Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-16 / 213. szám, szerda
161 SPORT 2015. szeptember 16.1 www.ujszo.com „Korábban csak az aranyakat becsülték” Bárdosi szerint a bírók sok tehetséges fiatalnak vették már el a kedvéta birkózástól (A szerző felvétele) ALBERTJÓZSEF Bárdosi Sándor birkózó sportpályafutása során egy-egy bronzérmet nyert világ- és Európa-bajnokságokon. A sydney-i olimpia döntőjében nem volt gyengébb az ellenfelénél, mégis őt hozták ki vesztesnek. Pályafutásának a végét egy darázscsípés jelentette. Egy ideje a sport mellett a kereskedelmi televíziók különféle műsoraiban is feltűnik. Miért keveredett a celebvilágba? Nagyjából 2000-ben kezdődött Magyarországon ez az „őrület”, amibe én is belekerültem valahogyan, és lényegében azóta médiáz- gatok. Napjainkra már azért eljutottam odáig, hogy megválogathatom, miben szerepelek és miben nem. A kezdetekkor nagyon sok előnyét is élvezhettem ennek a médiás megjelenésemnek, amiből mára azért aránylag sok hátrányom is származik. Előnynek számított, hogy könnyebben lehetett szponzorokat találni, bármi történt velem, a bulvár megírta, forgott a nevem, és közismert lettem. A hátrányát pedig most kezdem igazán érezni. Bármerre járok, ha valaki meglát és megismer, mindig engem figyel. Ha a Balaton- parton ülve megiszom egy sört, másnap lehet, hogy azt hozza le a bulvár, hogy Bárdosi részegén iszogatott a magyar tenger partján. Birkózótársai hogyan fogadták Bárdosit, a celebet? Az okosabbja igazán kedvezően állt a dologhoz, mivel szerintük hatalmas reklámot kapott általam a hazai birkózósport. A butábbik fele pedig természetesen irigykedett, hogy miért nem ők kerültek a médiába. Volt ilyen is, olyan is. Ami viszont számomra az igazi fájdalmat jelenti a mai napig, hogy a sportvezetők és a szövetség is a buták közé sorolandó. Hiába tudtam magam eladni a médiának, ha a sportágam népszerűsítéséről van szó, az én nevem csak utolsóként kerül elő. Pedig ha kimegyünk az utcára, és megkérjük a járókelőket, hogy mondjanak néhány birkózónevet, akkor Növényi Norbit, Farkas Petit és engem említenek. Ez azért is hatalmas megtiszteltetés, mert ők ketten velem ellentétben olimpiai bajnokok, én pedig „csak” ezüstérmes vagyok. Az olimpiai ezüstjével mennyire van „napi kapcsolatban”? Nézegeti, töröigeti, csodálja? Nem nagyon szoktam már, de azért havonta legalább egyszer biztosan a kezembe veszem, megnézegetem, mert ez az érem a sportkarrierem csúcsa, de a nyakamban már nagyon régen volt. Ha pedig meglátogatnak barátok vagy ismerősök, és még nem látták az érmet, szinte természetes, hogy első kérésük, mutassam meg nekik. Akkor meg szoktam mutatni, de az ő kezükben többet van, mint az enyémben. Az ön szemében ez az olimpiai ezüst arany fényben csillog? Mondjuk nyugodtan ki, hogy a bírók elcsalták a döntő végeredményét... Ez sajnos valóban így volt, nem véletlenül kavarta fel a közvéleményt is. Döntetlenre, 3:3-ra végeztünk a mérkőzésen, de a bírók mintha más mérkőzést néztek volna, nem engem hoztak ki győztesnek. Ellenfelem az akkori világklasszis Yerli- kaya volt. Őszinte leszek, sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg nem adja ugyanazt az arany és az ezüst, ezt mindenki jól tudja. De érdekes, az én ezüstöm az emberek szemében arannyal felérő ezüst, és ez nagyon jóleső érzés. Bárdosi Sanyi előtt a közvélemény csak az aranyakat becsülte, de tőlem kezdve ez szerencsére teljesen megváltozott, azóta figyeljük, szeretjük az érmeseket is. A fájdalmakból az maradt csak bennem, hogy mindösszesen egy olimpián tudtam részt venni, pedig igazából négyre készültem föl. Én már Atlantára is készültem a csapattal, aztán Sydney jött, majd Athénba és Pekingbe is terveztem menni. De mindig valamilyen sportpolitikai döntésnek köszönhetően úgy alakult a helyzet, hogy kimaradtam a csapatból. A bírók nagyon sok tehetséges birkózónak vették el a kedvét ettől a sportágtól, hogy bevezették a döntetlennél a „fej vagy írás” eredményhirdetést. Többek között az enyémet is. A birkózás maradjon birkózás, a végeredmény a szőnyegen dőljön el. És győzzön ajobbik! Mikor csípte meg darázs a legutóbb? Tudom, hogy mire céloz, a válaszom, hogy nem doppingoltam! Mindig is figyeltem erre, és akkor is nagyon figyeltem. Manapság szinte addig fajult a doppingszerek listája, hogy szinte csak az aszpirin nem számít annak. Nevetséges és szánalmas dolognak tartom ezt a doppingmizériát, és megvan a kőkemény véleményem az egészről. Az én esetemben teljes egészében igazságtalanság történt. Egy erősen mérgező darázs megcsípett, az orvosom adott egy injekciót, mert