Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-09 / 233. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. október 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nem mind igaz, mi kép Nem csak szóval, képekkel is teremthetünk mesterséges valóságot LAMPL ZSUZSANNA V olt nekem régen két fotós kollégám. Mindent tudtak a fényről, a kompozícióról, a technikáról, látták azt, amit más nem vett észre, s makacsul, csökönyösen küzdöttek a valóság lehető leghitelesebb megörökítéséért. Az egyik képes volt akár órákon át étlen-szomjan dolgozni. Egyszer a hajógyárban voltunk riporton. Megegyeztünk, hogy mikor találkozunk. Másfél órás késéssel érkezett. Agyon idegeskedtük magunkat, mert akkoriban még nem volt mobil, hogy felhívhattuk volna, ő meg vidáman kijelentette, hogy az éhségtől elájult, de fantasztikus riportképeket csinált! Máskor egy ékszerkiállításon jártunk. A teremőr megkérdezte, katalógust készítünk- e, hogy ennyit piszmogunk, mert a kollégám minden egyes darabot több szögből többször lefényképezett. Nem, mondtam, ő ilyen alapos. Meg is lett az eredménye. Gyönyörű képek születtek, a cseh gránit bordó ragyogása úgy tört át az újságpapíron, mintha vékony üveg lenne. A másik kollégám nagyon szeretett embereket fényképezni. Főleg időseket. Az ő képein az öregek arca olyan volt, mint fehér alabástrom, amelyre lágy barázdákat mélyített nem a kor, hanem a fény, miközben a szemükből kikukucskált az ifjúság. Az örök fiatalság pillanata. Egy rejtett, gyorsan becsukódó ablak. Az én nagyszerű kollégám türelmesen kivárta ezt a pillanatot, és megörökítette, és megmutatta a világnak, egy csaknem negyvenezres példányszámú szlovákiai magyar hetilap olvasóinak. Sokszor láttam dolgozni ezt a két csodálatos embert, de sosem láttam őket manipulálni a képeket. Mert ugye nemcsak a kimondott és leírt szóval, hanem képekkel is lehet mesterséges valóságot teremteni, olyat, ami nem igaz, mégis hihetőnek tűnik. E téren a szocialista médiát sem kellett félteni, de a jelenséggel a maga „gyártási” folyamatában igazából a nyolcvanas évek közepén szembesültem először. Egy nemzetközi eseményen megjelent egy amerikai újságírónő a fotós kollégájával (aki kiröhögte az én fotósom felszerelését, amire pedig nagyon büszke volt). Másnap a mellettünk levő asztalnál ebédeltek. A fotós panaszkodott, hogy még mindig nincsenek koldusképei, mert még nem talált koldusokat. Erre a nő kijelentette, hogy ha nem takjlsz, vegyél vagy kreálj magadnak. Persze, mondta a pasi, végül is nem gond. Nem tudom, hogy sikerült-e koldust kreálniuk a csehszlovák szocializmus lejáratására, de azt látom, hogy manapság sok a manipulált fotó. Sok beállított, megrendezett, hazug kép mérgez bennünket. A kiretusált sztárfotóktól kezdve az úgynevezett helyszíni dokumentumfotókig célzottan az érzelmekre hatnak, s nem egyszer a józan eszünk ellen dolgoznak. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Előválasztáson döntenek a közös magyar jelöltről - másként nincs esély Tízezer marosvásárhelyi magyar regisztrálta magát a vasárnapi előválasztásra, amelyen arról döntenek, ki legyen a város magyarságának közös polgármesterjelöltje a jövő nyári választásokon. A128 ezer lakosú városban 58 ezer magyar ál. Először tartanak Erdélyben olyan előválasztást, amelyen a magyar pártok és civil szervezetek jelöltjei mérkőznek meg egymással. Az RMDSZ, a Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) márciusban kötött megállapodása szerint valamennyi párt az előválasztást megnyerő jelölt mögé sorakozik fel az önkormányzati választáson, mert csakis közös magyarjelölt válthatja le a várost 2000 óta vezető Dórin Florea polgármestert. A versenyre Soós Zoltán, az RMDSZ városi önkormányzati képviselője, múzeumigazgató, Portik Vilmos kommunikációs szakember, az EMNP Maros megyei elnöke, valamint Barabás Miklós történelemtanár, a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblákért küzdő civil aktivista jelöltette magát. Valamennyien több mint 1350 támogató aláírást gyűjtöttek össze. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének az elnöke bejelentette, tízezer körüli lesz a regisztrált választók száma. A regisztráció péntek éjfélkor zárul, és addig a marosvásárhelyi felnőtt magyar lakosságnak várhatóan a negyede kerül be a választói névjegyzékbe. A regisztrált választók a történelmi magyar egyházak által felajánlott 14 szavazóhelyiségben adhatják le a szavazataikat vasárnap. Bármelyik szavazóhelyiségnél jelentkezhetnek, a választási bizottságok tagjai elektronikus úton zárják ki a többes szavazást. Az eredményt várhatóan már egy órával az umazárás után nyilvánosságra hozzák. Marosvásárhelyen él az erdélyi városok között a legnagyobb, mintegy 58 ezer fős magyar közösség, amely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékáttetteki. A korábban magyar többségű városban a magyarság az 1990-es etnikai konfliktus által gerjesztett kivándorlási hullám nyomán került kisebbségbe. A város élére 2000-ben került először román polgármester, Dórin Floreát azóta háromszor újraválasztották. (MTI) Új arcok, régi célok MÓZES SZABOLCS C ivilek a pályán - az MKP bemutatta, kikkel kíván együttműködni, hogy bejusson a parlamentbe. Meglepetés nincs, a szélesebb közvélemény számára elsősorban a Gombaszögi Nyári Tábor újjáélesztéséről és felfuttatásáról ismert Orosz Örs indítása már hónapok óta lebegett az éterben, az érintett sem tagadta, hogy komolyan megkeresték. A nagy kérdés az, hogy egy jól körülhatárolt körhöz tartozó, pártstruktúrákon kívüli négy civil indítása mire lesz elég - tény ugyanakkor, hogy az MKP szempontjából a nagyon kevés plusz is nagyon sokat, konkrétan parlamenti mandátumokat érhet. 