Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-21 / 243. szám, szerda
201 SPORT 2015. október 21.1 www.ujszo.com Magyar válogatott, egyben kínai edző A vízi szlalomos Marcel Potočný magyar színekben versenyez, de a kínai nemzeti csapatot készíti fel BŐDTITANILLA Kilenc századmásodperccel maradt le az olimpiai kvótáról, de reméli, jövőre sikerül megszereznie a riói indulás jogát. Magyarul csak keveset tud, s most éppen kínaiul tanul. A vízi szlalomos Marcel Potočný 2013 óta versenyez magyar színekben, sportágának ő az egyetlen képviselője Magyarországon. Mivel jelenleg Kínában tartózkodik a válogatott edzőjeként, kérdéseinkre e-mailben válaszolt. Hogyan került kapcsolatba a Magyar Kajak-kenu Szövetséggel? A síkvízi kajak-kenu Magyarországon az egyik legsikeresebb sportág, ezért a magyar szövetség már régebben eljátszott a gondolattal, hogyan bővíthetné a bázisát egy újabb olimpiai sportággal, konkrétan a vízi szlalommal. Néhány éve szerettek volna találni egy edzőt, aki Dunacsúnban foglalkozott volna a magyarországi gyerekekkel. Weisz Róbert, a győri klub egyik képviselője a lehetőségekkel kapcsolatban felkereste édesapámat, aki a pozsonyi Slávia KDV utánpótlásedzője. Sajnos, logisztikailag és anyagilag is túl bonyolult lett volna ennek az ötletnek a megvalósítása. Viszont előjött egy olyan javaslat, hogy képviselhetném Magyarországot a világ- versenyeken, ezáltal vízi szlalomban is láttatni tudnánk kicsit az országot. Először 2009-ben szólítottak meg, de a szlovák szövetség akkor nem járult hozzá az országváltásomhoz, mivel az előző években én voltam a legjobb U23-as kajakos, és tagja voltam a felnőttválogatottnak is. 2012-ben azonban nem sikerült bekerülnöm a szlovák válogatott keretbe, így ismét előkerült a Magyarországra való igazolásomnak a kérdése. Miért döntött úgy, hogy Magyarországot fogja képviselni? Abban az évben, amikor Szlovákiában nem tudtam bekerülni a legjobbak közé, kaptam egy munka- ajánlatot Kínából. Anyagi és szervezési szempontból sem lett volna egyszerű évente többször Szlovákiába utazni, hogy rendesen felkészülhessek, és részt vehessek a hazai válogatókon. Arra viszont még nem álltam készen, hogy szögre akasszam a lapátot, ezért ismét tárgyalni kezdtünk a magyar féllel. Úgy éreztem, ez jó lehetőség arra is, hogy Magyarország is felkerüljön a vízi szlalom eredménylistáira, bővüljön a részt vevő országok köre, ami nagyon fontos a sportágunk számára. Az átlépésembe beleegyezett a magyar és a szlovák szövetség is, ezért 2013 óta Magyar- országot képviselem. Hogyan fogadták a sportvezetők és a csapattársak? Milyenek voltak az első benyomásai? Mivel én vagyok az egyetlen vízi szlalomos a szövetségben, a síkvízi kajak-kenusokkal még nem kerültem kapcsolatba, szóval fogalmam sincs, mit gondolnak az átlépésemről. De ha azt vesszük, micsoda sikereket ért el minden magyar kajakos vagy kenus, a junioroktól egészen a veteránokig, az én eredményeim, teljesítményem jóval az övék mögött van, és nem csodálkoznék, ha még nem is hallottak volna rólam. Ami a szövetséget illeti, szerintem remekül megértjük egymást. Mindenben segítik a felkészülésemet, rendkívül készségesek, csak pozitív benyomásaim vannak. Hogyan készül a versenyekre? Használhatja a szlovákiai pályákat? A mi sportágunk helyzete azért bonyolultabb, mert nem lehet akárhol űzni, mint a futást vagy a biciklizést. Egész évben olyan helyeken kell tartózkodnunk, ahol megfelelő pálya van. Életem nagy részében Pozsonyban készültem, onnan származom, és Dunacsúnban kiváló edzéslehetőségek vannak. Emellett mindig igyekeztünk azokban a városokban edzőtáborozni, ahol az adott évben világversenyt rendeztek, hogy minél jobban megismerjük az ottani vizet és a pálya sajátosságait. Ez sok pénzbe is kerül, mert egy vb-helyszínen ajánlatos több hetet is eltölteni, és nem mindig európai helyszínekről van szó, ami újabb problémát