Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-17 / 240. szám, szombat
www.ujszo.com | 2015. október 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egzotikus formák A nem hagyományos pártoknak kevés esélyük van a tartós sikerre RAVASZ ÁBEL jp» Az amerikai Republikánusok elővá- lasztási kampányának élén még mindig a hírhedt milliárdos, Donald Trump áll. A második helyen jelenleg Ben Carson agysebész áll, aki szintén „egzotikus” nézeteiről, összeesküvés-elméleteiről és füllentéseiről ismert. A legjobb (adat)elemzők azonban egyetértenek: Trumpék pünkösdi királysága hamarosan véget ér, a jelöltséget pedig fősodorbeli politikus nyerheti el. Ez a tendencia általánosítható. A gazdasági világválság felgyorsította azt a folyamatot, ami Nyugaton már a kilencvenes évektől dübörög, azaz a lakosság bizalomvesztését a standard politikai pártokban és politikusokban. Ez előbb a szélsőjobbos populizmus felerősödését okozta - ilyen hullámok azóta is rendszeresen előfordulnak -, majd pedig különböző, magukat a „pártléttől” elhatároló alakzatok jelentek meg a palettán. A legutóbbi tendencia pedig az újbalos mozgalmak (mint a görög Sziriza, a spanyol Podemos) megerősödése. Közép-Európába az ilyen folyamatok mindig egy kicsit később gyűrűznek be, hiszen eleve a demokratikus politikai rendszer is jóval később jelent meg. Szlovákiában az első igazán jelentős, nem standard típusú párt az Egyszerű Emberek volt. A szlovákiai választási rendszer repedéseit kihasználva 150 fős listájára néhány „minipárt” (a Matovié- féle belső mag, illetve a később a buliból kiszálló OKS és KDS konzervatív pártok) kampánynégyesei mellett független jelölteket vett fel. (Ugyanezen a 2012-es választáson a magát szintén nem pártként definiáló 99% a célegyenesben bukott el.) Azóta a palettára került a Sieť, amely nem párt, hanem háló, nem elnöke van, hanem gazdája, és nem politizál, hanem szolgál. (Legalábbis elvileg.) Mostanra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a nem-pártok itt sem tudnak igazán stabillá válni. Az egzotikus formáknak van egyfajta vonzereje, de a tartós sikerre kevesebb esélyük van. Az Egyszerű Emberek megkezdték az átalakulást egy standardabb, konzervatív párttá, ezzel kiváltva a KDH ellenszenvét (meg is próbálták magukhoz csábítani Matovič több keresztény- konzervatív képviselőjét). A fúzió a Lipšic-féle Novával szintén ezt a vonalat erősíti. A Siet’et pedig jelenleg jobban zavaija, mint segíti hálózati formája, hiszen a választók egyre kevésbé értik, mi is ez az „izé”, mit lehet tőle várni, mit fog tenni a parlamentben. Ez nem azt jelenti, hogy a standard pártok közül mind jó. Sőt. De aki nem hallja meg az idő szavát, és a nem standard típusú pártjának első lendületét és első szimpátialöketét nem tudja kihasználni arra, hogy valamiféle megszokott politikai formát találjon projektjének, az a felbomlást kockáztatja. Matovič ezt megértette, de a jelek szerint csak öt perccel éjfél előtt. Most a túlélésért küzd. Pro- cházka és a Sieť viszont rohan az ismeretlenbe úgy, hogy ma nagyon kicsinek tűnik a növekedési potenciálja, és a pártelnök erodálta a lakosság reményeit és bizalmát. A nagy beavatkozás ß LAMPL KjZf ZSUZSANNA héten nagy beavatkozáson esett át a panelházunk. Negyvenegy éves korában kicserélték a fő csőrendszerét, vagyis olyasmit élt át és túl, mintha egy embernek kicserélnék a komplett ér- és bélrendszerét. Sajnos, amit lehet egy háznál, azt nem lehet az embernél, még nem tart itt az orvostudomány. Viszont a ház operációja a feladat nagysága ellenére gyorsan, zökkenőmentesen, s ami háziasszonyi szempontból a legfontosabb, aránylag