Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-09 / 233. szám, péntek
KULTÚRA Belorusz írónőé a Nobel-díj A „homo sovieticus" kutatója feltérképezte a szovjet és a posztszovjet emberek lelkét ÖSSZEFOGLALÓ Szvetlána Alekszijevics fehérorosz ellenzéki Irénének ítélte oda idén az irodalmi Nobel-dljat a Svéd Akadémia, amely tegnap jelentette be döntését. A testület indoklása szerint a dijat a 67 éves szerzőnek „polifonikus írásaiért ítélték oda, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak smléket korunkban". Szvetlána Alekszijevics 1948-ban született az ukrajnai Ivano- Frankivszkban. Apja fehérorosz, anyja ukrán. Apja a hadseregben szolgált, leszerelése után a család Fehéroroszországba költözött. Szvetlána Alekszijevics eleinte riporterként, valamint egy minszki irodalmi lap tudósítójaként dolgozott. Sokféle műfajjal próbálkozott: írt verseket, később novellákat és esszét is. „A valóság mindig mágnesként vonzott; kínzott és megbabonázott, foglyul akartam ejteni az írásaimban” - mondta korábban egy interjúban. Ezért esett a választása a dokumentumregény műfajára. Könyvei tragikus történelmi események túlélőinek, szemtanúinak vallomásaiból, valamint korabeli dokumentumokból állnak, a hétköznapi emberek szemszögéből mutatva be a szovjet és a posztszovjet történelmet. Tulajdonképpen harminc éve ugyanazt a módszert követi: igyekszik minél több embert megszólítani, beszéltetni. Gyakran visszakérdez, szembesíti riportalanyait tévedéseikkel, öncsalásukkal. Aztán ezeket a történeteket egymás mellé rendezi, összeragasztja, korabeli hírmorzsákkal egészíti ki, létrehozva a dokumentumriport és a széppróza szintézisét. Összesen hét könyve jelent meg, ezek közül egyelőre kettő olvasható magyarul: A háború nem asszonyi dolog és a Fiúk cinkkoporsóban. Az Európa Kiadó - remek érzékkel Szvetlána Alekszijevics október 30-ra időzítette az írónő legújabb, Elhordott múltjaink című kötetének megj elenését. Szvetlána Alekszijevics a Szovjetuniót „alulnézetből” bemutató regényeivel vált világhírűvé. A háború nem asszonyi dolog interjúk alapján készült, és a Vörös Hadseregben harcolt nőkről szól. A nyolcvanas években még egyeduralkodónak számító heroikus megközelítéssel szemben a maga reménytelen kegyetlenségében mutatta meg a második világháború valóságát. A kötet 1983-ban készült el, de csak 1985-ben, a Gorbacsov- féle glásznoszty kezdetén jelenhetett meg, előtte szamizdatban terjedt. Időközben az írónőt perbe fogták a hős szovjet nők emlékének meggyalázásával vádolták, és elbo- csájtották tanári állásából. Másik magyarul is napvilágot látott kötete, a Fiúk cinkkoporsóban az 1979-től 1987-ig tartó szovjet-afgán háborút dolgozza fel. Az írónő több (Képarchívum) . mint ötszáz mélyinterjút készített hozzá háborús veteránokkal, valamint az elesett katonák hozzátartozóival. Olyan eseményekről is szó van benne, amelyeket sokáig elhallgatott a sajtó. Végkicsengése pedig az, hogy a trauma feldolgozhatatlan, a háború továbbra is pusztít a lelkekben. Ez a mű is heves indulatokat szított, ismét bírósági per lett belőle. A vád ez esetben az volt, hogy a szerző kiforgatta riportalanyainak szavait. A könyvet végül a demokratikus közvélemény védte meg, az ügyet lezárták. Alekszijevics a rendszerváltás után, a fehéroroszországi diktatúra kialakulásával ismét ellenzékivé vált. Tíz évig nem is lakhatott hazájában, könyveit pedig betiltották. 2010-ben ugyan visszaköltözhetett Minszkbe, de munkái a mai napig indexen vannak, és csak Oroszországból behozott csempészáruként hozzáférhetők. A hamarosan magyarul is megjelenő Elhordott múltjaink a poszt- szovjet világ krónikája, és Nyugaton is hatalmas sikert aratott. „Gorbacsov és főleg Jelcin országából elvezet minket Putyin neopatriotista világába, és feltárja, miféle, a szocializmus idején mélyen beégetett reflexeket mozgósít újra a mai orosz rezsim, és miért élvezhet ekkora népi támogatást. Félelmetes és reménytelen képet tár elénk” - írja a kötetről Zádori Zsolt. Az írónő munkásságáért eddig is több nemzetközi elismerést kapott: többek között 1999-ben Herder- díjjal, 2013-ban a német könyvszakma békedíjával jutalmazták. Az irodalmi Nobel-díj hírére röviden csak így reagált: „Fantasztikus!” A testülettől érkező telefonhívás épp vasalás közben érte. Később a svéd SVT televíziónak azt mondta, megtiszteltetés, hogy olyan nagy írók társaságába kerül, mint Borisz Paszternák, a Nobel-díj híre azonban össze is zavarta némileg. Az akadémia állandó titkára, Sara Danius „nagy és innovatív” íróként méltatta Alekszijevicset az S VT-nek