Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-23 / 245. szám, péntek

8 I Jól indult a WOMEX Budapest. Hatalmas sikert aratott a 21. World Music Expo (WOMEX) megnyitóján a vendéglátó ország bemutatkozó műsora, melyet Hégli Dusán, a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője rendezett. A nyitógála teljes egészében a roma kultúrára fókuszált. És ha fi­gyelembe vesszük, hogy a romák hosszú vándorlást követően tele­pedtek le ebben a régióban, és egyik águk, a beások csupán száz évvel ezelőtt érkeztek Magyaror­szágra, a műsor üzenete egyér­telmű, hiszen a roma zene immár része az itt élők kultúrájának. A Gypsy HeartBeats című program­ban a szlovákiai Oláh Attila az ének és a tánc párbeszédére épülő produkciót mutatott be. Fellépett az északkelet-magyarországi au­tentikus cigány zenét játszó Ro- mengo, Tcha Limberger belga hegedűs, Palya Bea, valamint Pál István Szalonna bandája, amely­nek zenéje a kárpátaljai hagyomá­nyokból táplálkozik. A megnyitó jó hangulatú magyar táncházzal zárult. Az elmúlt időszakban Budapest többször is a viták fókuszába került az Európába érkező menekültek kapcsán, a World Music Expo szer­vezőinek többen feltették a kérdést, miért választottak helyszínként egy olyan országot, amely kerítést épí­tett déli határán. „Egyértelműen ki­A nyitógála teljes egészében a roma kultúrára fókuszált (Fotó: MTI) állunk az idegengyűlölet minden formája ellen, ez a legkevesebb, amit tehetünk. Úgy érezzük, ezekre a jelzésekre most nagyobb szükség van, mint valaha. A WOMEX a ze­nén keresztül mutatja be a vilá­gunkban tapasztalható kulturális sokszínűséget” - mondta Alexan­der Walter, az expo igazgatója. A Müpában rendezett megnyi­tón Rétvári Bence, az Emberi Erő­források Minisztériumának parla­menti államtitkára is felszólalt. Szerinte az, hogy idén Magyaror­szág a rendezvény házigazdája el­ismerés azoknak a művészeknek, akik ismertté tették a magyar nép­zenét a világban. Az államtitkár szerint a magyarok számára Bartók Bélával, az ő népdalgyűjtésével kezdődött a világzene. Arról is szólt, hogy Bartók nemcsak a ma­gyarok, hanem a szlovákok, romá­nok, szerbek és bolgárok népzené­jét is gyűjtötte. „Találkozásaiból olyan zene született, amelyet a vi­lágon mindenki megérthet, és ami mindenkit megérinthet” - hangsú­lyozta. A gálán fellépett a 2008-as sevillai WOMEX-en életműdíjjal kitüntetett Muzsikás együttes is. A vasárnap záruló expóra több mint 90 országból mintegy 3000 vendég érkezik. Ötszáz világzené­re és népzenére specializálódó le­mezkiadó és -terjesztő képviselteti magát, háromszáz újságíró tudósít az eseményről. A hivatalos prog­ramban ötven ország 64 produk­ciója lesz látható, köztük mintegy húsz magyar fellépő. Quk) ÜNNEPI MŰSOROK 1956 emlékezete Az 1956-os forradalom és sza­badságharc 59. évfordulójára emlékezik ma a magyar közmé­dia. Egykori tanúk vallomásai, dokumentumműsorok, klasszikus filmek idézik fel a forradalmi na­pokat. A Duna két olyan filmet is műsorra tűz, amely 1956-ban és 1957-ben készült el, a hatalom pedig nem merte vállalni a bemutatást. Bano- vich Tamás Eltüsszentett biroda­lom című filmjének alapja egy mese, amelyben a juhász nem haj­landó a zsarnok király tüsszenté­sére jó egészséget kívánni. Az át­hallások miatt ez lett a magyar filmtörténet egyik leghosszabb