Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-12 / 211. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2015. SZEPTEMBER 12. 211 Magyar álmok az ARC kiállításon „Miről álmodsz, és mekkorát? Lottóötösről vagy társadalmi igazságosságról? Egy jobb munkáról vagy egy szebb szeretőről? Arról, hogy a magyar foci méltó lesz régi nagy híréhez, vagy hogy minden korrupt fazont elszámoltatnak egyszer? (...) Van olyan, hogy magyar álom? 10 millió személyes álom, vagy az 15 millió? Van egy közös is? Vagy pont azt kéne kitalálni végre, hogy mit álmodjunk meg együtt? Vagy egyáltalán nem álmodozni kéne, hanem felébredni?” Az első helyezett Kelemen Orsolya Magyar feeling című alkotása egy gyermekével a kezében a határkerítésen átugró anyát ábrázol, a gátfutókat idéző pózban, míg a jobb felső sarokban szögesdrótból kirakott olimpiai karikák hirdetik a hőn áhított budapesti játékok megrendezését budapest 2024 A második Faragó Sándor Merj nagyot álmodni! című munkája lett: a Budapesti Közlekedési Központ információs plakátjainak stílusában elkészített mű azt a mémmé vált márciusi esetet dolgozza fel, amikor egy csuklós busz a Margit-híd közepén próbált meg visszafordulni, ezzel gigadugót eredményezve VONA VIKTOR M agyar álom címmel nyílt meg tegnap a 15. ARC plakátkiállítás Budapesten, az 56-osok terén, ahol csaknem 100 alkotást láthat a közönség. „Az ARC az elmúlt években egyre inkább a szabad véleményalkotás civil fóruma lett” - mondta el a kiállítás megnyitásával egybekötött díjátadón Geszti Péter, az ARC egyik alapítója. Kiemelte, azért tartják fontosnak a kiállítást, mert általa olyan vélemények is el tudnak jutni a közönséghez, amelyek amúgy fennakadnának a média szűrőin. Az idei kiállítás megrendezése - már-már szokás szerint — nem volt garantált, Geszti Péter azt nyilatkozta, hogy „egyre kevesebb nagyvállalat támogatja a kiállítást, ezért hiába a rengeteg pályázó és néző, egyelőre nincs elég pénz a tárlat megrendezésére”. Egy másik interjúban Geszti arról beszélt, a multikat is képes megfélemlíteni a politika: .Állami koncessziókért versenyeznek, vagy attól félnek, hogy rájuk szabadítják a NAV-ot. Holott az ARC szerintem nem az a dimenzió, ami miatt ilyen retorzió beindulna. Működik azonban a néger az alagútban jelenség: odaképzelnek egy rémet, ami nincs is ott.” A szervezők a közösségi finanszírozásban látták meg a kieső ◄ A legkedélyborzolóbb alkotásnak járó Borz-díjat Gutema Dávid vehette át Rémálom című munkájáért: a kép Orbán Viktor és Vona Gábor arcát mossa egybe (Képarchívum) támogatások pódásának a lehetőségét, de ez a próbálkozás nem hozta meg a várt eredményt. Mindenesetre, úgy tűnik, találtak más megoldást. Az idei kiállításra bekerült pályamunkák közt már találunk a menekültválságra reflektáló plakátokat, de a viszonylag friss téma mellett a tömegközlekedési káosztól a korrupcióig számos egyéb közéleti, aktuálpolitikai esemény is megihlette a jelentkezőket. » Geszti Péter, azért tartja fontosnak a kiállítást, mert általa olyan vélemények is eljutnak a közönséghez, amelyek amúgy fennakadnának a média szűrőin. A pályázatra több mint 1100 pályamunka érkezett, ebből 94 alkotás látható a kiállításon, 80 külön óriásplakáton, 14 pedig úgynevezett gyűjtőplakáton. A zsűri az első díjat Kelemen Orsolya Magyar feeling című alkotásának ítélte. A győztes alkotás egy gyermekével a kezében a határkerítésen átugró anyát ábrázol, a gátfutókat idéző pózban, míg a jobb felső sarokban szögesdrótból kirakott olimpiai karikák hirdetik a hőn áhított budapesti játékok megrendezését. A második Faragó Sándor Merj nagyot álmodni! című munkája lett: a Budapesti Közlekedési Központ információs plakátjainak stílusában elkészített mű azt a mémmé vált márciusi esetet dolgozza fel, amikor egy csuklós busz a Mar- git-híd közepén próbált meg visz- szafordulni, ezzel gigadugót eredményezve. A harmadik helyezett Kiss Ferenc Ismeretlen festő című plakátja lett: a szerző a szegedi ár- vízvédelmi töltésen bekövetkezett drasztikus változásokat dokumentálja. Kiss Ferenc évek óta itt fut, most pedig menekültek ezrei járják ezt az utat, és itt található az a kormányplakát is, amit valaki egy adag fehér festékkel kent le. A legkedélyborzolóbb alkotásnak járó Borz-díjat Gutema Dávid vehette át Rémálom című munkájáért: a kép Orbán Viktor és Vona Gábor arcát mossa egybe. Az idei fő téma mellett az ARC+ pályázaton a hétköznapi csodákhoz kapcsolódó munkákat várták. A kifejezetten civil szervezetek és kreatív ügynökségek számára kiírt verseny legjobbjai közé azok a plakátok jutottak be, amelyek a legszellemesebben, legkreatívabban mutatják be valamely civil szervezet munkáját, illetve egy-egy hétköznapi csodának tekinthető konkrét eseményét. A Hétköznapi csodák kamarakiállításon 14 pályáművet lehet