nyilatkozva. Az írónő szerinte meghaladta az újságírás kereteit és új irodalmi műfajt alkotott, amely magán viseli a kézjegyét. Sara Danius szerint Alekszijevics csaknem negyven évet töltött a volt Szovjetunió népei, a szabad életre képtelen „homo sovieticus” tanulmányozásával, „feltérképezte a szovjet és a posztszovjet emberek lelkét”. Munkái nem pusztán a történelemről, hanem „valami örökről” szólnak, az örökkévalóság pillanatképei. Alekszijevics nemcsak a fehérorosz elnök, Aljakszandr Lukasenka, hanem Vlagyimir Putyin orosz államfő kemény hangú kritikusa is: nem egyszer élesen bírálta Oroszországot az ukrán válságban játszott szerepe miatt, Putyint pedig imperialistának nevezte. Egy tavalyi rádió- interjúban az új orosz nacionalizmusról beszélt, kiemelve, hogy nem egyszerűen Putyin a baj, hanem a minden orosz emberben megbújó Putyin. (MTI, litera.hu, Könyvjelző) 2015. október 9. | www.ujszo.com Mit szól a döntéshez? Görözdi Judit irodalomtörténész, a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete munkatársa: Idén bejött a papírforma, vagyis a fogadó irodák esélyese! Azt gondolom, amit Szvetlána Alekszijevics fehérorosz írónő végez el a szövegeivel, nagy jelentőséggel bír. Hiszen a közelmúlt szovjet történelmének olyan eseményeit, szempontjait dolgozza fel dokumentumregényeiben, amelyeket a hivatalos történetírás elhallgat: mintegy felszabadítja ezeket a manipuláció alól a társadalom történelmi emlékezete számára. Magyarul is olvasható pár könyve. A magam részéről azonban jobban szeretem azokat a műveket, amelyek az egyén felszabadítására törekszenek a szépirodalom eszközeivel önnön - kulturális, szociális, történelmi gyökerű - előítéletei, megrögzöttségei alól, ezért az én „favoritom” Nádas Péter volt. Jon Fosse norvég drámaírónak is őszintén szorítottam. Annak viszont örülök, hogy a migránsválság közepén a 2015-ös irodalmi Nobel-díj nem vált politikai állásfoglalássá. Ettől tartottam egy kicsit. Vida Gergely költő, szerkesztő: Bevallom, Szvetlána Alekszijevics nevével egy idei (vagy tavalyi?) Jelenkorban találkoztam először. Félreraktam, nem tudom miért, de abban biztos vagyok, hogy el akartam olvasni. Aztán valamiért nem történt meg, amint hazaérek, rögvest előkeresem. Amúgy meg so- molygok magamban, ezen a bájos anakronizmuson, amelyben, gondolom, sokan osztozunk, és amelyet a Nobel-bizottság is rendesen táplál: hogy mennyire előttem vannak még a dolgok, hogy majd egyszer minden be lesz pótolva. Remélem, hogy egész Fehéroroszország büszke lesz díjazottjára, és nem csak a fele, ahogy egynémely országban az már megesett. Először lesz Pozsonyban Fehér éjszaka TALLÓSI BÉLA Európa legnagyobb kortárs művészeti fesztiválja, a Fehár ójszaka első alkalommal Pozsonyban is otthonra lel. Szombaton 19 órától hajnali kettőig 50 művószeti projekt lesz látható a városban. Pozsony. A projekt lényege, hogy a kortárs művészetet egy éjszakára kihozzák az utcákra, terekre, a szabad természetbe, a parkokba. A sötétben leginkább érvényesülő fényhang installációkkal új köntöst kapnak Pozsony jellegzetes épületei, mint a vár, a Szlovák Rádió piramisa, a régi vásárcsarnok, a VÚB székháza, amely Brano Bemár site-specific fényinstallációjának eredményeként erre az alkalomra a Tejút részévé válik. A látványos alkotás csillaghullást is produkál. A bank székházának 23. emelete kilátóként működik majd; ebből a magasságból a Fehér éjszaka szinte összes eseménye láthatóvá váPribék Gábor népmeséi motívumokra épülő Hol volt, hol nem című zenei-fényművészeti munkájával környezeti animációt fest a pozsonyi várfalaira, 3D-S Vizuális eljárással (Fotó: Biela noc) lik. Közülük csak néhányat említünk ízelítőül. A Medikus-kertben Vincent Leroy francia művész Mechanikus mező című installációja a fűszálak finom mozgását igyekszik bemutatni fényhatásokkal. Különös helyszinre is elviszik a fényművészetet: az András-temetőben a mindenszentek előünnepét teremti meg Peter Vrabef Souls című, misztikus fénylő installációja. Sydneyben már láthatták Amanda Parer ausztrál művész Betolakodók című munkáját, ezúttal a Hviezdoslav téren installálja fénylő nyulait, amelyek valóban „betolakodóknak” tűnhetnek a városi környezetben. Elise Morin és Florent Albinét műve egy úszó házikó. A strkoveci tóból nő majd ki úgy, hogy az építmény kivilágításával és színeivel a természet részévé, egyben meditálásra, a világtól való elvonulásra alkalmas menedékhellyé válik. Aki szeretne elindulni a pozsonyi Fehér éjszaka útvonalán, a térképet és minden hasznos információt megtalál a www.bielanoc.sk honlapon.