jelent: a kajakot repülőben szállítani nem olyan egyszerű. Az idei téli felkészülést Prágában abszolváltam a cseh kajakosokkal, március óta azonban ismét Kínában edzős- ködöm, így aztán én magam is ott tréningezem. Hogyan lett a kínai válogatott edzője? Az együttműködés még 2013-ban kezdődött, amikor a szecsuani tartomány felkért, hogy segítsek a helyi versenyzőknek a technikájuk csiszolásában. Idén tavasszal ismét megszólítottak, ezért ezt a szezont egyszerre magyar válogatott versenyzőként és kínai válogatott edzőként csináltam végig. Nem egyszerű összeegyeztetni az edzői és a versenyzői szerepet egy rendezvényen, de szerencsére edzőként a női kajak egyesekkel foglalkozom, amelyeknek más napon van a versenyük, mint az enyém, a férfi KI. Mindenesetre ez komoly kihívás volt, amivel szerintem elég sikeresen megbirkóztam. Milyen szinten van a vízi szlalom Kínában? Milyenek a feltételek? Van esélye Kínának arra, hogy egyszer olimpiai érmet nyerjen? A vízi szlalom Kínában is még csak gyerekcipőben jár, 1999-ben kezdtek foglalkozni ezzel a sporttal. Az is némi hátrányt jelent számukra, hogy távol vannak Európától, az események központjától, ezért lassabban tudják ellesni a fortélyokat. Sok edzőjük a síkvízi kajak-kenutól jött át, nekik néha nehéz elmagyarázni, mi a különbség a kétféle edzés között. Az edzéslehetőségek néhány tartományban egészen kiválóak, a tehetséges gyerekek 12-14 éves korukban profi sportolóvá válnak. Az olimpiai éremről pedig azt tudom mondani, hogy az olimpia egy különleges verseny, amelyen minden országból csak egy hajó indulhat, vagyis a konkurencia nem akkora, mint egy vb-n. Aki a tágabb élmezőnybe tartozik, annak van esélye az éremszerzésre, így akár Kínának is. Milyen az élet Kínában? Meglepte valami? Kínában nekem minden nap karácsony - új és új meglepetések! Viszont sajnos a legtöbb esetben ezek nem annyira kellemes meglepetések, az európai gondolkodású embernek olykor nehéz megértenie, ahogyan bizonyos dolgokat kezelnek. Az internetes kereső a Marcel Potočný névre több találatot is kiad arról, hogy néhány éve furcsa sérülést szenvedett, és elvesztette a jobb hüvelykujja felső ujjpercét. Nem korlátozza ez a hajóban, ahol biztos kézzel kell fogni a lapátot? Körfűrész... Ha a kórházakat kérdezi, számukra ez egyáltalán nem furcsa sérülés. 2010 telén a testvéremnek segítettem a kertben fát aprítani, és az egyik utolsó darabnál elfelejtettem elég magasra emelni a kezem. Egy pillanat műve volt az egész. Szerencsére nem lett nagyobb bajom, s így visszatekintve azt mondhatom, óriási mázlim volt a szerencsétlenségben! A felépülésem elég sokáig tartott, egy hónapig kórházban feküdtem, a karácsonyt és a szilvesztert is beleértve. A hüvelykujjamat hozzávarrták a lágyé- komhoz, onnan vették a bőrt a seb beborításához. Nagyjából egy hét után az egyik fivérem behozott nekem egy kis darabot a lapát rúdjá- ból, hogy kipróbáljuk, meg tudome fogni. Sikerült, és felcsillant előttem a remény, hogy továbbra is kajakozhatok. Két plasztikai műtéten estem át a ružinovi kórházban, ahol nagyszerű munkát végeztek. A családomnak és a barátaimnak köszönhetően nem volt időm sajnálni magam, és nagyjából két héttel azután, hogy kiengedtek a kórházból, újra edzeni kezdtem. Jól meg tudom fogni a lapátot, csak néhány speciális csapásnál kellett hozzászoknom az új helyzethez. A hajóban ez a hiányosság egyáltalán nem korlátoz, de az ing bal ujján már soha nem fogom tudni begombolni a gombot. De ezt a feleségem bravúrosan megoldja. Egyébként vannak magyar gyökerei? Beszél magyarul? Magyarul egyelőre nem sokat tudok. Elkezdtem tanulni, de elég lassan megy. Főleg most, hogy Kínában próbálnék megtanulni legalább néhány kínai kifejezést, mert ők nem nagyon tudnak angolul, és tolmácson keresztül edzést vezetni hosszadalmas és nem praktikus. Igyekszem fejlődni. Milyen jövőt jósol a vízi szlalomnak