Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-15 / 238. szám, csütörtök
Uvi Hobbiállat 2015. október • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I Gyógyító madarak A lányom megbarátkozott a sasokkal és baglyokkal is, de egy alkalommal elárulta, hogy nimfapapagájt szeretne. Az érsekújvári járásbeli Kisváradon ismertük meg a fiatal madártenyésztőt. Muflonok, bárányok, százfajta baromfi sétált a portáján. A fiatalember kerekesszékben ült, de hihetetlen ügyességgel igazgatta birodalmát. Tizenöt fajta díszmadarat tenyésztett, és természetesen akadt köztük nimfapapagáj is. Döbbenten néztük, ahogyan bekúszik a madárért a röptetőbe és kis fészket formálva tenyeréből kiemeli nekünk az új családtagot. Ropi népdalokat fütyült, megtanult bennünket ébredéskor köszönteni, az egész ház zengett a jókedvétől. Ez a történet azonban nem végződött szerencsésen, mert miután kiköltöztettük a kültéri röptetőbe, a negyedik születésnapján megajándékoztuk egy tojóval. Ropi egy szép napon úgy döntött, önálló életet kezd, és etetéskor megszökött a szerelmével. Nem mindig adhatjuk vissza a repülés szabadságát E szre sem vettük, mikor váltunk ideiglenes befogadókká, de otthonunkat szép lassan belakták az állatok. Puha fészek helyett megteszi egy sokat próbált edzőruha bélelt zsebe, és nincs jobb érzés annál, mint amikor úgy érezzük, beszélni tudunk az állatok nyelvén. A madarak világában nincs szükség szavakra. Az ideiglenes befogadók azonban sosem ragaszkodhatnak önkényesen, makacs szeretettel tollas barátjukhoz, mert ennél sokkal fontosabb, hogy visszaadják gondozottjuknak a repülés szabadságát. LAKÓTELEPI ERKÉLYEN IS ÉLHET SAS Samu élő bizonyíték arra, hogy nem a vidéki élet tette családunkat megrögzött állatvédővé és befogadóvá. Tizenöt évvel ezelőtt megkérdezte egy vadász a férjemet, szeretne-e sast tartani. Ha nem viszi haza, akkor preparálja. A család döntése egyértelmű volt, így a sérült lábú mezei egerészölyvnek építettünk egy röptetőt az ötödik emeleti lakás erkélyén. A családban kizárólag a madárnak és a vizi teknősöknek vásároltunk marhahúst. Rendes helyen a teknősök felnőtt korukra is csak valamivel nagyobbak, mint egy munkásember tenyere, de Tádé, Mazsola és Fülöpke akkorára kerekedett, mint egy palacsintasütő. Kénytelenek voltunk a teknősöket a fővárosi állatkertnek ajándékozni, a családtagokat időnként meglátogattuk. Samu azonban maradt, egyszer etetéskor elszabadult, és elegáns szárnycsapásokkal körözött a szomszédos óvoda parkja felett, majd leszállt a hintára. Védőkesztyűben etettük és a kalitka tisztítása életveszélyes volt. Ekkor léptünk először kapcsolatba a madárvédőkkel. Samuból a sérülése miatt már sosem lett erdőkerülő, a határok egykor éles szemű őre azonban tenyészmadárként fontos szerepet kapott egy Pozsonyhoz közeli rehabilitációs központban. Remélem, szemrevaló utódaival máig találkozunk a határban. HOGYAN LETTÜNK BEFOGADÓK Miután vidékre költöztünk, úgy ragadt ránk néhány év alatt az ideiglenes befogadó szerepe, mint vándor bakancsára a sár. Erőnket és anyagi lehetőségeinket nemegyszer meghaladták a feladatok, mégis mentettük a menthetőt, mert úgy gondoltuk, ez a dolgunk. Ösztönösen választottuk az első németjuhász kutyát abból az alomból, annak is a maradékéból, amely a gazda nyakán maradt. A többi négy kutya valahogy jött magától, az egyikre a parkolóban találtunk rá, a másikat félholtan dobták át a kerítésen, ketten beszegődtek hozzánk egy napon az előkertbe, és lettünk édes otthona hat sorsára hagyott cicának is. Ezt a kis kitérőt csupán azért tettem, hogy az olvasó megértse, milyen komoly logisztikára van szükség, amikor a legújabb családtagot, a májusban született, komoly sérüléseket szenvedett kuvikbaglyot etetem, napoztatom a kertben. Bubó II nem az első baglyunk, ideiglenes befogadóként elsőként egy fülesbaglyot vettünk gondozásba néhány évvel ezelőtt. Bubó I az érsekújvári park játszóterén hullott ki a fészekből és egy cserkészapuka telefonált, jöjjünk érte azonnal, mert kutyák és macskák csavarognak a környéken. Ekkor ismertük meg Jozef Lengyel ornitológust, akivel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. A bagoly etetésével nem volt gondunk, marhahúst, csirkehúst kapott, és később az egyik madárvédő receptje alapján elkészítettük számára az első túrógombócokat főtt tojásból, túróból, reszelt sajtból és apróra vágott petrezselyemlevélből. Hangulatos estéket töltöttünk a madárral, Bubó I az asztal közepén állva élvezte a . család figyelmét és törődését, majd amikor felerősödött és körberepülte a nappalit, végül simán landolt a sötétítőfüggönyön, visszakapta a szabadságát. A denevérekre nemet mondtunk Egy komoly vallomással tartozom az olvasóknak a történetek kapcsán. Ideiglenes befogadóként egyetlenegy alkalommal mondtunk nemet az ornitológus kérésére. Egy egész rajnyi denevért kellett volna befogadnunk és gondoznunk, erre azonban nem éreztük magunkat eléggé felkészülteknek.
