Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-27 / 248. szám, kedd
Bernd Storck, a magyar válogatott szövetségi kapitánya - egyben az MLSZ sportigazgatója - finoman szólva sem hajhássza a népszerűséget. M ár érkezésekor páros lábbal rúgta be az ajtót, konfrontálódott, megújulásról beszélt, és erről a szokásáról egy percig sem tett le. Már bőven megkezdődött a visszaszámlálás a Norvégia elleni pótselejtezőre, amikor szinte teljes egészében kirúgta a válogatott stábját, és saját embereit bozta helyzetbe. Mondhatnánk, hogy 19-re lapot húzott, de alighanem ezzel alábecsülnénk a helyzetét. Most csak a csoda segíthet rajta. „Beszéltem Csányi Sándorral, az MLSZ elnökével, felvázoltam neki a terveimet, elképzeléseimet. Elmondtam, miért tartom szükségesnek a stáb átalakítását, és azt is, hogy némileg módosítani szeremék a munkastíluson” - magyarázta az MTI-nek adott interjújában Bernd Storck, miután kiderült, hogy teljesen átalakítja a válogatott stábját. Azok a pozitív energiák A német tréner honfitársát, a korábbi világsztár Andreas Möllert csábította a nemzeti együtteshez Sallói István helyére. Szabics Imrét az U17-es csapatot is felkészítő, korábbi 28-szoros válogatott Szélesi Zoltán váltja, míg Andrusch József kapusedzőt az U20-as válogatottunkat segítő szakember, Holger Gehrke pótolja. „Szeretném, ha Möller átadná a játékosoknak azt az erőt, tudást és hozzáállást, ami az ő sikereihez is kellett. Nagyon sok pozitív energiára van szükség a norvégok elleni párharc előtt” - vélekedett továbbá Bernd Storck, és ha mással nem is, ezzel biztos, hogy fején találta a szöget, de lépjünk vissza egy kicsit. A valóság interpretációi Azt, hogy a médiában nem pont úgy, nem az, és nem minden jelenik meg, amit egyébként a mindennapokban tudni lehet, azt a veszprémi egyetemi éveim alatt tanultam meg először. Veszprém kis város, az ember nap mint nap találkozott a kézilabdasztárokkal, mindenki tudott mindenről, még csak különösebben bennfentesnek sem kellett lenni. Néhány hete élhettem csak a városban, amikor azt láttam, olvastam mindenhol, hogy A., a Veszprém válogatott játékosa „erőnléti problémái miatt” sajnos nem állhat a nemzeti csapat rendelkezésére az előttünk álló vb-selejtezőn, és „klubjában is egyéni edzéstervet kapott”. Na most, az a helyzet, hogy nekem éppen abban az utcában volt az albérletem, ahol az Extra nevű kávézó állt, és amelyben A. gyakorlatilag bármely délután megtalálható 2015. október 27., kedd, XI. évfolyam, 41. szám stábot, így aztán a napi munkában alig maradt valaki, akihez a játékosok magyarul tudnának szólni - hagyjuk most a felhorgadó nacionalizmust, nem erről van szó -, vagyis egy olyan nyelven, amelyet Storck nem ért, olyan emberekhez, akiket nem Storck, hanem Dárdai vett oda. Alapvetően nem lenne nagy dolog, ha egy frissen kinevezett edző a saját stábjával szeretne dolgozni. Csakhogy most mindössze hetek állnak rendelkezésre, Storck szövetségi kapitányi kinevezése még csak nem is végleges, hiszen átmeneti jelleggel kapta meg a feladatot, ráadásul olyan húzónevet hívott a csapat mellé, akinek bevallottan fogalma sincs sem a játékosokról, sem a magyar bajnokságról. Hát ez sokkal inkább leszámolás, mint építkezés. Aztán van itt még valami: bármennyire is hangsúlyozták az érintettek, hogy Storck és Dárdai gondolkodása passzentos, a valóságban az történt, hogy a német szövetségi kapitány az első adandó alkalommal, amikor ezt tulajdonképpen tét nélkül megtehette, alapjában változtatott a csapat stílusán, a ménkű sok 0-0 meg 1-0 után jött is rögtön egy 4—3. Meg hát Andreas Möller sem éppen a precíziós védőmunkájáról híres. Csodavárásban úgyis nagyok vagyunk Szóval, ha ezek után valaki azt gondolná, hogy Dárdai Pál és Bernd Storck esedeg irtózatosan összeveszett, és ez több szinten is visz- szahatott a válogatottra és annak stábjára, az nem biztos, hogy téved. Bernd Storckkal egyébként október 19-én - egy nappal a stáb leváltásának bejelentése előtt - beszélgettem Telkiben. Utoljára azt kérdeztem tőle, egyeztet-e valakivel - Dárdaival, Thomas Doll-lal, norvég tapasztalatokkal rendelkező edzőkkel, játékosokkal - a pótselejtező előtt. Erre többször is határozottan azt mondta, hogy ő szereti „my way”, tehát a saját szája íze szerint rendezni a dolgokat. Ha ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy megpróbál a saját elvrendszeréhez közelebb álló, több labdabirtoklásra épülő, támadóbb futballt játszatni a válogatottal Norvégia ellen, az közel áll az öngyilkossághoz. Mondhatjuk, hogy huszonegyre húz lapot. Huszonegyre, mert amit a Dárdai-féle válogatott tudott, az nyerő volt; abból a szempontból biztos, hogy szoros kapcsolatunk volt a valósággal, és a szerény eszközeinkkel eredményesek is tudtunk lenni. Ez a csapat erre a játékra lett kitalálva, nem másra. Tudom, kicsit blőd a hasonlat, de Rafa Benitez járt hasonló cipőben, mikor