Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-25 / 221. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. szeptember 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nincs alvás! Az ember csak kapkodja a fejét, mi mindennek van már éjszakája G araczi László ezt a címet adta 1992-esnovellás kötetének, amelyen nem fog az idő, minden mondata „odacsap” ma is, úgyhogy melegen ajánlom mindenkinek, akár elalvás előtti olvasmányul. A szerző nyilván nem gondolta volna, hogy mi, újságírók ennyire szeretni fogjuk magát a címet is, hogy számtalanszor kölcsönvesszük tőle, a legkülönbözőbb szituációkra ráhúzva. Nekem a minap annak kapcsán jutott eszembe, hogy lassan felsorolni sem lehet a sok éjszakai művészeti programot. Az ember csak kapkodja a fejét, mi mindennek van már „éjszakája”. A múzeumok éjszakáját még csak-csak értem, a szokatlan időpont jópofa kezdeményezés, amelynek egyik célja, hogy jelképes árú belépővel és rendhagyó programokkal olyanokat is bevonzzanak a kiállítótermekbe, akik nem rendszeres tárlatlátogatók. A múzeumi világnap megünneplésének eme rendhagyó módja világra szóló sikert aratott, bár azt az egyet nem értem, hogy nálunk idén miért május 16-án tartották, Budapesten pedig 20-án, ha egyszer május 18. a hivatalos dátum. Ennél is érdekesebb viszont, hogy (főként) Magyarországon más művészeti ágak ötletemberei is ihletet kaptak, és ma már van Színházak éjszakája, Könyvtárak éjszakája, Mozgás éjszakája, Kórusok éjszakája, sőt Kutatók éjszakája, Állatkertek éjszakája és Strandok éjszakája is. Direkt nem sorolom fel mindet. Illetve ezt az egyet még muszáj: Kamion- és kötélhúzók éjszakája (!). Legjobban talán szegény állatkerti állatokat sajnálom, bár a kutatók nyilván szintén inkább aludni szeretnek éjjel, mint magukat mutogatni a látogatóknak. Vajon mivel magyarázható ez a legújabb kori virrasztási mánia? Nos, három megfejtésem is van. Egy: manapság annyi különböző inger éri az embert, hogy csak a valóban szürreális szokatlanságokra kapja fel a fejét. Kettő: az egész nap robotoló réteg csak éjjel ér rá szórakozni, nézelődni, művelődni. Három: ha egyszer valahol valami bevált, azt mindenki gyorsan és gondolkodás nélkül átveszi. Teszik ezt gyakran ahelyett, hogy egész évben igyekeznének olyan programokat kitalálni, amelyekkel vonzóvá teszik működésüket, hivatásukat, intézményeiket. Tudnék sorolni konkrét példákat is, hogy egy- egy ilyen éjszakát szokásból, muszájból, kipipálási célból rendeztek meg, de jólneveltségem tiltja ezt. Inkább álljon itt egy egyszeri ajánlat a modem képzőművészet iránt érdeklődőknek. Holnap Kassán, jövő szombaton pedig Pozsonyban rendezik a Fehér éjszakát, amikor installációk lepik el a köztereket. Oriásnyulak a parkban, égőkkel borított temető, fényfestés, lézerművészet, ilyesmik. Csak néhány órán át, csak ott, csak nekünk. Aki olyannyira maradi gondolkodású, hogy éjszaka inkább aludni szeret, az bizony magára vessen. Mert másnapra mindennek hűlt helye lesz, bottal üthetjük a nyomát, fújhatjuk... Szóval, aki jót akar, annak nincs alvás! Önmagában nem elég a tiltakozás LAJOS P. JÁNOS M entsük meg a kisiskolákat! Több magyarórát az alsó tagozaton! A mai nagygyűlés jelszavai, amelyekkel nem lehet nem egyetérteni. A szervezőbizottság szerint „permanens fenyegetettségben működik évtizedek óta a magyar nyelvű oktatás”. Értem, hogy a nagygyűlés nem szakmai konferencia, ahol árnyaltan lehet véleményt mondani, ütős jelszavak kellenek, de azért nem árt, ha megnézzük, mit is mond a törvény, amely ezt a tiltakozást kiváltotta. A minisztérium nem szünteti meg az iskolákat, ez a fenntartó - az alapiskolák esetében -, a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik. A