2010-ben és 2012-ben is 110 ezren szavaztak a párt listájára, három éve 17 ezer voks hiányzott a bejutásához. Öt hónappal a választások előtt elemzői konszenzus van arról, hogy ha nem történik valami csoda, akkor az országos részvétel elmarad a 2012-estől. Ez azt jelenti, hogy ha az MKP pár ezer szavazattal többet szerez, bejuthat a parlamentbe. Nem meglepő, hogy Be- rényiék nagy reményeket fűztek a választói támogatottsággal csak nyomokban rendelkező OKS jelöltjeinek listára vételéhez-ez is csak pár ezer pluszszavazatot jelentett volna, ám lehet, hogy pont ez kellett volna a sikerhez. A civilek jelölésének pikantériája, hogy két-három éve még kisebbfajta állóháborúban álltak az MKP vezetésének egy részével, nem csoda, hogy a párt jobbszámyán elhelyezkedő „ifisták” berzenkednek leginkább a bejelentés miatt. Úgy érezhetik, hogy az ellen-Gombaszög- ként létrejött martosi tábor megszervezésének dacára az általuk furcsa módon liberálisnak nevezett gombaszögi arcokra tekintenek megmentőként. Ez viszont a pártvezetés részéről csupán a realitás felismerése, ugyanis ők lehetnek azok, akik középről tudják esetleg megszólítani a politikától totálisan megcsömörlött fiatalokat. Orosz Órséknek így várhatóan nemcsak a konkurens párt támadásai, hanem „baráti tűz” és a várható belső fúrások kíséretében kell kampányolniuk. A számok mindenesetre ritkán hazudnak, így március elején pontosan láthatjuk, ki mennyi voksot hozott az MKP konyhájára. Önmagában viszont a civilek listára állítása sem menti meg a pártot az újabb kudarctól, ha az MKP nem tér magához az utóbbi hónapokban tapasztalt mélyaltatásból. Kínos lenne ismét elveszíteni százezer magyar szavazatot. Öt hónap múlva választások lesznek, ám a párt gyakorlatilag teljesen láthatatlan. Pedig parlamenten kívüli erőként hatványozottan aktívabbnak kellene lennie, hiszen most híján van egy sor standard eszköznek, amellyel a törvényhozásban ülő pártok minimális erőbedobással tudják magukat láttatni. Erre az sem lehet mentség, hogy úgy általában álmatag a hivatalosan még meg sem kezdődött kampány, mintha mindenki elaludt volna egy kicsit, s nem érezni kormány váltó hangulatot. MÉSZÁROS GYÖRGY A autóvásárlás r» lehet édes teher, Z-S M vagy kellemet- JL mk m á len, pont rosszkor jövő kiadásként megélt nyűg. De akár így, akár úgy, a legtöbb ember az autó átíratásával járó ügyintézéstől tart a legjobban. Nem is ok nélkül. Volt szerencsém, vagy balszerencsém, többször is végigcsinálni egy jármű átíratásával járó hercehurcát, és amit a bürokrácia útvesztőiben tapasztaltam, az nagyon lelombozó. Nem is a rengeteg papír kitöltésére vagy a hosszú órákig tartó várakozásra gondolok, hanem az eljárás emberi oldalára. Arra a felsőbbrendűségre, amit egyes rendőrök mutatnak a halandó ügyfelekkel szemben. Nem akarok általánosítani, eddig csak a dunaszerdahelyi rendőrségen jártam, nem tudom, máshol hogy mennek a dolgok, de amit ott tapasztaltam, az felháborító. A bejárati ajtóra kiragasztott tájékoztató szerint a hivatal 7.30- kor nyit. FIáromnegyed nyolc is elmúlt már, mire beengedték a bejárat előtt várakozó ügyfeleket. Ez tavasszal, nyáron nem nagy gond, de télen, hidegben, vagy mint esetünkben, esőben ázva elég kellemetlen. De jó, nézzük el, biztosan volt valami halaszthatatlan dolguk, amit fél percre sem tudtak félbeszakítani. Ami sokkal megalázóbb, hogy az ügyintézésnél néhány egyenruhás mennyire felsőbbrendüen viszonyul az ügyfélhez. Az emberek többsége eleve idegesebb egy kicsit, ha hivatalos ügyet kell intéznie. Többször átnézzük a papírjainkat, nem felejtettük-e otthon valamelyiket, rendben kitöltöttük-e a nyomtatványokat. Ilyenkor a fellengzős kioktatás az, amire a legkevésbé van szükségünk, például arról, hogy milyen hivatalos papírra van még szükség (tapasztalat), vagy azért várakozzunk a pult előtt, mert a rendőr még megír egy sms-t, esetleg szörfözik egyet a neten (tapasztalat), esetleg arra, hogy flegmán odavakkantsák: az ajtót be kell csukni! (tapasztalat). Ilyen élmények után, bármennyire örülünk is az új autónak, rossz szájízzel fogunk beleülni, főleg ha már az autóvásárlást is eleve méregként éltük meg. Persze mindig vannak kivételek, akik egyenruhában is normálisan tudnak viszonyulni az ügyfélhez. Csak, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. J Felsőbbrendűség
