Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-17 / 240. szám, szombat
www.ujszo.com | 2015. október 17. SZOMBATI VENDÉG 19 Chicago után ismét Prágában Jan Novák: „Vannak, akik szerint tényirodalmat írok, mások meggyőződéssel azt állítják, hogy fikciót..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Több síkon fut az élete. Regény-, színmű- és forgatókönyvíró, alkalmanként dokumentumfilmes, most viszont első képregényén dolgozik, amelyet Emil Zátopekról, minden idők legsikeresebb hosszútávfutóbajnokáról ír. Jan Novák nevét elsősorban mégis azok ismerik, akik olvasták a Kalligram Kiadónál megjelent Forman-életrajzát, a Fordulatokat, amelyet eddig húsz nyelven adtak ki. A csehországi Kolínban született 1953-ban. Tizenhat éves, amikor a szüleivel együtt Ausztrián keresztül emigrál. Egy évvel később már Amerikában teremt új életet a család. Müvészettudományi diplomáját a chicagói egyetemen szerezte meg, de előtte is, közben is, utána is gyakran végzett kétkezi munkát. A legtovább, tíz évig egy számítógépes társaságnál dolgozott, bár saját bevallása szerint nem sokat ért a komputerekhez. Imi csehül kezdett. Első regényét, a Striptease Chicagót 1983- ban Josef Škvorecký torontói kiadója, a 68 Publisher jelentette meg. Következő regényeit (Milliós dzsip, A nagy élet) már angolul írta. Milos Formánhoz két film köti: a Valmont és a Goya látomásai. Előbbinek a forgatókönyvét írta, utóbbinak a dialógjait. Fiával, Adammal két dokumentumfilmet forgatott Václav Havelről. A Mašín fivérek híres szökéséről írt regényét Eddig megvolnánk, a család szökését megelőző éveket pedig a Betonszívű nagyapám címmel a Kalligram Kiadó jelentette meg magyarul. Csehországban a legrangosabb irodalmi díjak egyikét, a Magnesia Literát kapta érte. Ő írta a Megszegett ígéret című nagy sikerű szlovák film forgatókönyvét is. Emlékezik még, hogyan reagált a szülei döntésére, hogy örökre elhagyják Csehországot? 1969-ben még csak kamasz volt. A legérzékenyebb időszakomban ért a bejelentés. Nyár volt, elmúltam tizenhat, első erotikus kalandjaimat éltem, semmi kedvem nem volt lemondani minderről. Azt is tudtam, hogy írni akarok, írni fogok. Mit keresek én majd Ausztriában? Tanuljak meg németül? Aztán mégis váltott. Angolra. A Mašín fivérekről szóló regényét is angolul írta, bár az amerikai könyvpiacon meg sem jelent. írtam is erről egy esszét a New York Timesnak. Hogy a két nyelv, a cseh és az angol milyen csatát vív az agyamban. Hogy az álmaimban is hol az egyik, hol a másik nyelven beszélnek hozzám. Az apám életéről szóló Milliós dzsipet csehül raktam össze fejben, de rájöttem, hogy aztán úgyis nekem kell lefordítanom angolra, és az őrületes munka lenne. Ezért angolul kezdtem el írni, és sikerült. Ez kulcsfontosságú momentum volt az életemben. Hogyan ír? Impulzívan, alkalomszerűen vagy szisztematikusan? Prózát impulzívan, forgatókönyvet szisztematikusan. Ha transzban vagyok, nagyon gyorsan írok. Alig győzöm papírra vetni a gondolataimat. Ha forgatókönyvön dolgozom, ott többet kombinálok, ott egészen mások a szabályok, hiszen a nézőt újra és újra meg kell lepni valamivel, minden jelenetnek kell, hogy legyen valami mozgatórugója. Erre Forman tanított meg, de annyira, hogy még zuhanyozás közben is képes vagyok fejben helyzeteket kreálni. A Mašín fivérekről szóló kalandregényét, bocsánat, dokumentumregényét nem kínálta fel Milos Formánnak? Hiszen a két testvér izgalmas életútja akciófilmbe illik. A Német Demokratikus Köztársaságon keresztül szöknek Nyugatra, zseniálisan kijátszva a csehszlovák titkosrendőrséget. Előbb a barrandovi filmgyárnak adtam oda a forgatókönyvet, még 1996-ban, tehát nyolc évvel a regény megjelenése előtt. Forman két alkotótársa, Ivan Passer rendezte