törvény' nem is csak a magyar iskolák ellen irányul, ugyanúgy vonatkozik a szlovák iskolákra, arányait tekintve ugyanolyan mértékben sújtja a vegyes nyelvterületen működő szlovák kisiskolákat, mint a magyarokat, legalábbis ezt állítja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége korábbi elnökének, Pék Lászlónak a tanulmánya. Hajói értelmezem a jelenlegi helyzetet, akkor a minisztérium nem szünteti meg a törvényben előírt minimális létszámnál alacsonyabb létszámmal működő iskolák fejkvóta-támogatását sem, csak éppen nem ad hozzá kiegészítő támogatást, amelyet eddig évente kellett kérvényezni. Erre azért van szükség, mert a fejkvótarendszer - az említett elemzés alapján - a 250 vagy ennél több diákot oktató iskolák számára szavatolja a problémamentes működést. A plusztámogatás megvonása nem szép dolog, hátrányosan érinti a kisiskolákat, de nem vezet egyenesen a bezárásukhoz. A hiányzó összeget pótolhatja az önkormányzat, megpróbálhatják más bevételekből pótolni, esetleg máshogy kigazdálkodni. A tiltakozásnak azonban mindenképpen van létjogosultsága, hiszen az oktatás ingyenes, az államnak biztosítania kell az iskolák fenntartásához szükséges támogatást. Csak az a kérdés, hogy a már említett szlovák kisiskolák képviselőit miért nem hívták meg. így „sikerül” úgy beállítani ezt a kérdést, hogy a szlovák többség már megint a magyar kisebbség elnyomására törekszik, meg akarja szüntetni iskoláit. A nagygyűlés szervezőinek lehet, hogy ez is a céljuk. „1989 után azt hittük, végre fellélegezhetünk, már nincs, ami az iskoláinkat veszélyeztethetné. Aztán jött az alternatív oktatás, a bizonyítványügy és a kisebb-nagyobb megszorítások szá- molatlan sora” - írják a tüntetésre való felhívásban. Nem mentegetni akarom a minisztériumot, lehet, hogy nem lenne ellenére a magyar iskolák megszüntetése, de nem hiszem, hogy most ez lenne a törvény elsődleges szándéka. Ez a megfogalmazás, ahogyan folyamatos üldöztetésként állítja be az elmúlt évtizedeket, csak saját áldozatszerepünket erősíti, pedig inkább a megoldásokat kellene keresni. Ne legyen senkinek illúziója: a minisztérium nem módosítja a jogszabályt azért, mert kimegy a komáromi Klapka térre néhány ezer vagy akár tízezer ember. És nem is biztos, hogy magyarellenességből viselkedik így, lehet egyszerű politikai számítás: akik ma ott lesznek a téren, biztosan nem a Smer választói, tehát akkor sem lesz kisebb a Smer támogatottsága, ha a miniszter minden magyar kisiskolát bezár. Ha esetleg a szlovák iskolák is bekapcsolódnának az akcióba, a kormány talán elgondolkodna a törvény módosításán. A tiltakozás mellett nem árt más, a jelenlegi helyzetben is alkalmazható megoldást keresni. Ez lehet a kisiskola betagolása a szomszédos, nagyobb iskolába is, ami segíthet mindkét intézményen: helyben marad a kisiskola, és bizonyos háttérszolgáltatások, épület-karbantartás stb. költségei pedig csökkenthetők. De a megoldást helyben kell megtalálni, felülről nem lehet egyik iskolára sem rákényszeríteni, hogy egyesüljön a szomszéd falu intézményével. Ez sem egyszerű feladat, hiszen két vagy akár több önkormányzatnak kellene megegyeznie, de talán ez egyszerűbben megoldható, mint a törvény módosítása a jelenlegi politikai viszonyok mellett. Szlovákia és Magyarország gazdasági teljesítménye nagyon komoly mértékben függ a német ipartól. A Volkswagen emisszió-hamisítási ügye pedig nemcsak az autógyártó óriást sodorhatja bajba, hanem - más botrányokkal együtt - megkérdőjelezheti a német ipar híres minőségébe és megbízhatóságába vetett bizalmat is. Ennek éppen a wolfsburgi autóipari vállalat volt az egyik jelképe. „A Made in Germany felirat