Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-24 / 246. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2015. OKTOBER 24. 21 A katonaság mint létmodell, a diszciplína mint létfilozófia Miro Tóth Szemet szemért című videooperája Dunaszerdahelyen A múlt hétvégén megrendezett, duna- szerdahelyi Are You Free? nemzetközi improvizációs zenei fesztivál egyik csúcspontja volt Miro Tóth (1981) Szemet szemért című videooperájának a bemutatása. Az operát a zeneszerző 2013-ban komponálta, ősbemutatójára idén, Kassán kerül sor. A különleges alkotásban a szerző egy leszerelt hivatásos katona „pa- cifikálódásának” a történetét tárja fel a tudatopera műfaján belül. A katonaság mint létmodell és a diszciplína mint létfilozófia identitáskonstruáló erővé lép elő, de ami ennél is fontosabb: groteszk esztétikává alakul át. Vagyis valamiféle esztétikum akarásává, mely tragikomikus retorikai erőfeszítések sorozatán belül teremti meg az ént. Ami viszont a szereplőnek folyamatos és logikus teremtődés, a néző szemszögéből egy önmaga csapdájában vergődő áldozat nevetséges, a szánalmat is csak alig-alig kiérdemlő vergődése. Az erőszak, a küzdés kiiktathatatlan lételv marad: ezt az ideológiát nem pusztán a sereg „etikája” erőszakolja rá a létre, hanem ezen a szemüvegen át felismerhetővé válik mind a természetben, mind a társadalomban. A végkövetkeztetés pedig az: a kultúra saját eredendő elitizmusa, érzékenysége vagy intellektuális igényessége miatt nem él meg egy ilyen térben. Ezt a törést ragyogóan érzékelteti a zenei szerkezet is, mely a klasz- szikus hagyományok megtörésén alapszik: van itt recitativoparódia, antibalett (miközben egy jégko- rongozó köröket ró a pályán), Rossinit kifigurázó hadaróária, felbukkannak átpatetizált, gyermeteg katonadalok és elferdült Wagner-foszlányok, van antirekviem és még sorolhatnánk az olasz klasszikus tételek formaanyagát kikezdő stációkat. A leszerelt hivatásos katona „életstációi” a valóság idegenségével szembesülő létszorongatottságot mutatják be, melyet hol az önelvű fecsegés, hol a zenei groteszkbe menekülő, a klasszikus értékekre apelláló alapállás leplez. A lelki térkép mellett a videoopera Ho- monna konkrét tereit is bejárja: a kisváros térszimbolikája, múltja, jelene mind-mind zenei megfogalmazást kap. A vászonra vetített improviza- tív gesztusok, a beépített felvett anyagok (híradó, hangeífektusok) színpadi játékkal is társulnak. Két férfi viszonyán keresztül lépünk be a folytonos agresszió tereibe: bármilyen köznapi cselekvés végzetessé válhat az agy katonai átprogramozása miatt. Az agresz- szió leplezéséből fakadó feszültség lesz maga a műalkotás. A zene feszültséggócok és intermezzók dinamikáján alapszik: az alapmotívumok a végletekig feszülnek, szinte elviselhetetlen erősségű hangtömbök jönnek létre, s a zeneszerző gyakorta egyenesen a hangerő „idomításával” dolgozik, illetve az irányított improvizáció, az újragondolt madrigálkomédiákon edzett hangszínház (Aperghis, Berio, Ronchetti stb.) neoavantgárd örökségét aknázza ◄ A vászonra vetített improvizatív gesztusok, a beépített felvett anyagok (híradó, hangeffektusok) színpadi játékkal is társulnak ▼ Ahogy a katonalélek heroizmu- sa nem térhet vissza, úgy a férfias test visszanyerése is lehetetlen (Képarchívum) ki. Ez a fizikai kihívás a hallgatót rendkívüli erővel vonja be a maga univerzumába. A prózai szövegek szánalmasan banális világképe, retorikai üresjáratai ezt a kifinomultan agresszív dinamikát egyenesen kikényszerítik. A hang szépsége helyett gyakorta a hang szépségének vágya vagy hiánya, illetve agressziója kerül előtérbe: ez pedig a szépséget ironikussá gyalázza, a heroikust pedig komikussá változtatja. Ezért kap óriási szerepet a hangszínház, a hanginstallációként elgondolt zenei tér. A halál többször is teátrális közelségbe kerül, s a túlélésről szóló stációk