Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)

2015-09-02 / 202. szám, szerda

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR WWW. ujszo.com | 2015. szeptember 2. I 5 A migránsok mellett Szlovákiában egyáltalán nem zajlik érdemi vita a menekültkérdésről NAGY ANDRÁS A előző három par­T~W lamenti választás / > W előtti hónapok- JL bán mindig tör­tént valami, ami némileg megmoz­gatta az addig nyugodtnak tűnő bel­politikai állóvizet, és mindig egy kicsit más lett a végeredmény, mint amire eredetileg számítani lehetett. Egyes elemzők szerint most is jöhet valami hasonló, és akár a menekült­kérdés is lehet az. Sőt. Természetesen nem arról van szó, hogy nem a Smer nyerné választá­sokat, de bizonyos témák még vál­tozást hozhatnak. A menekülttéma szinte mindenkit megérint - így vagy úgy. Ennek ellenére Szlováki­ában az elmúlt hónapokban nulla társadalmi vagy valós politikai vita folyt a kérdésről. Míg azt látjuk, hogy tőlünk nyugatabbra komolyan gondolják, hogy százezreket kell befogadni, nálunk csak uszítást és mellébeszélést hallani. Egyetlen parlamenti párt állt ki nyíltan a me­nekültek mellett, mindenki más próbálta elmaszatolni a dolgot. A Smer közben Szlovákia máig hiva­talosnak számító álláspontját úgy alakította ki, hogy erről nem egyez­tetett senkivel. Mondjuk nem a ma­gyarországi álkonzultációt vagy óriásplakátokat vártuk, hanem leg­alább minimális szakmai vitát. Azt, hogy pontosan miért annyi szír ke­resztényt akarunk befogadni, amennyit a kormányfő mondott, vagy hogy pontosan mit is akarunk kezdeni. Ezt Robert Ficón kívül szerintem senki nem tudja, de talán ő maga sem. Az egész egy nagy blöff. Fico nyilván azt várta, hogy a migrációs nyomás hatására majd bekeményítenek a nyugati partnerek is, így neki otthon nem kell meghu­nyászkodnia, túlságosan pozitív, menekültbarát véleményt képvisel­nie. Am ez nem nagyon jött be, mert míg nálunk továbbra is abban ver­senyeznek a politikusok, hogy ki tudja jobban védeni szóban a „ke­resztény Európát”, addig a konti­nens tőlünk nyugatabbra fekvő fe­lében valahogy pont az ellenkezője történik. Éppen ezért fontos lenne, hogy nálunk is legyenek olyan köz­életi személyiségek, politikusok, akik akár konfliktusok árán is fel­vállalják és folyamatosan magya­rázzák az embereknek, miért fontos a szolidaritás. Alig huszonöt éve élünk valódi szabadságban, de mintha elfelejtettük volna, hogy an­nak idején velünk is szolidárisak voltak. Az elkövetkező hónapokban egymásra licitálnak majd a politi­kusok az országot a menekültektől féltő, agresszív és buta szövegeik­kel, hogy megnyerjék az erre fogé­kony tömegeket. Ezek a politikusok mindig azt hiszik, hogy ha a szélső­ségesek jelszavait némileg finomít­va adják elő, azzal kifogják a szelet az ő vitorlájukból. Ám nagyjából az ellenkezője történik, a radikálisok­hoz még többen csatlakoznak, mert azt látják, hogy ez a hozzáállás egy­re elfogadottabb. Ezzel szemben biztos, hogy Szlovákiában is létezik az a kritikus tömeg, amelynek fon­tos, hogy az ország politikai veze­tőinek legalább egy része humaniz­musról tegyen tanúbizonyságot. Éppen ezért is kell, hogy nálunk is kiálljanak a menekültek mellett. A végén ez még akár politikai hasznot is hozhat. ^ ES HA AZ ISKOLAI ETKEZDET LÁTOGATJÁTOK. MINISZTER BÁCSINAK HÁLA. EBBEN A TANÉVBEN KEVESEBBET FOGTOK SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEKBEN ^ SZENVEDNI í R "7 f • • Üzenet a magyar iskolákba Tisztelt szülők, kollégák, diá­kok! Felvidéki magyar iskolá­inkat a közeljövőben az árvíz­hez hasonlé megsemmisítés veszélye fenyegeti. A hazai magyarság széles