volna a filmet, az operatőr pedig a nemrég elhunyt Miroslav Ondŕíček lett volna. Csakhogy a filmgyárat időközben eladták, a terv pedig meghiúsult. Passerrel egyébként sem könnyű. Az ő viszonya nagyon is felemás a filmmel. Hol szereti, hol gyűlöli. Az esetek többségében akkor forgatott, ha az anyagi helyzete rákényszerítette. Belőle hiányzik az a fajta akarás, ami Formánban megvan, hogy ha kell, átharapja a világ torkát. Pedig Milos szerint is ő volt a hatvanas évek cseh új hullámának legtehetségesebb képviselője. Forman kezébe tehát nem is került a Mašín fivérekről szóló forgatókönyve? De igen, csak nem olvasta el. Pedig ismerte is a két testvért, hiszen ugyanabba az iskolába jártak Po- débradyban, amelyikbe ő. Bár dolgozott a Valmontban, forgatókönyvíróként mégis csak Jean-Claude Carrier neve van feltüntetve a stáblistán. Miért? Két választásom volt. Ha Carrier neve mögött, a film elején társ- forgatókönyvíróként jelenik meg a nevem, kevesebb pénzt kapok. Ha a film végén, konzultánsként neveznek meg, többet. Mivel nincs bennem szakmai hiúság, a pénz meg jól jött, az utóbbit választottam. Amikor a forgatókönyv első változatát kézhez kaptam, Forman arra kért, mondjak róla véleményt. Nagyon meglepődött, miután közöltem vele, hogy nem tetszik a könyv. Rosszul is viselte, de bólogatókból volt körülötte elég. A második verziót már hárman írtuk. O, Carrier és én. De nemcsak a forgatás során, még a vágóasztalnál is több helyen változtattunk a szövegen. Ez meg nekem volt meglepő. Hogy miközben vágunk, átírunk néhány jelenetet. Forman csak mosolygott. Huszonkét hétig forgott a film, minden jelenetet több szögből felvettek, így nem volt nehéz akár valami teljesen más tartalmat adni a képeknek, mint amiről eredetileg szóltak. Ha ennyire más az ízlésük, hogyan kerültek ilyen szoros kapcsolatba? Felhívott, hogy olvasta a Milliós dzsipet, s mivel angolul úja a Valmont forgatókönyvét, szívesen venné a segítségemet. Nem ismertük egymást, korábban sosem találkoztunk, ő akkor New Yorkban élt, én Chicagóban, s épp akkor dolgoztam a számítógépeseknél, ahol tizenegy nő és egy férfi volt a beosztottam. A férfi egyébként fehér bőrű volt és meleg, nem kis diplomácia kellett ahhoz, hogy azonos hullámhosszon legyünk mind a tizenhármán, de nem voltak nagyobb gondjaink egymással. Visszatérve Formánra: a Valmont forgatókönyvét New Yorkban kaptam meg, és akkor kerültem abba a kellemetlen helyzetbe, hogy közölnöm kellett vele a negatív észrevételeimet. Egész éjjel nem aludtam, de nem akartam hazudni neki. Úgy terveztem, majd négyszemközt, egy korsó sör mellett elmondom neki Egyikünké sem. Egy lengyel író kereste meg Formant az ötlettel, de valahogy nem bízott benne. Amikor aztán otthagytam a számítógépes társaságot, pontosabban elküldték, mert egyre ritkábban jártam be, az írás sokkal jobban érdekelt, rendszeres bevétel nélkül maradtam. Akkor kérdeztem meg Formant, hogy volna-e kedve velem megírni a könyvet. „Pénzre van szükséged? - kérdezte. - Eladjam az életemet? Ha segít rajtad, vágjunk bele!” És belevágtunk. Ma már azt mondja a könyvről: „Ez az életem, ahogy Jan Novák megélte.” Ennél pontosabb meghatározást nem is adhatott vol„Gyorsan alkalmazkodom a körülményekhez..." szépen a fenntartásaimat, csakhogy erre nem volt lehetőségem. Luxushotel, producerek, hivatalos vacsora, Milos mellém ül... elképesztő dumája van, pillanatok alatt levesz a lábáról bárkit, férfit, nőt, gyereket... nagyon vicces ember. Sehol semmi, egyszer csak azt kérdezi, de hangosan, hogy mindenki hallja: „Na, hogy tetszik a forgatókönyv?” S akkor ki- mondtam azt, amire ma is büszke vagyok. Hogy egyáltalán nem tetszik. Döbbent csend, elképedt arcok, mintha mindenkinek megállt volna a falat a