por- és koszmentesen zajlott le, leszámítva, hogy kiütötték a vécé hátsó falát, de az még csak előmunkálat volt, olyan, mintha a műtőben altatás helyett bunkósbottal kábítanának el. Mielőtt az egész elkezdődött, az illetékesek informálták a lakókat, hogy a mesteremberek kartonokkal le fogják letakarni a talajt, és összetakarítanak maguk után. A nagy nap reggelén megjelent két mester, kiemelték a vécét, kitették a folyosóra és elmentek. Maradt utánuk négy jókora sáros lábnyom. Érthető, gondoltam, hiszen amíg a vécé a helyén van, nem tudják letakarni az inkriminált területet, de amikor megjelent további két mester, és ki-be járkáltak, megkérdeztem, hogy mikor jön a karton. Az egyik csodálkozva rám nézett, majd ingerülten kijelentette, hogy mit akarok, hisz még nem jött el a piszkos munka ideje. Igaza volt, az is eljött. De előtte további két mester berobogott a kartonnal, letakarták az összes, előzőleg jól összesározott területet, majd nekiláttak az operációnak. Fehér kezeslábasban, arcmaszkkal, merthogy azbeszt. Be is zárkóztak. Ügyesen, összehangoltan működtek. Amikor helyükre kerültek az új csövek, szigetelések és az összes többi nem tudom mi, megérkeztek a kartonosok, felszedték a papírt, mindent összesöpörtek, a karton alatt megszáradt sarat is. Aztán jöttek a vécések, és a fölsöpört területet újra összesározták. Aztán már csak én jöttem a felmosóronggyal. Vagyis aránylag vidám beavatkozás volt. Ráadásul a szomszédi kapcsolatok is erősödtek. Másnap reggel sem volt még meleg víz, ezért a szomszéd- asszonynál zuhanyoztam. Tomi nevű kutyája közben szélsebes granulá- tumfogyasztást végzett, attól félve, hogy én, az idegen, megeszem az ételét. Búcsúzóul aztán jól megnyalogatta a kezem. Én is akartam reggelizni, szerencsére volt otthon törlőkendő, mert addigra újra elzárták a hideg vizet is, így sikerült likvidálni az eb nyálát. Végül is vidám reggel volt. Jövő héten a másik oldalon lesz a csere, így majd a szomszédasszony jön hozzánk zuhanyozni. A Tominak meg veszek valami finomat. Most a folyosón tömény csatorna- szag terjeng, de a házunk... Irigylésre méltóan fiatalodik. Búcsúm Václav Klaustól SERES LÁSZLÓ kár érte. Nem akartam politikai nekrológot írni, de mivel nagy rajongója voltam, ideje elköszönnöm egyik politikai hősömtől, Európa első és utolsó libertárius államfőjétől, a permanens szabadpiaci forradalmártól, a cseh privatizáció motorjától, Thatcher és Reagan hívétől, az ökopolitikai átnevelő-baloldal esküdt ellenségétől, az örök EU-szkeptikus provokátortól, aki minden sarokban lopakodó szocializmust látott, és az esetek többségében igaza is volt. Most viszont, mint Anne Applebaum tweetjeiből kiderült, Václav Klaus végképp leigazolt a volt KGB-s garnitúra vezette orosz modellbe, és ez már nem játék. Nem, a cseh exelnök valójában nem most állt Putyin mellé azzal, hogy eldöntötte: részt vesz az ismert, széles körben korruptnak tartott elnökbarát oligarcha, Vlagyimir Jakunyin által alapítandó „új globális think tank” működésében. Klaus több éve nyomatja ezt a különös vonalat, benne a Krímmel szembeni orosz agresszió támogatásával, az ukrán majdanisták elítélésével, Moszkva állandó mentegetésével, ami miatt szakított is vele a neves amerikai konzervatív-libertárius agytröszt, a C ATO Institute. Ez a kiállása ugyanis morálisan még rosz- szabb, mint a fél EU-ban közismert „pragmatikusan, saját olaj- és gázérdekünk miatt mutyizunk akár az ördöggel is” sunyiság. Ez tudatos, vállalt gonoszság: elvi és erkölcsi alapon bokáig beleáll- ni a sáros putyinizmusba, azt hirdetve, hogy az lényegében a keresztény hagyományőrzés, a nemzetállami