a lábam a csípés hatására többszörösére dagadt, és mindenki nyugtatott, hogy ebből semmiféle pozitív minta nem lesz, de mégis az lett. Kiment az orvosom és az ügyvédem Lausanne-ba, a Sportdöntőbírósághoz az ügyem tárgyalására, és amikor hazaérkeztek, megdöbbentve hallgattam a végeredményt a szájukból. Szerintük már előre el volt döntve, hogy két évre eltiltanak, ismét hozzáteszem, jogtalanul. A doppingban ne legyenek azért nagyon illúzióink, mert ami távolságra és időre megy, ott a világ nagyon, de nagyon nem fair módon játszik. Napjainkban mivel foglalkozik? Edzőként dolgozom három sportágban is, mellette a Magyar Szumó- szakszövetség férfi szakágának is a vezetője vagyok. Ezenkívül pedig a saját küzdősport-akadémiámat igazgatom. A suszter maradjon a kaptafánál... megy a DAC-nak Aranyosmaróton Szarka Ákos (jobbról) ezúttal nem tudott gólt szerezni (Somogyi Tibor felvétele) BŐDTITAN1LLA Kilencedik nekifutásra sem tudott győzni a DAC az aranyosmaróti ViOn otthonában. A labdarúgó Fortuna Liga 8. fordulójában a ViOn 2:l-re nyert a sárgakékek ellen - öt hónap után ez volt az első hazai győzelme. A második a „hátulról a második” ellen. A második legjobb csatársor (a DAC-é, 14 lőtt gól) a második legrosszabb védelem (a ViOn-é, 14 kapott gól) ellen. A papírforma alapján a dunaszerdahelyiek voltak a mérkőzés esélyesei, ebben a szezonban még csak egyszer kaptak ki, míg a ViOn szenvedve kezdte a bajnokságot, zsinórban négyszer veszített, s csak mostanában kezdett úgy-ahogy magára találni. A meccsre 430 drukker kísérte el a dunaszerdahelyieket, kicsi volt nekik a vendégszektor, többen a főtribün oldalsó részén ültek. Nem a szurkolókon múlt, hogy a DAC végül pontot sem szerzett Aranyosmaróton. „Az első félidőben veszítettük el a meccset” - szögezte le Tomislav Marie, a sárga-kékek vezetőedzője. A vendégeknek az első játékrészben is voltak helyzeteik, de nem diktáltak olyan iramot, mint a Podbrezová elleni gólzáporos meccsen. Szarka Ákosnak volt két jó lövése (az elsőt a kapus ütötte ki, a másik fölé ment), de igazi ziccer nem alakult ki. A ViOn pedig megmutatta, hogy bár az utolsó előtti helyen állt a táblázaton, egyáltalán nem lehet leírni: a robusztus Tawamba lekötötte a védőket, Oráviknak több tér nyílt, de próbálkozott távoli bombával Majkic is, Tujveinek nagyot kellett nyújtózkodnia, hogy elérje. Az aranyosmarótiak közvetlenül a szünet előtt szereztek gólt, Skolnik ívelt be egy szabadrúgást, Tipuric pedig a rövid sarokról a hálóba fejelt. Ä szabadrúgást némi dulakodás és sok szövegelés előzte meg, Németh Krisztián, a DAC sportigazgatója csóválta is a fejét a szünetben: „Négy percünk volt felkészülni a szabadrúgásra, mégis hagytuk fejelni...” A második félidőben rákapcsolt a DAC, de a ViOn szerzett gólt. A labda Tawambához került, a kameruni csatár pedig Tujvelt elfektetve megszerezte az aranyosmarótiak második gólját. „Ezek a legnehezebb meccsek. Sokáig nincs semmi dolgom, aztán meg két gólt kapok” - mondta már a lefújás után a duna- szerdahelyi kapus, akinek az említett Majkic-bombán kívül más vé- denivalója nem volt. A DAC ugyan gyorsan visszajött a meccsbe, mert a Ľuptákkal szembeni szabálytalanságért megítélt büntetőt Pačinda berúgta, de hiába szorította be a hazaiakat a kapu elé (amely mögött a DAC-szurkolótábor állt, és hajtotta kedvenceit a támadásokba), újabb gól már nem született. A tizenhatoson belül többször szabálytalanságot reklamáltak a vendégek, de a bíró egy újabb tizenegyest már nem fújt be. A drukkereknek nem mindig tetszettek az ítéletek, néhány sörös pohár is berepült a pályára, a lefújás után pedig egy hanggránát is robbant valahol. „A második félidőben mutatott teljesítményért semmilyen szemrehányást nem tehetek a fiúknak” - jelentette ki Tomislav Marie, aki szerint a döntetlen talán igazságosabb eredmény lett volna. A hazaiakat irányító Libor Fašiang szerint azonban a ViOn két gólt lőtt, a DAC pedig csak egyet, így felesleges azt firtatni, megérdemelt-e a hazaiak győzelme. „Nagyonjó, hogy végre itthon is sikerült nyernünk. Keményen meg kellett harcolunk érte” — sóhajtott fel megkönnyebbülten Fašiang, aki az előző forduló előtt vette át a csapat irányítását. Az aranyosmarótiak öt hónapja vártak hazai bajnoki győzelemre, utoljára április közepén nyertek otthon (3:2- re a Senica ellen). Most viszont jó sorozatuk van, öt tétmeccsen nem kaptak ki (négy bajnoki, egy kupa), és a táblázaton is előreléptek egy helyet. A DAC kilencedik aranyosmaróti bajnokiján ötödször kapott ki (emellett négyszer döntetlenezett), s a tabellán visszacsúszott a harmadik helyre.
