Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-24 / 246. szám, szombat
www.ujszo.com I 2015. október 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Rózsaszín alapon fehér Barátom, örülök, hogy látlak, hadd mondjam el, nem vagy áruló N éhány napja megtudtam, hogy nem vagyok áruló. Meg azok az ismerőseim sem árulók, akik külföldön élnek, tanulnak, dolgoznak.„A külföldön dolgozó és tanuló fiatalok nem közösségünk árulói. Teremtsünk lehetőséget, hogy megszerzett tapasztalataikat itthon kamatoztathassák!” Ez a két mondat jött szembe az interneten, rózsaszín alapon fehér betűkkel, küldték a Fiatal Függetlenek, akik a jövő márciusi parlamenti választáson képviselőnek jelöltetik magukat az egyik párt listáján. Mondatonként végiggondoltam az idézett üzenetet, és megállapítottam, hogy mindkét, rózsaszín alapon fehérrel szedett állítással egyet tudok érteni. Már majdnem megköszöntem magamban a mondatok szerzőinek, hogy az üzenetet legyártották, de arra lettem figyelmes, hogy ettől az üzenettől valahogy nem lett jobb kedvem. Sőt, egy kicsit szomorúbb lettem tőle. Leginkább az első mondattól. , A külföldön dolgozó és tanuló fiatalok nem közösségünk árulói.” Nem hát. Hiszen az, hogy valaki külföldre megy dolgozni vagy tanulni, lehet szükséghelyzet, vagy épp ambíció függvénye, arról nem is beszélve, hogy már dédszüleink szülei közt is voltak olyanok, akik más országba mentek, hogy legyen mit ennie a családjuknak. Felmerült valaha valakiben, hogy ezért ők közösségünk árulói? De ha már itt tartunk, vannak a közösségünknek árulói? Mindebből úgy tűnik, vannak a közösségünknek tagjai, akik szerint közösségünknek bizony vannak árulói. Főleg, ha fontosnak tartják leszögezni, hogy a külföldön tanuló vagy dolgozó fiatalok nem azok. Én mindenesetre (és remélem, még sokan rajtam kívül) nem gondolom azt, hogy a közösségünknek vannak árulói, hanem azt gondolom, hogy közösségünk különbözőképp gondolkodó emberek közössége. Es erős a gyanúm, hogy a világ közösségeit kivétel nélkül különbözőképp gondolkodó emberek alkotják. Nincs ugyanis két ember, akinek mindenről egyezne a véleménye. Vegyünk például egy szervezetet, a világ bármely pontján, amely küzd valamilyen célért. Tagjai egyetértenek politikai és vallási kérdésekben, de nem értenek egyet mondjuk valami másban. És már meg is van az okuk, hogy adott esetben emiatt árulónak nevezzék a másikat, és talán meg is fogják tenni, ha érdekük épp úgy kívánja. És ha nincs meg az ok, találnak egy kitalált indokot. De hajó viszonyt szeretnének egymással, nem fogják ezt tenni. Sőt, nem fogják egymás fejét megsimogatni azzal, hogy barátom, te nem vagy áruló. Ahogy az ember a számára kedves személyeknek és egyéb élőlényeknek sem mondja, hogy szervusz, örülök, hogy látlak, hadd mondjam el, kérlek, hogy szerintem nem vagy egy mocskos szemétláda. Az üzenet így lenne korrekt: „Teremtsünk lehetőséget, hogy a külföldön dolgozó és tanuló fiatalok tapasztalataikat itthon kamatoztathassák!” (A „megszerzett” szó mellesleg felesleges, mert ha valakinek tapasztalata van, az azért van, mert valahol, valamikor megszerezte.) Egyébként Antal Lóránt fiatal erdélyi politikus Manifesztum a sikeres fiatalokért című írásában szerepel egy nagyon hasonló mondat, vélhetően onnan vették át, némi módosítással:, A külföldön tanuló és munkát vállaló fiatalok nem a közösségünk árulói - ne akadályozzuk meg, hogy kint tanuljanak, dolgozzanak, hanem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy külföldön szerzett tapasztalataikat itthon kamatoztassák”. Szóval, ha a rózsaszín alapon fehér üzenet szerzői komolyan gondolják, hogy a külföldön