eszme, a konzervativizmus utolsó bástyája a bűnös, multikulti által sújtott Nyugattal szemben. Az új projekt a „civilizációk párbeszédének” jegyében hangsúlyozottan Amerika ellen irányul, annak állítólag hibás, „intervencionista” külpolitikáját hivatott kiegyensúlyozni. Az új projekt kitalálója pedig a Kreml legfőbb autokratájának bizalmasa, a nyugati „erkölcstelenség” és „fogyasztói hedonizmus” bírálója, állam és egyház összeboronálá- sának híve. Ebben a szalonban lett most szalonképes Václav Klaus, korábban az egyéni szabadság és felelősség, a magántulajdon, az alkotmányosan limitált, kis kormányzat híve, aki egyebek mellett éppen azért bírálta pl. a klímahisztériában utazó nyugati balos zöldeket, mert azok új kommunistákként uszítanak a kapitalizmus, az egyéni fogyasztói és termelői döntések ellen. A Kreml szó szerint mindent megtesz azért, hogy kihasználja Amerika külpolitikai gyengeségét és gyávaságát, az identitását vesztett Európa végtelen, önsorsrontó vitáit. Menekültáradatot gerjeszt a Közel-Keleten, európai képviselőket vesz magának akciósán a radikálisjobb- és baloldalon, újra aktiválja régen bevált állambiztonsági ügynökeit, és főleg soha nem mulaszt el esélyt látni egy jól sikerült nyugati válságban. Az a szabadságpárti politikus, aki ezekhez a sunyi manipulációkhoz, egy tekintélyelvű rezsim új imperializmusához adja a nevét és a hitelét, az konkrét kárt okoz, ráadásul vagy most hazudik, vagy korábban, vagy teljesen skizofrén. Egyik sem válik dicsőségére, de mindhárom ok arra, hogy elköszönjek tőle. Sajnálom, hogy sokáig a híve voltam. A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője FIGYELŐ Választási mágia - gyilkosságokkal Egyre nő az albínók elleni brutális támadások száma Afrikában, mert a következő hónapokban több országban is választások lesznek. A jelölteknek ilyenkor szokása, hogy a győzelem érdekében varázslókhoz fordulnak, akik a pigmenthiányos emberek, vagyis albínók testrészeiből készítenek „sikert és gazdagságot hozó főzeteket”. Augusztus óta a Dél- és Kelet-Afrika hat országából jelentettek albínók elleni támadásokat. A fekete mágia hívei a pigmenthiányos ember különböző testrészeinek és-szerve- inek varázserőt tulajdonítanak, és felhasználják azokat szertartásaikhoz. Dél-Afrikában egy fiatal albínó nő megcsonkított holttestét találták meg egy árokban. Egy pigmenthiánnyal élő 56 éves kenyai férfi pedig belehalt sérüléseibe, miután egy támadás során számos testrészét levágták. „Az albínók vannak a legnagyobb veszélyben Afrikában” - húzta alá közleményében Ikpon- wosa Erő, az ENSZ emberi jogi szakértője, hozzátéve, hogy a pigmenthiányos afrikaiak életét állandó rettegés hatja át. Az is előfordul, hogy saját családtagjaik csonkítják vagy ölik meg őket. A vöröskereszt jelentése szerint a boszorkány doktorok akár 75 ezer dollárt is fizetnek egy egész albínó holttestért, amelyet állításuk szerint szerencsét, szerelmet és gazdaságot hozó varázslatokhoz használnak. Az ENSZ már márciusban figyelmeztetett, hogy 2015 veszélyes év lehet, főleg a tanzániai albínók számára, ahol a leggyakoribbak az albínók elleni támadások. Ezenkívül Mozambikban, a Közép-afrikai Köztársaságban és más afrikai országokban is tartanak választásokat a következő hónapokban. Az elmúlt 15 évben legkevesebb 75 albínót, köztük gyerekeket öltek meg Tanzániában. Egy 2013-as ENSZ-jelentés szerint sokan úgy tartják, hogy a végtagok sokkal nagyobb erővel bírnak, ha az áldozat sikít az ampu- táció során. Tanzániában minden 1400 emberre jut egy albínó, míg globálisan ez az arány nagyjából egy a húszezerhez. (MTI) Cirkusz egyszerű embereknek