átvette Jósé Mourinhótól az Intert. Az a BL- győztes csapat egyeden dologra lett felépítve, máshoz nem értett, és Benitez abban a pillanatban veszített, amikor megpróbált rajta változtatni. Huszonegyre nincs nyerő lap, vagy ha mégis, az maga a csoda. Erre van szüksége Bernd Storcknak is, és valljuk be: ha az embernek a csoda jelenti a belépőszintet a sikerhez, az azért nem a legkellemesebb helyzet. Hegedűs Henrik volt - jellemzően tök részegen dülöngélve a bárszéken. Kétségtelen, hogy ez is egyfajta erőnléti probléma, mint ahogy az is igaz, hogy a valóságnak csak egy sajátos interpretációja jelent meg a médiában. Valami hasonló dolog történik most is a magyar válogatott kapcsán, bár azt gyorsan szögezzük le, hogy nem a jobbfedezetünk jelentkezett úgy játékra, hogy egyik lábán rövid nejlonzoknit viselt ka- lucsnival, a másikon vastag hegymászóharisnyát és papucsot, nem hozott magával egy fiteres üvegben Hubertus likőrt, és így nem is rejthette az üveget az öntözőcsatoma vízzel telt vaskalitjába, nehogy a tűző napon átmelegedjen, szóval nem Gráf, a részeges jobbfedezet érkezik. Valami viszont mégis csak történt. A munka és a szemét Utólag persze könnyű, könnyebb rekonstruálni az eseményeket, szellemeket látni a nyilatkozatok mögött lebegve, de aki elég sok időt tölt a médiában, annak egy idő után apróságok is szemet szúrnak. „Láttam a hétfő esti összecsapást, igazán nagyszerű meccs volt, két eltérő rendszer csatája, amelyet nagyon lehetett élvezni - mondta az ukrán-spanyol találkozóval kapcsolatban Dárdai Pál korábbi szövetségi kapitány, mikor még ment az országos matekverseny, hogy legjobb harmadikként kijutunk-e Franciaországba. - Szerencsére Spanyolország nyert, most abban kell reménykednünk, hogy a lettek odateszik magukat. A kijutás egy kis álom lenne, és akkor a A szövetségi kapitány munkáját a támadójátékáról híres Andreas Möller (balról) segíti majd (Fotó: MTI) munkám nem menne a szemétbe” - tette hozzá a Hertha mestere. Ezen aztán elgondolkodhatott az ember. Egyrészt, hogy akarva- akaradanul, de Dárdai szemétnek minősítette a pótselejtező elérését - ami egyébként a hivatalos kommunikáció szerint a kitűzött cél volt -, ráadásul ugyanezzel a lendülettel változadanul a szövetségi kapitány helyébe képzelte magát, vagyis úgy beszélt a válogatottról, mintha az még mindig az ő csapata lenne. Pedig akkor már régen nem volt az. Hasonló elvek a futballról Storck kinevezésekor senki sem fogalmazott meg baljós gondolatokat, sőt a kontinuitást hangsúlyozták az érintettek. „Storck kinevezése jó döntés, men a német szakember már egy ideje a magyar futballban dolgozik, belelátott az utánpótlás működésébe, és ismeri a felnőttválogatottat is. Vagyis tudja, mire számíthat, és hasonló a mentalitása, mint Dárdainak. Biztos, hogy adni fog majd Pali véleményére az új kapitány. Nagyon jó közösséget alakított ki, amit Storck is láthatott Telkiben az összetartások alkalmával” - fogalmazott Juhász Roland. Tőzsér Dániel azt mondta, csak párszor találkozott . Storckkal, túl sokat nem tud róla, csak azt, hogy dolgozott együtt Dárdaival a Hettitánál, és hasonló elveket vall a futballról. „A német mentalitást biztos, hogy a válogatotthoz is hozza magával, és úgy érzem, nem vé- ledenül volt már egy ideje a válogatott közelében” - tette hozzá Tőzsér. A kontinuitást hangsúlyozta Dárdai Pál is, igaz, egy egészen más kontextusban. „A magyar válogatott szövetségi kapitánya voltam, most pedig a Herthát irányíthatom. Korábban mindkettőről álmodoztam. Edzőként csak hat hétre tervezek, de ha egyszer már nem leszek a Hertha vezetőedzője, szeretném újra átvenni a magyar válogatottat. Az nagyon jó lenne” - árulta el Dárdai a Bild című német lapnak adott interjújában október elején. „Remélem, nem megy a munkám szemétbe.” „Szeretném újra átvenni a magyar válogatottat.” Nem nagy dolgok ezek, de egészen biztosan eltérnek azoktól a lózungoktól, amelyekkel egy távozó edző „sok sikert kíván az utódjának”. A lapátra tett stáb Persze Bernd Storck sem maradt adósa. Értesüléseink szerint Dárdai távozásakor Storck azzal a feltétellel vette át a válogatottat, hogy az edzői stábon nem változtat a csoportmeccsek végéig, vagyis a csapat mellett továbbra is ott maradnak Dárdai emberei. „Természetesen sokszor szóba került Palival a hogyan tovább, és bár ő folyamatosan lebegtette, hogy nem lesz ez egy egyszerű meccs a Herthával, most mégis leforrázva ülünk itt” - mondta Dárdai távozása után Sallói István. „Bernd Storckkal egyszer találkoztam csak, így értelemszerűen nem tudok véleményt mondani a munkájáról” - fogalmazott Sallói. Storck ezzel szemben nagyon is véleményt tudott mondani, és az első adandó alkalommal lapátra tette a „Csak együtt sikerülhet" - szól az MLSZ szlogenje, de úgy tűnik, ezt senki sem fordította le Bernd Storcknak (Fotó: MTI) Huszonegyre lapot húzni - a csodavárás lélektana
