Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-20 / 242. szám, kedd
o N co 5-5 mozzanat a szlovákok és a magyarok Eb-kvalifikációjából . és 12. oldal 2015. október 20., kedd, XI. évfolyam, 40. szám Norvégiával eddig 16 meccset játszottunk, ezek közül hatot megnyertünk, ötször kikaptunk, és öt meccs végződött döntetlenre. A gólkülönbségünk is jobb, 27-et vágtunk nekik, 19-et kaptunk cserébe. Mi vagyunk az egyetlen kiemeltek, akik otthon játszhat- ják a visszavágót. egyetért velem abban, hogy az efféle mocskos csirkefogóknak már régóta börtönben lenne a helyük. Tudom, hogy számíthatok intelligens megértésére és maradok az Ön híve: Concetto Lo Bello Minden populációnak jó, ha vannak olyan tagjai, akik kipróbálják a potenciálisan veszélyes tevékenységeket. Megkóstolják helyettünk a piros bogyókat, átúsznak a folyó túlpartjára, vagy épp levezetik a futballmeccseket. Most viszont, hogy új világrend van, és felbélyegzett boríték helyett már az interneten is elmondhatjuk a véleményünket, szerintem a válogatott trágárságok és szitokszavak jelentősen devalválódtak. Túlságosan, már-már megalázóan könnyű hozzájutni egy kis mocskolódás- hoz. No, nem mintha nem lenne megérdemelt, de akkor is, szerintem az igenis nyomatékot ad az ember szavainak, ha mindehhez fel kell keresnie a postát. A bérhőbör- gők, a kocagyalázkodók minden bizonnyal kiesnek a rostán, csak az igazán megátalkodott zsigergyűlöl- ködők hangja érvényesül. Persze, ha igazán nagyot akarunk mondani, akkor nincs mese, ki kell menni a stadionba, ott lehet igazán domborítani, bele az érintett (mocskos) pofájába, legyen az játékvezető, játékos, szövetségi kapitány vagy Bernd Storck. Jogos, hiszen a néző fizetett a jegyért, és onnantól azt mond, amit akar. Én viszont az akkreditáció miatt nem fizettem Feröer ellen (és hol volt még akkor Norvégia, meg a pótselejtező), úgy hogy nem is mondok semmit. Inkább kussolok. II. Bernd Storck viszont beszél. Arról beszél, hogy ő nem arra szerződött, hogy mások kaparják ki a gesztenyét. „Persze, néztem a törökök mérkőzését, de ezzel egyáltalán nem szeremék foglalkozni, mert nincs miért foglalkozni vele. Az első pillanattól azért vagyok itt, hogy megszerezzük a harmadik helyet, és ez sikerült. Ezt kell szem előtt tartani. Ez egy siker, egy lehetőség, amire 1972 óta vár az ország. Aki más úton jár, alapvető tévedésben van” — felelte az Új Szó érdeklődésére a kapitány, aki persze tisztában van vele, hogy a történtek megérintették a csapatot. „Egy napunk volt meghalni, másnap már azt kell nézni, hogy mi a teendő. Ami történt, megtörtént, nem egészséges, ha beszédtéma marad.” Bernd Storck arról is beszélt, szerinte mi a kulcsa a továbbjutásnak. „Transition play, transition play”, ismételgette mániákusan, mint egy megakadt lemez. ,Az első mérkőzésen a stabil védekezés a legfontosabb, és hogy ebből hogyan tudunk átmenni támadásba. Nem lehet elvagdosni a labdákat, fel kell építeni a támadásokat. Egy támadás a védelmi zónából indul ki. A Románia vagy a Görögország elleni hazai meccsen megvolt a jó védekezés, de nem tudtunk hatékonyan felfejlődni a támadásokhoz. Ezen kell javítani, ez lesz a kulcs”- sulykolta kérdésünkre. III. Meghatározás: transition playnek, magyarul átrendeződésnek nevezzük azt a folyamatot, mely során egy csapat feladata és szerepe a labdabirtoklás változása miatt átalakul védekezésből támadásba vagy fordítva. A futball lényege nem változott az idők során. Szerezz gólt, az ellenfelet pedig akadályozd meg ebben. Ha kicsit technikai oldalról közelítjük