Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-05 / 205. szám, szombat
www.ujszo.com I 2015. szeptember 5. SZOMBATI VENDÉG I 9 Pasolini után sebzett sólyom Mauer Milán: „Egyensúlyban érzem magam. A helyemen vagyok, és ez teljesen rendbe hozta a lelkem..." SZABÓ G. LÁSZLÓ ő táncolja az ifjú Pier Paolót Szamán Béla rendezésében és Nemes Zsófia koreográfiájában, a P. P. Pasoliniprojektben. Ő a bekötött szemű Sólyom Frenák Pál „madárintézeti" Birdie-jében. Ő kapta meg idén szakmája egyik legrangosabb elismerését, a Fülöp Viktor-díjat. Mauer Milán jól startolt a pályán. Pécsről indult, Uhrik Teodóra, a Kossuth-díjas balerina utolsó osztályából, aztán egy évig a németországi Augsburgban táncolt, majd Miskolcra szerződött. Onnan hívták Budapestre, a P. P. Pasoliniprojektbe, de azóta már a Frenák Társulat tagja. Musicalszereplőként kezdett, mégis táncművész lett. Kevésnek találta az éneklést? Semmi elképzelésem nem volt, hogy mit kezdjek magammal. Tizenegy éves koromtól tizenötig az Olivérben játszottam a Pécsi Nemzeti Színházban. Ott látott meg Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója, s az ő tanácsára felvételiztem a művészeti szakközépiskolába. Eredetileg sima gimnáziumba mentem volna. Tizenöt évesen beállni a balett- rúd mellé nem késő egy kicsit? Kovács Zsuzsanna mestemőm látta a mozgásomat az Olivérben, és úgy gondolta, velem érdemes foglalkozni. A felvételimnél is ott volt. De miután bekerültem az évfolyamba, fel kellett nőnöm arra a szintre, ahol a többiek voltak, akik korábban kezdtek el táncolni. Facsart is a mes- temő rendesen, néha fájt is, de túléltem. Végig humánus volt hozzám. Kijelölte az utat, s én arról egyetlen percre sem tértem le. Hajlékony voltam mindig, az improvizálás pedig nem okozott gondot. A negyedik év után Németországba került. Hogyan? Apám testvére, a nagynéném intézte. A nagybátyámmal együtt eldöntötték, hogy cserébe a jó érettségi bizonyítványomért megajándékoznak azzal, hogy beíratnak az augsburgi balettakadémia háromhetes nyári kurzusára. Ők fizették az egészet. Az iskola igazgatója aztán, látva a hozzáállásomat, megkérdezte, volna-e kedvem még egy évig oda járni. Akkor már az itthoni nagymamám, anyukám édesanyja támogatott. Nem volt olcsó az ottlétem. Csak a tandíj havonta 300 euróbakerült. Nagynéni, nagybácsi, édesanya, nagymama. Édesapa? Elváltak a szüleim. Bennem ez nagyon mély nyomot hagyott. Sokáig fel sem tudtam dolgozni, hogy apa elment, kiköltözött Németországba, és új családja lett. Igazából nem jelentettem neki semmit. Négyéves korom óta semmibe voltam véve. Később én akartam felvenni vele a kapcsolatot, de bárhogy próbálkoztam, bármilyen szinten, egyszerűen eltolt magától. S amikor felvették az augsburgi balettiskolába? Azután kezdtünk közeledni egymáshoz. Addig csak karácsonykor találkoztunk. Hazajött a szüleihez, az én nagyszüleimhez a faluba, Me- csekjánosiba, átmentem hozzájuk, de akkor sem beszélt velem. Adott egy borítékot, az volt az ajándék. Teljesen elzárkózott tőlem. Nekem ez nagyon fájt. Sírtam. Németországban élő nagynéném szorgalmazta, hogy igazi kapcsolat legyen köztünk. Mindenkit ő kap össze a családban, apámra is elég nagy befolyással van. Már kint voltam Augsburgban, húsz kilométerre laktunk egymástól, apám azt mondta, jó, akkor majd menjünk el valahova, csak hozzájuk ne! A felesége nem akarta, ő