Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-15 / 238. szám, csütörtök
I HOBBI üj szó 2015. október • www.ujszo.com Vadászat lxi|' A fegyverekről I. rész: a hidegfegyverek Ahogy korábban kifejtettük, a vadászat egyidős az emberiséggel. És ha ez így van, ugyanez elmondható azokról a fegyverekről, amelyeket szaknyelven hidegfegyvereknek nevezünk. ember pedig alkatilag nem alkalmas arra, hogy puszta kézzel elfogja és megölje azokat az állatokat, amelyek a táplálékát képezhetik. Ezért valószínű, hogy az eszközkészítés és eszközhasználat kezdetén a fegyverek már ott voltak az ősember kezében. Függetlenül attól, hogy pattintott kvarcból, bronzból vagy később acélból készültek, és használták őket a mindennapi életben vagy harcászatban, vadászatban, úgy hívjuk őket, hogy hidegfegyverek. BUNKÓK, DÁRDÁK, ÍJAK Lehettek éles vagy hegyes szerszámok, mint a kés, tőr, nyílvessző, lándzsa vagy a lándzsa hajító változata, a dárda. Hidegfegyvernek számítanak a nagy súlyú tompa szerszámok is, mint a közönséges bunkó vagy a buzogány. A hidegfegyverek gyártása és használata a fejlődő embertől megkövetelte erőnléte és az ügyessége fejlesztését is. Talán a megváltoztatott súlypontú lándzsa, a dárda lehetett az első olyan hidegfegyver, amellyel az ember távolságokat hidalhatott át. Nem véletlenül használják vadászatra a hajító dárdát még napjainkban is Afrikában. Használata az embertől komoly fizikai erőnlétet és nagy ügyességet kíván. A fejlődés során több olyan hidegfegyver is keletkezett, amit külső energiával működtettek, például a gravitációval. Ezek a fegyverek hajítógépek formájában inkább a harcászatban értek el sikereket. Az energia tárolására és felhalmozására képes hidegfegyverek, mint az íj vagy a nyílpuska a fejlődés folyamán teljes értékű és komoly hatótávolságra is ölni képes vadászfegyverré váltak. Az íjászat napjainkig megbecsült sportág, és az utóbbi ötven évben egyre többen használják vadászatra is. VADÁSZKÉS, VADÁSZTŐR A vadászkés ma is kötelező felszerelése minden vadásznak, de ma már csak az elejtett vad kezelésére használják. Nem úgy a vadásztőrt. A tűzfegyverek használatának kezdetén a vadásztőr szorosan hozzátartozott a vadászok felszereléséhez. A vadásztőr valójában egy egyenes, hosszú vadászkard. A tűzfegyverek kezdeti megbízhatatlansága vagy csekély hatékonysága,nagyon sok sebzést okozott. A kezdeti tűzfegyverek újratöltése és gyújtási biztonsága nem hasonlítható a mai modern fegyverekéhez, ezért a vadász gyakran került szükséghelyzetbe vagy akár közvetlen életveszélybe is, és ilyenkor jól jött az azonnali önvédelem lehetősége. Ezt biztosította a vadásztőr. A vadász abban az időben nem volt elképzelhető hidegfegyver nélkül. Pár száz évvel ezelőtt nagyon sok olyan vadászati módot alkalmaztak, ahol a tűzfegyverek szóba sem jöhettek. A vadat hálóval is vadászták, vagy veremmel ejtették csapdába és úgymond „verették". Ez azt jelenti, hogy a hálóba gabalyodott vadat dárdával, vadásztőrrel leszúrták, vagy közönséges bunkóval agyonverték. Vadásztőrt ma már szinte senki nem visel a vadászaton, de egy mérsékelten hosszú, díszes vadásztőrnek, amilyet valamikor a szakma „szarvaskésnek" is nevezett, nagy hagyománya van az erdészek és vadászok díszöltözetében, és fontos kelléke a vadászati kultúrának a vadászok avatásán. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a világ legerősebb ágyúja is hidegfegyver. Az üzemeltetéshez sűrített hidrogéngázt használnak, melyről köztudott, hogy nagyon nagy nyomásra sűríthető. Ezt az ágyút kizárólag tudományos célokra használják. Takács Frigyes (A szerző felvételei) i A légpuska nem tűzfegyver Létezik egyfajta hidegfegyver, amely első ránézésre alig vagy semmiben nem különbözik a modern tűzfegyverektől. Ez pedig a légpuska, vagy ahogy mifelénk nevezik, a „szélpuska". A légfegyverek mind tárolt energiával működnek, és a tároláshoz legtöbbször rugót vagy sűrített gázokat használnak. Ennek a tárolt energiának a felszabadítása hozza mozgásba a lövedéket. Már a 17. században ismertek voltak olyan konstrukciójú légfegyverek, melyeket harcászati célokra használtak. A napóleoni háborúból származik az a pneumatikus fegyver, amelynek 13 mm-es lövedékével 20 méterről átlőttek egy collos fenyődeszkát. A lövedék meghajtásához a puska agyában (tusában) tárolt gázt használtak, ami nem volt más, mint közönséges levegő. Nagyjából 2000 pumpálással lehetett a tartályt megtölteni, és ez a levegőmennyiség 20 kiegyenlített erősségű lövés leadásához volt elegendő. A „kiegyenlített erősség" azt jelenti, hogy a pneumatikus fegyver kiegyenlítő tartállyal is rendelkezett. A környezetünk levegője megfelelő technológiával bármikor összesűríthető 250-300 bar nyomásra. Igaz, az akkor már ismert tűzfegyverek ennél többet tudtak, hiszen az akkor használt fekete lőpor képes 1800 bar körüli nyomást produkálni. De a tűzfegyverek utántöltése és az akkori gyújtástechnika miatti biztonsága meg sem közelítette a 17. századi légfegyver tűzgyorsaságát és megbízhatóságát. Ez a hidegfegyver olyannyira sikeres konstrukció volt akkor, hogy ha valamelyik katonát ilyen fegyverrel fogták el, azt azonnal kivégezték. Csak ámulni tudok azon, hogy a 17. század műszaki lehetőségei hogyan tették lehetővé ilyen precíz szerkezet létrehozását. A tűzfegyverek gyors fejlődése visz- / szafogta ezt a sikeres konstrukciót, de ma már újra a reneszánszát éli. Igaz, vadászatra nem nagyon használják (kivéve az orvvadászatot), de Dél-Koreában ma is gyártják azt ^ -Cľ a pneumatikus (légtartá[ lyos) légfegyvert, melynek a kalibere 6,35 mm, és lövedékének kezdősebessége meghaladja a 300 m/s-ot. Ezt a fegyvert kifejezet- ^ , ten vadászatra használják. Nekem is van egy 177 (4,5 mm) kaliberű pneumatikus fegyverem, amely alkalmas célzott lövések leadására 50 méternél nagyobb távolságra is. Felnőttek kezébe való fegyver ez is, és kiváló eszköz a céllövészet gyakorlására. Hogy nem játékszer, arra utal az ára is, mely megközelíti egy jobb golyós puska árát. (tf) —— wmm
