Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-04 / 179. szám, kedd
14 ARANY-KUPA FOCITIPP ■ 2015. AUGUSZTUS 4. www.ujszo.com A Mexikói Labdarúgó-szövetség 2015. július 28-án azonnali hatállyal felmentette a munkavégzés alól Miguel Herrera szövetségi kapitányt, miután a válogatottal megnyert Arany-kupadöntőt követő hazamon megütötte a TC Azteca újságíróját, Christian Martinolit aki a torna során végig kritizálta Herrerát és csapatát. H errera eddigi élete és munkássága, valamint a mexikói futballközeg bemutatása ad választ arra a kérdésre, hogy mi sarkall egy szövetségi kapitányt verekedésre a torna- győzelem ünnepi pillanataiban. Miguel Herrerának már a beceneve is rendkívül árulkodó, ugyanis a mexikói exkapitányt hazájában csak Piojóként, magyarul „Tetőként” emlegetik. Verekedés miatt úszott el a vb is Erre a névre még játékosként szolgált rá: védőként sok csatár életét keserítette keménységével és szívósságával. De nem csak a támadók féltek tőle, az ellenfél szurkolói sem lehettek biztonságban: az Adante futballistájaként 1994 áprilisában a kamerák előtt rugdosott meg egy León-szurkolót, mivel az épp egy nyilatkozat közben inzultál- ta. Az áldozatot hosszú percekig kellett ápolniuk a mentőknek, az akcióból bírósági ügy lett, de Herrera megúszta komolyabb jogi felelősségrevonás nélkül. Játékos- pályafutásában azonban komoly törést okozott az ügy, hiszen kizárták a mexikói válogatottból, így nem utazhatott el az amerikai vb-re sem, pedig előtte kirobbant- hatadan alapembernek számított a csapatban. Herrera csupaszív játékos volt, mindent alárendelt csapata érdekeinek, ezért saját klubjának szurkolói imádták - ugyanakkor az ellenfél szimpatizánsai nem nézték mindig jó szemmel, ha kedvenc csatáraikra árnyékként tapadt, és keményen oda-odalépett nekik. Persze ha balhé volt, akár a kispadról is rögtön ott termett: egy Atlético Madrid elleni edzőmeccsen a cserepadról vetette bele magát a két csapat között kitört bunyóba. A válogatottban nem csak a korábbi afférja miatt jegelték: túlzott lelkesedése időnként már a csapat kárára volt. Az El Salvador elleni meccsen Mexikó az Arany-kupa döntőjében 3-1-re verte a torna meglepetéscsapatát, Jamaicát (Fotók: SITA/AP) Botránnyal zárul a mexikói Arany-kupa-győzelem A szövetségi kapitányt könnyebb kirúgni, mint megtalálni az utódját például azért állították ki, mert egy cselt túlságosan erőszakosan próbált véghezvinni, végül egy gyomrossal jutott túl ellenfelén, kiállították, az emberhátrány következtében pedig Mexikó 2—1 -es vereséget szenvedett. A pályán sokszor előfordult, hogy fontos pillanatokban nem tudott higgadt maradni, ugyanakkor a magánéletben szeretnivaló figuraként ismerik: Ricardo Peláez például a „Tetű” barátjává lett, holott az még játékosként rasszista megjegyzéseket tett rá egy kiélezett América-Atlante meccsen. Edzőként is ellentmondásos figura Herrera edzői pályafutását annál az Atlantánál kezdte meg, ahova játékosként is újra és újra visszatért. Az igazi áttörést azonban a Monterrey csapatával érte el, miután kétszer is bajnoki döntőig vezette a csapatot. Ezután már csak maga a bajnoki cím hiányzott az eredményei közül, amit végül az Américával nyert meg azt követően, hogy csapata vesztett állásból, több mint száz percet emberhátrányban játszva hozta vissza a meccset, és tizenegyesekkel diadalmaskodott a Cruz Azul felett. Igazság szerint Herrera a Club América élén vált igazán megosztó személyiséggé, uevanis a klub Mexikó» Magyar futballbalhék Az edző-újságíró összetűzés nem példa nélküli eset a focitörténelemben. Sem térben, sem időben nem kell messzire mennünk: még élénken emlékezhetünk Paolo Sousa esetére, aki a Videoton edzőjeként 2011-ben fejelte le a Nemzeti Sport újságíróját, Borbola Bencét egy „baráti" meccs során. Szövetségi kapitányként Mészöly Kálmán alkotott maradandót ezen a téren: ő egy kamionsofőrt fejelt le a reptéren egy Izland elleni vesztes meccsről hazatérve. Az NB I-ben a kispadok közötti verekedésre is volt már példa: 2009- ben a Haladás vezetőedzője, Csertői Aurél rúgta ágyékon Bódog Tamást, a Videoton pályaedzőjét a pálya szélén. 