pedig nem ellenkezett vele. Mentünk sétálni vagy autózni, a nagynénémmel együtt. Apám befele forduló ember, keveset beszél. Érzelmeket soha nem láttam rajta. Nem mutat ki semmit. Nagyobb dolgok később sem történtek. Havonta egyszer elmentünk az unokaöcsém focimeccsére, vagy fagyizni. Mecsekjánosit hol keressem a térképen? Pécs közelében. Kétutcás sváb falu. A nagyszüleim is svábok. Két csepp roma vér? Nyolcvan százalékban sváb, a maradék szláv. Anyukámnak van olyan sötét szeme, mint nekem, a kreol bőrömet pedig a papámtól örököltem. Egyébként mindenki kék vagy zöld szemű a családban, a nagymamámék pedig vörös hajúak és fehér bőrűek. Menjünk vissza Augsburgba. Letelt az ottani egy év. Utána még egy évre ott maradtam, szerződtetett az ottani balettegyüttes. Fel voltam készülve rá, hogy klasszikus balettekben fogok táncolni, Augsburgban viszont főleg neoklasszikus darabok voltak műsoron. Miben aratta a legnagyobb sikerét? A Dorian Grayben. Lesérült az egyik lány, én vettem át a szerepét. A prostit. Női paróka, rózsaszín ruha, magas sarkú cipő, smink. Teljesen más színt kapott a figura. Groteszk lett. A közönség imádta, nekem pedig izgalmas feladat volt. Amikor hazaköltözött, hogyan váltak el egymástól az édesapjával? Egyszer még találkoztam vele, azóta semmi. De írt a Facebookon, hogy nagyon büszke rám. Ez elmondhatatlanuljólesett. Képeket látott a Pa- soliniprojektből, és cikkeket is olvasott rólam. A téma felett szerencsére átsiklott. Az nem nagyon tetszett volna neki. Egy huszonegy éves fiúra mivel hat ma Pasolini? Az első, amit láttam tőle, a Saló, avagy Sodorna 120 napja volt. Imádtam. Abban minden megvan, ami egy jó filmhez kell. Az Ezeregyéjszaka virágát is megnéztem már, a többi filmjével együtt. Drámái közül az Orgia lett a kedvencem. Iszonyatosan jó darab. Férfi és nő, egy végét járó kapcsolat... eszméletlen, ahogy leírja. Én tizenhattól húszéves koráig személyesítem meg Pasolinit, miután kitagadják a falujában, és menekülnie kell Rómába. Értem a gondolatait, közel áll hozzám a világa, a hatalmas szexuális vágya. Fél éve táncolt a Miskolci Balettben, amikor Szemán Béla és Nemes Zsófia kiválasztotta a fiatal Pier Paolo szerepére, de a bemutató napján már tudta, hogy Frenák Pál érdeklődik ön iránt. Kihalászott magának a neten. Egészen pontosan: Nelson, az ő kubai táncosa látott rólam képeket, videókat, és figyelmébe ajánlott Palinak. Ő pedig érdekesnek talált, és elhívott egy bemelegítő gyakorlatra a Tricks & Tracks egyik előadása előtt. Addig mennyit tudott a társulatról? Pécsen láttam az InTimE-ot, a k.Rusht, a Fiúkat. Elérhetetlen álom volt számomra, hogy egyszer velük táncolhassak. A mestereim mindig azt mondták, hogy felesleges odamenni egy koreográfushoz, és elmondani neki, hogy vele szeretnék dolgozni. Majd ő megtalál, ha kellek neki. Szerencsés vagyok. Velem pontosan ez történt. Pali felhívott. Eszméletlen érzés volt. Nagyon sűrűnek láttam az életem. Hazajöttem Augsburgból, leszerződtem Miskolcra, ahol aztán komoly változás történt a vezetésben, így minden gond nélkül eljöhettem, Palinál megfeleltem, és azonnal közölte velem, hogy a következő darabjában számol velem. Nekem ez sokkszerű élmény volt. A Pasoliniprojekt voltaképpen kiragadott egy kőszínházi közegből, megtanultam létezni egy független társulatnál, ahol saját magamról kellett gondoskodnom, sőt