Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-29 / 250. szám, csütörtök
101 KULTÚRA 2015. október 29. | www.ujszo.com PENGE Elhagyni mindent Érdemes a mottóval kezdenünk Afra János második verskötetének elemzését. „így lehet elmondani, könnyen/felejthető mondatokban, csak így/ hagyhatunk el belőlünk mindent. ” Már itt jelen van az a három motívum, amely mondaniBEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA valóm vezérfonala lesz. Először is a minden elhagyásáról. A mindenhez persze fokozatosan, fájdalmas úton jutunk el. A vékony kötet ciklusai - a képzőművészeti alkotások inspirálta versekkel együtt - ugyanis az egész életet próbálják átfogni, a születéstől... Elmúlik a méhen belüli boldogság, el az apa a lírai én hatéves korában, el az anya, a nők - főleg ők - és végül, mikor már minden csak hiányként vagy hiteltelen járulékként van jelen, elmúlik az „én” is, pontosabban elhagy magából mindent. És még Nárcisz sem segíthet. Másodszor arról, hogy „így lehet”, így, vagyis a kettősségen alapuló megközelítésben. A versek mindvégig két akarat interakciójában megmutatkozó eseményekről szólnak. Elválásról, fájdalomról, gyönyörről, boldogságról, telt- ségről és ürességről. Az egyik akarat a mesélőé. A másik versenként más-más szubjektumhoz köthető, s még az is előfordul, hogy ez a másik a mesélő belső része. De hát mit mondhat nekünk még egy ilyen kettősség? MinRÖVIDEN Elérhető a Fórum új videósorozata Somorja. Elindult a Fórum Kisebbségkutató Intézet új videósorozata: hetente új beszélgetések mutatják be az intézményben folyó munkát, szakemberek mesélnek a kutatásaikról és elért eredményeikről. A videósorozat első témája az oral history, azaz az elbeszélt történelem. Kőrös Zoltán, a Fórum Intézet levéltárosa az elmúlt években körülbelül 200 olyan felvidéki magyarral rögzített beszélgetést, aki katonaként, leventeként, hadifogolyként megélte a második világháborút. Ezekből az elbeszélésekből Muszkaföldön címmel állított össze egy könyvet, amelyben orosz hadifogságban szerzett élményeiket mondják el az adatközlők. A videósorozat második témája a Bibliotheca Hungaricában végzett munka. A Bibliotheca Hungarica kutató- könyvtár gyűjtőkörét a (Cseh)Szlovákia területén 1918- tól napjainkig megjelent magyar nyelvű, valamint a szlovákiai magyarság és más kisebbségek történelmére, művelődésére, társadalmi és politikai életére vonatkozó magyar és más nyelvű kiadványok alkotják. A könyvtári munkát Roncz Melinda és Sebő Bugár Beáta mutatja be. A videók megtekinthetők a Fórum honlapján, valamint az ujszo.com-on is. (ú) denesetre az izgalmasabb versek azok, ahol belép egy harmadik is, a kötet első ciklusában például a természet, melynek szintén akarata van. Vagy amelyekben a viaskodó akaratok nem írhatók körül egyértelműen, s az így keletkező meghatározatlanság lehetőséget nyújt a játékra. Például ahogy az Ott, ahol nem című versben későbbi barátnője megszületését mondja el a lírai én, mikor is, ötéves korában, ezt az eseményt egyfajta otthonosságérzet elhatalmasodása során „megérezte”. Harmadszorra jönnek a könnyen felejthető mondatok. A könnyen azonosítható akaratok nem tesznek jót az olvasói élménynek. Az ilyen versekben a témához húzható toposzok szinte érintetlenül tárulnak elénk, és sajnos az van, amit egy versben Afra így fogalmaz meg: „sanyargatjuk egymást kedves közhelyekkel”. De a végén álljon itt egy mégsem könnyen felejthető mondat: „ ...ilyen életet élhet/megfestés közben egy alak. Nőből/képpé éledő vágy egy fekvő tárgyban ”. Áfra János: Két akarat. Kalli- gram, Budapest, 2015. Értékelés: 5/10 Pasolini-retrospektiv