ideig betiltott filmje, csak 1990- ben kerülhetett a mozikba (Duna, 10.00). A másik alkotás, A nagy- rozsdási eset vérbeli szatíra a kis­városi élet fonákságairól. Az 1952- ben játszódó moziban egy rémhír révén hősünket miniszternek né­zik. A gogoli történetben a főbb szerepeket Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc és Páger Antal alakítja (Duna, 15.05; Duna World 19.20). Kosa Ferenc 1981 -ben forgatott, A mérkőzés című bűnügyi történe­tében a megveszekedett focira­jongó rendőrkapitány, hogy ked­vencei továbbra is NB Il-es játé­kosok lehessenek, egy vesztes mérkőzés után agyonveri a bűót. A rendező által írt forgatókönyv szerint az 1956 nyarán megesett gyilkosságnak tanúja is van, akit a nagyhatalmú gyilkosnak el kell hallgattatnia, az esetet megíró új­ságíróval egyetemben... (Duna World, 23.05). Bereményi Géza Szabadság tér 56 című kamaradarabja arról tudósít, miért hagyták magukra a lázadó magyarokat '56 őszén az Egyesült Államok diplomatái, mire volt jó az USA és a Szovjetunió 56-os össz- játéka. A főbb szerepekben Bács Ferenc, Eperjes Károly, Für Anikó, Csomós Mari, Lukáts Andor, Má- csai Pál látható. (Duna World, 21.30, holnap 1.20). (MTVA, ú) KULTÚRA 2015. október 23.1 www.ujszo.com Pető Kata, Tornyi Ildikó, Jerger Balázs és Halász Judit az előadásban (Szkárossy Zsuzsa felvétele) A kinyitott doboz Polcz Alaine Asszony a fronton című önéletrajzi regényének színpadi változata a pozsonyi Astorka Színház fesztiválján SZABÓ G. LÁSZLÓ Előbb volt a regény, Polcz Alaine 1991-ben megjelent önéletrajzi írása, a második világháborús magyar irodalom egyik legfontosabb alkotása a megszálló szovjet csapatok brutalitásáról, kiszolgáltatott­ságról, éhezésről, halálközeli helyzetekről. Aztán született belőle néhány monodráma, többszereplős színházi előadást azonban Székely Kriszta rendezett a műből. Ezzel az előadással vendégszere­pei október 26-án, hétfőn a Vígszín­ház Pozsonyban, az Astorka minden év őszén sorra kerülő nemzetközi színházi szemléjén. „A háború nem könnyű. A házas­ság sem” - olvashatjuk az eredeti műben, s ezt kapta mottóként a Ha­lász Judit főszereplésével létrejött előadás, amely Polcz Alaine életé­nek első huszonkét évét feltárva, s hűen követve a regény vázát, három részből építkezik. Az első az írónő korai házasságával indul, amikor az ifjú feleség teljes alárendeltjévé vá­lik a férjének, a második rész a há­borús eseményekről, s a nőket ért folyamatos erőszakról szól, az elő­adás záró részében pedig, élete utol­só szakaszában ismét egy férfi ki­szolgáltatottjává válik az asszony. Háborúról és túlélésről, egy rend­kívüli személyiségről mesél az Asszony a fronton, egy olyan több­szörösen áldozattá vált nőről, aki­nek a második férje, Mészöly Mik­lós azt mondta: „Olyan vagy, mint egy bezárt doboz. Azért akar min­denki kinyimi, hogy megnézzék, mi van benned.” A dobozt most egy pá­lyakezdő, de máris erős tehetségű rendező, Székely Kriszta nyitotta fel, aki Eszenyi Enikő meghívására dol­gozott a Vígszínházban. „Amikor szóba került a darab, két dolgot biztosan tudtam - nyilatkoz­ta a fiatal alkotó. — Hogy nem sze­retnék monodrámát rendezni: szí­nésznő szép ruhában, tonettszéken, jól bevilágítva, kis üveg ásványvíz­zel a keze ügyében... Es nem sze­rettem volna kihagyni a történet