mindezt, akkor a futball a labdabirtoklás folyamatos változásáról szól. Az egyik csapat mindig védekezik és megpróbálja megszerezni a labdát, míg a másik gólhelyzetek kialakítására és gólszerzésre tör. Ha egy támadás nem góllal ér véget, a labdabirtoklás biztosan megfordul, és megkezdődik a csapatok átrendeződése. Tulajdonképpen ezt w Egy napunk volt meghalni, másnap már azt kell nézni, hogy mi a teendő. fogalmazta meg a maga idejében Sepp Herberger német szövetségi kapitány, amikor azt mondta: a labda gömbölyű (Der Ball ist rund) - ám ő nem azt értette alatta, hogy „a labda gömbölyű, tehát bármi megtörténhet”, mint ahogy az a magyar értelmezésbe bekerült, hanem a teljes idézet szerint azt, hogy „A labda azért gömbölyű, hogy a meccs képe könnyebben megfordulhasson”. IV A skandináv országok közül a norvégoknak biztosan nem fogok drukkolni a pótselejtezőkön, de azt tudom, melyiknek igen. Nem történt nagyon régen, hogy egy asztalnál letelepedett mellém egy 69 éves svéd bácsika, egykori rendőrnyomozó. Érdeklődött, ismerem-e Puskást, mert ő ismeri, látta játszani. Látott persze sok nagy játékost, de Puskás volt a legnagyobb, my all time favourite, you understand. Mondta még azt is, hogy szüksége volt egy kis lazításra a felesége mellett, ezért gondolta, hogy elutazik Stockholmból egy hétre, és ha már így döntött, akkor Budapestet választotta, mert „kötelességének érezte, hogy virágot vigyen Puskás sírjára, mielőtt ő maga is meghal”. Boriszt, mert így hívják, meghívtam egy sörre, és koccintottunk. Másnap újra összefutottunk Borisszái, aki kedvesen elmagyarázta nekem, hol is van eltemetve Öcsi bácsi, igen, a Bazilikában, inside the church, my friend, big thing it is, very big thing. Aztán megmutatta a sírnál készült képeket is, miközben változadanul alig hitte el, hogy itt az emberek emlékeznek Puskásra, mert „a svédek memóriája csak húsz évre van kalibrálva”. Nem húsz éve találkoztunk, de emlékszem Boriszra. Ha jön a svéd-dán, egy sört most is nyitok az egészségére. Hegedűs Henrik I. Persze ez mind nem lenne, ha nincs az a francos belfasti gól. A kazahokról ne is beszéljünk, egy meccset tudnak megnyerni, azt is minek, most aztán erre vagányok. Vagy ezek az anyaszomorító törökök, itt ette őket a fene 150 évig, de Selcuk Inannak ennyi nem elég, muszáj volt becsavarni azt a szabadrúgást. Hát mennyivel esett volna a török életszínvonal, ha kilövi a stadionból, mi?! És te, Bernd Storck, magyarok kerékkötője, te merre voltál, mit csináltál, hogy tudsz elszámolni a lelkiismereteddel? Mielőtt azonban rátérnénk erre a kérdésre, tegyünk egy kis kitérőt. Concetto Lo Bello, egykori olasz sztárbíró egy-egy bajnoki meccs után tömegesen kapta a felháborodott leveleket. Ezeket a leveleket egyébként - tartalmuktól függetlenül - érdemes volt megbecsülni, hiszen az a szurkoló, aki pénzt és energiát nem sajnálva felbélyegzi a borítékot, majd kivárja a sort a postán, hogy első kézből tolmácsolja ősi átkait a nyilvánvalóan elmeháborodott bíró sporttársnak, minden megbecsülést megérdemel. Egyébként ezen levélírók között állítólag akadtak olyanok is, akik névvel, címmel adták fel a levelet. Ezeknek Lo Bello sporttárs - szintén állítólag - minden alkalommal válaszolt is. Kedves XY! Gondolom nem árt, ha tud róla, hogy egy őrült gazember gáládul visszaél az Ön nevével és olyan levelet írt nekem, amely elmeorvosi tanulmány alapja lehetne. Bizonyára Bernd Storck szerint rossz úton jár, aki nem a saját útját járja % '-vľí Selcuk Inán, a magyar almok megrontoja (Fotó: SUA/ap, képarchívum)