Magyarországon? (M. P. archívuma) Jelenleg valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki Magyarországon ezt a sportot űzi, legalábbis élsportolóként. Nem tudok róla, hogy létezne magyar víziszlalom-klub. Ez azzal is összefügg, hogy az országban egyelőre nincs semmilyen pálya, és elég erős sodrású folyó sem, amelyen legalább egy provizórikus pályát ki lehetne jelölni. Viszont ha épülne legalább egy vagy két olyan pálya, ahol a tapasztalt versenyzők mellett a gyerekek is edzhetnének, és megszerezhetnék a szükséges vízérzéket, akkor nagy jövője lehetne ennek a sportnak. Nyilván nem versenyezhetne a gyorsasági kajakkenuval, amelyet, nekem úgy tűnik, minden második gyerek űz, de a magyaroknak a génjeiben van a kajakozás, ez pedig szintén az, csak kicsit másféle. Budapest megpályázta a 2024- es nyári olimpia rendezési jogát, s ha megkapná, valószínűleg vízi- szlalom-pálya is épülne. Ez lenne a sportág fejlődésének alfája és ómegája, mert rengeteg órát kell a vadvízen eltölteni ahhoz, hogy valakiből jó szlalomos legyen. Érezni kell a víznek minden mozdulását, hullámát, és tudni kell kihasználni. A vízi szlalom nagyon komplex sport, kell hozzá technika, vízérzék, erő, kitartás, és a fejünket is használni kell. Kínában is látom, mennyire alábecsülik a vadvízi tréningjelentőségét. Meg kell találni az egyensúlyt a pálya nehézségi foka és a fenntartásához szükséges költségek között. Csak akkor tudunk kiépíteni egy erős utánpótlást, ha a fiatalok sok órát tölthetnek a vízen, és nagy kár lenne, ha mindez az anyagiakon bukna el. A londoni vb-n a 30. helyen végzett, s csak egy hajszállal maradt le az olimpiai kvótáról. Hogyan értékeli a teljesítményét? Nagyon csalódott voltam, mint minden versenyző, akinek aznap nem jött ki a lépés. Lehet, hogy én még náluk is egy kicsit szomorúbb voltam, mert pont én voltam az első a vonal alatt. De egy kis idő elteltével már érzelmek nélkül tudtam értékelni a szezont, és arra jutottam, ez volt az egyik legjobb, s főleg a legkiegyensúlyozottabb szezonom. Bár teljes munkaviszonyban dolgoztam, fel tudtam készülni minden versenyre, nem tehetek magamnak szemrehányást. Lehet, hogy valakinek egy 30. hely a vb-n kevésnek tűnik, de ebben a sportágban, főleg a férfikajakosok között minimálisak a különbségek. Ahol 12 versenyző van egy másodpercen belül, ott tényleg nüanszok döntenek. A szerencse most nem állt mellettem, kilenc századmásodperccel maradtam le Rióról, de mindent megteszek azért, hogy az utolsó még fennmaradó európai kvótát kiharcoljam a jövő évi liptószentmiklósi Európa-bajnokságon. Kemény csata lesz, 7-10 ország küzd azért az egy helyért, de bízom benne, hogy sikerül megszereznem a történelmi első víziszlalom-kvótát Magyarország számára. Szlovákia az idei vb-n csak a hajórajok versenyében szerzett érmet. Mit gondol erről, a szlovákok kezdik elveszíteni a pozíciójukat ebben a sportágban, vagy egyszerűen csak ez az egy verseny nem sikerült? Ez nehéz kérdés. Mivel már lassan három éve nem élek Szlovákiában, és nem vagyok olyan szoros kapcsolatban a szlovák versenyzőkkel, ezt nem tudom megítélni. Lehet, hogy csak a körülmények össz- játéka volt az egész. Néha elég, ha valakinek csak egy kicsit másféle a sodrás, és nem első lesz, hanem tizedik, sőt, akár huszadik. Szlovákiában mindenki hozzászokott, hogy a szlalomosok érmeket hoznak minden eseményről, de jönnek új, fiatal, erős versenyzők, s talán a világ is eltanult valamit a szlovákoktól, és beérte őket. Önnek milyen tervei, céljai vannak? A jövő tavaszi Eb-ig Kínában maradok edzőként, aztán meglátjuk, folytatjuk-e az együttműködésünket. Mint minden sportolónak, nekem is az olimpiai részvétel az álmom, de még ennél is nagyobb célom, hogy ha kijutok Rióba, akkor ott olyan eredményt érjek el, amellyel elősegítem a vízi szlalom magyar- országi fejlődését. A 30 éves Marcel Potočný az egyetlen szlalomos Magyarországon
