Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-16 / 213. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2015. szeptember 16.1 www.ujszo.com „Kellett ez a gázlobbanás” A Néhai Bárány: Jakab Attila, Burucs Szabolcs és Burucs Marcell _ (Képarchívum) RÖVIDEN Könyvbemutató a múzeumban Pozsony. Popély Árpád Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből című kötetét ma 17 órakor mutatják be a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában (Brämer-kúria, Žižka utca 18.). A Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent kötetet lapunk munkatársa, Korpás Árpád méltatja. (ú) Popély Árpád FÉL ÉVSZÁZAD KISEBBSÉGBEN Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből Fórum KisubbsógFuBitó Intézet Ramin Sadighi a szakma kiválósága Budapest. Irán zenei világának egyik legnagyobb hatású képviselője, Ramin Sadighi kapja az idei Womex szakmai kiválósági díját, amelyet október 25-én adnak át a Budapesten megrendezendő világzenei expón a Mü- pában. Ramin Sadighi a Hermes Records alapítója, aki több mérföldkövet rakott le az iráni zenei életben: megteremtette az egyik első törvényes lehetőséget az irániaknak, hogy hozzáférjenek a nyugati zenéhez, és a Hermes kiadón keresztül az iráni zenét is megmutatta a világnak. (MTI) JUHÁSZ KATALIN A Néhai Bárány zenekar Egyperces című száma áriási fölénnyel nyerte az egyik legnagyobb magyar hírportál, az Index idei dalversenyét. A 140-es mezőny a közönség és a zsűri szavazati alapján több fordulén keresztül szűkült. A győztes nyereménye egy Sziget-fellépés volt. Az ottani koncert után beszélgettünk a fiúkkal, akik közül az énekesszövegíró Burucs Szabolcs vitte a szót, a többiek intenzív bólogatásá- ból és félmondataiból azonban érződött a teljes összhang. Rajtatok kívül csak két példát tudok arra, hogy egy zenekarban a dobos az énekes: Phil Collinst a kései Genesisben és az Eagles együttest. Szerintem Marci öcsém, a gitárosunk jobban énekel nálam, valahogy mégis rám hárult ez a feladat, amit egyébként nem bánok. Szerintem semmivel sem könnyebb gitározás közben énekelni, mint dobolás közben. Csak hát szokatlan, mert a rock and roll történelme során úgy alakultak ki a szerepek, hogy a dobos a háttérben püföli a bőröket, az énekes meg elöl hergeli a közönséget. Az is szokatlan, hogy egy dal időtartama egy perc. Az Egyperces tényleg nem hosszabb, még sincs hiányérzetem. Ugyanazért szeretem, mint a Blur slágerét, a Song 2- t, ami szintén nagyon rövid, de tömény és pörgős... Először halljuk ezt a párhuzamot, és rendkívül hízelgő, mert a Sőng 2 nagy kedvencünk az öcsémmel, gyerekkorunk egyik meghatározó száma, tényleg szénné hallgattuk. Az Egyperces egy próba szünetében született, amikor mindenki kiment a teremből, és Marci elkezdett pengetni valamit a gitáron. Visszafordultam, megkérdeztem, mi ez. Á, semmi, csak úgy szórakozom, mondta. Én meg biztattam, hogy szórakozzon tovább. Aztán mire a többiek visszaértek — akkor még négyen voltunk - nagyjából kész is lett a szám, szöveggel együtt. Ez a leggyorsabban megírt dalunk. Úgy hallottam, nem is tudtatok róla, hogy az Egyperces bekerült az Index versenyébe. Ez így van. Csak akkor tudtuk meg, amikor már a legjobb 30-ban volt. A zsűri tagjai is javasolhatták a kedvenc dalaikat, így került a mezőnybe az