Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-13 / 236. szám, kedd
www.ujszo.com | 2015. október 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Régiós szolidaritás Pár hónapja még elég borús volt a visegrádi négyek jövője TOKÁR GÉZA I dőről időre előkerül a visegrádi négyek együttműködésének jövője - általában akkor, amikor valamelyik országnak gondja van és szövetségeseket keres. Meg amikor egy probléma kapcsán kiderül, hogy nem létezik semmiféle közép-európai szolidaritás és mindenki külön utakon jár. E forgató- könyvtől eltérően most mindegyik visegrádi ország azonos választ adott a menekültválságra: akármi legyen az ára, nem akarnak emigránsokat (Lengyelország utolsó pillanatban való kihátrálása a kvótákról döntő európai bizottsági ülésen pillanatnyi megingás és egy politikai alku eredménye volt). A visegrádi együttműködés jövője pár hónapja megjósolhatatlan volt - természetesen egy probléma kapcsán megint megmutatkozott a szolidaritás hiánya. Az orosz-ukrán válság miatt Lengyelország mindegyik partnerével kisebb-nagyobb összeütközésbe került, különösen a lengyelmagyar kapcsolatok romlottak meg az orosz-magyar közeledés hatására. Ilyen körülmények között joggal lehetett feltenni a kérdést, mi az, ami a visegrádi négyeket összetartja. Nem is a jövő, hanem a múlt? A közelmúltban is lehetett kapcsolódási pontokat találni, hiszen Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország sorsában közös, hogy a kommunista örökségen felülemelkedve közösen integrálódni tudtak az európai intézményekbe. Új célokat viszont nem jelölt ki senki. Az uniós tagság elérése után a régióbeli tagállamok elveszítették a közös motivációt, a legtöbbjüknek saját, a szomszédjaitól eltérő prioritásai voltak. A visegrádi négyek koncepciója akkor került elő a fiókból, mikor valamelyik állam a régiós középhatalmi törekvésekhez próbált partnereket szerezni. Magyarország a kilencvenes évek elején dédelgetett hasonló ambíciókat, mikor még egyértelműen a legfejlettebb és legnyugatiasabb államnak számított, Lengyelország pedig pár éve játszott el a gondolattal, miként erősítheti tovább egyébként sem csekély pozícióit és válhat még komolyabb tényezővé. A menekültválság új helyzet elé állítja a tagállamokat. Lengyelország, Szlovákia és Magyarország schengeni határállam, Magyarország elsősorban Szerbia felől, Szlovákia és Lengyelország elméletileg Ukrajna irányából számít első vonalnak a dublini egyezmény értelmében. így amikor megindul a menekültáradat, a középpontba kerülnek - Orbán Viktor kijelentéseire és a magyarországi történésekre az elmúlt hónapokban tényleg egy egész világ figyelt (hogy miként ítélte meg azokat, az egy másik kérdés). A V4-ek csütörtöki találkozóján kiderült, biztonságpolitikai téren van hajlandóság az együttműködésre. A korábban közösen felállított harci csoporton túl a schengeni határok védelme is hivatkozási alap. Ez pedig egy égető dologgal több, ami valódi együttműködésre ösztönöz. LÖVÉSZÁROK Patyomkin-falu smeres változatban Alattomosan rukkolt elő a kormánypárt a szociális csomag általános forgalmi adóra (DPH) vonatkozó részével. A kormánypárti képviselők három hónapos lebegtetést követően, az utolsó pillanatban, a szavazás előtt terjesztették a parlament elé a néhány élelmiszer általános forgalmi adójának (DPH) 10 százalékos mérséklésére vonatkozó listájukat, hogy még csak véletlenül se lehessen hozzászólni. Ahogy az már megszokott, direktív módon, kényelmes többségükre támaszkodva, meg is szavazták. A tervezet sajnos amolyan Patyomkin-falusra sikeredett. Kívül csillog-villog, jól kommunikálható pár hónappal a választások előtt. 