Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-22 / 244. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2015. október 22. HASZNOSTANÁCS 9 Nem ritka, hogy a csődbe ment vállalat hónapokig nem fizeti ki alkalmazottai bérét (Ján Krošlák illusztrációs felvétele) Az elbocsátás szabályai ÖSSZEFOGLALÓ A kommunizmus alatt a legtöbb ember egész életében egy munkaadónál dolgozott. Napjainkban alig találunk olyat, akinek legalább egyszer nem szűnt meg a munkahelye, vagy legalább nem állt fenn ennek a veszélye, összeállítá­sunkban a munkaviszony megszűnésével foglalkozunk. Az alkalmazott bármikor és bár­milyen okból, a konkrét ok feltün­tetése nélkül is felmondhat, a mun­kaadó azonban csak a törvény által meghatározott esetekben bocsát­hatja el alkalmazottját. Szándékát előre közölnie kell az alkalmazot­takkal, illetve az alkalmazottak képviselőivel, ellenkező esetben a felmondás érvénytelen. Megfelelő indok, ha a vállalat megszünteti vagy más városba helyezi a mun­kahelyet, a céget átszervezik, fölös­leges munkaerőről van szó, az al­kalmazott egészségi állapota miatt képtelen elvégezni addigi munká­ját, az alkalmazott saját hibájából nem képes teljesíteni kötelezettsé­geit, rosszul végzi munkáját, fe­gyelmi vétséget követett el. Ha a munkaadó nem fizet Munkahelyek megszüntetése és átszervezés esetén sem lehet csak úgy elküldeni az alkalmazottat, a cégnek ilyenkor is be kellene tarta­nia bizonyos törvényes feltételeket, például - ha van rá lehetőség - má­sik beosztást kell felkínálnia, vég- kielégítést kell fizetnie stb. A Nem­zeti Munkaügyi Felügyelőség (NIP) szerint az emberek nem tudatosítják, hogy a munkaadót be lehet perelni. Előfordul, hogy az elbocsátott nem­csak végkielégítést nem kap, hanem az utolsó néhány havi fizetését sem fizetik ki. „Az alkalmazottak álta­lában nem tudják, hogyan hajtsák be az őket megillető bérüket a munka­adótól. Nem feltétlenül csak egyha­vi késésről lehet szó, lehet az ko­rábbi bérpótlék, útiköltség térítése, táppénz. A munkaadót ajánlott le­vélben kell figyelmeztetni a késés­re. Ha erre nem reagál, ismét aján­lott levélben kell tájékoztatni, hogy bepereljük őt. Amennyiben erre sem érkezik válasz, akkor a munkaadót fel kell jelenteni a jogos bér és vég- kielégítés visszatartása címén. Ezzel egy időben az adós lakhelye vagy székhelye szerint illetékes járásbí­róságon javaslatot kell tenni fizetési meghagyás kibocsátására” - ma­gyarázta Slavéna Vorobelová, a NIP szóvivője. Bizonyítókok Mivel a munkavállaló kezdemé­nyezi az elmaradt munkabér kifize­tését, neki kell bizonyítania, hogy a munkáltató nem fizetett. Ha a bért számlára fizették, akkor az igazolás­ként megfelelnek a bankszámlakivo­natok. Készpénzben történő fizetés esetén tanúkkal kell igazolni az el­maradást. Bizonyítékként felhasz­nálhatóak még a munkaadónak pos­tázott felszólítások is. A fizetési meg­hagyás kibocsátására tett javaslatot formanyomtatványon kell benyújta­ni, ez megtalálható a www.justi- ce.gov.sk honlapon. A bírósági eljá­rás megkezdésének feltétele a bíró­sági illeték kifizetése. Az illeték a vi­tatott összeg 6%-a, legkevesebb 16,50 euró, maximum 16 596,50 euró. Ha a beadvány megfelel a törvényes fel­tételeknek, a bíróság 10 napon belül kiadja a fizetési meghagyást. „Az alkalmazottak a NIP-nél is pa­naszt tehernek, csakhogy a munka­? TÉMA: a munkaviszony megszűnése ügyi felügyelőségnek nem áll jogá­ban behajtani a tartozást. A NIP el­rendelheti a megállapított törvény­sértésék megszüntetését, esetleg pénzbírságot szabhat ki. A bér visz- szatartása, illetve az egyéb jogos igé­nyek nem teljesítése nyomós ok lehet arra, hogy az alkalmazott azonnali hatállyal, legkésőbb 1 hónapon belül megszüntesse a munkaviszonyt, s ilyen esetben kéthavi átlagfizetésé­nek megfelelő végkielégítést is kö­vetelhet” - tette hozzá Vorobelová. Bármilyen okból szűnik is meg a munkaviszony, a munkaadónak mindig írásban igazolnia kell a mun­kaviszony megszűnését, a cégnél töltött időt és a havi fizetést - ezekre az igazolásokra szükség lehet a kö­vetkező munkahelyen, a munkaügyi hivatalban, később pedig a nyugdíj kérvényezésekor is. Teljes csőd Ha egy cég csődbe megy, már ko­rábban sem fizette be alkalmazottai után a járulékokat, sőt a bérek kifize­tését is leállították, a munkáltató nem hajlandó együttműködni, az alkal­mazottak szorult helyzetbe kerülhet­nek. Fizetést nem kapnak, a munka- viszonyukat hivatalosan írásban sen­ki nem szüntette meg, ezért a mun­kaügyi hivatalban is nehézségeik le­hetnek, és mivel a munkaadó de facto elérhetetlen, a szükséges papírokat nem tudják kitől beszerezni. Ilyen esetben érdemes minél hamarább fel­venni a kapcsolatot a munkaügyi fel­ügyelőséggel, s