Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-15 / 238. szám, csütörtök
20 SPORT 2015. október 15.1 www.ujszo.com Pótselejtező, de kiemeltként Az utolsó pillanatban egy szabadrúgásgóllal úszott el a magyar labdarúgó-válogatott egyenes kijutása az Eb-re így örültek a törökök, amikor megtudták, hogy Eb-résztvevők (Sita/ap) ÖSSZEÁLLÍTÁS Selcuk Inán 89. percben lőtt szabadrúgásgólja azt jelentette, hogy Törökország lett a legjobb harmadik a labdarúgó-Eb selejtezőcsoportjaiban, Magyarország pótselejtezőre kényszerül. A párosítást vasárnap sorsolják, a magyarok kiemeltek lesznek. Ellenfelük a Dánia, Írország, Norvégia, Szlovénia négyesből kerül ki. Török csoda A kedd esti mérkőzések 89. percéig még Magyarország volt a legjobb harmadik helyezett, mert bár Kazahsztán ekkor már vezetett l:0-ra Lettországban (a kazahok sokkal jobbak voltak), a török-izlandi meccs még 0:0-ra állt, ráadásul a törökök emberhátrányban futballoztak. Azt viszont tudták, hogy a csoport másik mérkőzésén nekik kedvező az állás, a tévéközvetítésben még lassítva is megmutatták, ahogy Fatih Terim szövetségi kapitány szól a játékosainak, Arda Turan pedig a kezével egy nullát és egy egyest formálva mutatja a többieknek az eredményt. Amikor a 84. percben kimaradt Arda Turan helyzete, úgy tűnt, ez volt a meccslabda. Egy perccel a rendes játékidő vége előtt azonban szabadrúgáshoz jutottak a törökök, Selcuk Inán pedig védhetetlenül a hálóba csavart. Az isztambuli meccs lefújásakor még nem volt vége a rigai találkozónak, hátborzongató látvány volt, ahogy a lelátókon ezernyi török zászlót lengetve váiják a lett-kazah végét a drukkerek, egy olyan meccs után, amely az ankarai terrortámadás áldozatainak emlékére gyászszünettel kezdődött. A kazahok győzelme azt jelentette, hogy a lettek a hatodikok az A csoportban, ezzel pedig az ellenük elért eredmények nem számítottak be a csoportharmadikok rangsorába (a törökök a lettekkel kétszer döntetle- neztek, a kazahokat viszont kétszer legyőzték), s így 16 ponttal Törökország lett a legjobb harmadik, egy ponttal megelőzve Magyarországot. Bosszantó banánhéj A magyar játékosok csalódottan vették tudomásul a történteket. „Ilyen nincs... Ez miért velünk történik meg?” - tette fel a kérdést Juhász Roland. „Bosszantó, hogy egy banánhéjon csúsztunk el - idézte a Nemzeti Sport a Puskás Akadémia védőjét, Fiola Attilát. - Flétfőn és kedden is néztem a riválisok meccseit, végül nem sikerült kiszurkolni a számunkra kedvező eredményeket. Nagyon kemény erőpróba vár ránk a pótselejtezőn, hiszen esélyünk sincs arra, hogy gyenge ellenfelet kapjunk. Am biztos vagyok benne, hogy a következő két találkozón nem letört magyar válogatott fut majd ki a pályára.” „Sajnálom, hogy így alakult, de ha már pótselejtezőre kényszerülünk, megpróbáljuk megragadni az alkalmat, hiszen az elmúlt csaknem húsz évben még eddig sem jutott el a magyar válogatott. Nem is tudok olyan válogatottat mondani, amelyet kimondottan szeretnék ellenfélnek, mert mindegyik rendkívül erős” - mondta a Lech Poznan támadója, Lovrencsics Gergő. „A selejtezők elején a csoport harmadik helyét céloztuk meg, és az elmúlt évek legnagyobb sikerét értük el azzal, hogy végül megszereztük a pótselejtezős helyet. Persze bosszantó, hogy a selejtezősorozat utolsó napján csúsztunk le az egyenes kijutásról, de ezen már nem tudunk változtatni. Csoportunkban igyekeztünk végig kiegyenlített teljesítményt nyújtani, erre lesz szükségünk a következő két mérkőzésen is” - fogalmazott a varsói Legiában légióskodó Nikolics Nemanja. Kiemeltek leszünk A magyar válogatotton kívül Ukrajna, Norvégia, Dánia, Svédország, Írország, Bosznia-Hercegovina és Szlovénia játszik még pótselejtezőt. A magyar válogatott az ukránokhoz, a svédekhez és a bosnyákokhoz hasonlóan kiemelt lesz - mindez 2 ez- redponton múlt, az UEFA rangsorában ugyanis ennyivel előzi meg a pótselejtezőben érintett csapatok közül ötödik dánokat. A rangsor kialakításánál a 2012-es Eb és selejtezőinek eredménye 20 százalékkal, a 2014-es vb-t és selejtezői 40 százalékkal, míg a mostani Ebselejtezők eredményei szintén 40 százalékkal estek a latba. A