maga a minőség és megbízhatóság. Most ez utóbbi elveszett. Senki se tudta volna elképzelni ennek az ügynek a mélységét, és a német iparnak okozott károk csak nőni fognak. Ez csupán a jéghegy csúcsa” - véli Ferdinand Dudenhöffer, a Duisburg- Essen Egyetem tanára, autóipari szakértő. A Reuters szerint sokan attól tarA német ipar iránti bizalom is megrendülhet tanak, hogy a cég hamisítási botránya a többi német vállalatba vetett piaci bizalmat is alááshatja, ráadásul pont akkor, amikor más ügyek már eleve megtépázták a német ipar imázsát. Az új berlini reptér beruházása körüli, évek óta húzódó anomáliák, az ország legnagyobb pénzintézete, a Deutsche Bank nemrég napvilágra került pénzügyi szabálytalanságai vagy a Siemens néhány évvel korábbi korrupciós botránya - amelynek elsimítása végett 1,3 milliárd dolláros kompenzációt kellett fizetnie az Egyesült Államokban és Németországban - miatt az utóbbi időben már felmerültek súlyos kérdőjelek a német megbízhatóság legendája körül. Ezeknél azonban sokkal súlyosabbnak tűnik a VW-botrány, hatása különösen jelentős lehet Németország erős exportkitettsége miatt. A német exportteljesítmény meghaladja a GDP 45 százalékát, és ezen belül is kiemelt szerepe van az autóiparnak: minden ötödik német ebben a szektorban dolgozik, és a gépjárműkivitel tavaly az 1,1 ezer milliárd eurós német áruexport 17,9 százalékát tette ki. Sigmar Gabriel alkancellár, gazdasági miniszter az egész német autóipar imázsát félti, bár a két másik nagy konszern, a Daimler és a BMW azt bizonygatja, rájuk nem vonatkoznak a VW elleni vádak. Az esetleges kár mértékét jelzi, hogy az Interbrand nevű tanácsadó cég szerint az 50 legismertebb német márka több mint 170 milliárd eurót ér, és a lista első hat helyezettjéből négy autómárka. „Az exportáló Németország sikerének alapja a minőséget jelző Made in Germany címke. A VW ennek a minőségnek a jelképe — a tökéletességnek, a megbízhatóságnak és a bizalomnak” - mondta Marcel Fratzscher, a berlini DIW gazdaságkutató intézet vezetője. A Volkswagent 1937-ben a náci vezetés alapította, hogy - mint neve jelzi - megfizethető népautókat gyártson, de a cég ikonikus modelljei - a Bogár, a Golf és a Passat - révén végül a második világháború utáni német gazdasági csoda jelképévé vált. A vállalatot közelmúltbeli amerikai és kínai terjeszkedése kapcsán német politikusok gyakran az ország egyik zászlóshajójaként magasztalják, idén pedig a Toyotát megelőzve az eladások tekintetében a világ legnagyobb autógyártójává lépett elő. Ugyanakkor a Volkswagent - amely részben Alsó-Szászország tartomány tulajdonában áll - nem kerülték el a botrányok eddig sem. 2005-ben relatíve kis károkkal lépett túl egy korrupciós botrányon, amely során arra derült fény, hogy a VW munkástanácsainak tagjait prostituáltakkal és drága utazásokkal próbálta befolyásolni a vezetés. A VW tavaly, bár csupán közvetve, de érintve volt egy nagyobb botrányban, amikor az derült ki, hogy a befolyásos német autóklub (ADAC) meghamisította az év. autója választás eredményeit, amelyen végül a Volkswagen Golf győzött. Bár az ADAC állítása szerint a végeredményt nem befolyásolták a feltárt szabálytalanságok, az ügy nagy hullámokat kavart Németországban és világszerte. A Volkswagen vélhetően a mostani botrány kapcsán mind anyagi, mind imázsszempontból komolyabb károkat szenved, azon túl, hogy az ügy aláássa a környezetkímélő autóipari technológiák versenyében elért pozícióját. Egyúttal pedig vélhetően felerősíti azokat a hangokat, amelyek szerint az autóipar túl nagy befolyással van Berlinre és Brüsszelre, s így az európai uniós környezetvédelmi szabályok kialakítására is. (MTI) JUHÁSZ KATALIN