végén egy Pietá- szerű képet kapunk: a fájdalom egy ketchuppal leöntött „véres” test tehetetlenségével szembesül. Ráadásul egy női harisnya ambivalens használata révén a maszkulinitásban rejlő „női” gyengeség is felmerül. A színpadi játékban különös szerepet kap a szereplők „meztelensége”: a meztelen test sérülékenysége árulkodik arról is, hogy a katonaélet „edzésprogramja” csak másodlagosan szól a testről, valójában a lelket formálja át. A szobabicikliző alsógatyás alak hiába „edz”; ahogy a katonalélek heroizmusa nem térhet vissza, úgy a férfias test visszanyerése is lehetetlen. A zene hasonló eredménnyel végzi el a darab ideologikumának és a hagyománynak a pőrére vetkőz- tetését. Az egyik színpadi szereplő kártyalapszerűsége is kiemelten fontos: a felül öltöny-nyakkendő, alul alsó szerelés a koherens világkép és identitás lehetetlenségére és kudarcára figyelmeztet. Miro Tóth darabja remek vállalkozás. Az extenzív vokál, a cimbalom vagy a szopránszaxofon jelenlétének erőteljessége és kihasználtsága egyenesen csodálatra méltó: a klasszikus formákra vonatkoztatva formátlanságba torkolló zene a beidegződések agressziójára is felhívja a figyelmet. Az opera egyik furcsa poénja az is, hogy a tragédia az önismétlés makacsságának abszolutizálásából fakad. Az opera végén kibontakozó, leállíthatatlanul makacs, egy közismert gyerekdal kezdetét megidéző cselló ezt alaposan az emlékezetünkbe vési. Csehy Zoltán Magánkézbe kerül a csúcsai Boncza-kastély Csinszka és Ady Endre Csúcsán A román legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette azokat az iratokat, amelyekkel az egykori tulajdonos a román államnak adományozta a csúcsai (Ciucea) Bóncza-kastélyt, Ady Endre és felesége, Boncza Berta egykori otthonát - közölte honlapján a bíróság. A Kolozsvártól 70 kilométerre nyugatra, az E60-as európai út mellett álló kastélyt Octavian Goga román költő és egykori miniszterelnök vásárolta meg 1920-ban az Ady- versekben Csinszkaként emlegetett Boncza Bertától. Goga halála után a költő özvegye, Vemria Goga rendezett be Goga-múzeumot és Ady- kiállítást a telken álló épületekben. A birtokot az özvegy 1966-ban a , román államnak adományozta az- (Képarchívum) zal a feltétellel, hogy élete végéig ott maradhasson. Az özvegy 41 évvel élte túl férjét, 1979-ben halt meg, 96 éves korában. A birtok az 1989-es romániai rendszerváltozás után a múzeumot fenntartó Kolozs megyei önkormányzat tulajdonába került. A Goga családnak nem voltak gyermekei, oldalági örökösök indítottak pert 2005-ben az adománylevél érvénytelenítésére. Ebben a perben született a legfelsőbb bíróság végleges ítélete. Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat alelnöke úgy nyilatkozott, várják a jogerős ítélet indoklását, hogy az alapján dönthessenek a továbbiakról. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott politikus hozzátette, ha el is veszti a birtok tulajdonjogát az önkormányzat, a törvény értelmében az új tulajdonosnak tíz évig meg kell őriznie az épület jelenlegi rendeltetését. Azt sem tartotta kizártnak, hogy az önkormányzat tárgyalásokat kezd az örökösökkel a bútok megvásárlásáról. Az egykori Boncza-birtok ma többnyire a Goga család emlékeit őrzi. A kastélyt az 1920-as években Octavian Goga a dél-romániai udvarházakra jellemző brancovenesc stílusban építtette át, a telekre egy szilágysági faluban lebontott 16. századi ortodox fatemplomot is felépítettek, és a dombon épült meg az a mauzóleum, melybe Octavian Gogát és Veturia Gogát temették el. Ady Endre és felesége 1915 és 1917 között lakott időszakosan a birtokon álló egyik épületben. Az Ady- házban 1967-ben nyílt meg az első Ady Endre-kiállítás. Az emlékkiállítást 2014 márciusában újította fel a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum. (MTI) A Goga-mauzóleum A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