pótselejtezők párosítását vasárnap 11.20-kor sorsolják, a magyarok a dánokat, az íreket, a norvégokat vagy a szlovéneket kaphatják ellenfélnek. A meccseket november 12-14. és 15-17. között rendezik oda-visszavágós rendszerben. Nehéz ellenfelek A lehetséges riválisok közül Magyarország 34 éve nem győzte le a norvégokat, azóta öt döntetlen mellett négyszer kikapott tőlük. Az íreket 22 esztendeje nem múlta felül a nemzeti együttes, igaz, azóta egyetlen meccset játszott a két gárda, amelyen gól nélküli döntetlen született a 2012- es Eb-t megelőzően. A dánok ellen hazai pályán veretlenek a magyarok, viszont az elmúlt 32 évben összességében egyszer sikerült nyerniük, egyszer a rivális győzött, háromszor pedig - köztük a tavaly májusi barátságos meccsen is - döntetlen született. Ez ellen a három válogatott ellen az összmérleg pozitív, a szlovénokkal szemben viszont négy meccsből hármat elvesztett Magyarország és csak egyszer győzött-még 1998-ban. Dánia és Írország részt vett a legutóbbi Eb-n, míg Szlovénia és Norvégia legutóbb 2000-ben szerepelt kontinensviadalon. A magyarok legutóbb 1997-ben jutottak pótselejtezőig, de az 1998-as vb-részvételért játszott párharc csúfos véget ért, a jugoszlávok Budapesten 7:1-re, hazai pályán pedig 5:0-ra verték Csank János együttesét. A magyar nemzeti együttes az 1986-os világbajnokság óta először indulhatna nagy nemzetközi tornán, az Eb-re pedig története során harmadszor juthat ki, erre legutóbb 1972-ben volt példa. (MTI, nso) A balsorsról és a büszkeségről KISS TIBOR NOÉ Fociban nem j ött be a keleti nyitás. A kazahok és a törökök miatt nem Magyarország lett a legjobb csoportharmadik az Ebselejtezőkön, így pótselejtezőt kell játszanunk akijutásért. Visszatekintés az elmúlt egy évre. Zuhanás egy pillanat alatt Nagyjából öt percen múlt a magyar váíogatott biztos Eb-rész- vétele. 1986 után juthattunk volna ki újra nagy világeseményre, ez azonban egyelőre megint nem sikerült. Lehettünk volna a legjobb csoportharmadikok a mezőnyben, ám végül jött a kazah Kuat és a török Selcuk Inán, mi pedig készülhetünk a pótselejtezőre. A spanyolok hétfőn még megtették nekünk azt a szívességet, hogy legyőzték Ukrajnát, kedden azonban a számunkra legkedvezőtlenebb forgatókönyv érvényesült: Kazahsztán Rigában győzte le a teljesen szétesett lett csapatot, Törökország pedig egy 89. percben lőtt szabadrú- gásgóílal Izlandot. Az elmúlt hetekben az ország ismét két pártra szakadt. Az elvakult futballbarátok szerint semmi sem számít, csak az, hogy Magyarország újra ott legyen egy nagy fütballese- ményen. A másik oldal képviselői azt mondták, ez a magyar válogatott, ezzel a teljesítménnyel nem érdemel Európa-bajnoki részvételt. Voltak drukkerek és ellendrukkerek, szurkoltunk a spanyoloknak (nem is csalódtunk bennük), majd szurkoltunk Lettországnak és Iz- landnak (mindhiába), de a vége mindig ugyanaz: az izgalmak napokig tartottak, a zuhanás azonban egy pillanat alatt bekövetkezett, Inán a jobb felső sarokba rúgta a labdát. Balsors akit régen tép. A legfurcsább sorozat Csak egyvalamiért nem kellett szorítanunk úgy igazán: a magyar válogatottért, legalábbis apályán. Ez volt talán minden idők legfurcsább selejtezősorozata a magyar válogatott számára. Az északírek elleni hazai vereséggel kezdtünk, és Pintér Attila meccs utáni nyilatkozatának első mondata („Úgy gondolom, hogy sikerült megszereznünk a vezetést”) megadta az alaphangot. Hamar kiderült, továbbra sincs védelmünk, hiába tolódtunk. Pintér Attila már korábban közröhej tárgya lett (a-fia ifimeccsén állítólag botrányt okozott, később az MLSZ kommunikációs tanfolyamra küldte), menesztették is. Ezt követte a Dárdai-korszak. Sokak szerint ez maga volt az aranykor, pedig csak annyi történt, hogy a kőkemény és realista edző végre összerántotta a csapat védelmét. Jöttek az eredmények is: 1:1,1:0,1:0,0:0,1:0. Aztán a Hertha is bekeményített, nekünk pedig maradt a light-Dárdai, azaz Bemd Storck. A Dárdai-vonal folytatódott, a szenvedély azonban hiányzott a csapatból, Athénban pedig a védelmünk is összeomlott. Hiába mosolyogtak a játékosok a lefújás után, inkább sírni