajtuk. De olyan helyzet is volt, hogy fekete vászonnadrág volt rajtam, viszont a szabása olyan volt, mint egy farmernek. Ez egy távol-keleti országban történt, és sehogy nem akartak beengedni az eseményre. Végül azért csak bejutottam. A miniszterelnökök napi 12-14 órát dolgoznak. Hogyan lehet ezt a tempót mellettük bírni? Az ember szégyelli magát fáradtnak érezni mellettük. Három miniszterelnököt fotóztam, és mindegyik rengeteget dolgozott. Főleg Gyurcsány Ferenc diktált kemény tempót, mellé a testőröket is úgy kellett válogatni, hogy bírják. Három miniszterelnökkel dolgozott együtt, Medgyessy Péterrel, Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal. Milyennek ismerte meg őket emberileg? Medgyessy nem igazán szerette a fotózásokat, pedig ez mindig hozzátartozik az eseményhez. Feszélyezve érezte magát, ez érthető, én sem szeretem, ha fényképeznek. Gyurcsány tisztában volt a vizuális kommunikáció fontosságával, vele nagyon könnyű és jó volt dolgozni. A légkör is sokkal oldottabb volt, jóval kevésbé protokolláris. Bajnai szintén zárkó- zottabb, de mindig alkalmazkodott, bármit kértünk, ha például egy kézfogás nem sikerült, és meg kellett ismételni. Gyurcsánynál viszont kérni sem kellett, látta azonnal, mire van szükség, és rendkívüli módon segítette a sajtó munkáját. Ha valami jól sikerült, Gyurcsány odajött, megveregette a vállam, Miklóskám, ez frankó volt. Medgyessytől nem nagyon jött visszajelzés, Bajnai pedig ilyenkor írt egy levelet fejléces papíron, hogy köszönjük szépen a munkáját, nagyon elégedettek voltunk vele. Azt hiszem, ebből a példából látszik, ki milyen személyiség, milyen vérmérsékletű. Magázódott a miniszterelnökökkel? Gyurcsánnyal tegeződtünk. Öt már korábban ismertem, amikor még miniszter volt. Az első hivatalos megbeszélésen üdvözöltem: „Jó napot, miniszterelnök úr”, ő pedig azt felelte: „Miklós, ide figyelj! És ez mindenkinek szól. Akik idáig engem tegeztek, meg ne próbáljanak magázni, mert akkor érzem, hogy elhülyültem.” De hát neki is új volt még akkor a miniszterelnökség, és egy idő után rájött, furán nézne ki, ha valamelyik minisztere magázza, én meg mint fotós tegezem. Ezért aztán az alakult ki, hogy a hivatalos fórumokon magázódtunk, szűk körben viszont tegeződtünk. Egyébként a mai napig kapcsolatban vagyunk, a születésnapomon felhív, ha kiállításom van, akkor gratulál. Készített olyan, inkább magánjellegű képet a miniszterelnökA „repülős" kép: Gyurcsány Ferenc és felesége ről, amikor vacillált, hogy ezt kiadja-e vagy sem? Például az a bizonyos repülős kép, amelyen Gyurcsány a feleségével alszik egy hosszú repülőmön. Az olyan intim helyzetet mutat, hogy ha bárki más lett volna azon a képen, egy barátom, egy kollégám vagy egy idegen, akkor őt is megkérdeztem volna, kiadhatom-e ezt a sajtónak. A miniszterelnöknek ugyanúgy van magánélete, személyiségi jogai, szóval ezt meg kell kérdezni. Miniszterelnöki fotósként mi volt a legemlékezetesebb élménye? Nem tudok egyet kiemelni. Voltak izgalmas helyek, tárgyalások, öröm, bánat. Jártunk a pápánál, a japán császárnál, az amerikai elnöknél, az orosz elnöknél... Izgalmas, érdekes dolgok, nem tudnék egyet kiemelni. Számomra mindig érdekes volt visszamenni egy helyre, és látni a változásokat. Például a pápaváltás után. Voltunk II. János Pálnál és XVI. Benedeknél is, ott a protokollfőnök maradt, de érdekes volt figyelni, hogy mi változik, hogyan rendezik át a szobát... S voltak helyszínek, amelyek nagyon megragadtak. Általában nem vagyok oda a különböző helyekért, amikor Egyiptomban voltunk, a piramisokhoz nem mentem el, mert az nem érdekelt. De amikor Vietnamban jártunk, s ott álltam az amerikai nagykövetség tetején, ahonnan helikopterrel kimenekítették az utolsó amerikaiakat, akkor azért megérintett a történelem. Egy dolgot nagyon sajnálok: amikor Koreában jártunk, a koreai miniszterelnöki hivatal elvitte a delegációt a demilitarizált övezetbe, de én olyan influenzát szedtem össze, hogy 42 fokos lázzal feküdtem a szállodában, és nem bírtam felkelni. Amikor jött a kormányváltás, fel sem merült, hogy maradhatna miniszterelnöki fotós? Nálunk úgy van, hogy ha megy a kormány, akkor megy mindenki más is. Jóban voltam például az osztrák miniszterelnök hivatalos fotósával: ő a harmadik különböző pártból jövő miniszterelnök fotósa volt. Náluk nem merül fel, hogy ha jön egy új miniszterelnök, akkor új fotós is kellene. Ha elégedettek a munkájával, akkor folytathatja. Angela Merkel fotósa pedig azt mondta, náluk ha valaki miniszterelnöki fotós volt, az olyan referencia, hogy onnantól kezdve nyugodt lehet, mert a legkomolyabb cégekkel dolgozhat együtt. Önnek mennyire volt nehéz a kormányváltás után visszarendeződni a hétköznapi életbe? Származott abból hátránya, hogy miniszterelnöki fotós volt? Aki ismeri a magyar belpolitikai viszonyokat, az tudja, mi erre a válasz. Igen. Nagyon sokszor persze ezt csak sejteni lehet, de volt, aki ki is mondta. Jelenleg tehát szabadúszóként dolgozik? így van, csinálom a saját projektjeimet, de mellette cégeknek fotózom rendezvényeket, portrékat, mindent. Jól érzem magam, élvezem. Bőd Titanilla
