Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)

2015-09-23 / 219. szám, szerda

KULTÚRA 2015. szeptember 23. I www.ujszo.com Geometrikus varázslatok Fajó János és Milan Ďobeš közös kiállítása a Zmeták Ernő Művészeti Galériában TALLÓSI BÉLA A Fajó János és Milan Ďobeš munkásságának stílusbeli és tematikai párhuzamait kutató térben (Fotó: GUEZNZ - archívum) 6 | RÖVIDEN Michael Flatley befejezi a táncot New York. Michael Flatley, aki megszerettette a világgal a kelta táncokat, visszavonulását ter­vezi. Az 57 éves előadóművész novemberben debütál a Broad- wayn, majd szögre akasztja tánccipöit. Lord ofthe Dance: Dangerous Games című elő­adását a New York-i Lyric Theatre tűzi műsorra. „Ez az utolsó álmom. Még sohasem táncoltam a Broadwayn, sze­rettem volna fellépni a világ legnagyszerűbb helyén” - je­lentette ki Flatley. A búcsúelő­adás nyolc hétig tekinthető meg a színházban. Partitúráját Gé­rard Fahy írta, a látványos pro­dukcióban táncoló robotok, ak­robaták és utcai táncosok is megjelennek. Flatley elmondta: most az olyan fiatal táncosok­nak akarja átadni a stafétabotot, mint James Keegan, Morgan Corner és Fergal Keaney. „Ré­szemről a megtiszteltetés, hogy elvihetem őket a Broadwayre” - mondta. Flatley azért döntött úgy, hogy befejezi, mert lábai és háta is megsínylette táncos múltját. A jövőben több időt akar szentelni fiatal feleségének és nyolcéves kisfiának. (MTI) Michael Flatley (Képarchívum) Emily Blunt a vonaton Los Angele*. Rebecca Fergu­son és Haley Bennett mellett Chris Evans és Jared Leto is szerepet kaphat egy siker­könyvből készülő bűnügyi filmben, a Girl on the Trainben (Lány a vonaton). A történet főhőse, akit Emily Blunt alakít, naponta vonattal ingázik a munkahelyére, és amikor egy jelzőlámpánál sokáig áll a sze­relvény, mindig bekukucskál egy szerelmespár lakásának ablakán. Bár sosem találkoztak, az évek során a lány szinte már családtagként tekint a párra— egészen addig, amíg végig nem néz egy gyilkosságot az ablakon keresztül. Paula Flawkins mil­liós példányszámban eladott regényéből Tate Taylor rendező forgat filmet, amelynek produ­cere az a Marc Platt lesz, aki a Doktor Szöszitől kezdve a Wanteden át a Drive - Gázt!-ig a legkülönfélébb műfajú filmek elkészítésében vett részt, j elen- leg pedig Steven Spielberggel dolgozik a Kémek hídja című filmen. (Variety) Érsekújvár. A Zmeták Ernő Művészeti Galéria legújabb, október 17-ig nyitva tartó kiállításán Milan DobeS ás Fajó János alkotásai láthatók. A neokonstruktiv irányzatok e jelentős szlovákiai ás magyarországi kópviselőjónek munkáit egy térben szemlélve a látogatónak alkalma nyílik arra, hogy felfedezze, milyen utálat járt be a geometrikus ábrázolás kát nagymestere. Tizenegyedik évfolyamába lépett a Zmeták Ernő Művészeti Galéria PERTU nevű hosszú távú projektje, amely 1999-től (harmadik évfolya­mától) kezdve értékes, a kortárs szlovák és magyar művészet analó­giáit kereső programot jelent. Kiál­lítások olyan sorozatát, amelynek egyes tárlatain a hasonló nemzedék­hez tartozó és hasonló szemléletet képviselő egy-egy magyar és szlo­vák művész alkotóprogramját igyekszik bemutatni úgy, hogy munkásságuk véletlen, egymástól függetlenül kialakult stílusbeli