Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-27 / 248. szám, kedd
SZÍNFOLK ■ 2015. OKTÓBER 27. www.ujszo.com Egy egészen izgalmas kiadványt szeretnék a kedves olvasók figyelmébe ajánlani, mely Annus néni daloskönyve címmel jelent meg, és október 3-án mutatták be a Fonó Budai Zeneházban.A könyv alcíme - Az ördöngösfüzesi Hideg Anna élete és dalai - már többet elárul a könyv „főszereplőjéről”, sejtetve, hogy nem egy klasszikus értelemben vett dal- gyűjteményről van szó, hanem annál jóval többről. H ideg Anna nénit minden bizonynyal sok olvasónak nem kell bemutatni. Gyakran lép fel folklórműsorok, fesztiválok, ünnepségek meghívottjaként, több dokumentumfilm és CD közreműködője (pl. Pikó és Bandája: Ördöngösfüzesi népzene, 2000; Ritka Magyar Folkband: Sárdöngölő, 2013), meséiből pedig már két könyv is napvilágot látott (Tetűbör belezna, 2007; Ördöngösfüzesi népmesék, 2009). A most megjelent könyv mégis egészen különleges helyet foglal el e kiadványok sorában. Hátterében egy évtizedekre visszanyúló barátság áll, mely a Pikó és Bandája zenekar tagjai, Jékely Gáspár „Pikó” és Horsa István, valamint az általuk csak Annus néninek szólított ördöngösfüzesi énekes asszony közt szövődött, s amely egyúttal e hatalmas dalrepertoár „teljes” felgyűjtésének és kiadásának gondolatát is elindította. A „gondolat” végül 2015-re valósulhatott meg, elsősorban Horsa István és Hanusz Zoltán munkájának, illetve Komárom önkormányzata anyagi támogatásának köszönhetően. Amint arra már a „daloskönyv” alcíme is utal, a kiadvány külön érdekessége, hogy a zenei repertoár mellett a dalok „tulajdonosát”, vagy inkább „továbbörökítőjét” is bemutatja. Annus néni ugyanis e könyvben nem csupán énekel, de mesél is nekünk, mégpedig a saját életéről. A könyvben megjelenő önéletrajz, melynek sajtó alá rendezését jómagam végezhettem, a paraszti önéletírás műfajának igen szép példája, mind néprajzi, mind esztétikai szempontból. Általa nem csupán Annus néni - egyébként igencsak izgalmas és mozgalmas - életének állomásait ismerhetjük meg, de az egyes történeteken keresztül meseszerű elevenséggel jelennek meg azon családtagok, falubeliek, idős szomszédok alakjai is, akik fontos szerepet játszottak a rá hagyományozódó „tudás” elsajátításában. A visszaemlékezés külön érdekessége, hogy köztük található „Ott tombolnak a fejemben a dallamok s a szövegek.. ” Kedvcsináló Annus néni daloskönyvé\\tz az az idős suszter (Papolczi Dániel, sz. 1878), illetve az a szomszédasz- szony (Kaszián Anna, sz. 1910), akik már korábbi gyűjtéseknek is adatközlői voltak (Jagamas János, Kallós Zoltán), és akiknek az ördöngösfüzesi népdalok egészen archaikus példáit köszönhetjük. A személyes történetek mellett jelentős helyet kapnak a szövegben a helyi hagyományok leírásai, például a kántálás, a táncalkalmak, a sorozás, a lakodalom, vagy a fiatal elhunyt temetésének szokásvilága. Szintén betekintést kapunk a munkával teli hétköznapok, a különféle közösségi munkák (mezei munkák, fonó, tollfosztás, kukoricahántás, szilvaMost már nem énekelnek le az úton, mennek, mintha halottat ha vinnének. Igazán! Nem tudnak a legények énekelni, se a leányok, én nem tudom milyen világ lett most! -panaszolja az egyik lakodalmas dal kapcsán. Ami egy kicsit azért is hangzik fájón, mert benne egyúttal a „mi”, éneklésben és táncban egyre szegény (es) ebb világunkra ismerhetünk. ízfőzés...) történéseibe, illetve az ezekhez szorosan fűződő, egészen archaikus jegyeket őrző hiedelemvilágba. Megismerkedhetünk a falu mesésen csengő nevét adó, fűzfákban rejtőzködő ördögökkel, az élőket kísértő holt lelkekkel, az erdőn átkelőket ijesztgető, köpködő majom és az állkapocs nélküli, befoghatatlan ménes hátborzongató