dolgozó és tanuló fiatalok nem közösségünk árulói, akkor talán elvárható tőlük, hogy egy hasonló üzenetben saját magukról is elmondják, például azt, hogy „Nem vagyunk kábítószerfüggők!” Senki nem állítja róluk, hogy azok, de a helyzet valószínűleg ugyanolyan rosszul esne nekik, mint a külföldön dolgozóknak az, hogy egy mondatban említik őket az állítólagos árulókkal. Magyar verkli LAKNERZOLTÁN M ély válságba sodródott egy évvel ezelőtt az Orbán-kor- mány. Mostanra viszont ismét, ha nem is népszerűségi csúcsokra, de a támogatottság magas régióiba jutott. Egy év alatt körbe járkált a magyar politikai élet összes szereplője - már aki moccant egyáltalán. 2014 őszén - néhány héttel azt követően, hogy fél év leforgása alatt a harmadik választást nyerte meg - tízezrek tüntettek a kormány, de legalábbis az egyik intézkedése ellen. A Fidesz népszerűsége drámaian csökkent. Akkor az szorult magyarázatra, miként volt ez lehetséges? Hogyan üthetett a kormánypárt elfogadottságán ekkorát egy pimf ügy, az internetezés néhány száz forintra rúgó megadóztatásának kiforratlan ötlete? Akkor is fontos volt hangsúlyozni, most is az, hogy a nagy tüntetések inkább képeztek kivételt, mint új szabályt. A kormány ellenzői számára nagy élmény volt ismét együtt lenni, felidézni a korábbi Milla-tüntetések hangulatát, egyben megtapasztalni, hogy a megszokottnál többen vannak az utcán. Aztán a demonstrációk fokozatosan ellaposodtak, majd elültek. A megmozdulásokat ugyan a kormány iránti elégedetlenség váltotta ki, de egyfajta ellenzékellenes hullámként is felfoghatók voltak. A „hivatalos” ellenzék három választási vereség után érdektelennek és alkalmatlannak tűnt arra, hogy kifejezze az elégedetlenek érzelmeit. Utána viszont az is kiderült, hogy az újnak látszó ellenzék ugyanannyira töredezett, mint a régi, ugyanúgy nem képes megfogalmazni egy Orbánon túli programot azok számára, akik ezt igénylik. Ezzel már szinte meg is magyaráztuk, miért emelkedhetett ismét magasra a kormánypárt támogatottsága az idei őszre. A bő fél évig - a net- adótól a tapolcai időközi választásig - tartó kormánypárti válság idején nem volt olyan politikai mozgalom, a Jobbik se, más se, amelyik nagy- ságrendnyi erősödést tudott volna elkönyvelni. A kormánypárt válsága nem vezetett az ellenzék válságának végéhez. Majd aztán a kormánypárt rátalált a menekültválságra, építeni kezdett rá, s idővel ennek a nagybefektetésnek az eredményei meg is mutatkoztak. Ekkor az ellenzék visszahullott az érdektelenségbe. Egy évvel ezelőtt úgy tűnt, a kormánypárt elveszíti a „szabadságharc” plusz rezsicsökkentés szuperkombó mindkét elemét. Mostanra a „szabadságharc” új erőre kapott. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy Orbán az általa szelektíven értelmezett európai értékeket nemcsak a „népvándorlással” szemben, hanem az európai hatalmak „értékimperializmusával” szemben egyaránt védelmezi. O maga Európa külső és belső védőbástyája. Akárhogy is, a háborús retorika ismét aktuális. Megy tovább a verkli. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Levél a pápának: szabadíts meg minket Hatszáz, életfogytiglani börtön- büntetését töltő olasz rab írt közös levelet Ferenc pápának, amnesztiát remélve. Az egyházfő korábban rejtett halálbüntetésnek nevezte az életfogytiglani ítélétet. Az olasz sajtó szerint a rabok azt írták, hogy az egész életre szóló börtön embertelen büntetés. Az ötlet a 41 éves Giovanni Lentinitől eredt, aki egy calabriai börtönben ül gyilkosság miatt. Az egyházfő az amerikai kongresszusban mondott beszédében a halálbüntetés eltörlését szorgalmazta. A megválasztása utáni