Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-16 / 239. szám, péntek
201 SPORT 2015. október 16. | www.ujszo.com „A Fradinak van tartása” Thomas Doll, a Ferencváros labdarúgócsapatának német vezetőedzője otthon érzi magát Budapesten BŐDTITANILLA Korábbi állomáshelyein készenlétben állt a bőröndje, hogy bármikor visszatérhessen a Bundesligéba. Budapesten nem gondol ilyesmire, otthon érzi magát. A szezon végén bajnoki címet akar ünnepelni, de figyelmeztet, októberben még korai valakit győztesnek kikiáltani. Thomas Doll-lal, a Ferencváros labdarúgócsapatának vezetőedzőjével beszélgettünk. A Ferencváros 11 forduló után utcahosszal vezeti a bajnokságot, tízszer nyert és egyszer döntetlenezett. Mi a siker titka? Megtaláltuk a stílusunkat. Stabilizáltuk a védelmet, s jöhetett a következő lépés: a támadás fejlesztése. Feljebb tudjuk tolni a játékot, közelebb vagyunk az ellenfél kapujához, így több helyzetünk van. Ez nagy változás volt, most már nem várunk arra, mit csinál az ellenfél, a saját kezünkbe vesszük a mérkőzés irányítását. Nincs ebben semmi titok, jó látni, ahogy a fiúk fejlődnek. Amikor a Ferencvárosba érkezett, mennyire volt nehéz meghonosítani ezeket a változásokat? Egyáltalán nem volt nehéz, a srácok kezdettől fogva élvezték az edzéseket. Fontos volt, hogy megkapták tőlünk a korábbi meccsek analízisét, mert sok gólt kaptak kontrákból. Meg kellett találnunk az egyensúlyt a védekezés és a támadás között. Néha csak egy gólt lőttünk, de akkor is nyertünk l:0-ra. A következő lépés azonban nyilván az, hogy még támadóbb felfogásban játsszunk. A szurkolók is azt váiják a Fraditól, hogy sokat támadjon, de az volt az elsődleges, hogy a védelem legyen stabil. Az NB I-ben nagy fölénnyel vezetnek, a drukkerek már bajnoknak könyvelték el a Fradit. Hogyan lehet ilyen szituációban a földön tartani a játékosokat? Még csak a bajnokság harmada van mögöttünk, 22 forduló vár ránk, mindenki 66 pontot szerezhet. Nem beszélhetünk arról októberben, hogy ki lesz a bajnok, három-négy mécsesét elvesztünk, és oda az előnyünk. Most mindenki a srácok vállát veregeti, de nem szabad elszállunk. Megfelelő jellemek vannak a csapatban, nem váltak arrogánssá vagy beképzeltté. Ha ez megtörténne, az a játékos kiírná magát a csapatból, mert már nem tudna százszázalékos teljesítményt nyújtani. Ki a csapat mentális vezére? Nem emelnék ki egy konkrét játékost, de nagyon fontos, hogy ennek a csapatnak van tartása. Nemcsak azokat a meccseket nyerjük meg, amelyeken vezetünk, hanem arra is képesek vagyunk, hogy vesztes állásból visszajöjjünk a meccsbe. Mint az Újpest ellen, a hazaiak vezettek l:0-ra, de fordítottunk. A Honvéd ellen szintén 1:0-s vesztésre álltunk kilenc perc után, de nem veszítettük el a tartásunkat. Bárhonnan fel tudunk állni, mert tudunk változtatni, gyorsabban játszani, keményebbnek lenni a párharcokban. Edzőként jó ezt látni. A szurkolók imádják, mert együtt él a játékkal. Nem vagyok már játékos, de tudom, mit élnek át a srácok a pályán. Szeretek közel lenni a pályához, még akkor is, ha a fiúk nem nézegetnek ki az oldalvonalhoz, hiszen koncentrálniuk kell a játékra, de érzik, hogy az edző ott van mellettük. Néha, ha látom magam a tévében, miket művelek meccs közben, azt mondom magamban, ó, te jó ég... Néha másnapra elmegy a hangom. De ezzel is jár, hogy élek-halok a futballért. Edzéseken szigorú a játékosaival? Azt vallom, hogy abban a másfél órában maximálisan koncentrálnunk kell. Nyilván sokat nevetünk is, de mindenre oda kell figyelni, minden passzra, minden labdaérintésre. Sokféle egyéniség van a csapatunkban, sok nemzetből, valakinek magánéleti gondjai vannak, valaki azon agyai, hogy kell