látni. Idén tárlatvezetéseket is tartanak a plakátkiállításon, így a közönség mások mellett Tiíl Attilához, Winkler Nórához vagy Geszti Péterhez csadakozva ismerheti meg behatóbban a kiállított műveket. A plakátok szeptember 27-ig lesznek láthatók a téren. (MTI, hvg) Hantik, komik, vepszék Badacsonyban F innek, észtek, hantik, komik, magyarok, manysik, marik, mordvinok, udmurtok és vepszék üléseztek a múlt hétvégén a 13. Finnugor írókongresszuson Badacsonyban. A Finnugor Népek Világkongresszusa az 1990-es évek elején jött létre, s olyan kiváló írók és tudósok voltak az elnökei, mint Domokos Péter, a finnugor irodalmak magyar kutatója vagy Arvo Válton, a neves észt író és műfordító. A társaság jelenlegi elnöke Pusztay János, a nyitrai egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának professzora. Mindenki meggyőződhet a párhuzamos világok létezéséről, aki megismer egy finnugrászt. Aki kettőt ismer, az rákényszerül, hogy átértékelje a világról szóló eddigi tudását. Aki pedig kívülállóként csöppen bele egy finnugor írókongresz- szusba, az gyorsan elkezd oroszul tanulni. Merthogy a finnugor népeknek nincs közös nyelvük. A finnen és a magyaron kívül hosszabb-rövi- debb ideig mindegyik az orosz, illetve szovjet birodalom nemzetiségeként létezett, s önálló államisága e kettőn kívül máig csak az észteknek van. A többi finnugor nép jelentős hányada az Orosz Federáció tagköztársaságát alkotja (karélok, komik, marik, mordvin, udmurtok), autonóm körzetekben (hantik és manysik) vagy az oroszok közt kisebbségben élve maradt fenn (vepszék), így a közvetítő nyelv máig az orosz. Ezért az írókongresszus előadóinak többsége is oroszul szólalt meg, de voltak angol (és elvétve magyar) nyelvű előadások is. A konferencia témája a dráma volt. Többségében olyan előadások hangzottak el, amelyek egy-egy finnugor nép vonatkozásában mutatták be a színjátszás és a dráma műfajának a történetét. Bár ahány nép, annyi változata létezik a nemzeti nyelvű színház történetének, akadnak jócskán közös vonások is, melyek egy része az oroszországi finnugor népek hasonló szocio- kulturális környezetéből fakad. A nemzeti nyelvű írásbeliség szinte minden oroszországi finnugor népnél - a komiknál, mariknál, hantiknál, manysiknál és udmur- toknális-a 19.század vége ésa20. század húszas évei között alakult ki. S ahogy annak idején a magyar kultúrában, eleinte ezeken a nyelveken is elsősorban fordítások születtek. A fordítások szerepe is ugyanaz, mint a nyelvújítás kori Magyarországon volt: kialakítani egy olyan nyelvet, ami elég hajlékony az adott kor ismereteinek továbbítására. A dráma útja szinte minden kis finnugor népnél számos hasonlóságot mutat: a 20. század első felében a népi gyökerű zenés darabok dominálnak az orosz drámairodalomból származó fordítások mellett. A folklór a mitológiával kart karba öltve jelenik meg, és egyes írók életművében máig inspirativ erővel bír. A szovjet éra is alaposan rányomta a bélyegét ezekre az irodalmakra: a húszas évekbeli agitatív szellemű drámákban az osztályharcé volt a főszerep. Az ötvenes évek minden oroszországi nép irodalomtörténetében a sematizmus jegyében teltek, az írókongresszuson nem egy előadó beszélt a szovjet színjátszás sematikus tradíciói levetkőzésének máig érezhető nehézségeiről. Persze jócskán van, akinek sikerült. Bár a színdarabok nagy része morális és társadalmi kérdéseket, az adott népek történelmi problémáit, a pusztuló falu és a pusztuló nemzeti identitás kapcsolatát mutatja be, a mai oroszországbeli drámairodalomtól nem idegen a posztmodern kísérletezés sem. Mindeközben változik az irodalom társadalmi szerepe is: minél fenyegetőbb a nemzethalál víziója, annál nagyobbnak tűnik az irodalom jelentősége, annál több közösségi elvárás irányul felé, annál több a pátosz, s annál életképesebb a nemzeti romantika valamelyik, 20. vagy 21. századra szabott válfaja. Márpedig a kisebb finnugor népek többségénél igen gyors az asszimiláció és a nyelvcsere, ezért a marit, a komit, a mordvint és az udmurtot még 1998-ban potenciálisan fenyegetett nyelvnek ismerte el az Európa Tanács. Tény, hogy keveset tudunk egymás kultúrájáról. Ezt a helyzetet próbálja megváltoztatni a Finnugor írószövetség, amelynek tagjai nagyon sokat tesznek egymás irodalmának kölcsönös fordításáért, megismeréséért, megismertetéséért. A LiteratUral sorozatban most is számos fordítás jelent meg a kongresszusra, egyebek mellett Az 50 legszebb magyar vers, A 12 legszebb magyar novella és A 12 legszebb finnugor vers. Ez utóbbi az egyes finnugor népek legszebbnek ítélt 12 versét adja közre az összes finnugor nyelvre lefordítva, (-ketk-) A finnugor írókongresszus résztvevői Badacsonyban - az orosz a nyelv, ami összeköt (Képarchívum) A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