első húsvéton egy római, fiatalkorúak börtönében elítéltek lábát mosta meg, azóta járt a római Rebibbia börtönben, a nápolyi Poggiorealéban, a calabriai Cast- rovillariban, idén nyáron pedig egy bolíviai börtönben. Az olaszországi rabok nem titkolt reménye az, hogy a Ferenc pápa által meghirdetett, decemberben kezdődő szent évben, amelyet az egyházfő az irgalmasságnak szentel, az olasz kormány vagy a parlament amnesztiát rendel el. II. János Pál a 2000. jubileumi szent évben szorgalmazott amnesztiát az olasz politikától, eredménytelenül. (MTI) Ijedtség Kárpátalján: behívót nyomnak a kezükbe szavazáskor A kárpátaljai magyarság számára nagy a tét a holnapi helyhatósági választásokon. Még tovább csökkenti a magyar pártok esélyeit, hogy becslések szerint 20-30 ezer szavazásra jogosult kárpátaljai magyar a katonai mozgósítás elől, vagy munkavállalás miatt külföldre távozott. A magyar pártok vezetői arra buzdítják őket, hogy a választás idejére téijenek haza, és voksaikat adják rájuk. Egyúttal - Petro Porosenko elnök sajtónyilatkozatával összhangban-cáfolják, hogy az eddig át nem vett behívót a kezébe nyomják annak, aki elmegy szavazni. Emlékeztetnek, hogy most se mozgósítás, se sorozás nincs Ukrajnában. A független Ukrajna történetében még nem fordult elő, hogy két választást azonos rendszer szerint tartottak volna. A törvényt most is módosították, és az még rosszabb feltételeket jelent a magyar kisebbség számára. A városi, járási és megyei önkormányzatokba a képviselők kizárólag pártlistán juthatnak be. Egyéni jelöltek az eddigi gyakorlatnak megfelelően csak a községek, nagyközségek és járási alárendeltségű városok tanácsaiba és a polgármesteri tisztségekbe választhatók. Emellett a korábbi három helyett ötszázalékos bejutási küszöböt határoztak meg. Ez sok helyen rendkívül megnehezíti, vagy egyenesen lehetetlenné teszi magyar képviselő megválasztását. A legutóbbi ukrajnai önkormányzati választásokon, amikor összesen 42 ezren szavaztak a külön induló két magyar szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) jelöltjeire, azoknak alig sikerült átlépniük a háromszázalékos küszöböt a Kárpátalja megyei tanácsban. A magyar pártok számára az is kedvezőtlen, hogy hasonlóan a korábbi gyakorlathoz, az ukrán pártok sok magyar jelöltet indítanak listáikon. Mindezt felismerve — első ízben — választási megállapodást kötött a KMKSZ és az UMDSZ. Azokon a helyeken, ahol egyik szervezetnek sincs esélye külön-külön bejutni, egy listát indítanak. A megyei listát név- leg a KMKSZ állította, de fele-fele arányban mindkét szervezet jelöltjei felkerültek rá, míg Beregszász városban az UMDSZ állította a listát, és mindkét szervezet paritásos alapon adott jelölteket. A két szervezet listáin a helyhatósági választások minden szintjén összesen 452 jelölt szerepel, és jelölteket állítottak a megyei tanács képviselőinek megválasztására kijelölt 64 körzetből 53-ban, továbbá az ungvári, munkácsi, beregszászi, nagyszőlősi, huszti, técsői és rahói járási és városi tanácsok megválasztására kiszabott körzetek jelentős részében. A két magyar szervezet vezetői az összefogás után többször emlékeztettek, hogy a magyarságot érintő kérdésekben nincs nagy véleménykülönbség közöttük. A választás fontosságát azzal hangsúlyozzák, hogy ha majd Ukrajnában végrehajtják a hatalom tervezett decentralizációját, az önkormányzatok hatásköre kibővül. Egyetértés van közöttük abban is, hogy a magyar szervezetek képviselőinek ott kell lenniük a döntéshozó szervekben, hogy lehetőségük legyen a kárpátaljai magyar közösség jogainak, érdekeinek megvédésére, céljainak megvalósítására. (MTI)