és te­matikai párhuzamait térképezi fel. Az egyes kiállítások e párhuzamo­kat felmutatva az egyéni megoldá­sokat és a felmerülő összefüggése­ket emelik ki. Az érsekújvári intézmény PER­TU projektjének legújabb fóruma­ként megteremtett nyílt kommuni­kációs, konfrontativ térében a neo- konstruktív irányzatok jelentős egyéniségei találkoznak: Milan Ďo­beš és Fajó János. Művészetükben kiinduló alap a geometria. Milan Ďobeš a szlovákiai kinetizmus meg­alapítója, Fajó János alapelve pedig, hogy a geometria a tudat sémája, amely felfedi a művészet objektív vizuális törvényeit. Nem véletlen és előzmények nélküli ez a kiállítás, hiszen egy olyan intézményben ren­dezik meg, amely a kassáki örök­séghez hűen, rendszeresen bemutat­ja a mértani absztrakció képviselői­nek munkáit. (E mostani tárlat a Po­zsonyi Magyar Intézet társszervezé­sében valósult meg.) Az irányzat szlovák és magyar képviselőjének közös kiállítása kö­zötti párhuzamokat kutatva Helena Markusková, a tárlat kurátora, a Zmeták Ernő Művészeti Galéria igazgatóhelyettese kiemelte, hogy hasonló művészeti múlt és társa­dalmi-történelmi tapasztalatok van­nak mögöttük. Bár régebbről isme­rik egymást, kapcsolatuk 1996-os találkozásuk, a bécsi Albertinában akkor megrendezett Geometria és geográfia című kiállítás után vált in­tenzívebbé. „Az avantgárd alkotó energiájának és társadalomformáló ideáljainak örökösei ők. Követke­zetesen felépített életmű áll mögöt­tük. A totalitárius rendszerben a progresszív törekvéseket képvisel­ték. A hagyományos akadémiai ta­nulmányoktól eljutottak a teljes sza­badságot nyújtó mértani absztrakci­óig. Hatott rájuk a konstruktiviz­mus, az op-art, a minimalizmus és másféle geometria. Egyéni stílust tális kompozíciói persze nem fér­nek bele a kereskedelmi rádiók műsorstruktúrájába, ám aki kissé unja már a drumandbasst, a break- beatet és a downtempót, tekintheti ezt a lemezt az említett stílusok merész megújításának is. A hagyo­mányos jazz kedvelőire pedig épp fordítva hat, ők az elektronikus alapoktól dobnak hátast, mivel ál­talában nem ilyen zenét hallgatnak, és nem a Ninja Tune kiadó kínálatát böngészik. alakítottak ki: Milan Ďobeš a dina­mikus konstruktivizmust, Fajó Já­nos pedig az érzéki geometriát. A geometria racionális nyelvét a játé­kosság katartikus elemével és egyé­ni szemlélettel gazdagították” - fo­galmaz a kurátor. Ebből is kitűnik, hogy nem kölcsönhatások alakítot­ták a két művész munkásságát, in­kább a hasonló művészi nyelvből és kutatásaikból fakadó véletlen játéka az, ami - a geometria művészi ala­kítással elérhető varázsának kö­szönhetően - bizonyos kapcsolódá­sokat, kötődéseket, rokonságot tud megmutatni a kiállításon. „Nagyszerű érzés ide eljönni - mondta kérdésünkre Fajó János, Kassák egykori tanítványa. - Vol­tam itt előadni 2007-ben a Kassák- évfordulóra rendezett Kassák-kód című nagyszabású konferencián. Nagyon szép, tiszta, remek kisvá­rost ismertem meg Érsekújvárban. Boldogan jövök ide, azért is, mert Szóval jól működik a dolog, ez a tömény, fényesre csiszolt fúzió, amelyben ismét nagy szerepet ka­pott ajátékosság. Kezdjük azzal, hogy a nyolctagú kommandóban négyen is játszanak ütős hangsze­reken. Ha a szükség úgy hozza, még a