nekem kellett beszereznem mindent, amire a szerephez szükségem volt. Azon a bizonyos bemelegítő gyakorlaton, amikor először állt be a társulat táncosai közé, Frenák Pál mire volt kíváncsi? Elsősorban arra, hogy mire vagyok képes a többiekkel. Palinak az is nagyon fontos, hogyan érintem meg a partneremét. Például Nelson Reguerát, aki Pali figyelmébe ajánlotta. Nelson miatt nagyon izgultam. Csodálom őt. Felnézek rá. Nekem ő a csúcs Palinál. Szeretnék felnőni hozzá. Pali mellett ő a másik mesterem. Megmutatja, hogyan lehetek jobb, hogyan csináljam meg azt, amit ő, hogyan érjem el, amit szeretnék. Ezen a pályán minden pillanatban tanulni kell. Nincs kiforrott táncos. Aki annak képzeli magát, vége. A próba legnehezebb pillanatain, amikor hideget-meleget egyszerre kap, mivel lendíti át magát? Én mindent végigviszek, soha nem adom fel. Minél nehezebb a feladat, számomra annál élvezetesebb. Kitartó vagyok. Pali módszere, stílusa, koreográfiái rendszere teljesen átformált. Amióta vele dolgozom, sokkal jobban érzem magam. Nála nincs hierarchia, mint másutt. Mindenkit ugyanarról a-pontról indít. Nála más az energia is, ami a próbateremben van vagy a színpadon, előadás közben. Elég egymásra néznünk, a tekintetekből is építkezni tudunk. Pali kritikája is csak előbbre visz bennünket. Hatalmas fordulópont az életemben, hogy leszerződtetett. Nagyon megérzi a teste, ha egyik napon a Pasoliniprojektet, a másikon pedig a Birdie-t táncolja? Három nappal a Birdie bemutatója előtt Pasolinit táncoltam. Teljes stresszben álltam a színpadon, időbe telt, míg felengedtem. Más lett a mozgásvilágom. Palinál másfajta energiákat kell geijesztenem. Családtagjai közül ki látta a Birdie-ben? Édesanyám mindenben megnéz. Még Németországba is kiutazott, hogy láthasson. A Birdie is nagyon tetszett neki. Sírt a szólónál, amikor Sólyomként úgy táncolok, hogy a fejem gézzel be van kötve, és nem látok semmit. Azt mondta, az valami csoda volt. Édesanyám és az anyai nagymamám a két legbiztosabb pont az életemben. De apám nagyszülei is támogatnak, mellettem állnak. Nagynénikben, nagymamamákban nagyon kegyes hozzám a sors, csak apu hiányzik. Ott óriási kilengést látok. Kamaszkoráig volt valamiféle rendszer az életében? A rendszer tizenöt éves koromban kezdődött, amikor bekerültem a művészeti középiskolába. De előtte sem jártam ki játszani. Öt évig hegedültem, énekeltem, zeneórákat vettem. Minden napom be volt táblázva, de egyáltalán nem bánom, hogy ilyen telített évek vannak mögöttem. Egyetlen szóval megfogalmazható, amit most, huszonegy évesen a Frenák Társulatban él meg? Szabadságérzet. Nem is vágyom többre vagy valami másra. Egyensúlyban érzem magam. A helyemen vagyok, és ez teljesen rendbe hozta a lelkem. Megnyugodtam. Megmutathatom, milyen is vagyok valójában. Palinál nem kell másvalaki bőrébe bújnom, mint ezt megelőzően, más együtteseknél. Nála a saját fájdalmaimat, a saját örömeimet, a saját lelki világomat kell belevinnem minden mozdulatomba. Ez a legtöbb, amit adhatok, hiszen végig igaznak kell lennem. A test nem hazudhat. Erre is Pali tanított meg. Ezért mondom, hogy egészen rendkívüli az ő művészete. S a Fülöp Viktor-díj? Biztatás. Csodás visszajelzés. A legjobbkor kaptam. Épp akkor indultam a Birdie-vel. Szárnyakat adott, és most repülök. „Megmutathatom, milyen is vagyokvalójában..." (TaiabérTamásfeivéteie)