Egyperces. A lehető legjobbkor jött ez a pozitív visszajelzés, mert a zenekar épp válságban volt. Akkoriban vált ki a másik gitárosunk, és azt sem tudtuk, érdemes- e egyáltalán hármasban folytatnunk. Úgyhogy kellett ez a gázlobbanás. Honnan a Néhai Bárány név? Ekkora Mikszáth-rajongók vagytok? Az én ötletem volt, mert a középiskolában nagy hatással volt rám A néhai bárány című Mikszáth-novella. Sokat foglalkozom a szavak hangzásával, csengésével, illetve azzal, hogy mitől működnek bizonyos szavak úgy, ahogy. Ez egy rendhagyó szókapcsolat, és nagyon szépen hangzik. A bárány bibliai utalás is lehet, és a nyáj szintén eszünkbe juthat róla. A néhai szó pedig már-már kihalófélben van. Mindenképp magyar nevet kerestem, mert a dalszövegeink is magyarok. A név egyébként rendkívül fontos egy zenekarnál. Olyan, mintha a gyerekednek adnál nevet. Ráadásul a Tankcsapda Bárány című száma is a fejemben volt a névválasztáskor. Azután hogy, hogy nem, mindkét albumunk azon a keverőpulton készült, amelyen a Tankcsapda első, számunkra szintén meghatározó élményt jelentő lemeze. Ez egy szerencsés véletlen volt. Olyan érzés, mint egy gitár, amit nem újonnan veszel meg, hanem használtan, és már van múltja, már van mögötte egy történet. Úgy veszem észre, hangzásban a retró felé mentek, hagyományosabb megszólalásra törekedtek. A steril ellentétét keressük. Az élettel teli dolgokat. Nem szeretjük a high-tech stúdióban kiglancolt, tökéletesre csiszolt rockzenét. Semmit nem szeretünk, amin nincs egy kis kopás, egy kis patina. Ezért használunk a digitális technika helyett analóg felszerelést, csöves erősítőket. Az effektpedálokat például Marci saját kezűleg barkácsolja, annak ellenére, hogy ma már csúcsminőségű cuccokat lehet kapni. Ezekkel ugyanis szinte hangképeket lehet festeni. Szerintem aki őszintén, szívből csinál valamit, az eleve szembemegy a trendekkel. A trendek úgy alakulnak ki, hogy valaki kitalál valamit, kiválóan megcsinálja, aztán nagyon sokan átveszik tőle. Mindig csak a legelső ember igazán őszinte, ő az, aki magából hoz ki valamit. A rockzenében pedig abszolút elvárható, hogy a zenekarok szembemenjenek a fő csapásiránnyal. A Tíz kicsi nóger a magyar kedvenc Budapest. A Tíz kicsi néger a legnépszerűbb Agatha Christie- krimi a magyar olvasók körében egy augusztus végén zárult szavazás szerint. Az Európa Könyvkiadó Christie rajongóit az írónő születésének keddi 125. évfordulója alkalmából kérte fel arra, hogy válasszák ki legkedvesebb regényüket az életműből. A szavazáson a Tíz kicsi néger a voksok 26 százalékát kapta, így megelőzte a szintén nagyon népszerű Poirot-történeteket: a Gyilkosság az Orient exp- resszen, valamint a Halál a Níluson című krimit. A három legkedveltebb regényt októberben egy kötetben jelenteti meg az Európa Könyvkiadó. (MTI) MOZIJEGY Öldöklés az avaron Csak az a vég, csak azt tudnám feledni. Mert ha nem volna az utolsó öt perc, akkor elégedetten dőlhetne hátra a néző, hogy megint egy film, amire büszkék lehetünk. Talán kicsit butuska, kicsit ügyetlen, de a mienk. Nem akarom elkiabálni, de mintha kezdene megdőlni az a tétel, hogy manapság nem készülnek jó magyar filmek. Persze, ehhez érdemes hozzátenni, hogy az idő mindent megszépít, úgy beszülünk, mintha olyan csodás lett volna az az időszak, amikor a