vennie valamit a lakásba, vagy szervizbe kell vinnie az autóját. Ez normális, hiszen fiatalemberekről van szó. De fontos, hogy megmutassuk nekik, az edzés alatt tényleg koncentrálniuk kell. Ebben a csapatban nincs szükség sok büntetésre. Persze ha valaki késik, azért büntetés jár, ám nem is emlékszem, mikor késett valaki utoljára. Van néhány szigorú szabályunk, az öltözőben senki sem használhatja a telefonját. Ha valaki edzés után meg akarja nézni az üzeneteit, akkor erre lehetősége van egy külön helyiségben. Azt sem szeretem, ha valaki a masszázsasztalon mobilozik, beszélgessen a fizioterapeutával, az orvossal vagy a többi sráccal. Úgy tűnik, a Ferencvárosnak jelenleg nincs ellenfele Magyarországon, de mi kell ahhoz, hogy a Fradi európai szinten is verseny- képes legyen? Ehhez minőség kell. Ha sok minőségi játékos van a keretben, az mindenkinek jó, mert egymást is ösztönzik a jobb teljesítményre. Továbbjuthattunk volna idén az EL-ben a Zeljeznicar ellen, mert hazai pályán rengeteg helyzetünk volt, amiket nem rúgtunk be, és a végén az utolsó támadásból kapott góllal kikaptunk. Boszniában pedig nem volt meg bennünk a szükséges erő és bátorság. A magyar bajnokságban meg lehet nyerni úgy is egy meccset, hogy kihagysz három-négy helyzetet, de Európában az ellenfelek ezt büntetik. Reménykedik benne, hogy a következő szezonban a Fradi mesz- szebbre jut Európában? Azt is tudatosítani kell, hogy mi nem vásárolhatunk játékosokat egykét millió euróért. A csoportkor többi csapata viszont ezt megteheti, és vannak is ilyen játékosaik. Álmodhatunk, de nem szabad szem elől veszítenünk a valóságot. Azok a srácok, akik Magyarországra jönnek futballozni, nem Európa legjobb játékosai, mert akkor Angliába, Spanyolországba, Franciaországba, Németországba mennének. Nekünk meg kell találnunk azokat a játékosokat, akik minőséget képviselnek, de nem drágák. Nem tudunk hétszázezer eurót adni egy játékosért. Sok futballista nem is akar Magyar- országra jönni. Ez nem a Fradi ellen szól, de ha van módjuk a német másodosztályba igazolni, akkor inkább azt választják - az sokkal nagyobb kaland és kihívás számukra. Ugyanez igaz lehet az edzőkre is. Önt mi győzte meg 2013 decemberében, hogy a Fradi edzője legyen? Amikor a Ferencváros felvette velem a kapcsolatot, először bizonytalan voltam. Magyarország? A Bundesliga, Törökország, Szaúd- Arábia után? De aztán úgy voltam vele, ez egy kaland. Találkoztam néhány emberrel, megnéztem a Vi- deoton-Fradi meccset. Megismertem a klubelnököt, Kubatov Gábort és másokat is. Nem tudnám pontosan leírni, mit éreztem, de jó érzés volt. Arra gondoltam: ez egy szép sztori lehet mindkét fél számára. Ä kezdet nem volt egyszerű, háromszor döntetleneztünk, egyszer pedig kikaptunk. De folyamatosan azt éreztem, ez egy gyümölcsöző kapcsolat lehet. Most pedig csodálatos időket élünk át együtt. Az álmom, hogy bajnoki címet nyerjünk 20lóban. Ez óriási dolog lenne az edzői karrieremben és a klub történetében is, 12 év után visszahódítani a bajnoki címet. Most nagyon felszabadult vagyok, és nem gondolok a Bundesligára. Korábban, amikor külföldön edzősködtem, Törökországban vagy Szaúd-Arábiában, mindig készenlétben volt a bőröndöm, hogy haza tudjak menni. Most nincs ilyen érzésem. Itt vagyok, és százszázalékosan itt vagyok. Egy interjúban említette a „keleteurópai mentalitást”. Egykori keletnémet futballistaként jobban érti a magyar lelket? Tényleg létezik kelet-európai mentalitás, az emberek itt kishitűbbek? Magyarországon is van rengeteg ember, akinek óriási az önbizalma. De vannak olyan játékosok is, akiken látni, hogy ha hibáznak, összedől számukra a világ. Leeresztik a fejüket, a testbeszédük is