az ügyet a lehető leg­rövidebb időn belül bíróság elé kell vinni. Amint hivatalosan is elindul a csődeljárás, az alkalmazottak a Szo­ciális Biztosítóban igényelhetnek ga­ranciabiztosítási segélyt a ki nem fi­zetett bérekért. Ha a munkáltató nem működik együtt, azaz nem bocsátja egykori alkalmazottai rendelkezésére a segélyhez szükséges dokumentu­mokat, a biztosító megelőlegezheti az összeget a rászorulóknak. (sza) Felmondási védelem Védelmi időnek számít az az idő­szak, amikor a munkaviszonyt a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással - akkor sem, ha a ter­vezett elbocsátásnak legitim okai vannak. A munkavállaló a követke­ző esetekben áll ún. felmondási vé­delem alatt: 1. betegszabadságon van, üzemi bal­eset vagy foglalkozási betegség miatt vált munkaképtelenné - kivéve, ha ezt az állapotot szándékosan vagy önhibájából idézte elő, pl. alkohol vagy más kábítószer hatása alatt 2. behívóparancsot kapott tartalékos katonai szolgálat vagy rendkívüli polgári szolgálat teljesítésére 3. az alkalmazott terhes, anyasági vagy gyermekgondozási szabadsá­gon van, illetve olyan egyedülálló szülőről van szó, aki 3 évnél fiata­labb gyermekéről gondoskodik 4. addig, amíg az alkalmazottat köz­életi funkció betöltése céljából fel­mentették a munkavégzés alól 5. az éjszakai műszakban dolgozó alkalmazott orvosi lelet alapján ide­iglenesen nem képes éjjeli munkára. Védelmi időszakban az alkalmazot­tat nem lehet elbocsátani, de előfor­dulhat, hogy a felmondást már kéz­besítették, és a munkavállaló csak ezután került felmondási védelem alá. Ilyen esetben a munkaviszony nem a felmondási idővel ér véget, hanem amikor véget ér a felmondási védelem - kivéve, ha az alkalmazott kéri a munkaviszony korábbi meg­szüntetését. (sza) A munkaviszony megszűnése Felmondási idő Ha a munkaszerződés, a kol­lektív szerződés vagy a cég vala­milyen belső előírása nem szabá­lyozza másképpen, a hatályos törvény értelmében a felmondási idő legalább 1 hónap. Legalább 2 hónap olyan alkalmazott eseté­ben, aki 1-5 évig dolgozott, ha pedig hosszabb ideig volt a cég­nél, a felmondási idő legalább 3 hónap. A felmondási idő a fel­mondólevél kézhez vételétől számított következő hónap első napjával kezdődik. A felmondási idő a munkaviszony részének számít, ebből kifolyólag a mun­kaviszony tartalmára, az abból eredő jogokra és kötelezettsé­gekre a felmondási idő megkez­dődése nincs kihatással. Vagyis a felmondási idő alatt is ugyanazon bérfizetési kötelezettség terheli a munkáltatót, mint egyébként, és ez pl. az ebédjegyekre is kiteljed. Végkielégítés Ha valakit elbocsátanak, a munkaadó köteles egyszeri, rendkívüli anyagi támogatást - ún. végkielégítést vagy bánat­pénzt - adni. Ennek célja, hogy az elbocsátott alkalmazottnak és családjának a munkakereséssel járó átmeneti időszakban is biz­tos megélhetése legyen. A munkatörvénykönyv szerint a végkielégítés (odstupné) leg­alább az alkalmazott egyhavi bé­rének megfelelő összeg, ha vi­szont az alkalmazott legalább 20 évig dolgozott a cégnél, legalább 4 havi átlagfizetésének megfelelő bánatpénzre jogosult. A kollektív szerződésben, a cég belső szabá­lyaiban vagy a munkaszerződés­ben ennél nagyobb végkielégítés is meghatározható. Ha az alkal­mazott adja be a felmondását, a munkaadó nem köteles fizetni semmit. A munkáltató indokolt esetben - súlyos fegyelmi vétség esetén - azonnali hatállyal, fel­mondási idő és végkielégítés nél­kül is elküldheti alkalmazottait, és a próbaidőben lévő személyektől is könnyen megszabadulhatnak, nekik sem kell bánatpénzt adni. A szlovákiai jogrend megkü­lönbözteti a bánatpénznek egy speciális típusát: a nyugdíjba vo­nulók egyszeri végkielégítését (odchodné). Ez egyhavi átlagfi­zetésnek megfelelő összeg, ame­lyet a munkaviszony megszű­nésekor annak fizetnek ki, aki el­érte a nyugdíjkorhatárt és kérte az öregségi, korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjat. Egészségkárosodottak elbocsátása Egészségkárosodott alkalma­zottakat csak a munkaügyi hiva­tal előzetes beleegyezésével lehet elbocsátani, ellenkező esetben a felmondás érvénytelen. A hivatal engedélye csak akkor nem szük­séges, ha az egészségkárosodott személy elérte a nyugdíjkorhatárt és nyugdíjba vonul; ha a cég megszűnik; változik a cég szék­helye, és az alkalmazott nem egyezik bele a munkavégzés he­lyének a megváltoztatásába; olyan súlyos fegyelmi vétséget követett el, mely egyébként is le­gitim ok lehet az azonnali ha­tállyal történő elbocsátásra, s erre a munkaadó az elmúlt fél évben figyelmeztette. (sza) JÖVŐ HETI TÉMÁNK: HOSPICE EK • Ml AZ A HOSPICE ■ Ml A KÜLÖNBSÉG AZ OTTHONI ÁPOLÁS ÉS A HOSPICE KÖZÖTT? ■ MILYEN ELLÁTÁST NYÚJTANAK

Next

/
Thumbnails
Contents