torkán, aztán egy kínosra nyúlt szünet után mindenki úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. A forgatókönyvet aztán alaposan átírtuk. S az életrajz, a Formán-könyv kinek az ötlete volt? (Zuzana Mináčová felvétele) na. A családomat mindenesetre jó pár évig el tudtam tartani a könyvből, hiszen szerte a világon több országban kiadták. Ön már évek óta Prágában él, Forman továbbra is Connecticut- ben. Találkoznak néha-néha? Ha Amerikába visz az utam, mindig meglátogatom őt. De nem a New York-i lakásában találkozunk, hanem Konoušekben, ahogy Connecticutét hívja a maga cseh elnevezése szerint. Már nem nagyon van kedve kimozdulni onnan, főleg a szemmütéte óta. Prágai ikerfiai, Petr és Matéj műiden évben meglátogatják, a kinti ikrei mellett pedig, akik lassan húszévesek, egyébként sem unatkozik. Szi- varozgat, biliárdozik, Martinával, a feleségével a környék legjobb éttermeibe járnak, és élvezi a régi filmeket. „Amióta kihagy az agyam, élvezettel nézem újra azokat a filmeket, amelyeket egykor annyűa szerettem. Vannak jelenetek, amelyekre egyáltalán nem emlékszem” - mondja. Alaszka című regényét csehül írta, az eredeti forgatókönyv azonban angol nyelven született meg. Első könyvem, a csehül út Striptease Chicago után már csak angolul írtam, hosszú évek elteltével aztán visszatértem az anyanyelvemhez. Az Alaszka színpadi változatát is csehül írtam, tudat alatt talán azért is, mert életem több epizódját beleraktam. Egy újságcikk alapján kezdtem bele a történetbe. Reggel kirúgtak egy férfit a munkahelyéről, írta a lap, délután azonban visszament, és lelőtt három embert. Én egy ismerősömet képzeltem a férfi helyébe, munkahelyéül pedig egy pékséget választottam nem véletlenül, hiszen Chicagóban egy ideig én is ott dolgoztam. Vannak, akik szerint tényirodalmat írok, mások azt állítják, hogy fikciót, én meg úgy gondolom, mindig egyformán írok. Reális történetből szoktam kiindulni, ami vagy nagyon az enyém, vagy idegen, egyszer a családom, máskor a barátaim, vagy egykori emigránsok szolgáltatják. Annál jobbat, tökéletesebbet, mint amit az élet ír, ember úgysem találhat ki. Kinek a fejéből pattanhatna ki például az, hogy a szocialista rendszer hálójából menekülő Mašín fivérek nővére egy marxizmus-leninizmus szakos tanár oldalán éli majd az életét? Mert ez történt, pontosan ez. Két munkája köti most a sporthoz. Dokumentumfilmben akarja feldolgozni a csehszlovák jégkorong történetét a kommunizmus éveiben, képregényben pedig Emil Zátopek, a többszörös olimpiai bajnok futó diadalmas pályáját. A dokumentum, műit filmes műfaj, régóta érdekel. Václav Havel életének egy-egy szakaszát is így mutattam be. A képregény teljesen új helyzet elé állított. Jaromű Švejdík rajzaihoz írtam szöveget. Emil Zátopek élete igazi nagyregény. Munkáscsaládban született, apja meggyőződé- ses sztálinista, hűessé vált fia hét testvérével egy szobában nőtt fel. A rendszerrel sosem viaskodott, igyekezett minden elvárásának megfelelni. Futni akart. Szabadon. Helsinkiben, 1952-ben három aranyérmet nyert az olimpián. Öt és tíz kilométeres távon, valamint maratonfutás- ban. Emberi magatartása azonban mindennél izgalmasabb. Jövő tavasszal jelenik meg a könyv, én már készen vagyok vele, a rajzokra várunk. Nekem nincs szükségem egyedüllétre ahhoz, hogy dolgozhassak. Hárman voltunk gyerekek a családban. Kolínban szűkös körülmények között éltünk, az ausztriai menekülttáborban egy évet töltöttünk, Amerikában is laktam több helyen. Gyorsan alkalmazkodom a körülményekhez. S akkor végleg hazaköltözött Prágába? Hetedik éve lakom itt, de mivel az édesanyám és a két nővérem, a két nagyobbik gyerekem Chicagóban él, rendszeresen visszajárok hozzájuk. Végül is életem kétharmad része oda köt.