kellett volna. Majdnem sikerült így jutottunk el az Európa- bajnoki szereplés kapujáig. Harminc év után most kerültünk a legközelebb ahhoz, hogy kijussunk egy nagy fütballeseményre. Majdnem a legjobb csoportharmadikok lettünk úgy, hogy öt ellenfelünk közül mindössze kettőt (a Feröer- szigeteket és Finnországot) sikerült legyőznünk, a másik hármat (Eszak- írország, Románia, Görögország) nem. Abban is mindenki egyetértett, hogy soha korábban nem voltak ilyen gyenge ellenfeleink egy selejtezősorozat alatt. A görög válogatott tíz éve nem volt ilyen tragikus állapotban, és az egykori román füt- ballsztárok is csak fintorogtak, ha meglátták a csapatukat. Hagi és Mutu helyett ezúttal egy 3 5 éves spíler, Sanmartean kevergetett. Más szint. Hogy az északírek milyen csodálatos fejlődésen mentek keresztül? Láttuk: a belfasti meccsen a labdát alig tudták levenni, kilencven perc alatt egyetlen épkézláb támadást sem tudtak vezetni. A saját gyávaságunk A belfasti meccs egyébként szimbolikus: a saját gyávaságunk miatt kényszerültünk pótselejtezőre. Ne szépítsük: végigjátszottunk tíz mérkőzést úgy, hogy alig maradtak emlékezetes pillanatai ennek a sorozatnak. Rendben, a románok ellen nem kaptunk ki, Dzsudzsák bukaresti góljában (és a második félidei játékban) valóban volt valami felemelő. A magyar futball - elvakultak szerint hazaáruló - kritikusaként abban a negyvenöt percben igazán őszintén tudtunk szurkolni a magyar válogatottnak. Kit érdekelt akkor a bundabotrány vagy a felcsúti futball? Ria-ria Hungária, akkor bele tudtunk ebbe borzongani. S persze, az is szép volt, ahogy Böde Dániel csereként beállva lőtt két gólt, így sikerült fordítanunk Feröer ellen. De ez azért nem az igazi, Feröer ellen nem az. Az igazi, felemelő teljesítmény hiányzott egy igazi nagycsapat ellen. Láttuk az ukránokat Spanyolország ellen, lenyűgöző, bátor focit mutattak - de mehetnek ők is a pótselejtezőre. Láttuk Norvégiát, ahogy darabokra szedi a világsztárokból álló horvát csapatot. Kevés: pótselejtező. A közvetlen kijutás végül két kiscsapatnak sikerült, de ők tényleg vért izzadtak. Először jutott ki nagy világeseményre Albánia, amely idegenben győzte le Portugáliát, és végig helytállt. Iz- landról pedig már beszéltünk eleget: oda-vissza verte Hollandiát, legyőzte a cseheket és a törököket is. Mélypont Az elmúlt időszak mélypontja azonban mégsem Pintér Attila volt, hanem a Nemzeti Sport ötlete: a lap szerkesztői spanyol nyelvű levelet írtak, amelyben arra kérték a spanyol válogatottat, hogy ajátékosai tegyenek meg mindent az Ukrajna elleni pontszerzésért. Mert azzal örömet tudnának okozni a magyar népnek. Mert mi adtuk nekik Puskást és Kubalát. Akik ezt a levelet írták, azoknak alighanem fogalmuk sincs a büszkeségről. Lassan a nap huszonnégy órája azzal telik, hogy erre hívják fel a figyelmünket, a nemzeti öntudat fontosságára - ez az össznépi számolgatás azonban ennek a paródiája volt. Nyavalygás, könyörgés, törleszkedés. Nem csoda, hogy a levélírós akciót a szurkolók azonnal kifigurázták, de még a Sport Televízióban helyet foglaló szakkommentátorok is meglepő realizmussal reagáltak a keddi „drámára”, Nyilasi Tibor és Török Gábor is kimondta finoman azt, amit a futballszerető tömegek is éreznek: ez az Eb-részvétel az ölünkbe pottyant volna, és (egyelőre) nem is igazán érdemeltük volna meg. (Más kérdés, hogy a magyar futball szellemi magaslatait az is jól jellemzi, hogy a szövetség elnökségének egy olyan értelmiségi a tagja, aki az élő adásban stréber diákként dadogja el a fürdőszobatükör előtt begyakorolt poént: azazhogy „itt meglett férfiak drukkolnak a letteknek”.) Hatalmas lehetőség A büszkeségről egyébként érdemes beszélni. Mindenki szeretne büszke lenni önmagára, a családjára, a városára, a hazájára. Ehhez azonban kell valami, amire tényleg büszkék lehetünk, márpedig a magyar foci jelenleg nem ilyen. A siralmas hangulatú csoportkor után következő pótselejtezővel azonban a futballistáink hatalmas lehetőséget kaptak. Csak rajtuk múlik, hogy végre katarzist okozzanak a szurkolóknak. Mert ez a futball lényege: a katarzis. Ezt hiányoljuk és ezért szurkolunk.