rétege­inek összefogására és összetartására lesz szükségünk iskoláink megma­radása érdekében úgy, hogy zavar­talan körülmények között oktathas­sanak és nevelhessenek az iljúi lel­kek építőmérnökei és építőművészei - a pedagógusok, s minden diákot irányíthassanak megtalálni azt, amiben ki tud teljesedni, amiben si­keres tud lenni, megtalálja azt az utat, amelyen nemcsak boldogul, de bol­dogan, mosolyogva tud járni. Ti pedig, kis, nagy és még na­gyobb diákok naponta a megismerés és a többlettudás vágyával lépjétek át iskolátok küszöbét, ahol egy csodá­latos logikával bíró nyelven kapjá­tok a tudást, csiszolódik az elmétek, megtanultok eligazodni a világban, összhangban lenni önmagatokkal úgy, hogy ne kelljen folyton azt ten­netek, amit mindenki tesz. Tanulja­tok szorgalmasan, kitartóan, hiszen nagy akarat nélkül nincs nagy tehet­ség sem. Keressétek azokat, akik so­kat várnak tőletek, mert igénytelen emberek között nem fogtok fejlődni. Németh László szerint a kisebb­ség egyik ismérve, hogy különb. A gyermekét anyanyelven taníttató szülő is különb, mert Comenius szellemében helyesen cselekedett, mert tudja, hogy munkája és hivatá­sa által különb a felvidéki magyar pedagógus is, aki nem zsebtanár, ha­nem szívtanárként anyanyelven ta­nítva a diáknak és a közösségnek többletet nyújt, a szégyenletesen alacsony követelményt túllépve tesz rendet az ifjúi fejekben, lelkekben. A kollégák szeretettel neveljenek, oktassanak Istennek, nemzetnek, hazának, tudománynak! Ne úgy te­kintsenek önmagukra, mint a nem­zet napszámosaira, hanem szolgála­tot teljesítő példaképre, tudatosítva, hogy öröm fakad abból, ha az ember másokért él! Becsülve a múltat, óvva a jelent, remélve a jövőt Zrínyi Miklós Szi­geti veszedelem című eposzában megfogalmazott szavaival élje min­dennapjait felvidéki közösségünk: „Ez a hely s ez az vár légyen di­csőségünk, Avagy madár gyomra mi kopor­sóhelyünk. Mindenképpen emberek s vitézek legyünk, Ügy marad meg örökkén az mi szép hírünk.” Kalácska József Felvidéki Ma­gyar Pedagógus díjas tanár; el­hangzott a szlovákiai magyar is­kolák országos tanévnyitóján Az igazi menekültválság GÁLZSOLT a főbb tranzitországok Görögországtól Magyaror­szágig a menekültek puszta átvonulásának'terhe alatt is gyakorlatilag összeomlanak, akkor mi vár azokra az államokra, ahol a migránsok tartósan akarnak letelepedni? Nem meglepő, hogy az internetes keresőprogramokban az arabul beírt menekültstátus szóra Svédország ugrik ki az első helyen. A toleranciá­ban, nyitottságban, jóléti szolgáltatásaiban és integrációs politikáiban élenjáró skandináv ország fogadta be messze a legtöbb menekültet (ará­nyaiban, a lakosság számához viszonyítva) az Európai Unión belül az el­múlt években. A jelenlegi menekültáradatnak is az egyik fő célországa. Tavaly 85 ezer menedékkérő érkezett, idén 74 ezerre számítanak. Egy kilencmilliós államban ez azt jelenti, hogy az összlakosság körülbelül 1 százalékát teszik ki a menekültstátusért folyamodók. Persze nem mind­egyikük maradhat az országban, de mellettük ott a többi (nem menedé­kes) bevándorló is, így nem túlzás éves szinten egy százaléknyi beván­dorlóról beszélni. És itt kezd érdekessé válni a helyzet. Svédországban ugyanis az 1960- as évekig etnikailag majdnem teljesen homogén társadalom volt. Azóta - két generáció alatt - multikulturális állammá vált, ahol a lakosság több mint negyede rendelkezik külföldi gyökerekkel. Figyelembe véve és a jövőbe kivetítve a tendenciákat, nem nehéz kiszámolni, hogy a svédek 20-30 éven belül kisebbségbe kerülhetnek a saját hazájukban. Lehet, hogy egy nagyon