Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-10 / 209. szám, csütörtök
VIDI Horgász 2015. szeptember • www.ujszo.com új szó HOBBI | „Ősz húrja zsong, /Jajong, busong/ A tájon,/S ont monoton/Bút kono- r kon / És fájón." Paul Verlaine verse attól szép, mert Tóth Árpád átírta i magyarra. A hangulata az eredetinek \ is megkapó, de hát a magyar nyelv, ^ ugye, szoktuk mondani, ha Mester használja, megismételhetetlen csoda. Szóval az ősz meg az elmúlás. Más költők szerint: a spleen. Az ember nyáron betakarítja a termést, és azzal slussz, jöhet az elmúlás, a melankólia. A bú. Nem oda Buda! Ősszel van ám a szüret is! Kedvenc hobbinknál maradva: ősszel a horgász is szüretel. A halak természetes ösztöneikkel érzik a változást, és tudják, ilyenkor kell nekifogni az evésnek. A téli ver- melés alatt nem lesz rá lehetőség, így mohón fel kell mindent habzsolni, amit a természet kínál. Bandákba verődnek a mámák, a pontyok, keszegfélék, és lassan elindulnak, meg-megállva, tömve a bendőjüket (képletesen szólva, hiszen az nincs nekik), vonulgatnak a vermelőhelyek felé. A kis halak felhőnyi go- molyagokban lódulnak neki, míg a hoppon maradt ragadozók gyomrát igen csak kezdi mami a gyomorsav, ezért ilyenkor kö- nyebben foghatók. Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy a süllők, csukák is követik a kishalakat a mélyebb, eldugottabb régiókba, és ahol nyáron odavertek a villantónak, most hiba lenne őket keresni. Míg csak meg nem tapasztalja az ember: odavernek ezek most is, sőt, később is. Vagyis nem szívesen hagyják el revíijüket, vagy vadászat után visszatérnek oda. Persze, vize válogatja. Egy biztos, általános a nézet, hogy nem a nyár a legjobb horgászidény, hanem az ősz. S ehhez nem kell költőnek sem lenni. kövi 2 jó tanács úszózáshoz Szellemkapás Szépen sorjáznak a buborékok és a pörsök az úszó körül a felszínre. Turkálnak a pontyok az etetésen. A horgász szíwerése felgyorsul, várja, mikor találják meg a felcsalizott horgot, mikor mozdul, merül el vagy emelkedik ki az úszó (ha feltolós), ami azt jelzi, a hal a szájába vette a csalit, és elindult vele. Egyszer csak lebukik az úszó. Emberünk vehemensen bevág, és luftot üt. Az eset többször megismétlődik. Jobb esetben (ha távolabbra dobál) csak az ütközőt kell ismét beállítani, rosszabb esetben az egész vercajg felrepül a fára, bokorra. A horgász szentségei, nem érti, mi történik. Pedig mindent jól csinál, a horog tűhegyes, a szerelék kellően finom. Különösen az úszós horgászat bosszantó velejárója az ún. szellemkapás. Ilyenkor az történik, hogy az etetésre érkező, és ott forgolódó halak meg-megbökdösik a zsinórt. Olykor beleúsznak, és szinte szabályos kapást imitálnak. Ez előfordulhat fenekezés során is, bár ritkábban. Fenekezésnél a zsinór általában a fenéken fekszik, de a halak, különösen, ha nagyobb csapatban csemegéznek, a „söprögető" farokúszójukkal a süllyedő zsinórt is meg tudják mozdítani. Ezért nem kell elkapkodnunk a bevágást. Meg kell várnunk, míg az úszó szabályosan elmerül, és egy-két másodpercig nem bukkan fel a felszínen. Ekkor biztosak lehetünk a dolgunkban, és következhet a bevágás. Fenekezésnél sem kell odacsapnunk az első pöccintésre. A vízközt történő úszózásnál a dolog egyértelműbb: ebben az esetben nem feszül a zsinór, ezért ha a hal beleúszik, vagy megböki, az úszó alig jelzi a kontaktust. A felfektetős vagy kiemelés úszózásnál is könnyen-meg tudjuk különböztetni az álkapást a valóditól. Fia az úszó szép lassan kiemelkedik, majd elfekszik, jöhet a bevágás. Mélységmérés Úszós módszernél alapvető dolog, hogy tisztában legyünk az előttünk levő mederfenék sajátosságaival és legfőképpen a vízmélységgel. A halakat általában a fenéken keressük, ezért a szerelék beállításánál szükséges ismernünk a vízmélységet. A mélység megállapításához célszerű egy hosszú waggler-úszót és mélységmérő békát használni, ami tulajdonképpen egy ólomsúly, amibe a horgot lehet akasztani. Ehelyett használhatunk füles ólmot is. A lényeg, hogy a súlya nagyobb legyen, mint az úszón feltüntetett önsúly. Az ábrán látható, hogy miként viselkedik az úszónk: a) Eltűnik, és fel sem bukkan. Túl rövid az ereszték, a vízmélység nagyobb, növelni kell az eresztéket. b) Túl nagy része látszik az úszónak. Az ereszték túl nagy, csökkenteni kell. c) Ideálisan beállított vízmélység esetén csak a bóbita hegye látszik, így hamar észrevesszük akár az emelős, akár az elvívős kapásokat. A mélységmérés során még egy sor hasznos információhoz juthatunk, amely a horgászat során hasznos lehet: többek közt, hogy akadós-e a fenék előttünk, van-e iszapréteg, s milyen vastag, van-e előttünk medertörés, ami kiváló haltartó hely. Ismeretlen vízterületen különösen érdemes elvégezni a mélységmérést! ik