hu­morát. A túl sok szomorkodás ugyanis arra késztetné a nézőt, hogy eltartsa magától a történetet. Rám egyébként sincs akkora hatással az ilyenfajta interpretálás. Eszenyi Enikőnek tetszett az ötletem, vihet­tem a saját alkotói gárdámat, Szabó Székely Ármin dramaturgot, Ko­vács Nóri látvány- és Glaser Mária jelmeztervezőt, valamint Matisz Flórát, aki a Zeneakadémia dzsessz- tanszakán tanul.” Polcz Alaine-nel kiskorában, on­kológus édesanyja révén találkozott a rendező. A két asszony ugyanis együtt dolgozott a Hospice Alapít­ványnál. „Kicsi voltam, féltem tőle, Alaine-nek ugyanis óriási aurája volt. Többször járt nálunk, hossza­san teáztak, beszélgettek anyámmal, én a sarokból lestem őt. Később, amikor már nagyobb voltam, elol­vastam a könyvét, és revelációszerű volt párosítani őt a történettel. Na­gyon fontos mű lett az életemben az Vendégek azAstorkában ► Shakespeare-szonettek kvartettre (Václav Postrá necký és az Eve Quartet előadása) -október 25., 19.00 ► Asszony a fronton (Vígszínház, Budapest) - október 26., 19.00 ► Kukások (funkymusical a prágai Švandovo divadlo előadásában) - október 27., 19.00 ► Velvet Havel (a prágai Divadlo Na zábradlí előadása) - október 28., 19.00 ► Kakadu (a prágai Dejvické divadlo előadása)- október 29., 19.00 Asszony a fronton, de a próbák so­rán szabadon kezeltem a szöveget.” Már a nyitó képsor sem szokvá­nyos. Halász Judit azt kérdezi a né­zőktől: „Mindenki tisztában van az­zal, hogy mi az a monodráma? Nem? Hát, akkor most sem fogják megtud­ni. Mi hoztunk egy verziót, egy op­ciót, egy ötletet, egy ajánlatot... szó­val, értik.” így indul az előadás. Még béke van, egy tizenhét éves lány ko­lozsvári esküvőjén járunk. Alaine hozzámegy Jánoshoz, aki korábban szavát adta, hogy feleségül veszi. A vonzódás egyoldalú. Alaine isten­ként tekint a férfira, aki sem lelkileg, sem testileg nem kötődik annyira hozzá. Házasságuk nem is lesz bol­dog. Közben kitör a háború, Alaine-t megverik, elrabolják, megerősza­kolják. Édesanyja el sem hiszi, min ment keresztül, édesapja, a nagy zűrzavarban egyszerre négy szeretőt tart. János is titkos utakon jár, meg­csalja és meg is fertőzi ifjú feleségét. Kolozsvárról később Magyaror­szágra menekül a pár, ahol aztán el is szakadnak egymástól. A testi és lelki sérüléseket szenvedett asszony - ahogy a színpadi változatból is ki­derül - Mészöly Miklósnak mesél első házasságáról és a háborúban megélt borzalmakról. A visszaem­lékezés konkrét helyzeteket elevenít meg, elvont eszmefúttatások helyett szinte filmszerűen peregnek előt­tünk az események. A főszerepet alakító Halász Judit mellett négy színész (Péter Kata, Tornyi Ildikó, Borbiczki Ferenc és Jerger Balázs) játszik különböző szerepeket. Min­denki a maximumot hozza. Itt min­den pillanat igaz, valósághű. Ez a négy színész nem pusztán tovább vi­szi, tovább lendíti a történetet - me­derben is tartja a Polcz Alaine-i cse­lekményáradatot. „Az igazi csoda az, hogy az írónő nemcsak, hogy talpra állt a sok szörnyűség után, hanem mintegy új­rateremtette önmagát - mondja Ha­lász Judit. - Hosszú szenvedéstörté­netéből egy igazi születéstörténet lett. Egy folytathatatlannak tűnő életből új élet saijadt. Ehhez pedig elképesz­tő tartás, emberség és erő kellett.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents