Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-05 / 205. szám, szombat
SZALON ■ 2015. SZEPTEMBER 5. Előkelő hölgyek (részlet), 1935 www.ujszo.com Önarckép, 1910 Gróf Batthyány Gyula festészetéről JÉ ifjú művész, aki/l _ nek a képéhez Lj r Š szerencsénk van, I \ t históriai család JL. M M J gyermeke, gróf, famíliája most is vezető szerepet visz a magyar földön, ő maga pedig kedves és finom úr, külsőleg is minden széppel és jóval megáldott gavallér, tehát a legnagyobb sikerekre hivatott a hölgyek körül és a főúri társaságban. Mindezek a szerencsés körülmények éppen elég gyanút kelthettek az egyszerű szívekben, mert valóban a legritkább dolgok közé tartozik, hogy ily viszonyok mellett ne az élet művészetének keresésében, vagy legjobb esetben a politikában találja meg szórakozását és céljait valaki. A kételkedőkre azonban meglehetős csalódás várt, mert a fiatal gróf komoly művészként jelent meg előttük, és kiállotta a kritikus pillantásokat - e szavakkal jellemezte a Nyugatban 1914-ben Török Gyula Gróf Batthyány Gyula festőművészt, gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke dédunokáját. Batthyány Gyula (1887-1959) hosszú ideig volt ideológiai okokból a magyar festészettörténet mostohagyereke: az arisztokrata világ és az ambivalenciák szépségének érzéki megjelenítője 1945-ben osztályellenséggé vált, elvesztette birtokait, egykori inasa fogadta be Polgárdi- ban. A cselédházban sem élhetett nyugodtan, 1953-ban koncepciós per áldozatává vált, nyolc évet kapott kémkedésért (a fennmaradt jegyzőkönyvekből világosan kirajzolódik megtörheteden jelleme), ebből hármat töltött el Márianoszt- rán. 1959-ben Budapesten hunyt el. A hajdani, egzisztenciális gondokat nem ismerő világfi személyes luxussá változtatta a művészetét: mégis sikert sikerre halmozott, kivált női portréival, évente közel negyven megrendelést elégített ki. Ezek a portrék messze nem iparosmunkák: lelkiállapotrajzok is, filmszerűen eleven karakterek. ,A művészet legyen diadala az örömnek, legyen orgiája minden gyönyörnek. Az, akinek munkái ezt kifejezik, igaz és boldog művész” A „szélsőséges” stílusokat továbbfejlesztő festmények alapvető művészi konfliktusa a létezésben lakó egyediségés az elvárásokhoz igazítandó vágy között feszül írta 1914-ben. „Az arisztokratának mindig s mindenben a szépséget kell szolgálnia” - fogalmazta újra krédóját 1943-ban: ez a mondat, akárcsak az előző is létesztétikává nemesít egy eredendő szépségvágyat, mely előbb-utóbb a rettenet, a pusztulás követ vagy kísér, legyen az a test törvényszerű pusztulása vagy a háború iszonyata. Végzetesen megbabonázta a Magyarországon is nagy sikerrel turnézó Orosz Balett: kivált Nyizsinszkij legendás tehetsége és mindkét nemet elbűvölő érzéki kisugárzása. Tamara Karsavina portréját 1936- ban meg is festette. A lóverseny, a cirkusz, a varieté, az orfeum, az egzotikus utazások rendszerint zsúfolt világával szemben meglehetősen ritkán bukkan fel az egzotikus, melankolikus, meseszerű táj mint önálló téma. Batthyány Gyula az ember szerelmese, az emberi vágyak zaklatottságának látszatra kaotikus törvényszerűségeit kutatja. A legártalmatlanabbnak tűnő képeibe is képes belecsempészni az érzékiség nyílt vagy bújtatottabb formáját, üzenetét. Kedveli a monumentális tömegáramlást, a sokaságot, a nar- ratívák egymásra kopírozódását, sokértelműségét, a legtöbbször észrevehetően keresi az „átláthatatlan” tereket, melyekben olyan elbeszélések, történések, sorsok is felfedezhetők, melyek az individuum, az egyén bizarrságát, egyedi különlegességeit, a nemi vagy a viselkedésbeli ambivalenciákat hangsúlyozzák. A köztesség nem pusztán az erkölcsös, erkölcstelen, a szexuális vagy erotikus, a férfias vagy nőies közti határelmosódásokban érvényesül, hanem álom és valóság viszonylatában is. Robert Heymann 1931-es, az erotománia témáját tárgyaló korabeli bestsellere számos Batthyány-képet reprodukál. A festő kettős játékot játszik vannak valóban nyíltan szexuális tartalmú Fekete akt fehér lakkcipőben, 1926 Éjjeli mulató, 1928 körül képei (Kupleráj, Enyelgés, Nyilvánosház), és vannak az egzotikum erotikájára feltűnően rájátszó alkotásai (Néger nő ablakban, Fekete akt fehér lakkcipőben, Madárkereskedő Madeira szigetén, Páholyban). És vannak olyan alkotásai is, melyek elvben nem erotikusak. 1920-as években festett Szent Sebestyén című festménye minden idők egyik legbizarrabb szecessziós „szentképe”: ez a műve a camp (vagy modernebb szóval queer) művészet egyik előfutára. A másság és a kitaszítottság döbbenetes erotikája a giccs agresszióján keresztül szólal meg. Természetesen Batthyányi a radikális maszkulinitást is kitüntetett pozícióba tudja helyezni, elég csak az 1920-as, 30-as években festett bokszolós képeire gondolni. A „szélsőséges” stílusokat (manierizA művészet legyen orgia mus, rokokó, szecesszió, art deco) továbbfejlesztő festmények alapvető* művészi konfliktusa a létezésben lakó egyediség és az elvárásokhoz igazítandó vágy között feszül. A létező alkalmi jelenléte Batthyány Gyula felfogásában valójában szerep: az én is szerepekre bomlik, és fáradhatatlanul keresi integritását. A Batthyány Gyula-életművet mindeddigi legteljesebben bemutató kiállításra Győrben került sor idén: e tárlat egyik legkülönösebb képén a festő bújtatott önarcképe egy három öregasszonyt ábrázoló portrésorozaton belül jelenik meg. A humor és a szellemesség e festészet legalább olyan erőteljes sajátossága, mint a mindenütt jelenlévő erotika vagy a nemek közti határátlépések, illetve a dekorativitást konstruktív formává átlényegítő közlésmód tudatosan felvállalt programja. Az 1940-es években a művész a magyar történelem felé fordul: különösen Széchenyi István alakja ragadja meg, hatalmas ívű történelmi eseménysorozatok kivonatait, jellegzetes elemeit zsúfolja rá egyetlen vászonra, múlt és jelen olyan szimultán szintézisét teremtve meg ezáltal, mely értelemszerűen világossá teszi a központi történést, érzékeinket és érzelmeinket azonban a részletekben rejlő kifinomultság és szépség nyűgözi le. A történelmi kompozíciók elbeszélő nyelve indá- zóan barokkos és monumentális, ugyanakkor egyszerre feszélyezően logikus és álomszerű. Külön érdekesség, hogy Batthyány Gyula egy 1914-ben készült némafilmben is szerepelt, melynek főhőse a 17. századból csöppent a huszadikba, a kerékpár, az aeropláh és az autó korszakába: az alkotásból nem maradt kópia, csak egy fotóalbum alapján kaphatunk némi képet róla. Batthyányi művei közül még számos lappang, alkotásainak jelentős része eleve elásva vagy rejtőzve vészelte át a nehéz időket. Az eddigi legteljesebb, győri életmű-kiállítást (Batthyány Gyula - Képek egy eltűnt világból) holnapig láthatja a közönség az Esterházy-palotában. Molnos Péter kiváló, bővített és átdolgozott monográfiája (a 2007-es első kiadás után) ebből az alkalomból idén újra megjelent. Csehy Zoltán A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím; Szalon, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