történetével. Az önéletírás így korántsem csupán Annus néni személye és életútja, de a helyi tájnyelv, szokás- és hiedelemvilág iránt érdeklődőknek is élvezetes olvasmány. Igaz ez annál is inkább, mert az itt leírt világ nemcsak elbeszélve, hanem a maga valójában is megelevenedik előttünk, a könyv rendkívül gazdag fényképanyagának köszönhetően. A képek külön érdekessége, hogy ezekhez Annus néni szó szerint lejegyzett hozzáfüzései jelentik a kommentárt. így az olvasó képzeletben mintegy „odaülhet az asztalához” egy közös képnézegetésre, és egy valódi időutazásban lehet része. A könyv terjedelmileg és tartalmilag is legjelentősebb részét a Horsa István és Hanusz Zoltán által felgyújtott dallamanyag adja. Annus néni valóban nem túlzott, sőt egészen pontosan fejezte ki magát, amikor úgy fogalmazott, hogy fejében tombolnak a dallamok s a szövegek (különösen, ha a tombol szóba a kifejezésnek nemcsak az általunk ismert, hanem a régi, „táncol” jelentését is beleérezzük), dalrepertoárja ugyanis meghaladja az 500-at. Ebből közel 200 .dal került kottázott formában is a könyvbe (a dalokat Csernók Klára, Endrődiné Pásku Veronika és Konkoly Csenge jegyezte le), a kiadványhoz tartozó DVD-mel- lékleten pedig hallgatható a gyűjtés teljes anyaga, Pénzes Géza zenei utómunkálatainak köszönhetően igen jó minőségben. A könyv készítőinek szándéka nem válogatás, nem csupán a „gyöngyszemekre” koncentráló gyűjtemény kiadása volt, hanem a minél teljesebb dalkészlet összegyűjtése és bemutatása. A dalok a könyvben nem zenei rendben vagy tartalmi csoportosításban szerepelnek, hanem szövegkezdetük ábécérendjében, így a legkülönfélébb zenei stílusok kerülnek egymás mellé. Ebben a tarkaságban Erdélyi-Molnár Klára táblázatban megjelenő munkája segíti az olvasó eligazodását, mely az egyes dalakhoz rövid magyarázatot fűz, illetve tartalmazza azok stíluskategória és típusnév szerinti besorolását is. A táblázat ugyanakkor a repertoárnak nem csupán szakmai szempontú értékelését tartalmazza, egyúttal Annus néninek az egyes dalokhoz fűződő személyes emlékeit is. Ezek szintén külön értéket képviselnek a könyvben, hiszen általuk nem csupán arra kapunk választ, hogy az egyes dalokat kitől és mi módon tanulta, de - Annus néni különösen ízes és gazdag kifejezőkészségének köszönhetően - a népdal éneklésének és hagyomá- nyozódásának valóságos „kulissza- titkaira” is fényt derítenek. így például megtudhatjuk belőle, hogyan lehet egy dalt vastagon vagy vékonyan fiíni, hogyan lehet öregesen, ringatósan, kanyargósán vagy nyúlósan énekelni, továbbá azt is, hogy a hangot lehet szépen és csúnyán is vinni, hogy énekelni igazán az tud, aki kellemet ad az éneknek, vagy hogy a dalt nemcsak megtanulni lehet, hanem akár el lehet loj>ni, és a begyünkbe lehet szedni. És még sok-sok érdekességet és izgalmas történetet megtudhatunk az egykori ének- és táncalkalmak színes világából, melyeknek Annus néni az egyik utolsó tolmácsolója. „Most már nem énekelnek le az úton, mennek, mintha halottat ha vinnének. Igazán! Nem tudnak a legények énekelni, se a leányok, én nem tudom milyen világ lett most!”- panaszolja az egyik lakodalmas dal kapcsán. Ami - valljuk be - egy kicsit azért is hangzik számunkra fájón, mert benne egyúttal a „mi”, éneklésben és táncban egyre szegény(es)ebb világunkra ismerhetünk. Szívből ajánlom hát e könyvet mindazoknak, akiket érdekel e már-már letűnt világ „gazdagsága”, és akik egy-egy dal megtanulása révén szeretnének ennek egy kicsit maguk is részeseivé válni, egyúttal azoknak is, akik az ördöngösfüzesi népdalkincs mélyrétegei iránt érdeklődnek. A könyvet december 3- án Komáromban, december 4- én Sopronban, illetve várhatóan Somorján is bemutatják. Hanusz Zsuzsanna