Pozsonyban Pozsony. A Lumiere mozi Pier Paolo Pasolini halálának 40. évfordulója alkalmából retrospektív válogatást mutat be az olasz rendező munkásságából. A november 3-tól 10-ig tartó Szerelem és düh című összeállításban 14 filmet vetítenek. Bemutatják a mester nyolc nagyjátékfilmjét, továbbá hat olyan alkotást, amelyekben Pasolini alkotóként közreműködött, vagy amelyek témája a rendező élete és munkássága. Újranézhetjük Pasolini legelső mozifilmjét, A csórót és utolsó befejezett mozgóképét, a Salo, avagy Sodorna 120 napja című drámát. Ezeken kívül olyan remekei kerültek be a válogatásba, mint a Mamma Róma, a Máté evangéliuma, a Dekameron, a Canterbury mesék, Az Ezeregyéjszaka virágai és a Teoréma. A retrospektív válogatásnak címet adó Szerelem és düh című filmet is levetítik. (tébé) A világ zenéje A WOMEX igazgatója szerint a műfajnak még van hova fejlődnie JUHÁSZ KATALIN r Alexander Walter gyakornokként kezdett a cégnél A World Music Expo (WOMEX) a világzene legnagyobb szakmai fóruma, amelyet 1994 óta évente más városban rendeznek meg. A berlini székhelyű szervezőiroda igazgatójával, Alexander Walterrel Budapesten beszélgettünk. Sokan forradalmi újításnak tekintik, hogy az expót, idén először, kelet-európai fővárosban rendezték meg. Én is örülök neki, mert régóta terveztük, hogy ebbe a régióba hozzuk a WOMEX-et. Ha jól emlékszem, már a kilencvenes években felmerült az ötlet. A helyszínválasztás úgy zajlik, hogy három-ötévente felhívást teszünk közzé, amelyre aztán tömegével érkeznek a jelentkezések. A WOMEX stábja készít egy szűkített listát, majd lehetőség szerint végiglátogatjuk a potenciális helyszíneket. Fontos a megközelíthetőség, például, hogy legyen reptér a város közelében, de rengeteg tényezőt figyelembe veszünk, a szállodai férőhelyektől az infrastruktúrán át az adott ország népzenei palettájáig. Az is lényeges volt, hogy az idei WOMEX megrendezésére a Hangvető Kft. pályázott, a csapatot régóta ismertük, több expón részt vettek már, tudták, mik a követelmények, úgyhogy megbízható partnernek tűntek számunkra. Budapest ráadásul földrajzi fekvése miatt is vonzónak bizonyult. Úgy tudom, sokkal többen jelentkeztek Kelet-Európából az idei expóra, mint korábban bármikor. így van. Mivel az utazást és a szállást a résztvevők maguk térítik, az is sokat számít, ha az embernek nem kell repülőjegyre költenie. Csak beül a kocsiba, és pár óra alatt Budapesten van. A szakma krémje előtt prezentált koncertekre jelentkező zenekarok száma idén ezer körül mozgott, ebből kétszázan jöttek volna a környező országokból. Ötször annyian, mint egy átlagos WOMEX-re. Ezen nem csodálkozom, mivel a szakmai vásáron döbbentem rá, milyen pezsgő üzletág a világzene. A klubtulajdonosok, fesztiválszervezők itt választják ki a számukra érdekes előadókat, a pro- móterek itt igyekeznek eladni a pártfogoltjaikat. A standokon és a kávéházban komoly networkölés folyik, a résztvevők serényen építik kapcsolati hálójukat. A budapesti volt a huszonegyedik WOMEX. Az expó kis rendezvényként indult, alig kétszáz résztvevővel. Aztán fokozatosan növekedett, idén már körülbelül 2700 regisztrált szakember volt kíváncsi a programra. Vagyis a világzene mint művészeti ág, illetve mint iparág folyamatosan erősödik, növekszik. Szerintem ez nemcsak üzleti szempontból siker, hanem a más népek kultúrája iránti növekvő érdeklődést is mutatja. Nehéz lenne megsaccolni, hány szerződést írtak alá október 21. és 25. között Budapesten, de abban biztos vagyok, hogy egy csomóan úgy távoztak innen, hogy új előadókat, új zenei stílusokat ismertek meg. Épp a minap