megváltozik. Ezen változtatni kell, meg kell érteniük, hogy bárki hibázhat. Cris- tiano Ronaldo és Messi is elveszíti néha a labdát. Nem kell földbe döngölnöd magad, ha van egy rossz mozdulatod, mert akkor a következő percekre is kivonod magad a forgalomból, az ellenfél is érzi a bizonytalanságod, és ki is használja. Áz utánpótlásedzőknek is meg kell tanulniuk, hogy nem a világ vége, ha valaki elveszíti a labdát. Nyilván azzal kezdeni kell valamit, ha valaki folyamatosan ugyanazt a hibát követi el, de senki sem fog megölni, ha egyszer hibázol. A futball a hibákból táplálkozik, hiszen minden gólt megelőz egy hiba. Úgy tűnik, jól érzi magát az Üllői úton. Itthon érzem magam Budapesten. Rostock mellett nőttem fel, számunkra Magyarország mindig kicsit nyugatnak számított. Itt mindig sokkal szebb, divatosabb pulóvereket, ingeket, farmereket lehetett venni. Ha itt nyaraltunk, óriási táskákkal „Az álmom, hogy bajnoki címet nyerjünk 2016-ban" (Somogyi Tibor felvétele) mentünk haza. Kilencévesen jártam először Magyarországon a szüleimmel: Badacsony, Siófok, Tihany... Tizenhét éves koromban pedig a barátaimmal jöttem, de két nap alatt elfogyott a pénzünk. Néhány órát az állomáson is aludtunk, mielőtt visszaindultunk Németországba. A magyar állam nagy pénzeket fektet a stadionépítésbe. Mennyire befolyásolja a stadionok állapota egy ország futballkultúráját? Szerintem a legjobb pillanatban érkeztem, amikor ez az új stadion elkészült. Ha belépsz a stadionba, úgy érzed, a nagy európai foci részese vagy. A játékosok is sokkal fontosabbnak érzik a mérkőzéseket. Szeretnek kilépni a pályára, nagyszerűek az öltözők, van külön bemelegítőhelyiségünk. Tényleg úgy érzed magad, hogy Európa legszínvonalasabb ligájában játszol. Ez pedig nagy előny. Senki sem szeret öreg, lepukkant stadionokban játszani, de néha nincs választásunk. A saját stadionunk viszont csodálatos, ez pedig egy extra motiváció. Mit gondol arról, hogy a magyar bajnokság résztvevőinek számát tizenkettőre csökkentették? Az elején kicsit sokkolt a hír. Tizenkét csapat? Brrrr! Kelet- Németországban kettővel több volt az élvonalban, a többi állomáshelyemen számomra a 18 csapatos bajnokság volt a normális. De lehet, hogy ezzel nőtt a bajnokság színvonala, több az izgalmas mérkőzés. Hétről hétre kemény meccsek várnak ránk, most már nincsenek olyan gyenge csapatok. Nem akarok senkit megsérteni, de ha a Mezőkövesddel vagy a Lombard Pápával játszol, az nem ugyanaz, mintha a Debrecennel vagy az Újpesttel. . A Ferencváros egy soknemzetiségű csapat. Hogyan jönnek ki egymással a különböző vérmérsékletű játékosok? Ha vannak szabályok, akkor ez nem olyan bonyolult. Az afrikai srácoknak teljesen más a mentalitásuk, mint az európaiaknak. Sokkal érzékenyebbek, nagyon családcentriku- sak. Velük nem lehet csak a futbal 1- ról beszélni, rá kell kérdezni a családra is, arra, hogyan érzik itt magukat, hiszen messze vannak az otthonuktól. Minden futballista mögött ott az ember, Amikor valakit bírálunk, mindig csak a futballistát kritizáljuk, soha nem az embert. Olykor keménynek és egyenesnek kell lennünk, mert ezek fiatal srácok, s néha azt gondolják, övék a világ, de az a lényeg, hogy utána visszatérjenek a kemény munkához. Ha nincs fegyelem apályán kívül, akkor nincs fegyelem a pályán sem. Az edzések hivatalos nyelve az angol? Igen, az angolom napról napra fejlődik, de ha az érzelmek kijönnek belőlem, akkor néha németre váltok, mert nem találom angolul a szavakat, és nem akarok úgy kinézni, mint aki három osztályt végzett. Számomra ez kulcskérdés, ha nem tudom a megfelelő angol szót, akkor németül beszélek. A teljes interjút az ujazo.com ra kattintva olvashatják.