1996-ban egy Stadler—Kispest meccsen még a pályán kezdődött a köpködés és egymás lökdösése, ami később dulakodássá fajult az öltözőfolyosón, ahol Mátyus János kiütötte Lehota István egy fogát. szerte közutálatnak „örvend”, így annak edzője is közutálat tárgya az ellenfelek szurkolóinak körében - míg az América-szimpatizánsok az eredmények és a megalkuvást nem ismerő játék hatására azóta is ódákat zengenek róla. Egy 2013-as meccset követően például azt rótták fel Herrera és a Club América ellenségei, hogy a sajtótájékoztatón feldúltan elmesélte: le- öntötték sörrel, amit azért nem sorolhatunk az értheteden cselekedetek körébe. » Miguel Ernesto Herrera Aguirre 1968-ban született Hidalgóban. Több száz első osztályú meccset játszott Mexikóban, az Atlantával 1991-ben bajnoki címet ünnepelhetett. A védő ezután a válogatottban is alapember lett, 1993- ban tagja volt a Copa América döntőjében vereséget szenvedő csapatnak is. Edzőként két bajnoki finálét vesztett el a Monterrey csapatával, majd 2013-ban a Club Américával megnyerte első mexikói bajnoki címét. 2013 végén nevezték ki mexikói szövetségi kapitánynak, így a brazíliai vb-n is ő vezette a csapatot, ahol a csoportból simán továbbjutva csak a hollandok állították meg őket egy drámai meccsen a nyolcaddöntőben. Mostani kritikusai sincsenek híján a rosszindulatnak. Az például igaz, hogy a Copa Américán nem sikerült továbbjutni a csoportból, de több kulcsember sem állt Herrera rendekezésére (például J. Hernán- dez, R. Marquéz, J. Moreno), ám még így is 3-3-at ért el a későbbi győztes Chilével szemben, majd az Arany-kupát - ha nehezen is —, de hozta a meghatározó játékosokkal kiegészülve. A sajtó mégis folyamatosan szívta a vérét, és ez vezetett végül az ominózus verekedéshez is. Nehéz a mexikói kapitányok élete Miguel Herrera kirúgásával új kapitány után kell néznie a mexikói szövetségnek, ami nem egyszerű feladat, ugyanis nemcsak olyan személyt kell találniuk a csapat élére, aki megfelelő referenciákkal és képességekkel rendelkezik, hanem olyat is, aki el is vállalja a feladatot... A 2010-es vb óta a mexikói válogatottat hat, 1999 óta pedig tizennégy kapitány irányította. Osz- szehasonlításképp: az ezredforduló óta az északi szomszéd Egyesült Államok válogatottját mindössze három szakember dirigálta - pedig most is elbukták az Arany-kupát, és az sem vitás, hogy a mexikóiak termelnek ki több tehetséget a vi- lágfutball számára. Mexikóban több mint egy éve tervezik egy világszerte elismert szakember kinevezését, akivel egy hosszú távú programot valósítanának meg, de ez idáig mindez csak illúziónak bizonyult. Szóba került már Marcelo Bielsa neve, aki töviről hegyire ismeri a mexikói futballt, hiszen az 1990-es évek elején dolgozott az országban, és olyan futballistákat fedezett fel, mint Rafa Marquez, Borgetti vagy Pardo, akik később sokszoros válogatottságig vitték. Ugyanakkor Bielsa ismeri az ország labdarúgásának hátulütőit is, és félő, hogy azonnal reformokat sürgetne, próbálná átstrukturálni a bajnokságot és a válogatott felkészülését is, ami persze nem mindenkinek tetszene a szövetségben. „Inkább lennék utcaseprő, mint mexikói szövetségi kapitány” - ezt már az a brazil Ricardo Ferretti nyilatkozta a közelmúltban, aki 1977 óta dolgozik a mexikói első osztályban, és akinek a neve időről időre felmerül kapitányként. Szemléletváltást sürget a portugál Pedro Caixinha is, aki most ünnepelt edzőként bajnoki címet Mexikóban. Szerinte ki kell törölni az emberek fejéből azt a tudatot, mely szerint a mexikóiak „futball- nemzetként” tekintenek magukra, és új alapokon kell elkezdeni a futballról való gondolkodást. A bajnoki címet ünnepelve Caixinha arra is kitért, hogy a legnagyobb szenvedést számára a mexikói játékosok azzal okozzák, hogy nem képesek kilépni a komfortzónájukból, egyszerűen nem akarnak többet, mint amennyit kényelmesen elérhetnek. "Caixinha szavaira érdemes figyelni: a fenti mondatok akár Magyarországon is elhangozhattak volna. Villányi Gergely