Valami Amerika-féle filmek lepték el a mozikat. Ami engem illet, inkább egy Víkend, mint ezer Valami Amerika. Úgy tűnik, van igény a magyar filmre, bár a Víkend esetében megfontolandó, miért is nevezzük magyarnak, ha a szereplőkön és a nyelven kívül semmi sem magyar benne. Német autókkal kocsikáznak, kínai tollakat használnak, és a néző előbb-utóbb kénytelen rájönni, hogy Mátyássy Áron elég ügyesen elsajátította a nyugati filmek nyelvét. Mindenki fess, csak az a furcsa, hogy egy átdrogozott éj szaka után Gry llus Dorka sminkje továbbra is tökéletes. Hollywoodi mintára készült film, hollywoodi hibákkal. Az alapötlet sem különösebben eredeti, de innen szép nyerni, és a Víkendnek részben sikerül is. Három gazdag budapesti utazik illegális vadászatra Erdélybe, ahol történik egy baleset, embert lőnek őz helyett. Nyilván senki sem akar börtönbe menni, így elkezdődik a ötletelés, mi is legyen. Közben felszínre kerülnek a múlt titkai, kiderül, nagyjából mindenki megcsalt mindenkit, és senki sem ártatlan. Nagy előny, hogy az ember már viszonylag korán elkezdi utálni a szereplőket: ők azok a prosztó gazdagok, akik a budai villájuk után is elfelejtik befizetni az adót. Most meg idejönnek, azt hiszik, övék ez a világ is, és csak hullákat hagynak maguk után. Az erdélyiek azt mondják nekik, csak a bajt hozzák, és az egész nagyon hiteles. Ahogy az is, amikor a helyi asszony megkérdezi a vendéget, mit csináljon a friss húslevessel. Ontse ki a vécébe, válaszolja. így élnek, így élünk. Amúgy nem is ezeken van a hangsúly, de mégis a kis pillanatok maradnak meg, ahogy megyünk, és bevesszük az ismeretlent, a csodálatos erdőből kevésbé csodálatos vérmezőt csinálunk. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem ezzel fogják eíadni a filmet, thrillerről van szó, és elsősorban ijesztgetni kell. Viszont ezt is tudja Mátyássy Áron, attól eltekintve, hogy nem jött rá, teljesen felesleges az eget mutogatni másodperceken keresztül, attól nem lesz ijesztőbb a következő jelenet. Ijesztő az már önmagában is. A világnak bármelyik pontján elmenne az a képsor, amelyben a lovon ülő vadász üldözi a fiút, aki meglátta a hullát. Ráadásul képes meglepni a film, van benne fordulat, soha nem tudni, ki áll az események mögött. Bár úgy tűnik, a végére sikerült annyira összekutyulni mindent, hogy maga a forgatókönyvíró sem tudta, hol kössön ki. Hiba, de nem eget rengető, és majd megtanulják, legközelebb miként küszöböljék ki. Ahogy azt is jó lenne megtanulni, hogy egy thrillerbe nem feltétlenül kell egy erős ember, aki pisztolyt hord, és olyan ügyes, hogy egyetlen ütéssel kiüt öt fickót. Nem kell, ha valójában nincs szerepe - Árpa Attila márpedig csak elvan a vásznon. Az viszont pontosan érthető, Gryllus Dorka miért van: készséggel elhiszem róla, hogy igazi hideg számító, majd ugyanígy elhiszem, hogy tényleg csalódott. Lengyel Tamás meg lazán profi, nagyjából úgy játszik, mintha egy hollywoodi filmben volna, és éppen arra készülne, hogy ő legyen a következő akciósztár. Aztán jön az utolsó öt perc, amire nincs jobb szó: borzalom. De annyira azért nem, hogy elfeledtesse: végül is egy jó filmet láttunk. Víkend. Magyar thriller, 100 perc, 2015. Rendezte: Mátyássy Áron. Szereplők: Lengyel Tamás, Simon Kornél, Gryllus Dorka, Árpa Attila. Gera Márton