77 millióval kurtítja meg a költségvetést, miközben gyakorlatilag senkin sem fog segíteni. Kizárólag méregdrága smeres választási kampányfo- gás sikeredett belőle, amit mi, adófizetők fizetünk. A legfőbb gond az, hogy az intézkedés az alig több mint 5 milliós szlovákiai összlakosság esetében átlagosan legfeljebb havi 1-2 eurós megtakarítást, támogatást jelent személyenként. De csak akkor, ha valóban csökkennek az árak. Tény, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, de az ilyen áfacsökkentés nem más, mint az emberek szemberöhögése. Ne feledjük, csak a Váhostav-botrány esetében 60 milliót spórolt a kormány egy, a Smerhez közeli vállalkozónak. Az intézkedés legnagyobb hibája, hogy hiányzik a címzett. Ráadásul azt eredményezi, hogy minél gazdagabb valaki, annál több pénzt spórolhat meg, s akinek meg valóban jól jön minden euró, az szinte semmit sem kap. Példaként említem a tőkehúst: ha valaki megveheti a 25 eurós bélszínt, az 2,5 eurót kap az állam „szociális” csomagjából. Akinek csak a 3 eurós lapockára futja, mindössze 30 centtel szúrják ki a szemét, így herdálnak el 77 milliót a közpénzből, kampányfogásként. Mégis erre vetemedett a Fico-kabinet, amellyel ismét igazolta, hogy lózungjai ellenére nem a szociálisan gyengébb rétegek érdekeit tartja szem előtt, hanem sokkal inkább az oligarchákéit. Lassan bekövetkezik az, amire rég figyelmeztetjük őket: Szlovákia hovatovább újkori gyarmattá válik Európában, éspedig az olcsó agrárproduktumok, a gabona, a kukorica és a vágóállat előállítójává. A feldolgozás, a termékek előállítása pedig külföldön történik, így az úgynevezett hozzáadott érték, meg a haszon is ott marad. Ha a 77 millió eurót a mezőgazdaságba, a feldolgozó- iparba fektetnék, vagy akár egyenesen a kis gazdaságoknak, fiatal gazdáknak adnák, csaknem ötezer új munkahelyet hozhatnánk létre a Híd Polgári Vízió című stratégiai dokumentum értelmében, és garantáltan tíz százalékkal csökkenthetnénk valamennyi élelmiszer árát. Ez lenne az igazi segítség, nem pedig a suba alatt véghezvitt, nagy csinnadrattával beharangozott szemfényvesztés. Csicsai Gábor, a Híd parlamenti képviselője Elcsúszott tervek NAGYANDRÁS MVK friss felmérése szerint sem az SaS, sem az OEaNO-Nova koalíció nem jutna be a parlamentbe, mi több, az utóbbi nemhogy a koalíciók esetében megállapított 7, hanem még a sima bejutáshoz szükséges 5 százalékot se érné el. A korábbi közvélemény-kutatások is hasonló tendenciát mutattak, bár Matoviéék most először kerültek a vonal alá. A tavaly év végi nagy álmok a jobboldal vezető erejévé válásról lassan szertefoszlanák, sőt, egyre inkább a puszta parlamenti lét forog veszélyben. De vajon hol csúszott el a dolog, hiszen fél éve még ők akarták összefogni szinte a teljesjobboldalt? Nagyjából egy éve az volt a helyzet, hogy az SaS az ötszázalékos küszöbön táncolt, a Novának volt legfeljebb két százaléka, Igor Matovič pedig elkezdett harcolni elvándorló szavazóiért, és azzal mártotta be Rado Procházkát, hogy számla nélkül fizetett volna újságjának a hirdetésekért. Volt számtalan háttértárgyalás, készítettek különböző hipotetikus felméréseket, és arra jutottak, ha összefognak, még nagyra is nőhetnek. Ehhez képest most úgy néz ki, hogy az emberek egyszerűen nem hiszik el, hogy Matovič és Lipšic érdekházassága mögött van más is, mint az, hogy a két politikus újra bejusson a parlamentbe. Ha az elkövetkező egy-két felmérés is hasonló eredményt fog mutatni, simán elképzelhető, hogy Matovič Lipšicéket is átdobja a hajó korlátján, ahogy az előző választások előtt tette azzal a néhány konzervatív-független jelölttel, akik elhitték, hogy segíteni akar nekik. Eddig nagy volt a barátság, mert úgy tűnt, hogy a barátságból mindkét fél profitálhat, de amikor kiderül, hogy a szövetség mindkettejüket a víz alá húzhatja, Matovič simán lerúghatja magáról Lipšicéket. Lehet, hogy akkor már késő lesz, de az