fúvósok és a gitáros is verni kezdi a ritmust valamin. Ez a vidám ütlegelés határozottan feldobja a hangzást, néha még sok is egy ki­csit, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy nem használnak dob­gépet. Az elektronika és a lounge mellett szépen elfér még némi el- szállós space-rock, progresszív rock, filmzeneszerű szving, tubán prezentált szolid techno és egy csi­petnyi new wave. A szólókat nem bonyolítják túl, sőt a dzsesszben már-már elvárásnak számító hang­szeres virtuózkodással egyáltalán nem terhelik a hallgatót. A kompo­zíciók hosszabb-rövidebb szek­venciákból állnak össze, amelyeket aztán ismételgetnek a fiúk, mintha csak ott és akkor találtak volna rá Milan Dobešsel nagyon jóban va­gyok, kortársam, a 60-as években együtt voltunk Bázelben László Ká­roly neves műgyűjtőnél. Szlovákiá­ba egyébként is boldogan jövök mindig, mert békéscsabai szlovák vagyok. Külön öröm számomra, hogy gyönyörűre sikeredett az ér­sekújvári kiállítás. Nagy dolog, amikor két szabad művész így összejön egy nagyszerű kurátor irá­nyításával. Helena Markusková vá­logatta az anyagot, aki fantasztiku­san illesztette össze a műveket, mert külső szemmel látja, milyen szépen mennek a munkáink egymáshoz. Én magam sem tudtam ezt így együtt el­képzelni, de látva egymáshoz kom­ponálva az egyes műtárgyakat, egy gyöngyszem lett a kiállítás a tiszta­ságával, a tiszta értékével. És mind­ez egy vidéki városban, le a kalap­pal! Ha most itt megjelenne Kassák, szinte látom, hallom, hogy azt mon­daná, hát ez nagyon rendben van!” egy-egy dallamfoszlányra, és a felfedezés örömét osztanák meg velünk. Boldogan körbetáncolják, körbedobolják, kipróbálják így is, úgy is, aztán belecsapnak valami másba. Ez a változatosság az oka annak, hogy még a 12-14 perces darabok sem tűnnek túl hosszúnak. Élőben pedig állítólag igazi hang- cunami Jaga Jazzist. És mi most olyan szerencsés helyzetbe csep­pentünk - nem is tudom, mivel ér­demeltük ezt ki -, hogy Pozsony és Budapest egyaránt bekerült a húszéves jubileumi turné állomásai közé. Akinek a szlovák főváros van közelebb, az november 12-én me­het az Ateliér Babylon klubba, a többiek pedig másnap az A3 8 ha­jóra. De mindkét helyre előre vált­sák meg a jegyeket, mert a Jaga Jazzist-rajongók régóta fenik már a fogukat erre a cunamira. (Ninja Tune, 2015) Értékelés: 10/9 Juhász Katalin ■■■■■■■ FÜLVIDÉK Jaga Jazzist - Startfire Skandinávia tele van stílusvegyítő, kísérletező nu jazz formációkkal. Ebben elévülhetetlen érdemei van­nak a norvég Jaga Jazzist zenekar­nak, amely húsz éve fertőzi a szcé- nát elektro-jazz-rock kísérletezé­seivel. Nemzetközi hírnévre 2002- ben tettek szert, amikor a BBC éves szavazásán A Livingroom Hush című első albumuk lett a legjobb jazzlemez. Nem jellemző rájuk a kapkodás, húsz év alatt mindössze öt stúdiólemezt adtak ki, a leg­utóbbit idén nyáron. A Starfire (is) azonnal robbant, a kritikusok imádták, de ami ennél is fontosabb: a nagyközönség is. A Jaga Jazzist legnagyobb jó cselekedete ugyanis az, hogy a széles néptömegek szá­mára is érthetővé, szerethetővé, szórakoztatóvá tett egy nehezen emészthető műfajt. A Startfire 6-14 perces instrumen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents