Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-17 / 214. szám, csütörtök
14 UTAZAS 2015. SZEPTEMBER 17. www.ujszo.com Belize-i Karib-tenger és a korallzátony cápái Nyugat Belize-ből kiindulva a délkeletre fekvő Placencia- félszigetre vettük az irányt. A gyors úton érintettük a fővárost, Belmopant és egészen Santa Cruz városig értünk el, ott rátértünk a félszigetre vezető mellékútra, amelyen a tempó jócskán lelassult. A félsziget egy hosszú és keskeny földterület, két oldalán a lagúna és a karibi tenger kék vize. Legvégén fekszik a Placencia falu, a turisták paradicsoma, fehér durva szemcséjű korallhomokkal és jamaikai stílusú életvitellel. Placencia falu A tengerparton egy tiszta turistaszállóban szálltunk meg két éjszakára. Az épület homokba süllyesztett cölöpökön állt a szintén homok fölé épített fajárda előtt. Az árnyékos emeleti verandán függő ágyak himbálóztak a gyenge szélben és a csalogatóan kéklő tengerre és strandra nyújtottak kilátást. A fajárda házak, boltocskák és éttermek között kanyarodott ki a falu kikötőjéhez és tiszta strandjához. Sok helyen fák és virágos bokrok hajlottak ki föléje, elviselhetőbbé téve a sétát, mivel a nap magasan a fejünk felett perzselt kegyedenül. Délután a járda mellett előkerültek a kis grillezők is, és elkezdett terjengem a sült csirke illata. Ez volt a gyorsbüfék karibi megfelelője. Velük együtt az árnyékos fák alatt megjelentek a kisebb árusok is, jamaikai tájszólással és humorral kínálva a nyakláncokat, táskákat és maja szobrokat. A Placencia-félsziget és a falu történelme a 17. századra nyúlik vissza, amikor angol puritánosok érkeztek a területre. Újabb telepesek csak a 19. század végén jelentek meg. Ezek már több sikerrel vetették itt meg a lábukat, felépült a falucska is. Az erre utazó spanyolok nevezték el Placenciának. 2001-ben az Iris hurrikán tarolta le a falut, tönkre téve a házak 95%-át, de a felújítás sikeres volt és fontos turisztikai központtá épült újjá. Az állandó lakosok száma kb. 750 és az idillikus „mezítlábas” jellegét máig is megtartotta amellett, hogy első osztályú vízi sportokat és attrakciókat képes kínálni az idelátogatóknak. A fajárda vége egyben a falu és a félsziget végét is jelentette, itt egy betonmóló állta utunkat. Csónakok és kisebb hajók ringatóztak a halványkék vízen. Innen indultak úrnak a kiránduló hajók is az ún. caye-kra, azaz aprónyi korallos Placencia falu eavik étterme és a sáraa rendőrséa Hopkins falu Placencia strand Mangófa (A szerző felvételei) Silk Caye, azaz sziget homokos szigetekre a belize-i korallzátony felett. Ahhoz a korallzátonyrendszerhez, amely a második legnagyobb a világon, és amely a mexikói Cancúntól egészen Hon- durasig vonul és 900 km hosszú. Ebből jut 300 km Belize-re. Nemhiába, a kis ország legfőbb turisztikai látványossága. Rengeteg kis és nagyobb sziget púposodik ki a zátonyból, a tengeri állatvilág pedig a leggazdagabbak közé tartozik. A Placencia hosszú strandjai rendkívülien szépek, de az ottlétünkkor épp tengeri növényekkel voltak behordva, amelyeket a helyiek és turisták egyaránt takarítottak nap mint nap. Az itteniek inkább a már említett caye-kon szoktak strandolni. Oda vagy vízi taxival, vagy utazási irodával lehet kijutni, ill. bárkivel, akivel meg tudunk egyezni egy jó árban és oda-vissza útvonalban. A helyiek tudják, hogy melyik szigetecskére lehet kikötni, mivel a többségük magántulajdonban vagy bérelve van. Silk Caye pelikánjai és cápái Placenciába búvárkodás vagy köny- nyűbúvárkodás, ill. a különféle kultúrák érdekes egyvelege miatt érkeznek a turisták. A fő célpont a korallzátony, amely állatvilága rendkívül gazdag és a becslések szerint csak tíz százaléka ismert. A falucskában több túrákat szervező iroda is található, mi az egyikbe betértünk. A kis kalyiba cölöpökön állt a víz felett, a falakon búvárfelszerelés lógott, a hátsó ajtó egyenesen a tengerre nyílott. Másnap innen indultunk egy egész napos kirándulásra a korallzátony egyik kis szigetére, Silk Caye-ra, azaz Selyem-szigetre. Több kis szigetet megkerülve jó háromnegyed óra alatt értük el a Selyem-szigetet, amely nem volt más, mint egy vakítóan fehér homokdomb, néhány pálmafával és várakozó pelikánnal. Körülötte a víz sekély és langyos volt, fölötte az egyre erősödő nap. Erről a kis dombról gázoltunk bele a tiszta türkizkék vízbe és a tengerben ülve a viccelődő és életvidám vezetőnk először elmagyarázta a teendőket, majd úsztunk is ki a korallzátony pereméhez. Következtek a színes korallok, kicsi színes halak, nagyobb ragadozók, tengeri csillagok és persze a kellemes víz. Az egyik kevésbé benőtt homokos fenékből egy rája emelkedett fel és úszott tovább, nagy ívben kerülve ki minket. Tovább úszva egy óriási halcsapat hullámzott el mellettünk, egy hosszú barnás barrakuda kanyargón alattuk. Nyüzsgött a tenger, itt-ott a vezetőnket láttuk lemerülni a fenékhez, hogy valamilyen tengeri élőlénnyel térjen vissza és körbeadja közöttünk. Ebéd után folytattuk a könnyűbúvárkodást, még több színes halat, furcsa tengeri élőlényt és növényt láttunk, majd a hajón megszáradva egy másik szigetre látogattunk el. Figyeltük a sekély és ádátszó vizet, majd hosszú és kerek árnyakra lettünk figyelmesek. Megjelentek a barna kétméteres cápák, teknősbékák és különféle ráják. Állítólag nem voltak veszélyesek, ezért a többségünk beleugrott a vízbe. Én majdnem egy óriás teknősbéka hátán landoltam, de az kitért alólam és meghökkent pofával bámult végig. Mindketten megilletődtünk. Alattam jól megtermett barna cápák kanyarogtak fel és alá, sokkal közelebb kis és nagy ráják úszkáltak körülöttem. Ha bármelyikük felém indult vagy hosszasan végigmért, w Alattam barna cápák kanyarogtak fel és alá, közelebb kis és nagy ráják úszkáltak körülöttem. hadonászással és a légzőcsőbe való üvöltéssel próbáltam magam bátrabbá tenni. Cápákkal és rájákkal még nem úsztam együtt. A félórás izgalom után felkapaszkodtunk a kis hajóra és indultunk tovább. Egy nagy csapat delfin közelített és úszott körbe bennünket. Mindenki újra beleugrott a vízbe. Micsoda élménysorozat! A delfinek kiugráltak a vízből, oldalra dőlve bámultak meg bennünket, elszáguldottak mellettünk, újra körbe rajzónak, majd tovább úsztak. A vizes napot a kikötőben fejeztük be, a kapitány és a vezetőnk láthatóan élvezte a kalandunkat, megérdemelték a borravalót. A kalandunk után ránk fért egy kis vacsora. Kis éttermekben próbáltuk ki a helyi ízeket. A karibi ízvilág egy érdekes keverékét fedeztük fel a különféle éttermekben, amelyek gyakorta csak kis fakunyhók voltak. Rizs fekete babbal, különféle hal és más tengeri herkentyű érdekes csípős szósszal, tamales, avagy kukoricatésztába csavart csibehús, sütőbanán és gyümölcsök, többek között guava, mangó, tamarind és kókuszdió. Kedvencemmé vált az ún. stew beef és stew chicken, amolyan marhapörkölt és paprikás csirke, ill. kókuszos tyúkhúsleves. A karibi régió ételeit főleg a garifuna (nyugat- és közép-afrikai és helyi arawak emberek keveréke), kriol (fekete afrikai rabok leszármazottjai) és nyugat-indiai népcsoportok adják. ízletes volt, bármelyiket is próbáltuk. Hopkins falu Színesen karibi jellegű falu, úgynevezett rastaman kinézésű egyénekkel, akik lezser és nyugodt jamaikai hangulatúvá tették a települést. A dzsipünket egy fa árnyékában parkoltuk le, jellegzetes ajándékokat vettünk az egyik fabódé üzletében, majd körbejártuk a kis „központot”, hogy egy idillikus fehér homokos tengerparti bár előtt kössünk ki. Árnyékban lógó függő- ágyakat foglaltunk el, a hőségben a fehér homok vakító és égető volt. A fabárban helyi sört és kókuszitalt rendeltem. Az olcsó sör meg is jelent, de a kókuszos ital helyett egy nagyon hosszú lécet kaptam. Ezzel aztán nekiálltunk az egyik kókuszfának és levertünk néhány diót, majd késsel meglékeltük őket. A báros pontosan tudta, hogy melyikben van vagy nincs folyadék. Aztán szívókákkal iszogattuk ki a rendkívülien frissítő folyadékot. Ez ingyenes volt. Aztán csak ringatóztunk a függőágyakban, hallgattuk a tengert és a bárzenét. Ez volt a forró napunk fénypontja, mielőtt újra visszaindultunk volna nyugatra, a maják földjén fekvő San Ignacio városkába. Méhes Ottó A mellékletet szerkeszti: Szabó Laci, Laci.Szabo@ujszo.com. Levélcím: Új Szó - Utazás, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