utolsó pillanatban a politikai túlélésért fognak küzdeni. Az SaS története ennél sokkal egyszerűbb és egyben szomorúbb is. Richard Sulíkék 2009-ben létrehoztak egy liberális pártot, melyben ötvözték a klasszikus liberális szellemi értékeket a neoliberális gazdasági értékekkel. Az utóbbi aztán elnyomta az előbbit, és bár 2012-ben még éppen bejutottak a parlamentbe, a párt elkezdett szétcsúszni. A pártelnök abból a Brüsszelből próbál irányítani, amit valójában kritizálni ment ki, és kint gyönyörűen megmutatta, hogy mennyire eltávolodott az európai liberális eszméktől. Nem arról van szó, hogy Szlovákiában, sőt Európában ne lenne fogadókészség a Sulik típusú politikusokra, hanem a pártelnök most egyszerűen saját pártját rombolja. Az SaS már az a párt, melynek nevében semmi keresnivalója a szolidaritásnak, de talán a szabadságot is törölni lehetne. Mostani kampányarcai között már alig találni olyan embert, aki az „értelmiségi liberálisok” közül került volna ki, talán ezért is süllyed szépen lassan az SaS. Ha a 2009-es gyökerekhez tért volna vissza, talán még lenne esélye, de Sulik és legbelső köre teljesen olvashatatlanná tette a pártot. Az EU-ellenességre nem vevők a liberális jobboldali szavazók, de ezt Sulíkék már meg se akarják érteni. FIGYELŐ A magyar összefogás nehézségei Az RMDSZ jelöltje, Soós Zoltán nyerte a marosvásárhelyi magyarok előválasztását, az előzetes megegyezés szerint így ő a magyarság közös polgármesteijelöltje a jövő évi választásokon. A három magyar párt még márciusban állapodott meg egy közös jelölt kiválasztásában! Csak így van esély leváltani a 2000 óta hivatalban levő román polgármestert a 128 ezer lakosúvárosban, ahol 58 ezer magyar él. Soós a szavazatok több mint 62 százalékát szerezte meg, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltje, Portik Vilmos 28,9 százalékot. A harmadik jelölt, a független Barabás Miklós 8,8 százalékot szerzett. Az előválasztásra mintegy 11 ezer magyar regisztrált, de végül csak bő négyezren szavaztak, ami aggasztó. Az előző választáson a mintegy 30 ezer magyar szavazat messze nem volt elegendő, hogy megszorítsák Dórin Florea polgár- mestert. Soós az előválasztás után kijelentette, eddig az RMDSZ jelöltje volt, mostantól minden marosvásárhelyi magyaré. Portik gratulált a győztesnek, de hozzátette, az előválasztáson „a marosvásárhelyiek csaknem 40 százaléka nemet mondott az RMDSZ pártpolifikájára”, ez figyelmeztető jel. Portik választási koalíciót sürget, az EMNP számára ez az egyetlen elfogadható megoldás a közös indulásra, de erről az RMDSZ ellenállása miatt eddig nincs egyezség. A független Barabás Miklós a Trans- index portálnak arról, hogy hogyan fog viszonyulni a nyerteshez, azt mondta, indulásakor sem volt arról szó, hogy támogatni fogja azt, aki győz az előválasztáson. Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzője abban is vitára számít, hogy a közös jelölt milyen lógóval indul. Az RMDSZ nyilvánvalóan azt szeretné, hogy kizárólag az ő színeiben induljon, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt támogatásával. Viszont a néppárt azt szeretné, hogy közös jelölt legyen, közös lógóval és közös kommunikációval. Az elemző szerint a mindössze 4000 szavazat azt mutatja, nincs meg az a hangulat a marosvásárhelyi magyarság körében, hogy le lehet váltani a román polgármestert. Az a legnagyobb feladat, hogy ezt a hangulatot „előidézzék”. Feszültségekkel teli környezet jellemzi a román polgármester vezette várost, ahol az is leképeződik, hogy több magyar szervezet verseng a voksokért, és az előző választások eredményei miatt van egyfajta vesztes érzés. (MTI, maszol.ro)- És a sör mikor lesz alapélelmiszer, az áfáját?! Vagy tán azt akarja a Fico, hogy józanul szavazzunk rá? (Peter Gossányi rajza)