hallottam, hogy egy portugál zenekar menedzserét megkereste egy kanadai koncertszervező azzal, hogy négy évvel ezelőtt hallotta őket játszani a WOMEX-en, és most jött el az idő, hogy meghívja a csapatot a torontói fesztiváljára. Szóval ez az expó olyan, mint egy ablak a világzenére. Aki képben akar lenni, nem hagyja ki. Már csak azért sem, mert itt lépnek fel a műfaj legizgalmasabb, legjobb zenekarai. Hatvan-egynéhány előadó koncertje fért be ebbe az öt napba. Őket egy héttagú nemzetközi zsűri - womexes szóhasználattal „a hét szamuráj” - választotta ki. Ki és milyen kritériumok alapján választja ki a szamurájokat? A WOMEX-stáb kéri fel őket. Úgy gondoljuk, ez a legigazságosabb módja a választásnak, mivel az évek alatt alaposan megismertük a műfaj szakembereit, a világzenével foglalkozó újságírókat, rádiósokat, szervezőket. Tudjuk, ki mit tett le az asztalra, illetve mennyire van képben az új zenei trendeket illetően. A zsűri összetétele évente változik, bár előfordul, hogy valaki kétszer is szerepel a szamurájok között. Idén két kelet-európai szakember is tagja volt a zsűrinek, a magyar Lelkes András, a Hangvető munkatársa, valamint egy lengyel fesztiváligazgató, Marta Dobosz. A holland Jerome Williams egy nagy koncertügynökség munkatársa, de volt a zsűriben amerikai újságíró és francia fesztiváligazgató is, szóval igyekeztünk lefedni a teljes szakmát. És a visszajelzések alapján úgy tűnik, jól választottunk, mivel az általunk választott zsűri jól választott. A budapesti WOMEX fellépői négy kontinenst és számtalan műfajt képviselnek a világzenén belül. Vannak köztük befutott művészek és feltörekvők is. A kelet-európai zenei produkciók idén megkülönböztetett figyelmet kaptak, sőt volt egy nulladik nap is, ahol tíz magyar előadó és zenekar koncertjét láthatták a meghívottak. (A szerző felvétele) Hogyan látja a műfaj jövőjét? Szerintem még mindig van hova fejlődnie. Mostanában egyre inkább előtérbe kerül az elektronika, a legfiatalabb nemzedék számára ily módon válhat érdekessé a különböző népek zenéje. Például növekszik a világzenei DJ-k népszerűsége, akik tizenöt évvel ezelőtt még sehol sem voltak. Az internet térhódításának köszönhetően eltűntek a határok, sok a nemzetközi együttműködés a zenészek, illetve a szervezők között. A világzene iránt érdeklődő közönség helyzete is könnyebb. Húsz évvel ezelőtt csak akkor találkozhatott az ember pakisztáni, grúz, kolumbiai vagy haiti zenével, ha véletlenül elkapott egy dokumentumfilmet a tévében, vagy a lemezboltban valahol hátul rábukkant egy CD-re. Vagy ha repülőre ült és odautazott. Ma pedig pár kattintással bárki bármit meg tud hallgatni, és ha tetszik, meg is tudja rendelni. Szóval kinyílt a világ, és egyre többen döbbennek rá, hogy rengetegféle zene létezik, nem csak az, amit a kereskedelmi rádiókban hallani. És még egy dolog: sokkal többen kíváncsiak saját népük zenéjére, mint korábban. Innen már csak egy lépés, hogy azt kezdje vizsgálni az ember, mely népek muzsikája hatott az ő népének zenéjére, és hogyan kapcsolja össze a zene a különböző kultúrákat. Ön mióta dolgozik a WOMEX- stábban, és mivel foglalkozott korábban? Lassan tíz éve, még diákkoromban kezdtem itt gyakornokként, mivel szenvedélyesen szeretem a világzenét, és érdekelt, hogyan működik ez az iparág. Ha úgy tetszik, igyekeztem összekapcsolni a kellemest a hasznossal. Mindenki azt hiszi, hogy menedzsmentet tanultam vagy zenész voltam, de a helyzet az, hogy szociológiát végeztem. Ez az a diploma, ami gyakorlatilag semmire sem használható. Illetve bármire, ha az ember tudja, mihez akar kezdeni az életben.