toleráns társadalomban ez a gyors és drámai változás sem okozna gondot, csakhogy a legproblémásabb afrikai és közel-keleti, j órészt muszlint bevándorló közösségek növekednek a leg­gyorsabban. És velük együtt nő a bűnözés, az utcai erőszak, a lakóhelyi szegregáció, romlik az iskolák színvonala, erősödik a terrorveszély. Sokszor gyorsan, drámaian és koncentráltan (a bevándorlónegyedek­ben). Mielőtt lefasisztáznak, gyorsan szögezzük le, ez egyáltalán nem je­lenti azt, hogy egyes bevándorló közösségekben mindenki, vagy a több­ség például bűnöző lenne, csak azt, hogy a svédekhez képest sokszorosan felülreprezentáltak a bűnelkövetésben. A menekültáradat és a kelet-európai koldusmaffia megjelenése tovább erősítette a svéd társadalom félelmeit, egyre többen fordulnak az egyetlen párt felé, amely a bevándorlás drasztikus korlátozását követeli. Ez pedig a radikális Svéd Demokraták. Pár éve a toleráns Svédországban még az is széles körű megdöbbenést váltott ki, hogy egyáltalán bekerültek a parla­mentbe. Tavaly a szeptemberi választásokon elért 12,9 százalékos ered­ményük után csak nőtt a döbbenet, idén augusztusban viszont egy közvélemény-kutatás 25,2 százalékkal már a legerősebb pártnak mérte őket. Pedig ez „csak” a megszokott skandináv és nyugat-európai tenden­cia (Németország kivételével). A politikai földcsuszamláson kívül ezek­nek a pártoknak és nézeteiknek erősödése alááshatja az egész uniós me­nekültpolitikát, Schengennel és a szabad határátlépéssel együtt, ami dur­ván visszaüthet ránk, tranzitországokra is. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója A nyár utolsó ütései VERES ISTVÁN A a hittem, azért ennél /-X m ■ könnyeb­JL. M m A W ben átcsú­szunk a naptári őszbe. Nem, nem a meleg zavar, a legkisebb bajom a meleg, legyen belőle sok és soká­ig. Inkább azok a nagy horderejű változások rendítenek meg, ame­lyek körülöttünk zajlanak. Po­zsonyban például üzembe helyez­ték Szlovákia (talán) első biciklibelső-automatáját. A de­fektes (kerekű) ember odamegy, bedobja a hat eurót, kijön a belső. Tizennégyes kulcs elő, gumicsere, pumpálás és már gurulhatunk is tovább. Hanem az van az automa­tára írva, hogy automat duší. Szó szerinti fordításban lélekautoma- ta. Műfordításban lélekdonor- automata. Érdekes, hogy a szlo­vákok és a csehek léleknek neve­zik a biciklibelsőt. Végül is nem butaság, mivel a belsőben sűrített levegő van, és bizony, ha eltávo­zik a kerékből ez a légnemű tölte­lék, a kerék használhatatlanná vá­lik, ha úgy tetszik, meghal. Hacsak nem lehelünk bele ismét lelket. A felkészült kerékpáros azonban, ha már cipeli magával a villáskulcso­kat, nyilván hord magánál új belsőt is, hogy adott esetben a lélekauto- matáig se kelljen átgyalogolnia a fél várost egy lapos kerékkel. Ez tehát inkább ilyen hangulatjavító intézkedés, mint amikor Fico be­jelenti, hogy ennyi meg annyi centtel csökken ötféle élelmiszer ára. Lehet neki örülni, de a jelen­tősége szimbolikus. Meg hát ugye, ha óvszer-automaták létezhetnek, akkor miért ne létezhetne ez is. Ja, és mivel idén rákaptam a sárgadinnyére, a napokban elha­tároztam, hogy legurítok a torko­mon egyet, míg tart az augusztus. Kimentem a piacra, direkt nem a legolcsóbbak közül választottam. Kérdezem a gyereket, mennyiért gurítják, megmondta az árát, majd magabiztosan hozzátette: nagyon jó dinnye. Amikor megkóstoltam, nem csalódtam akkorát, mint azok a szíriai menekültek, akiket az embercsempészek Mátészalkán tettek ki, közölve velük, hogy Bécsben vannak, de azért üzenném a gyerkőcnek, hogy ennél csak jobb dinnyéket ettem a nyáron.

Next

/
Thumbnails
Contents